2018.07.11.
Június 30-án, 88 éves korában hunyt el a római magyar közösség egyik oszlopos tagja, Mihályi Géza. Bencés atyáktól kapta az erkölcsi alapokat és az olasz nyelv szeretetét. Az ÁVÓ illegális szervezkedésért börtönre ítélte. Az 1956-os forradalom és szabadságharc aktív résztvevője, majd az olaszországi magyar emigráció tagja. Kapisztrán Szent János szülővárosával, Capestranóval testvérvárosi kapcsolatot létesített. Lelki üdvéért Németh László prelátus mutatott be szentmisét július 3-án, a római Szent István Ház kápolnájában.

Mihályi Géza (1930-2018)

Felsőgallán (Komárom vármegye) született 1930. április 18-án. Pannonhalmán, a bencések olasz gimnáziumában érettségizett 1948-ban. Az első évben Békés Gellért O.S.B. volt az osztályfőnöke. Az ELTE Bölcsészkarán folytatott tanulmányokat olasz-magyar szakon.
Három év börtön

1951. február 22-én letartoztatta az ÁVÓ és „illegális szervezkedésért“ három és fél év börtönre ítélték, amelyet 4 hónap híján le is töltött. 1954-ben szabadult. 1956-ban a forradalom kitörésekor Kelenföldön, a járműfejlesztési intézetben dolgozott. Október 24-én beválasztották a munkástanácsba, de inkább az Egyetemi Forradalmi Tanács tevékenységében vett részt, sajtóanyagot terjesztett. A forradalom leverése után, november 26-án Sopronkőhidánál elhagyta az országot.

Az olaszországi emigráció

Bécsen át Olaszországba emigrált, ahová december 2-án érkezett meg. Tolmácsként segítette azokat, akikkel együtt érkezett. A Vöröskereszt megbízásából végigjárta a menekülttáborokat, és a magyarokról felmérést készített. A Calambronei táborból 1956 decemberében ment Rómába. A forradalom miatt üresen maradt Római Magyar Akadémián a Pápai Magyar Intézet által létrehozott egyetemista kollégium lakója lett, amely 1957-ben átköltözött a Via de Cestarira. 1957 februárjában Rómában részt vett a Szabad Magyar Diákok Szervezetének megalakításában, amelynek harmadik, Rómában tartott kongresszusán 1958. október 23-án egy évre elnökké választották. 1962-től az Olasz Rádió- és Televízió, a RAI külföldi adásainak magyar részlegén dolgozott.
Testvérvárosi kapcsolat Capestranóval

1958-ban vette fel a kapcsolatot Kapisztrán Szent János szülővárosával, Capestránóval. 1966 óta minden évben népesebb zarándokcsoportot vezetett Capestránóba október 23-án, Nándorfehérvár hősének ünnepére. 1995-ben vonult nyugdíjba. 1993-tól tagja a Szent István Alapítvány Igazgatótanácsának. Két felnőtt gyermeke van.
Kitüntetései

1990-ban 1956-os emlékérem, 1994-ben Cultura Hungarica, Honvédelem Kitüntető cím I. Osztály, 2001-ben Pro Patria Hungarica emléklap, 2010-ben Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt, Aranyérem az Olasz Állami Rádió- és Televíziótól 30 éves szolgálatért, Pro Meritis Merlitensis (Máltai Lovagrend).

--------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/egyhaz/news/2018-07/elhunyt-mihalyi-geza-nemeth-laszlo-megemlekezese.html

--------------------------------------------------------------------------

Sárközy Péter: Búcsú Nándorfehérvár utolsó védőjétől

2020.08.30.

Életének 88. esztendejében, római lakásában elhunyt Mihályi Géza, az 1956-ban nyugatra menekült magyar egyetemisták szövetségének egyik vezetője, Kapisztrán Szent János kultuszának nagy tisztelője és életben tartója.

Gimnáziumi tanulmányait a pannonhalmi bencés rend 1939–1948 között működött magyar–olasz kétnyelvű gimnáziumában folytatta, majd osztálytársaival, Kárpáti Kamil és Tóth Bálint fiatal költőkkel és Gyöngyössy Imre későbbi filmrendezővel együtt felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–olasz szakára. A Mindszenty-pert követő boszorkányüldözés természetesen lecsapott a fiatal „összeesküvőkre,” klerikális olasz kémekre. Bűnük az volt, hogy egykori olasz szerzetes tanáruk verseit fordították magyarra. Összeesküvésben való részvétel miatt mindhármukat több évre bebörtönözték, és csak 1955-ben szabadulhattak a váci fegyházból. Mihályi Géza rendőri felügyelet mellett másfél évig segédmunkásként dolgozott egy gyárban. Amikor egykori egyetemi olasztanára, Szauder József – akit szintén eltanácsoltak a pesti olasz tanszékről – az utcán találkozott vele, átölelte és azt mondta: „Kolléga úr, a könyvtáram és a pénztárcám a rendelkezésére áll.”

1956 októberében a forradalom kitörése után azonnal bement egykori egyetemére, ahol a forradalmi diákbizottság sajtóreferenseként tevékenykedett. A forradalom leverését követően be akart menni a munkahelyére, de a bejárat előtt már várt rá az üzem vasesztergályos párttitkára: „Géza, ne gyere be, már várnak rád az ávósok. Úgysincs családod, irány Olaszország!”

November 26-án hagyta el az országot, december 2-án már átlépte az osztrák–olasz határt is. Ugyanis a bécsi olasz nagykövetségen a pesti olasz kulturális intézet volt igazgatója, Francesco D’Alessandro nagy örömmel fogadta az olasz szakos egyetemistát, és megbízta egy 700 fős magyar menekülttranszport melletti tolmácskodással. Így érkezett Olaszországba, mely második hazája lett. Egy ideig az olasz miniszterelnökség tolmácsaként dolgozott, majd 1962-től nyugdíjba vonulásáig az olasz rádió magyar adásainak vezetője és az Olaszországba érkező magyarok mentora volt, nekem atyai jó barátom.

A fiatal Mihályi Gézának első olaszországi élménye az volt, hogy attól kezdve, hogy átlépték a határt, minden ferences templomon kint volt a felirat: „1456. október 23.–1956. október 23.” Ugyanis a magyar forradalom kitörése napján ünnepelték Olaszországban a nándorfehérvári csata olasz hősének, Kapisztrán Szent János október 23-án bekövetkezett halálának 500. évfordulóját. Egy év múlva Mihályi Géza október 23-án már az Aquila melletti Capestranóban volt, és attól kezdve a kis városka lakói minden október 23-án nemcsak megtartották és máig megtartják híres szentjük, Magyarország megmentőjének és védőszentjének búcsúját, hanem, hála egy magyar menekültnek, egyúttal megemlékeznek az 1956-os magyar forradalomról is.

1990-től kezdve pedig Szörényi László nagykövettel együtt megszervezték, hogy mivel Kapisztrán Szent János a tábori lelkészek védőszentje, minden év október 23-án a magyar honvédség magas rangú képviselői és a római magyar katonai attasé jelenlétében ünnepséget rendezzenek.

Most Nándorfehérvár utolsó olasz védője ugyan „elesett”, de a két nemzet egymás iránti tisztelete, hála egy magányos harcos egész élete munkájának, tovább erősödik.

Nyugodjék békében!

A szerző a római La Sapienza Egyetem magyar tanszékének emeritus professzora

----------------------------------------------------------------------------------------

https://www.magyaridok.hu/velemeny/bucsu-nandorfehervar-utolso-vedojetol-3253976/?fbclid=IwAR1Ha6Hrj02nn1Egy7MOiCbcwDKpbxAgLuCKhZjS_qp3XOWzo4bbbibaT-U

------------------------------------------------------------------------------------------