2023.04.12.

Húsvét vasárnap, a katolikus egyház legfontosabb ünnepén a szentmise után, délben Ferenc pápa a Szent Péter bazilika lodzsájáról mondta el hagyományos húsvéti üzenetét és urbi et orbi (a városhoz, vagyis Rómához és a világhoz intézett) apostoli áldását a Vatikán becslései szerint mintegy százezres tömeg előtt.

Húsvéti üzenetében arra kérte az oroszokat, hogy "keressék az igazságot" országuk ukrajnai háborújával kapcsolatban. A katolikus egyházfő továbbá párbeszédre szólított fel az izraeliek és a palesztinok között a közelmúltbeli erőszakos cselekmények után.

Ferenc pápa szokás szerint felsorolta a világ háború és szenvedés sújtotta térségeit. Reményét fejezte ki, hogy a mianmari "mártírrá vált rohingja népnek" igazságot szolgáltatnak, és további segítséget kért a februárban Törökországban és Szíriában 56 ezer ember halálát okozó földrengések áldozatainak.

Nicaraguát említve, ahol feszültté vált a kormány és a katolikus egyház kapcsolata, a pápa arra kérte Istent, hogy "emlékezzen meg mindazokról, akiket megakadályoznak abban, hogy szabadon vállalhassák hitüket".

A hívők több tízezres tábora előtt Ferenc pápa azt kérte mindenkitől: "Siessünk a béke és a testvériség útjára lépni!".

A Szentszék közleménye szerint a húsvéti ünnepek alkalmából és "Jézus Krisztus feltámadásának örömét kifejezendő" a Szent Péter-bazilika előterét mintegy 35 ezer Hollandiából szállított virággal és növénnyel díszítették fel, és "virágoskertté" alakították át.

A virágdíszeket a Kormányzóság Infrastrukturális és Szolgáltatási Igazgatósága Kert- és Környezetvédelmi Szolgálatának munkatársai készítették el Daniela Canu virágdíszítés tervező közreműködésével. A holland virágdíszítők és virágkötők munkájába bekapcsolódtak a szlovéniai Naklo biotechnológia virágkötő szakemberei is. Nagypénteken egész nap együtt dolgoztak azon, hogy másnapra elkészítsék a Feltámadás megünneplésének méltó környezetét.

Nem is csak Húsvét ünnepére, hanem az egész Nagyhétre virágból készített kompozíciókkal díszítették fel a Szent Péter teret. A kivitelezésről a Vatikán Városállam Kormányzóságának belső dolgozói gondoskodtak, együttműködve azokkal a holland szakemberekkel, akik a növényeket és virágokat kísérve érkeztek az Örök Városba.

A római Flora Holland virágkertészeti nagykereskedelmi vállalat kölcsönadta azokat a nagyméretű olajfáit, melyeket Szent Péter és Pál apostolok szobrainak közelében, a bazilika előterére felvezető emelkedő két oldalán és a tér közepén álló obeliszk lábánál helyeztek el.

--------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/photo/?fbid=673528618114583&set=pcb.673528878114557

https://www.vatican.va/content/francesco/en/events/event.dir.html/content/vaticanevents/en/2023/4/9/pasqua.html

https://hirado.hu/kulfold/cikk/2023/04/09/ferenc-papa-a-romai-szent-peter-teren-mondja-el-urbi-et-orbi-apostoli-aldasat-kovesse-nalunk-eloben-a-szentmiset

https://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/jezus-az-elo-mindig-velunk-van-ferenc-papa-husveti-urbi-et-orbi-uzenete

------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

Ferenc pápa kerekesszékben jelent meg a nagyszombati vigílián 2023

2023.04.09.

Ferenc pápa vezette a szombat esti vigíliát a Szent Péter-bazilikában, bírálva „a háború jeges leheletét” és más igazságtalanságokat, írja az MTI.

A nyolcvanhat éves egyházfő, akit a múlt héten légúti megbetegedéssel kezeltek, péntek éjjel a szokatlanul hideg időjárás miatt nem vett részt a nagypénteki keresztúton a római Colosseumban.

A liturgia a bazilika átriumában kezdődött a tűz megáldásával és a húsvéti gyertya előkészítésével.

A szombati szertartáson a pápa a húsvéti gyertya hagyományos meggyújtása után jelent meg kerekesszékben a bazilikában, hogy vezesse a szentmisét, amely során nyolc katolikus hitre áttért felnőttet is megkeresztelt.

Mintegy nyolcezer hívő előtt elmondott szentbeszédében a pápa a napjainkban sokak által érzett keserűségről, döbbenetről és kiábrándultságról beszélt.

Lehetséges, hogy elhagyatottnak, csüggedtnek érezzük magunkat a gonosz hatalma, a kapcsolatokat széttépő konfliktusok, a számító és közönyös magatartás láttán, amely elhatalmasodni látszik a társadalomban, a korrupció rákfenéje, az igazságtalanság terjedése és a háború jeges lehelete előtt – mondta.

Ferenc pápa a háborúk befejezésére szólított fel, Ukrajnára és népére – amely ellen tavaly orosz invázió indult – ismét mint mártírokra utalt.

A pápa hangsúlyozta: még ha úgy is érezzünk, hogy kiszáradt a remény forrása, nagyon fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a vereség érzése kővé dermesszen bennünket, keresnünk kell a „belső feltámadást” Isten segítségével.

Ferenc pápa vasárnap a Szent Péter téren pontifikál szentmisét, és a bazilika erkélyéről elmondja hagyományos Urbi et Orbi (a városnak és a világnak) áldását.

https://24.hu/kulfold/2023/04/09/ferenc-papa-nagyszombat-husvet-vigilia-kerekesszek/

Az oltárhoz vezető körmenetet, a húsvéti gyertya meggyújtását és az Exsultet eléneklését az igeliturgia és a keresztelés liturgiája követte, melynek során a pápa nyolc újonnan megtért – Albániából, az Amerikai Egyesült Államokból, Nigériából, Olaszországból és Venezuelából származó – hívőnek szolgáltatta ki a beavató szentségeket.

Az alábbiakban a pápa teljes homíliájának fordítását közreadjuk.

Az éjszaka a végéhez közeledik, és a hajnal fényei már derengenek, amikor az asszonyok elindulnak Jézus sírja felé. Bizonytalanul, zavartan haladnak előre, szívüket fájdalom marcangolja, mert a halál elrabolta tőlük azt, akit szerettek. De amikor odaérnek, és látják, hogy a sír üres, irányt változtatnak, visszafelé indulnak: otthagyják a sírt, és futnak, hogy új utat hirdessenek a tanítványoknak: Jézus feltámadt, és Galileában várja őket. Ezeknek az asszonyoknak az életében megtörtént a húsvét, ami átmenetet jelent: ők ugyanis a sír felé vezető bánatos bandukolásból örömteli futásba kezdenek a tanítványok felé, hogy elmondják nekik nemcsak azt, hogy az Úr feltámadt, hanem azt is, hogy van egy úticél, ahová azonnal el kell jutniuk: Galilea. Ott vár rájuk a találkozás a Feltámadottal. A tanítványok újjászületése, szívük feltámadása Galileán keresztül halad.

Lépjünk mi is a tanítványoknak erre az útjára, mely a sírtól Galileába vezet!

Az asszonyok – mondja az evangélium – „elmentek, hogy megnézzék a sírt” (Mt 28,1). Azt gondolják, hogy Jézus a halál helyszínén van, és hogy mindennek örökre vége. Időnként velünk is megesik, hogy azt gondoljuk, a Jézussal való találkozás öröme a múlté, míg a jelenben leginkább lepecsételt sírokat ismerünk: csalódásainknak, keserűségeinknek és bizalmatlanságunknak a sírjait, a „már nincs mit tenni”, „a dolgok sosem fognak megváltozni”, „jobb, ha csak napról napra élünk”, mert „semmi bizonyosság sincs a holnapról”. Mi is megtapasztaltuk már a fáradtság keserű ízét, és az öröm kialvását szívünkben, amikor leterített bennünket a fájdalom, amikor ránk telepedett a szomorúság, amikor megalázott bennünket a bűn, amikor elkeserített bennünket egy kudarc, vagy emésztett valami gond.

Olykor egyszerűen csak a mindennapi élet fáradtságát éreztük. Belefáradtunk abba, hogy mi magunk kockáztassunk, és egy olyan világ falába ütközzünk, melyben mindig a legdörzsöltebb és legerősebb törvényei látszanak érvényesülni. Máskor tehetetlennek és csüggedtnek éreztük magunkat a rossz hatalmával, a kapcsolatokat szétszakító konfliktusokkal, a társadalmat irányítani látszó számítás és közöny logikájával, a korrupció óriási rákos daganatával, az igazságtalanság terjedésével, a háború jeges szeleivel szemben. És lehet, hogy szembetalálkoztunk a halállal, mert elvitte szeretteink édes jelenlétét, vagy mert betegségben vagy szerencsétlenségben megérintett bennünket, s könnyen a kiábrándulás áldozatává váltunk, és kiszáradt reményünk forrása.

Így, ilyen vagy más helyzetek miatt – valamennyien ismerjük sajátjainkat – földbe gyökerezik a lábunk a sírok előtt, mozdulatlanok maradunk, sírunk és bánkódunk, egyedül és tehetetlenül ismételjük miértjeinket, miértjeink végtelen sorát.

Ezzel szemben a húsvéti asszonyok nem maradnak bénultan a sír előtt, hanem – az evangélium azt mondja – „remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak” (Mt 28,8). Elviszik a hírt, mely örökre megváltoztatja az életet és a történelmet: Krisztus feltámadt! (vö. Mt 28,6). Megjegyzik és továbbadják az Úr buzdítását, a tanítványoknak szóló kérését: menjenek Galileába, mert ott viszontlátják (vö. Mt 28,7). De, testvéreim, tegyük fel ma a kérdést: mit jelent Galileába menni? Két dolgot: egyrészt azt, hogy ki kell lépniük az imaterem zártságából, hogy a pogányok által lakott vidékre menjenek (vö. Mt 4,15), fel kell hagyniuk a rejtőzéssel, és meg kell nyílniuk a küldetésre, meg kell szabadulniuk a félelemtől, hogy útnak induljanak a jövő felé.

Továbbá azt jelenti – és ez nagyon szép –, hogy vissza kell térniük a kezdetekhez, hiszen éppen Galileában kezdődött minden. Az Úr ott találkozott először a tanítványokkal, ott hívta meg őket. Galileába menni tehát azt jelenti, hogy visszatérünk a kezdeti kegyelemhez, visszanyerjük reményt ébresztő emlékezetünket, a „jövő emlékezetét”, mellyel a Feltámadott megjelölt bennünket.

Ezt teszi tehát az Úr húsvétja: ösztönöz, hogy menjünk előre, hogy lépjünk ki a vereség érzéséből, hogy hengerítsük el a követ a sírokról, melyekbe nemegyszer bezárjuk a reményt, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe, mert Krisztus feltámadt, és megváltoztatta a történelem irányát; de ehhez az Úr húsvétja visszavisz bennünket a múltbeli kegyelemhez, visszavezet Galileánkba, ahol a Jézussal való szeretettörténetünk kezdődött, ahol első meghívásunk történt. Arra kér tehát bennünket, hogy éljük át újra azt a pillanatot, azt a helyzetet, azt a tapasztalatot, amelyben találkoztunk az Úrral, megtapasztaltuk az ő szeretetét, új és csillogó szemmel tudtunk önmagunkra, a valóságra, az élet misztériumára nézni. Testvéreim, ahhoz, hogy feltámadjunk, hogy újrakezdjünk, hogy folytassuk utunkat, mindig vissza kell térnünk Galileába, vagyis vissza kell mennünk nem egy elvont, elképzelt Jézushoz, hanem a vele való első találkozásunk élő, konkrét, tapintható emlékéhez.

Igen, ahhoz, hogy haladni tudjunk utunkon, emlékeznünk kell; ahhoz, hogy reményünk legyen, fel kell frissítenünk emlékezetünket. Ez a meghívás: emlékezz, és indulj útnak! Ha visszanyered az első szeretetet, az Istennel való találkozás ámulatát és örömét, akkor tovább tudsz lépni. Emlékezz és indulj el!

Emlékezz Galileádra, és menj feléje! Ez az a „hely”, ahol személyesen megismerted Jézust, ahol nem maradt számodra másokhoz hasonló történelmi személyiség, hanem élő személlyé vált: nem egy távoli Isten, hanem a hozzád közel álló Isten, aki jobban ismer téged, mint bárki más, és jobban szeret mindenkinél. Testvérem, emlékezz Galileára, a te Galileádra: a te meghívásodra, Isten azon igéjére, mely egy konkrét pillanatban éppen téged szólított meg; a Léleknek arra az erős megtapasztalására, a megbocsátás kitörő örömére, melyet az után a gyónás után éreztél, az imának arra az egyedülálló és felejthetetlen pillanatára, arra a benned felgyulladt és életedet átalakító fényre, arra a találkozóra, arra a zarándoklatra…

Mindenki tudja, hol van a saját Galileája. Mindannyian ismerjük belső feltámadásunk helyét, annak a kezdeti, mindent megalapozó és mindent megváltoztató feltámadásnak a helyszínét.

Nem hagyhatjuk a múltban, a Feltámadott arra hív, hogy menjünk oda, hogy átéljük a húsvétot. Emlékezz ma Galileádra, idézd fel az emlékét, elevenítsd fel! Menj vissza ahhoz az első találkozáshoz! Gondolkodj el, hogyan és mikor is történt, rekonstruáld a körülményeket, az időt és a helyet, éld át újra az akkori érzéseket, idézd fel színeit, ízeit! Mert – jól tudod – amikor megfeledkeztél arról az első szeretetről, amikor elfelejtetted azt az első találkozást, akkor kezdett porosodni a szíved. És azután megtapasztaltad a szomorúságot, és a tanítványokhoz hasonlóan minden kilátástalannak tűnt, és egy sziklatömb zárta el a reményt. De ma, testvérem, a húsvét ereje arra hív, hogy hengerítsd el a csalódás és a bizalmatlanság sziklatömbjeit;

az Úr – aki szakértő a bűn és a félelem sírköveinek ledöntésében – meg akarja világosítani szent emlékezetedet, segíteni akar felidézni legszebb emlékedet, hogy a vele való első találkozásod jelenvalóvá váljon. Emlékezz és indulj útnak: térj vissza hozzá, találd meg magadban Isten feltámadásának kegyelmét! Térj vissza Galileába, térj vissza a te Galileádba!

Testvéreim, kövessük Jézust Galileába, találkozzunk vele, és imádjuk őt ott, ahol mindannyiunkat vár! Elevenítsük fel annak a pillanatnak a szépségét, amikor – miután élőként fedeztük fel őt – életünk Urának vallottuk meg!

Térjünk vissza Galileába, az első szeretet Galileájába: mindannyian térjünk vissza saját Galileánkba, első találkozásunk helyszínére, és támadjunk új életre!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-husvet-vigiliajan-terjunk-vissza-galileankba-es-tamadjunk-uj-eletre

https://www.vatican.va/content/francesco/en/events/event.dir.html/content/vaticanevents/en/2023/4/8/veglia-pasquale.html

-------------------------------------------------------.--------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------

A pápa beszéde a Regina Coeli imádkozásakor

2023.04.12.

Húsvéthétfőn délben, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa arra buzdított, hogy hirdessük környezetünkben a Jézussal való találkozás örömét. Jézus minden alkalommal eljön hozzánk, amikor tanúságot teszünk róla.

Kövessük az evangéliumi asszonyok példáját, akik nem zárkóztak be a Jézus halála felett érzett fájdalmukba. Az üres sír hírét meg akarták osztani a tanítványokkal és útközben találkoztak a feltámadt Úrral. Arra tanítanak bennünket, hogy mi is legyünk mindig úton és hirdessük az evangéliumi örömhírt, propaganda és prozelitizmus, hittérítés nélkül, megosztva másokkal a Jézussal való találkozás legszebb ajándékát – tanította Ferenc pápa.

Az asszonyok keresték fel elsőként Jézus sírját

Húsvéthétfőn újra átélhetjük az asszonyok találkozását a Húsvét reggelén feltámadt Jézussal. Az evangéliumi szakasz arra emlékeztet bennünket, hogy ők, a női tanítványok voltak az elsők, akik látták és találkoztak Ővele – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd feltette a kérdést: megkérdezhetnénk, hogy miért éppen ők? Válaszában egy nagyon egyszerű okra mutatott rá: azért, mert az asszonyok voltak az elsők, akik a sírbolthoz mentek. Az összes tanítványhoz hasonlóan ők is szenvedtek azért, ahogy látszólag véget ért Jézus története, de a többiektől eltérően nem maradnak otthon, szomorúságtól és félelemtől bénultan: korán reggel, virradatkor elmennek, hogy leróják kegyeletüket Jézus teste előtt, illatos kenőcsöket visznek magukkal. Mivel a sírboltot előzőleg lezárták, az asszonyok felteszik a kérdést, hogy ki hengeríthette el a nehéz követ (vö. Mk 16,1-3)? Azonban kívánságuk, hogy végrehajtsák a szeretetnek ezt a gesztusát, felülmúlt mindent. Nem csüggednek el, kilépnek félelmükből és aggodalmaikból – mutatott rá a pápa, kiemelve, hogy ezen az úton haladva találjuk meg a feltámadt Krisztust: lépjünk ki félelmeinkből, lépjünk ki aggodalmainkból.

Mindig találkozunk Jézussal, miközben hirdetjük Őt

A pápa ezután felidézte az evangéliumi szakasz egyes jeleneteit: az asszonyok megérkeznek, látják az üres sírboltot és „félelemmel és még nagyobb örömmel eltelve” sietnek, hogy „megvigyék a hírt a tanítványoknak” (Mt 28,8). És éppen, miközben elindulnak, hogy közöljék a tanítványokkal az üres sír hírét, Jézus jön szembe velük. „Figyeljük meg jól” – hangsúlyozta a pápa: Jézus akkor jön feléjük, miközben mennek, hogy őt hirdessék. Ez nagyon szép: Jézus akkor találkozik velük, miközben úton vannak, hogy hirdessék őt. Amikor hirdetjük az Urat, az Úr eljön hozzánk – állapította meg Ferenc pápa. Néha azt gondoljuk, hogy úgy maradhatunk közel Istenhez, ha szorosan magunknál tartjuk; mert ha felfedjük magunkat és beszélünk róla, kitesszük magunkat bírálatoknak, kritikáknak, esetleg nem tudunk válaszolni bizonyos kérdésekre vagy provokációkra és akkor jobb, ha nem beszélünk róla és magunkba zárkózunk. Nem, ez nem jó. Az Úr azonban éppen akkor jön, miközben hirdetjük őt. Mindig találkozunk az Úrral, miközben hirdetjük őt. Hirdesd az Urat és találkozni fogsz vele! – buzdított rá Ferenc pápa. Legyünk mindig úton, ezt tanítják nekünk az asszonyok: Jézussal úgy találkozunk, ha tanúságot teszünk róla. Ferenc pápa azt kérte, hogy zárjuk be szívünkbe ezt a tanítást: Jézussal úgy találkozunk, ha tanúságot teszünk róla.

A feltámadt Krisztus maga az Élet

A pápa ezután a következő példát hozta fel: biztosan előfordult velünk már néhányszor, hogy csodálatos hírt kaptunk, mint például egy gyermek születése. Akkor az első dolog, amit teszünk, az az, hogy megosztjuk ezt az örömteli hírt a barátainkkal, mint például: „Született egy fiam, és ez nagyon szép”. Miközben beszámolunk róla, megismételjük magunknak is és bizonyos értelemben mi is még jobban átéljük a hírt. Ha ez történik minden nap vagy néhány fontos alkalommal egy szép hír hallatán, akkor végtelenül inkább megtörténik Jézus esetében, aki nem pusztán egy jó hír és még csak nem is az élet legszebb híre, hanem Jézus maga az élet, „Én vagyok a föltámadás és az élet” (Jn 11,25) – idézte Ferenc pápa János evangéliumának szavait. A pápa ezután óvott a propagandától és a hittérítéstől, a prozelitizmustól. A keresztény hirdet, akinek más céljai vannak, az prozelitizmust, hittérítést folytat – szögezte le. Minden alkalommal, amikor Jézust hirdetjük, az Úr felénk jön, tisztelettel és szeretettel, mint a legszebb ajándék, amit meg kell osztanunk másokkal. Minden alkalommal, amikor hirdetjük Jézust, ő még inkább bennünk lakozik – fejtette ki beszédében Ferenc pápa.

Nem lehet akadálya annak, hogy hirdessük a Jézussal való találkozás örömét

Majd arra buzdított, hogy gondoljunk ismét az evangéliumi asszonyokra: felkeresik a sírboltot, annak ellenére, hogy kővel volt lezárva; egy egész város látta Jézust a kereszten és ennek ellenére az asszonyok mégis a városba mennek, hogy hirdessék: életben van. Amikor találkozunk Jézussal, semmilyen akadály nem tarthat vissza bennünket attól, hogy hirdessük őt. Ha azonban magunknak tartjuk meg örömét, ez azt jelenti, hogy talán még nem találkoztunk vele valójában – állapította meg Ferenc pápa, majd szokásához híven ismét lelkiismeretvizsgálatra ösztönözte a híveket.

Tanúskodunk-e életünkkel a Jézussal való találkozás ajándékáról?

Az asszonyok tapasztalatára gondolva tegyük fel a kérdést: mikor tanúskodtam utoljára Jézusról? Ma mit teszek azért, hogy az emberek, akikkel találkozom, részesedjenek hirdetésének örömében? Mondhatja-e valaki rólam, hogy ez a személy derűs és boldog, jó, mert találkozott Jézussal? El lehet-e ezt mondani mindannyiunkról? Végül Ferenc pápa a Regina Coeli Mária-antifóna elimádkozása előtti beszédét a következő szavakkal zárta: „Kérjük a Szűzanyát, segítsen bennünket, hogy az evangélium örömteli hirdetői legyünk!”. 

-------------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2023-04/papa-regina-coeli-ima-hirdetes-jezus-hit-talalkozas-feltamadt.html

https://www.vatican.va/content/francesco/en/events/event.dir.html/content/vaticanevents/en/2023/4/10/regina-caeli.html

https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-husvethetfon-jezussal-akkor-talalkozunk-amikor-tanusagot-teszunk-rola

----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------