2020.04.01.

Aki szereti nézni a Don Matteo filmsorozatot Terenc Hillel, nem árt ha tudja, a film forgatókönyvét Francesca Melandri olasz írónő írja.
Francesca lassan egy hónapja tartó római bezártságának tapasztalataiból kiindulva írt egy nyílt levelet, amelyben a koronavírus-járvány lelki hatására figyelmeztet.
A torinói La Stampában megjelent írást: Levél Itáliából a jövőtökről (Lettra dall’Italia sul vostro futuro) címmel közölték, és annyira sikeres lett, hogy számos rangos európai lap, köztük a londoni Guardian, a párizsi Libération, a hamburgi Der Spiegel és a barcelonai La Vanguardia on-line kiadása is átvette.

Az írónő emlékeztet arra, hogy bár az egyes országokban más és más időpontban tört ki és terjedt el a járvány, mindenütt hasonlóképpen viselkednek az emberek, és hasonló gondok foglalkoztatják őket.

„Lesznek, akik azt mondják: minek ez a nagy felhajtás egy kicsit erősebb influenza miatt, és lesznek, akik megértik, hogy miről van szó. Amikor majd be lesztek zárva otthonaitokba, mindenki mást fog idézni, de hamarosan más tennivalótok is lesz.
Mindenekelőtt enni fogtok, és nemcsak azért, mert a főzés egyike azon kevés dolgoknak, amit tehettek. Csoportok születnek a közösségi hálón, amelyek ötleteket adnak, hogy miként töltsétek hasznosan az időtöket. Mindegyikre feliratkoztok, aztán néhány nap elteltével nem bírjátok tovább” – írja Melandri, aki szerint sokan előveszik majd A pestist, Camus regényét, de rájönnek, hogy nincs kedvük elolvasni.
Az írónő megjósolja sorstársainak, hogy jönnek az álmatlan éjszakák, félteni kezdjük a demokrácia jövőjét, a közösségi élet kimerül a csetekben, a virtuális összejövetelekben, a Skype-on történő közös vacsorákban.

-

-

Hiányozni fognak felnőtt gyerekeink, és rádöbbenünk, hogy most először nem tudjuk, mikor fogjuk őket újra látni. Ugyanakkor kapcsolatba lépünk olyanokkal, akikkel korábban ki nem állhattuk egymást, mert a régi sérelmek értelmüket veszítik.
Francesca arra is ráébreszti olvasóit, hogy a nők minden eddiginél veszélyeztetettebbekké válnak ebben a helyzetben. Elég csak azokra gondolni, akik eddig is a családi erőszak áldozatai voltak, vagy azokra, akik egyedül mennek bevásárolni egy üres utcán. És eszünkbe juttatja azokat is, akik azért nem tudnak otthon maradni, mert nincsen otthonuk. De hogy ezeket a gondolatokat elhessegessük magunktól, újra csak enni fogunk, meghízunk, aztán fitness-videókat keresünk.

Az írónő a fekete humor nagy reneszánszát jövendöli és biztos abban, hogy azok is, akik mindig mindent komoly vesznek, ráébrednek az élet abszurditására.

„Randit beszéltek meg az üzletek előtti sorban, hogy élőben is találkozhassatok barátaitokkal, még ha csak biztonságos távolságban. Világos lesz számotokra, hogy mi az, amire nincsen szükségetek. Teljes bizonyossággal feltárul előttetek a körülöttetek lévő emberek igazi természete, és érnek majd benneteket meglepetések is” – int Melandri.
De ez nemcsak az ismerősökre vonatkozik: az eddig áhítattal hallgatott nagy gondolkodók elnémulnak, miközben olyanok, akiket eddig lebecsültünk, nagyon is tisztán látónak, megnyugtatónak szilárd kiállásúnak bizonyulnak.

Az írónő a ma szinte egyetemes érzelmeknek a mélyére lát, amint a közeljövőről, vagy a már bekövetkezett jelenről elmélkedik:

„Sokan úgy alszanak el, hogy arra gondolnak: amint vége a bezártságnak, elválnak. Sok-sok gyermek fogan meg. Gyermekeitek on-line iskolába járnak, elviselhetetlenek lesznek, de sok örömet szereznek. Az öregek ugyanolyan szófogadatlanok lesznek, mint a kamaszok, veszekedni kell velük, hogy ne menjenek ki. Megpróbáltok nem gondolni a kórházban ápoltak magányos halálára. Azt mondják nektek, hogy a társadalomnak egyesülnie kell a közös erőfeszítésben, mert mindannyian egy csónakban eveztek. Ez igaz. Ez az élmény örökre megváltoztatja egyéni szemléleteteket.”

Francesca Melandri sem felejti el azonban, hogy az osztálykülönbségek itt is kijönnek, mert nem mindegy, hogy valaki egy teraszos, kertes házban van bezárva, vagy pedig egy zsúfolt lakótelepen, mint ahogy az sem, hogy valaki tud otthonról dolgozni vagy pedig elveszti kenyérkeresetét. Tehát ez a közös csónak nem mindenki számára fog ugyanúgy megjelenni. Csupán egy dolog biztos: amikor mindennek vége lesz, a világ nem lesz többé ugyanolyan, mint azelőtt.

---------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.lastampa.it/topnews/lettere-e-idee/2020/03/28/news/lettera-dall-italia-sul-vostro-futuro-1.38646448
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-fekete-humor-nagy-reneszansza-jon-egy-olasz-irono-joslata-a-koronavirus-utani-idokre/2/
https://www.theguardian.com/world/2020/mar/27/a-letter-to-the-uk-from-italy-this-is-what-we-know-about-your-future
https://www.theguardian.com/world/2020/mar/30/shedding-a-tear-for-italy-and-raising-a-smile?fbclid=IwAR3BWkh9xCH0ALX8JunfIZeaFOri5FnxL4rlMLfg5WZaHFeRDEer4wCKyt8
https://varesepress.info/cronaca/ti-scrivo-dall-italia-sul-tuo-futuro-di-francesca-melandri.html
2020.04.01.
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2969113619793592&id=314780075226973&__tn__=K-R

-----------------------------------------------------------------------------------------------