2023.11.20.

A katolikus egyházfő 2015-ben vezette be a szegények napját, az esemény hagyományainak megfelelően pedig Ferenc pápa idén is együtt ebédelt a Szent Egyed Közösség, a Caritas katolikus szervezet és a pápai alamizsnahivatal támogatta rászorulókkal – tudósít az MTI.

 

A vatikáni audienciateremben rendezett közös étkezésre ezúttal 1200-an kaptak meghívót, a menü többek közt cannelloni töltött tészta, baromfihúsból készült gombócok és tiramisu volt. Az ételeket az egyik nemzetközi szállodalánc ajánlotta fel.

 

Ferenc pápa transznemű nőket is vendégül látott a szegények napján, amikor a Vatikánban együtt ebédelt 1200 emberrel. A vasárnapi rendezvényen a Torvaianica transz közösség vett részt, akikkel a pandémia idején vette fel a kapcsolatot. A szexmunkásokból álló csoport akkor egy templomban bukkant fel, miután minden bevételi forrásuktól elestek a zárlat idején. A Vatikán ezután élelmiszerekkel, gyógyszerekkel és higiéniai eszközökkel, valamint oltóanyagokkal látta el őket.

Mirta Rios a vasárnapi ebéd után elmondta: nem számított a meghívásra. 

Hála Istennek, neki és mindazoknak, akik segítettek a világjárványban, amikor nehéz helyzetben voltunk. Ráadásul ő is argentin, mint én! – mondta.

 

Ferenc pápának ez az elmúlt időszakban már a sokadik gesztusa az LMBTQ-közösség felé. Nemrég kezdeményezte, hogy a transznemű emberek is keresztszülők és esküvői tanúk lehessenek.

 

 

Ferenc pápa misét is celebrált, beszédében hangsúlyozta, hogy a szegénység nemcsak az anyagi javak hiányát jelenti, hanem létezik kulturális és lelki szegénység is. Mint mondta, városaink utcáin „sebzett, láthatatlanná vált szegények élnek, akiknek fájdalomkiáltását elfojtja az állandóan elfoglalt és figyelmetlen társadalom általános közönye”.

 

 

A pápa szerint a szegényeknek nem is szokása hangosan tudatni helyzetüket, inkább szemérmesek és elbújnak, ezért nekünk kell őket megkeresni. „Gondoljunk tehát mindazokra, akik elnyomottak, kirekesztettek; a háborúk áldozataira; azokra, akik életüket kockáztatva elhagyják hazájukat; azokra, akiknek nincsen kenyere, munkája és remény nélkül maradtak” – fogalmazott az egyházfő és hozzátette:

 

A szegénység világunk szégyene.

 

-----------------------------------------------------------------------------------

 

https://telex.hu/kulfold/2023/11/19/ferenc-papa-szegenyseg-vilagunk-szegyene-ebed-cannelloni-tiramisu-1200-raszorulo-szegenyek-napja

https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-homiliaja-szegenyseg-botrany-az-ur-szamonker-bennunket-miatta

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2023-11/papa-szegenyek-vilagnap-tobit-szenvedes-proba-tapasztalat.html

https://www.facebook.com/photo?fbid=829325162534927&set=pcb.829325395868237

 

https://www.vadhajtasok.hu/2023/11/21/ferenc-papa-transznemu-noket-latott-vendegul-ebedre-a-vatikanban

https://rtl.hu/kulfold/2023/11/21/ferenc-papa-transznemu-nok-vatikan-szegenyek-napja?fbclid=IwAR2gVElFyXHbIlKYHcnLTMR_lP8OHpWfL8A0D6H0bRtU4LCjCpqhpUkH2u4

 

 ------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

Ferenc pápa döntése után a katolikus papok megáldhatják

a meleg párokat

 

 

 

2023.12.19.

A Hittani Dikasztérium nyilatkozata engedélyezi a „szabálytalan” párok megáldását. Ferenc pápa jóváhagyta a Fiducia supplicans – (Könyörgő bizalom) című dokumentumot, amelynek értelmében lehetséges lesz megáldani az azonos nemű személyekből álló párokat, de kerülve mindenféle ritualizálást és az esküvő látszatát. A házasságról szóló tanítás nem változik, az áldás pedig nem jelenti a párkapcsolat jóváhagyását.

Az alábbiakban összefoglaljuk a dokumentumról kiadott szentszéki tájékoztatót, amelyet a VN-VR olasz portálja tett közzé.

 

 

Nem a keresztény erkölcs szerint élnek, de alázatosan kérik az áldást

Ha két személy áldást kér, még ha a pár szabálytalannak minősül is, a felszentelt pap megadhatja azt. Kerülni kell azonban, hogy ez a lelkipásztori gesztus olyan elemeket tartalmazzon, amelyek a legtávolabbi módon is hasonlítanának a házasság szertartására. Ezt állapítja meg a Fiducia supplicans – nyilatkozat az áldások lelkipásztori értelméről, amelyet a pápa jóváhagyásával tett közzé a Hittani Dikasztérium. A dokumentum az áldások témáját mélyíti el, különbséget téve a rituális és liturgikus áldások, valamint a népi ájtatosság gesztusaihoz hasonlítható spontán áldások között. Az utóbbi kategóriában válik lehetségessé most azoknak a személyeknek a megáldása is, akik nem a keresztény erkölcsi tanítás szerint élnek, de alázatosan kérik az áldást. 23 éve nem adott ki az egykori Szent Officium (ma Hittani Dikasztérium) ilyen jelentős doktrinális útmutatást (2000. augusztus 6. a Dominus Jesus óta).

 

A dokumentum bevezetője és Ferenc pápa lelkipásztori megfontolásai

A Fiducia supplicans dokumentum Victor Fernandez bíboros prefektus bevezetőjével kezdődik, amelyben kifejti, hogy a nyilatkozat az áldások lelkipásztori értelmét mélyíti el, lehetővé téve, hogy bővítsék és gazdagítsák a klasszikus felfogást egy olyan teológiai megfontolás alapján, amely Ferenc pápa lelkipásztori nézetén alapul. Ez a megfontolás valódi fejlődést hoz magával ahhoz képest, ami eddig elhangzott az áldásokról, eljutva addig, hogy elfogadja a szabálytalan helyzetben lévő, illetve az azonos nemű személyekből álló párok megáldását, anélkül azonban, hogy hivatalosan érvényesítené helyzetüket, vagy bármilyen módon változtatna az egyháznak a házasságról szóló örökérvényű tanításán.

 

Csak egy férfi és egy nő között létezik katolikus házasság

Az első három bekezdés emlékeztet a 2021-ben történt korábbi megnyilatkozásra, melyet elmélyít és meghalad a mostani. A 4-6. pontban a nyilatkozat a házasság szentségének megáldását mutatja be. Kijelenti, hogy elfogadhatatlanok azok a rítusok és imák, melyek zavart kelthetnek a házasság és az annak ellentmondó kapcsolatok között, elkerülendő, hogy házasságnak ismerjünk el bármilyen módon is olyat, ami nem az. Az állandó katolikus doktrína ugyanis csak az egy férfi és egy nő által kötött házasság keretein belüli szexuális kapcsolatot ismeri el megengedettnek.

 

Különböző áldások

Terjedelmes fejezetben foglalkozik a dokumentum (7-30. pont) a különböző áldások értelmének elemzésével, melyek személyekre, kultikus tárgyakra, élethelyzetekre vonatkoznak. Emlékeztet, hogy szigorúan véve liturgikus szempontból az áldás megköveteli, hogy amit megáldanak, az megfeleljen a katolikus tanításban kifejezett isteni akaratnak. Amikor az erre a célra szolgáló liturgikus rítussal áldást kérünk bizonyos emberi kapcsolatokra, akkor a megáldandó dolognak meg kell felelnie a teremtésbe írt isteni tervnek. Az egyháznak tehát nem áll hatalmában liturgikus áldást osztani a szabálytalan helyzetben lévő, vagy az azonos nemű személyekből álló pároknak. Ugyanakkor el kell kerülni annak a kockázatát, hogy az áldások értelmét csak erre a szempontra szűkítsük, elvárva, hogy egy egyszerű áldáshoz ugyanazokat az erkölcsi feltételeket szabjuk, mint amit a szentségek vételekor kérünk.

 

Ájtatos cselekedet, könyörgés Istenhez

A szentírásban szereplő áldások vizsgálata után a Hittani Dikasztérium nyilatkozata teológiai-lelkipásztori értelmezést nyújt. Aki áldást kér, annak szüksége van Isten üdvözítő jelenlétére a történelemben, mert ez egy segélykérés Isten felé, könyörgés, hogy jobban élhessen. Ezt a kérést el kell fogadni és érvényre kell juttatni a liturgián kívül, amikor spontán és szabad helyzetben fogalmazódik meg. A népi vallásosság szemszögéből tekintve az áldásokat ájtatos cselekedetként kell értékelni. Ahhoz, hogy áldást adjunk tehát ezekben az esetekben nem szükséges erkölcsi tökéletességet elvárni előfeltételként.

 

Az áldás mindenkié

Ezt a kitételt elmélyítve, Ferenc pápának a kétségeket megfogalmazó bíborosoknak (dubia) adott októberi válasza alapján, mely arra szólított, hogy mérlegeljék az olyan személy vagy személyek részéről kért áldási formát, mely nem közvetíti a házasság helytelen felfogását, a dokumentum megállapítja: az ilyen típusú áldásokat mindenkinek lehet nyújtani, anélkül, hogy bármit kérnénk, éreztetve velük, hogy áldottak maradnak tévedéseik ellenére is, és hogy a mennyei Atya továbbra is a javukat akarja és reméli, hogy végre megnyílnak a jónak. Sok olyan eset van, amikor az emberek spontán folyamodnak áldásért, akár zarándoklatokon, akár a kegyhelyeken, vagy az utcán, amikor egy pappal találkoznak, és hogy ezek az áldások mindenkinek szólnak, senkit nem lehet belőle kizárni. Tehát továbbra is fennáll a tilalom, hogy szertartásokat vagy rítusokat foganatosítsunk ezekre az esetekre, a felszentelt pap azonban csatlakozhat azon személyek imájához, akik bár olyan kapcsolatban élnek, mely semmilyen módon nem hasonlítható a házassághoz, szeretnék az Úrra és az ő irgalmára bízni magukat, a segítségéért fohászkodni, és irányítást várnak ahhoz, hogy jobban megmegértsék isteni szeretete és igazsága tervét.

 

Nem legitimálja a párkapcsolatot

A dikasztérium nyilatkozata a harmadik fejezetben (31-41. pont) megnyitja a lehetőséget ezen áldásokra, melyek gesztusértékűek azok irányában, akik felismerik, hogy segítségre szorulnak, nem követelik státuszuk legitimálását, hanem könyörögnek, hogy mindazt, ami igaz, jó és emberileg értékes életükben és kapcsolataikban, a Szentlélek jelenléte segítse, gyógyítsa és emelje föl. Ezeket az áldásokat nem normatív módon kell szabályozni, hanem az adott szituáció gyakorlati megkülönböztetésére kell bízni. Jóllehet a párnak szól az áldás, nem a párkapcsolatnak, a nyilatkozat beleveszi mindazt, ami a két ember közötti legitim kapcsolatban megáldható: a pap a spontán áldás előtti rövid imában kérheti számukra a békét, az egészséget, a türelem, a párbeszéd és a kölcsönös segítség lelkületét, de Isten világosságát és erejét is ahhoz, hogy teljesen végrehajtsák akaratát.

 

Ne hasonlítson házassági rítusra

Világossá teszi a dokumentum azt is, hogy a zavarkeltés és a botrány minden formáját kerülendő, amikor egy szabálytalan vagy azonos nemű pár kér áldást, az soha ne polgári házassági rítus esetén vagy ahhoz kapcsolódó kontextusban történjen. Sem az öltözékben, sem a gesztusok vagy a szavak szintjén ne emlékeztessen a házasságra. Ez a típusú áldás más közegben nyerhet létjogosultságot, mint amilyen egy kegyhely meglátogatása, találkozás egy pappal, egy csoportosan vagy egy zarándoklat alatt végzett ima.

Végül a negyedik fejezet (42-45. pont) emlékeztet, hogy akkor is, ha az Istennel való kapcsolatot beárnyékolja a bűn, mindig lehet áldást kérni, kinyújtva kezünket Isten felé, és az áldás utáni vágy bizonyos helyzetekben a lehetséges jót jelentheti.

 

https://www.facebook.com/photo/?fbid=850654090402034&set=pcb.850654147068695

https://index.hu/kulfold/2023/12/18/ferenc-papa-lmbtq-parok-aldas/

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

A Hittani Dikasztérium sajtóközleménye a Fiducia supplicans fogadtatásáról 2024

 

2024.01.08.

 

Január 4-én, csütörtökön sajtóközleményt adott ki a Hittani Dikasztérium a Fiducia supplicans korábbi nyilatkozatának egyházi fogadtatásáról. A tavaly december 18-án megjelent, a szabálytalan helyzetű párok megáldásának lehetőségét tárgyaló dokumentumra az afrikai püspöki konferenciák tanácsa, a püspöki konferenciák és maguk az egyes püspökök is nagy számban reagáltak, és ezekre a különféle beérkező véleményekre válaszol most a dikasztérium sajtóközleménye „javaslatuk” helyes értelmezéséről.

 

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Azért írjuk ezt a Sajtóközleményt, hogy segítsünk a Fiducia supplicans fogadtatásának tisztázásában, ugyanakkor a Nyilatkozat teljes és figyelmes átolvasását ajánljuk, hogy jobban megértsük javaslatának a jelentését.

 

 

1. A tanítás

Néhány püspöki konferenciának a Fiducia supplicans dokumentummal kapcsolatos érthető kijelentései érdemben emelik ki, hogy szükség van hosszabb idejű lelkipásztori megfontolásra. Amit ezek a püspöki konferenciák kifejezésre juttatnak, az nem értelmezhető doktrinális szembenállásként, mert a dokumentum tanítása a házasságról és a szexualitásról világos és hagyományos. A Nyilatkozatban több erős mondat szerepel, mely nem hagy kétséget bennünk:

»A Nyilatkozat határozottan ragaszkodik az Egyház házasságra vonatkozó hagyományos tanításához, nem fogad el semmilyen liturgikus szertartást vagy liturgikus szertartáshoz hasonló áldásokat, amelyek zavart kelthetnének«. Szabálytalan helyzetű párokkal kapcsolatban jár el, «anélkül, hogy hivatalosan igazolná állapotukat, vagy bármilyen módon módosítaná az Egyház maradandó tanítását a házasságról« (Bevezető).

»Elfogadhatatlanok azok a szertartások és imák, amelyek zavart kelthetnek a közt, ami lényegi alkotóelem a házasságban, mint „kizárólagos, stabil és felbonthatatlan egyesülés egy férfi és egy nő között, ami természetesen nyitott a gyermekek nemzésére” és a között, ami annak ellentmond. Ez a meggyőződés az házasságról szóló örökérvényű katolikus tanításon alapul. A szexuális kapcsolatok csakis ebben az összefüggésben találják meg a maguk természetes, megfelelő és teljesen emberi jelentésüket. Az Egyház tanítása ezen a ponton továbbra is eltökélt marad” (4).

»Ez az értelme az egykor Hittani Kongregáció válaszának (Responsum) is, amely kimondja, hogy az Egyháznak nincs hatalma arra, hogy áldást adjon az azonos neműek közötti kapcsolatokra « (5).

»Tekintettel arra, hogy az Egyház mindig is csak azokat a szexuális kapcsolatokat tartotta erkölcsileg törvényesnek, amelyeket a házasságon belül élnek meg, neki nincs hatalma liturgikus áldását adni, amikor az valamilyen módon erkölcsi jóváhagyását (legitimáció) kínálná egy kapcsolatra, melyet házasságnak tartanak vagy pedig házasságon kívüli szexuális gyakorlat kapcsolatára« (11).

Nyilvánvalóan nem lenne helye itt tanbelileg elhatárolódni ettől a Nyilatkozattól, vagy azt eretneknek, az Egyház Hagyományával ellentétesnek vagy istenkáromlónak tartani.

 

 

2. Gyakorlati fogadtatás

Egyes püspökök azonban a gyakorlati vonatkozás tekintetében különleges módon nyilatkoznak meg, mégpedig a szabálytalan helyzetű párok lehetséges megáldásával kapcsolatban. A Nyilatkozat a szabálytalan helyzetű párok (nem a kapcsolatok) rövid és egyszerű lelkipásztori (nem liturgikus és nem rituális) áldásaira vonatkozó javaslatot tartalmazza, hangsúlyozva, hogy ezek liturgikus forma nélküli áldások, amelyek nem hagyják jóvá, és nem is igazolják azt a helyzetet, melyben ezek az emberek vannak.

A Hittani Dikasztérium dokumentumai, mint például a Fiducia supplicans, gyakorlati vonatkozásukban több-kevesebb időt igényelnek az alkalmazásuk tekintetében, a helyi viszonyoktól és az egyes egyházmegyés püspököknek saját egyházmegyéjükre vonatkozó megkülönböztetésétől függően. Néhány helyen nem okoz nehézséget az azonnali alkalmazás, máshol pedig nem kell újítani semmit sem, miközben szükséges időt fordítanak az átolvasás és az értelmezés számára.

Egyes püspökök például meghatározták, hogy minden papnak el kell végeznie a megkülönböztetés munkáját, és aztán megadhatják ezeket az áldásokat, de csak magán (privát) jelleggel. Nincs ebben semmi problémás, ha kellő tiszteletet mutatnak az aláírt szöveg iránt, melyet maga a pápa (Sommo Pontefice) hagyott jóvá, továbbá igyekszik valamiképp elfogadni a benne foglaltakat.

Minden helyi püspöknek saját szolgálata erejében joga van a helynek megfelelő megkülönböztetésre, vagyis azon a konkrét helyen, amit a többieknél jobban ismer, mert az ő nyájáról van szó. A bölcsesség és az egyházi és kulturális környezetre való figyelem különböző alkalmazási módszereket tesz lehetővé, de nem a papoknak javasolt út teljes vagy végleges megtagadását.

 

 

3. Néhány ország kényes helyzete

Egyes püspöki konferenciák esetét saját környezetükben kell értelmezni. Számos országban erős kulturális, sőt jogi problémák merülnek fel, amelyek időt kérnek és olyan lelkipásztori stratégiákat igényelnek, melyek hosszabb távlatúak.

Ha vannak olyan törvények, amelyek börtönnel, sőt bizonyos esetekben kínzással vagy akár halállal is sújtják a puszta tényt, ha valaki homoszexuálisnak jelenti ki magát, akkor magától értetődő, hogy az áldás meggondolatlanság lenne. Nyilvánvaló, hogy a püspökök nem akarják, hogy a homoszexuális emberek erőszakot szenvedjenek el. Ám továbbra is fontos, hogy ezek a püspöki konferenciák ne a pápa által jóváhagyott Nyilatkozattól eltérő tanítást támogassanak, mint örök tanítást, hanem inkább azt javasolják, hogy tanulmányozásra és belátásra van szükség ahhoz, hogy lelkipásztori bölcsességgel járjanak el ebben a helyzetben.

Nem ritka az olyan ország, amely különböző mértékben elítéli, tiltja és bünteti a homoszexualitást. Ezekben az esetekben az áldás kérdésén túl van egy nagy és széleskörű lelkipásztori feladat, mely magában foglalja a képzést, az emberi méltóság védelmét, az Egyház szociális tanítása oktatását, továbbá olyan eljárásmódokat, melyeket nem lehet sietősen elvégezni.

 

4. A dokumentum igazi újdonsága

Ennek a Nyilatkozatnak az igazi újdonsága, melynek befogadása nagylelkű erőfeszítést igényel, és amelyből senki sem mondhatja magát kizártnak, nem a szabálytalan helyzetű párok megáldásának a lehetősége. Ez egy felhívás, hogy különbséget tegyünk az áldások két különféle formája között: a „liturgikus vagy rituális” áldás és a „spontán vagy lelkipásztori” áldás között. A Bevezetőben világosan kifejtik, hogy „e dokumentum értéke abban áll, […] hogy sajátos és újszerű hozzájárulást nyújt az áldások lelkipásztori jelentéséhez, amely lehetővé teszi számunkra, hogy kiszélesítsük és gazdagítsuk a liturgikus távlathoz szorosan kapcsolódó hagyományos felfogást”. Ez a „Ferenc pápa lelkipásztori szemléletén alapuló teológiai reflexió valódi fejlődést jelent a Tanítóhivatalban és az Egyház hivatalos szövegeiben, az áldásokról elmondottak tekintetében”.

A háttérben a „népi lelkipásztorkodás” pozitív értékelése húzódik meg, amely a Szentatya számos szövegében megjelenik. Ebben az összefüggésben a Szentatya arra hív bennünket, hogy becsüljük meg Isten népének egyszerű hitét, amely még a bűnei közepette is kilép önmagából és megnyitja szívét, hogy Isten segítségét kérje.

Éppen ezért, még inkább a szabálytalan helyzetű párok áldását illetően, a dikasztérium szövege a „Nyilatkozat” magas műfaját vette fel, amely sokkal többet jelent, mint egy válasz, responsum, vagy egy levél. A központi téma, amely különösen is a lelkipásztori gyakorlatunk elmélyítésére indít, az áldások tágabb megértése és a lelkipásztori áldások számának növelésére irányuló javaslat, amelyek nem igénylik az áldások ugyanolyan feltételeit, mint liturgikus vagy rituális környezetben.

Következésképpen, a vitán túl, a szöveg nyugodt megfontolást igényel, a lelkipásztorok szívével, minden ideológiától mentesen.

Bár egyes püspökök bölcsnek tartják, ha pillanatnyilag nem adnak ilyen áldásokat, továbbra is igaz, hogy mindnyájunknak meg kell erősödnünk abban a meggyőződésben, hogy a nem rituális áldás nem jelenti annak a személynek vagy párnak a megszentelését, aki azt kapja, nem igazolja az összes cselekedetüket, nem szentesíti az életvitelüket. Amikor a pápa arra kért bennünket, hogy gyarapítsuk a lelkipásztori áldások tágasabb megértését, akkor azt javasolta, hogy gondoljunk az áldás egy olyan módjára, amely nem igényel annyi feltételt, hogy eleget tegyünk a lelkipásztori közelség ezen egyszerű gesztusa betöltéséhez, amely eszköz ahhoz, hogy előmozdítsuk a nyitottságot Isten felé a legkülönfélébb körülmények közepette is.

 

 

5. Hogyan jelennek meg ezek a „lelkipásztori áldások” konkrétan?

Hogy egyértelműen megkülönböztessük a liturgikus vagy rituális áldásokat a „lelkipásztori áldásoktól”, ezeknek mindenekelőtt nagyon rövidnek kell lenniük (vö. 28. pont). Ezek néhány másodpercig tartó áldások, az áldások szertartáskönyve nélkül. Ha két ember eljön az áldásért maguk számára, akkor egyszerűen békét, egészséget és egyéb jót kérünk az Úrtól számukra, akik ezt kérik. Ugyanakkor azt kérik, hogy teljes hűséggel élhessék meg Krisztus evangéliumát, és hogy a Szentlélek megszabadítsa ezt a két embert mindattól, ami nem felel meg az ő isteni akaratának, és mindentől, ami megtisztulást igényel.

Az áldásnak ez a nem rituális formája – annak egyszerűségével és rövidségével – nem igényli, hogy olyasvalamit hagyjon jóvá, ami erkölcsileg nem elfogadható. Nyilvánvalóan ez nem házasság, de nem is „jóváhagyás” vagy valaminek a szentesítése. Ez kizárólag egy lelkipásztor válasza két embernek, akik Isten segítségét kérik, ezért ebben az esetben a lelkipásztor nem szab feltételeket, és nem akarja ismerni ezeknek az embereknek intim életét.

Minthogy némelyek felvetették a kérdést, hogy milyenek lehetnek ezek az áldások, nézzünk egy konkrét példát: képzeljük el, hogy egy nagy zarándoklat kellős közepén két elvált személy, egy új élettársi kapcsolatban, azt mondja a papnak: „Kérjük szépen, adja ránk áldását, nem találunk munkát, ő nagyon beteg, nincs otthonunk, nagyon nehézkessé vált az életünk, segítsen az Isten!”

 

Ebben az esetben a pap egy ilyen egyszerű imát mondhat: „Uram, tekints ezekre a gyermekeidre, adj nekik egészséget, munkát, békét és egymás segítését! Szabadítsd meg őket mindattól, ami ellentmond a te Evangéliumodnak, és engedd, hogy akaratod szerint éljenek. Ámen!”. És végül mindkettőre a kereszt jelét adja.

10 vagy 15 másodpercről van szó. Van értelme megtagadni az ilyen áldást ettől a két embertől, akik ezért könyörögnek? Nemde itt az ideje, hogy támogassuk hitüket, legyen az kevés vagy sok, hogy isteni áldással segítsünk gyengeségeikben, és utat nyissunk a Végtelen iránti nyitottságnak, amely elvezethetné őket arra, hogy hűségesebbek legyenek az Evangéliumhoz?

A félreértések elkerülése végett a Nyilatkozat hozzáteszi, hogy amikor az áldást egy szabálytalan helyzetben lévő házaspár kéri, és «jóllehet a liturgikus könyvek által előírt szertartáson kívül történik [...] ezt az áldást soha nem lehet a polgári házasságkötés összefüggésében vagy azzal kapcsolatban megadni. Még az esküvő szokásos ruháival, gesztusaival vagy szavaival sem. Ugyanez vonatkozik arra is, ha az áldást egy azonos nemű pár kéri» (39). Világos tehát, hogy ez nem történhet egy szakrális épület jelentős helyén vagy oltár előtt, mert az is zavart okozhatna.

Ennélfogva a Fiducia supplicans Nyilatkozat felhatalmaz minden püspököt, hogy egyházmegyéjében léptesse életbe az áldásnak ezt az egyszerű formáját, szem előtt tartva az ajánlatos bölcsességet és a figyelmességet, ugyanakkor semmiképp nincs meghatalmazva arra, hogy ajánljon vagy életbe léptessen olyan áldást, mely hasonlíthat egy liturgikus szertartáshoz.

 

 

6. Katekézis

Egyes helyeken talán szükség lesz katekézisre, amely segít mindenkinek megérteni, hogy az ilyen típusú áldások nem jelentik a kérelmezők életvitelének a szentesítését. Az áldás még kevésbé jelent feloldozást, mivel ezek a gesztusok távol állnak attól, hogy szentségnek vagy szertartásnak minősüljenek. Ezek a lelkipásztori közelség egyszerű megnyilvánulásai, amelyek nem igénylik ugyanazokat a követelményeket, mint egy szentség vagy egy formális szertartás. Hozzá kell szoknunk annak elfogadásához, hogyha egy pap ilyen egyszerű áldást ad, akkor ő nem eretnek, nem szentesít semmit, nem tagadja meg a katolikus tanítást.

Segíthetünk Isten népének, hogy rájöjjön, az effajta áldások csak egyszerű lelkipásztori utak, amelyek segítenek az embereknek hitük kinyilvánításában, még akkor is, ha nagy bűnösök. Ezért, amikor ezeket az áldásokat adjuk két embernek, akik azt kérik, hogy spontán imádkozzunk értük, nem szenteljük meg őket, és nem is gratulálunk nekik, és nem is hagyjuk jóvá az ilyen típusú kapcsolatot. Valójában ugyanaz történik, mint amikor egyedi személy kéri az áldást – nem a feloldozást –, aki akár nagy bűnös is lehet, de ez nem jelenti azt, hogy megtagadjuk tőle ezt az atyai gesztust, miközben ő saját túléléséért küzd.

Ha ezt tisztázzuk a jó katekézisnek köszönhetően, akkor megszabadulhatunk attól a félelemtől, hogy ezek az áldásaink valami nem megfelelő dolgot fejeznek ki. Szabadabb és talán másokhoz közelebb álló és termékenyebb lelkészek lehetünk, telve a szolgálat atyai és közeli gesztusaival, anélkül, hogy tartanánk a félreértésektől.

Kérjük az újszülött Urat, hogy árassza nagylelkű és önzetlen áldását mindenkire, hogy szent és boldog 2024-es esztendőt élhessünk.

Víctor Manuel Fernández bíboros-prefektus, Armando Matteo érsek-titkár

 

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2024-01/hittan-dikaszterium-fiducia-supplicans-sajtokozlemeny-fogadtatas.html

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

A magyar katolikus vezetők olyan konfliktust vállaltak a Vatikánnal a meleg párok megáldása ügyében,

amilyenre nagyon régen nem volt példa

 

 

2024.01.08.

Perintfalvi Rita katolikus teológus nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a vatikáni dokumentum hivatalos pápai tanításnak számít, kötelező erővel bír. Ennek nem akar eleget tenni a magyar püspöki kar.

Alaposan felbolygatta a katolikus világot az a karácsony előtt kiadott pápai dokumentum, amely a sajtótudósítások megfogalmazása szerint arról rendelkezett, hogy az egyházban már meleg párok is áldásban részesülhetnek.

– Valójában arról van szó, hogy az egyház ezentúl kétféle áldást ismer el – értelmezte Perintfalvi Rita katolikus teológus Ferenc pápa tanítását. Az egyik az eddig is meglévő liturgikus – azaz egyházi szertartás keretében történő –, formalizált áldás. Van azonban egy sokkal régebbi, ősibb forma is: a népi vallásosságból eredő spontán áldás. „Ennek a hagyománynak a létezését én is megtapasztaltam. Amikor komolyabb vizsgára készültem, akkor a nagymamám megáldott engem” – mesélte Perintfalvi Rita. A pápai dokumentum a „spontán áldás” elismerését rögzíti.

 

Az áldásnak ez a formája a meleg párokra, valamint azokra a házastársakra vonatkozik, akik korábban már kötöttek egyházi házasságot, de elváltak. (Egyházi értelemben ők nem házasodhatnak újra, kivéve, ha egy egyházi bíróság kimondja, hogy a házasság kezdettől fogva érvénytelen volt). A meleg párok és az újraházasodottak esetében ugyanaz a probléma: a katolikus tanításban szexuális kapcsolat csak az érvényesen megkötött egyházi házasságon belül élhető meg. Minden más esetben bűnnek számít. Ez most sem változott, de a vatikáni dokumentum azt is kimondja, hogy figyelnünk kell az egyéni értékekre, a hűségre, az egymás melletti kitartásra, egymás segítésére:

ha ezek az értékek megvannak egy kapcsolatban, akkor arra igenis járhat az a bizonyos spontán áldás.

 

Mindazt, ami jó ezekben a kapcsolatokban, miért ne áldhatná meg Isten, és miért ne lehetne ennek az áldásnak a közvetítője az egyház? – Perintfalvi Rita szerint a pápát ezek a megfontolások vezették. A teológus fontosnak nevezte, hogy a spontán áldásnak nem feltétele egy előzetes átfogó erkölcsi elemzés:

a lelkipásztornak nem kell azon gondolkodnia, hogy a megáldandó emberek olyan kapcsolatban élnek-e, amely tökéletesen passzol az egyházi képhez.

 

– Meghatározó volt a német szinodális út – állította Perintfalvi Rita. (Az úgynevezett szinodális folyamat Ferenc pápa szándéka szerint is az egyházi szervezet és az egyházi gondolkodásmód átformálását jelenti a párbeszéden alapuló egyházkormányzás felé.) Németországban három kérdésre fókuszáltak: az egyházi személyek által elkövetett szexuális visszaélések teljes feltárására és megszüntetésére, a nők szerepére, illetve a homoszexuális emberek iránti másfajta, nem kirekesztő bánásmódra.

 

„Ismerek olyan német papokat és püspököket, osztrákokat is, akik már évek óta megáldanak meleg párokat. Ennek a gyakorlata még nem elfogadott formában, de régebben megindult”  – számolt be a teológus. 2021 februárjában a Vatikán még azt közölte, semmiféleképpen nem teheti meg az egyház, hogy megáldjon meleg párokat. Úgy néz ki – jegyezte meg Perintfalvi Rita –, hogy sikerült megtalálni azt a teológiai megoldást, ami valahogy megengedi az áldást, de az alapvető tanításon mégsem változtat. Továbbra sem lehet arról beszélni, hogy legalizált módon, egyházi keretek között – a férfi és nő házasságával analóg módon – elfogadottá vált volna a meleg párok kapcsolata.

 

Sokan nagyon jelentős, mások túl enyhe lépésnek minősítették a pápa eljárását, megint mások egyfajta eretnekségnek tartják – érzékeltette Perintfalvi Rita, mennyire eltérő reakciókat váltott ki a vatikáni dokumentum.

 

Az Egyesült Államok megosztott a kérdésben, ahogyan a lengyel püspöki kar is. Mate Uzinić rijekai érsek viszont támogató módon nyilatkozott – említett pozitív példát a térségünkből. A leginkább elutasító kontinens Afrika. Jelenleg 69 országban tekintik bűncselekmények a homoszexualitást, ebből 33 Afrikában található. Ezekben az országokban van egy olyan jogi aspektus, amit az egyháznak nehéz lenne felülírnia.

 

„Magyarországon ellenben, bár alaptörvényi szinten diszkriminálják az LMBTQ-embereket, szerencsére még nem tartunk ott, hogy büntessék a homoszexualitást” – állapította meg Perintfalvi Rita. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia azonban az elutasítók közé tartozik. A magyar püspöki kar „hazánk lelkipásztori helyzetét mérlegelve” azt fogalmazta meg a lelkipásztorok számára, hogy nemi identitástól és szexuális orientációtól függetlenül egyénenként minden embert megáldhatnak, de kerülni kell, hogy a „pusztán párkapcsolatban együtt élő, az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő párok számára közös áldást adjunk”.

 

Roma locuta, causa finita, azaz Róma szólt, a vitatott kérdés le van zárva – idézte a mondást Perintfalvi Rita, aki nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a vatikáni dokumentum hivatalos pápai tanításnak számít, kötelező erővel bír. Vagyis: a magyar püspöki kar nem tesz eleget egy hivatalos tanításnak.

 

2015-ben, a menekültválság idején a magyar püspökök rezignáltan válaszoltak arra a pápai felhívásra, hogy minden egyházközség és plébánia fogadjon be egy családot, de Ferenc részéről az nem dogmatikai, hitbéli tanítás volt, hanem egy cselekedetre való buzdítás.

 

Olyan szembefordulás, ami a püspök kar mostani magatartásához lenne hasonlítható, II. János Pál vagy XVI. Benedek pápa idején soha nem fordult elő  – jelentette ki Perintfalvi Rita. Víctor Manuel Fernández, a hittani kongregáció vezetője már felszólította az elutasítóan viselkedő püspöki karokat, hogy tegyenek engedményeket. Azzal ugyanis semmiképpen se tud egyetérteni, ha egy püspöki kar teljesen és véglegesen elutasítja a nyitást. Megérti, hogy sokfelé lehetséges olyan kulturális közeg, ahol időre van szükség, de a nyitottságnak mindenképpen meg kell lennie a püspöki karokban.

 

Világegyházi szinten is sokat beszélnek arról, hogy a belső kritika ma sokkal erősebb, mint a korábbi pápák idején volt. Elképzelhető azonban, hogy Ferenc ezt pozitív módon éli meg, hisz ő beszélgető, vitatkozó egyházat szeretne – jegyezte meg Perintfalvi Rita. A hittani kongregáció kezében ott van eszközként a lehetőség, hogy azokat a püspököket, akik egy lefektetett tanítással nyíltan szembemennek, engedetlenség miatt kizárják az egyházból, de jól látszik, hogy a Vatikán sokkal finomabb módszerrel próbálja megoldani ezt a konfliktust.

 

https://nepszava.hu/3220990_vatikan-meleg-parok-megaldasa-magyar-katolikus-puspoki-konferencia-ferenc-papa

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------