Akárhogy is jön ki a kormányválságból a finanszírozási gondokkal küszködő Olaszország, a következő években hatalmon lévő politikusoknak óriási feladat szakad a nyakukba. A válságmentes időkben elbliccelt, a versenyképesség javításához elengedhetetlen reformokat kell végrehajtani, hogy az ország ne temesse maga alá az egész eurózónát. Kedden bizalmi szavazás dönt arról, hogy Silvio Berlusconi miniszterelnök folytathatja-e a kormányzást.

 

Miután eldőlt, hogy a népszavazási kezdeményezés által kirobbantott görög kormányválság, ha nem is feltétlenül zárult le, legalábbis szünetel egy időre, az eurózóna egy másik tagállamában is megrendült a kormány helyzete. Olaszországban kedden bizalmi szavazást tartanak a Silvio Berlusconi által vezetett kormányról, és sajtóhírek szerint a sok konfliktust túlélt miniszterelnök mögött ezúttal nincs elegendő támogatás. Eközben néhány hónapon belül ismét veszélybe került az ország finanszírozhatósága.

Berlusconi kemény megszorításokra készül. Egyrészt azért, mert ezt ígérte az eurózóna vezetőinek nemrég lezajlott csúcstalálkozóján - és azért is, mert a piac egyre kevésbé hajlandó pénzelni a GDP 120 százalékáig eladósodott olasz államot. A tízéves futamidejű államkötvények hozama hétfőn egy időre 6,6 százalék fölé emelkedett, ezt a fenntartható finanszírozási szint határának tekintik a befektetők. (Összehasonlításul: a német papírok hozamszintje - tehát a kamat, amit a kölcsönt adó kap - 1,5-2 százalék körüli.)

A tét valóban nagy, mert Olaszország esetleges finanszírozhatatlansága egészen más dimenziójú problémát jelentene, mint Görögország részleges vagy teljes államcsődje. Ha ki kellene menteni az euróövezet harmadik legnagyobb gazdaságát, az annyi pénzbe kerülne, amennyibe belerokkanhatna a többi tagállam. E veszély mellett eltörpül az Európai Központi Bank azon költsége is, hogy a hozamok leszorítása érdekében időnként vásárlóként jelenik meg az olasz (és a spanyol) állampapírok piacán - az elmúlt napok államkötvényhozamai szerint egyébként nem sok sikerrel.

Az olasz bizalmi válságot ránézésre nem indokolja új körülmény. Olaszország GDP-arányos államadóssága nem ugrott meg úgy, mint a görögöké, sőt, régóta azonos - igaz, magas - szinten áll. A bankok nem mentek tönkre, nem indított be válságot a felfújt ingatlanpiac. A költségvetés elsődleges (az adósság kamatterhei nélkül számított) egyenlege pozitív, szó sincs tehát arról, hogy akár heteken belül bekövetkező fizetésképtelenségtől kellene tartani. A Reuters hírügynökség napokban közölt összeállítása szerint júniusban még az elemzők többsége is úgy gondolta, hogy az országot elkerüli a görög fertőzés.

Az állampapírpiac fejleményei mégis azt mutatják, hogy a befektetők nem bíznak az olasz adósság törlesztésében, és az emelkedőnek ítélt kockázat felára miatt ez önbeteljesítő jóslattá válhat. Ráadásul nem látszik, Olaszország hogyan mászhat ki ebből az adósságkrízisből. Az újabb, nagyságrendileg ötvenmilliárd eurós megszorító csomag, ha meg is szavazzák, és végre is hajtják, eltörpül az 1900 milliárd eurós adósságállomány mellett, de ez még mindig nem lenne probléma, amennyiben a gazdaságban jelentős növekedési lehetőség rejlene.

Az olasz gazdaság versenyképessége azonban annak ellenére rossz, hogy a makrogazdasági mutatók némelyike biztató. A költségvetés hiánya idén csak négy százalék körül alakul, a munkanélküliség aránya mindössze nyolc százalék (szemben például Spanyolország húsz százalék fölötti rátájával). A gondok nem akut, hanem krónikus természetűek - állapította meg még nyáron közölt összeállításában az Economist brit hetilap. Ezt bizonyítja, hogy a 2000-től 2010-ig tartó évtizedben éves átlagban csupán 0,25 százalékkal nőtt a GDP - ennél rosszabb számot csak Zimbabwe és Haiti produkált az említett időszakban. A lanyha növekedés miatt nem tudott csökkeni az államadósság aránya sem, az utóbbi évek fegyelmezett költségvetési politikája dacára.