2011.július 21-én a Caracalla Termáiban rendezett Tosca előadáson a címszerepet Boross Csilla énekelte. A magyar énekesnő nem ismeretlen a római közönség előtt, hiszen a Római Operaház híres március 17-i Nabucco előadáson főszerepet énekelt. Lásd a korábbi híreinkben:

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

Megénekeltette a közönséget a hazafias Riccardo Muti

----------------------------------------------------------------------------------------------

Az előadás nagy sikert aratott, nyíltszíni tapsok követték egymást. Puccini operáját a francia Arnaud Bernard rendezte, Asher Fish vezényelte. További főszereplők: Cavaradossit az olasz-brazil származású tenor Thiago Arancam, Scarpiát pedig a bariton énekes Carlo Guelfi személyesítette meg.

--------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Lásd még:

Kezdődik a nyári operaidény Olaszországban

http://www.apollodoro.it/articolo/l-opera-di-roma-inaugura-la-stagione-2011-con-fura-dels-baus/173/

http://roma.repubblica.it/cronaca/2011/07/18/foto/a_caracalla_la_tosca_di_puccini-19296506/1/

http://www.lagazzettadelmezzogiorno.it/notizia.php?IDNotizia=443428&IDCategoria=2693

http://www.ilmessaggero.it/articolo.php?id=151555&sez=HOME_ROMA#

----------------------------------------------------------------------------------------------

Magát a kis szerep ledobja a színpadról – BOROSS CSILLA

2011. október 30.

Szenzációs római debütálása után, egyre több helyre hívják a magyar szopránt, aki tavaly megkapta a legjelentősebb cseh színházi elismerést is. Boross Csillával beszélgettünk Riccardo Muti tekintetéről, Tosca csókjáról és az éneklés szenvedélyéről. INTERJÚ

– Lett szakmai folytatása a római beugrásnak?  – Négy Nabucco volt márciusban, amit a televízió rögzített, és a legnagyobb videómegosztón is megtekinthető. Az előadások után felkértek, hogy a Római Opera nyári játszóhelyén, az ókori Caracalla termái színpadán énekeljek három Toscát júliusban, és tárgyalunk a további lehetőségekről is. Elképesztő, hogy kint mennyire fontosak a művészek, a Tosca előtt öt nagyinterjút kértek tőlem, közöttük egy tévéset. Olasz közönségnek énekelni egészen speciális dolog. Náluk az opera még a hétköznapi kultúra szerves része. A gyerekek is ismerik az áriákat, szinte ez az anyanyelvük. A Nabucco rendezőjével, Jean-Paul Scarpittával egyetlen próbám sem volt, csak a premier után tudtunk konzultálni, ugyanis kórházban feküdt, de valahogyan egyből ráéreztünk egymás rezgéseire. Az ember a pályája során megtanulja, hogy egy előadást úgy kell elképzelni, mint a rendező által megálmodott vonalat, amin mi apró pontok vagyunk. Ha egy pont nincs a helyén, a vonal is másfelé görbül. Jean-Paul olyan ember, aki meg akarja érteni a másikat, és maximálisan elfogadja a művészeket. A Nabucco után meghívott a Montpellier-i operába, amelynek ő az igazgatója. Augusztusban az általa színpadra állított Manon Lescaut-t énekelhettem. Kevés alkotóval találtam meg ennyire a közös hangot. Talán csak Yoshoi Oidával, aki a prágai Idomeneot rendezte. Korábban Angyal Máriával éreztem hasonlót, aki három éve Szegeden a Toscát állította színpadra. Sorsfordító volt az a pár előadás. Addig prűd, szűz leányzókat játszottam, és azt gondoltam, ez így is van rendjén. Aztán belecsöppentem a realitásba. Olyan dolgokat követelt tőlem, amilyet addig elképzelhetetlennek tartottam, például egy igazi csókot a partneremmel. Akkor éreztem meg a színpadi létezést, és szabadultam fel művészként. Ott tanultam önuralmat, amit minden alkalommal elő kell hívnom, hiszen nem nekünk kell meghatódnunk, hanem a közönségnek.

 http://kultura.hu/main.php?folderID=1181&articleID=316856&ctag=articlelist&iid=1

http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2011/julius/15/15.htm