A hívekkel teli Szent Péter bazilikában tartották december 24-én, szombaton este fél nyolckor a karácsonyi éjféli szentmisét, melyet Giovanni Battista Re bíboros dékán mutatott be.

A homíliát Ferenc pápa tartotta és jászol mai üzenetéről elmélkedett, mely egykor az abban fekvő Kisdedhez vonzotta Máriát, az angyalokat és a pásztorokat. A konzum-fogyasztásra szánt jászolban fekvő Jézus az Isten üzenete Fiának közeli, szegény és konkrét szeretetéről.

Mit üzen még ez az éjszaka az életünknek? Kétezer évvel Jézus születése után, megannyi díszlet és ajándék közepette tartott Karácsonyok után, az ünnepelt misztériumot elborító nagymértékű fogyasztói lelkülettel fennáll a veszély: sokat tudunk karácsonyról, de elfelejtettük annak a jelentését. Hogyan is találunk rá újból Karácsony értelmére? És legfőképpen hol is keressük azt? A Jézus születését hírül adó evangéliumot mintha épp ezzel a céllal írták volna, hogy kézen fogva elvezessen minket oda, ahová Isten vinni akar. Kövessük az evangéliumot! – kezdte homíliáját a Szentatya.

A betlehemi jászol jelzi Krisztusnak a világba való belépését

Minden a miénkhez hasonló élethelyzettel kezdődik: mindenkit magával sodor és lefoglal egy fontos esemény, a nagy adószámlálás, amelyhez megannyi előkészületre volt szükség. Ebben az értelemben az akkori légkör hasonlított ahhoz, amely ma is elborítja a Karácsonyt. Ám az evangélium távolságot vesz ettől a világias díszlettől: hamar „széttépi” ezt a képet, hogy egy új valóságot keretezzen, azt, amit hangsúlyozni akar. Egy apró dolognál időzik el, amely látszólag jelentéktelen, ám mégis háromszor említésre kerül és amihez az elbeszélés szereplői odafordulnak: először is Mária, aki „jászolba fekteti” Jézust (Lk 2,7); aztán itt vannak az angyalok, akik hirdetik a pásztoroknak: „Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve“ (v. 12); végül pedig a pásztorok, akik „megtalálták a jászolban fekvő kisdedet“ (v. 16). A jászol: mert Karácsony értelmének a megleléséhez erre kell tekintenünk. Miért ilyen fontos a jászol? – kérdezte a pápa. Ez ugyanis nem véletlenül jel, mert ez jelzi Krisztusnak a világba való belépését. Olyan üzenet ez, mely elénk tárja azt a módot, ahogyan Isten megszületik a történelmünkben, hogy újjászülje a történelmet. Mit akar hát elmondani nekünk a jászol révén? Legalább három dolgot: közelség, szegénység és konkrétság.

Az elutasítás és a kényelmetlenség jászlában talál helyet magának Isten, egészen közel hozzánk

Közelség. A jászol arra szolgál, hogy közel tartsa a szájhoz az eledelt, s így gyorsabban lehessen elfogyasztani azt. Az emberlét egyik szempontját jelképezheti ekként: a fogyasztás falánkságát. Az állatok miközben elfogyasztják eledelüket az istállóban, addig a hatalom- és pénzéhes emberek saját szomszédjaikat, testvéreiket emésztik el a világban. Mennyi háború! És hány helyen tiporják ma is lábbal a méltóságot és a szabadságot! Az emberi falánkságnak pedig mindig a törékenyek, a gyöngék a fő áldozatai. Az idei Karácsonykor is olthatatlan vágy él az emberiségben a pénz, a hatalom és az élvezet után. Ez pedig — akár csak Jézus esetében (vö. v. 7) — nem hagy helyet a legkisebbeknek, a születendő gyermekeknek, a szegényeknek, azoknak, akikről megfeledkeztek. Legfőképpen a háborútól, szegénységtől és igazságtalanságtól elemésztett gyermekekre gondolok. Jézus azonban éppen ide jön el, a fölöslegként elvetés és a visszautasítás jászlában fekvő gyermekként. Őbenne, a betlehemi Kisdedben ott él minden gyermek. Meghívás ez arra, hogy a gyermekek szemével tekintsünk az életre, a politikára és a történelemre.

Az elutasítás és a kényelmetlenség jászlában talál helyet magának Isten, ide jön el, mert itt van az emberiség gondja, a birtoklásra és a fogyasztásra irányuló mohó falánkság szülte közöny. Itt születik meg Krisztus, és ebben a jászolban fedezzük fel felebarátainkat. Oda jön el, ahonnét az élelmet habzsoljuk, hogy Ő maga legyen eledelünkké. Isten nem olyan Atya, aki elemészti a gyermekeit, hanem olyan Atya, aki Jézusban gyermekeivé tesz és gyöngédségével táplál minket. Azért jön, hogy megérintse a szívünket, és elmondja, hogy a történelem folyását egyedül megváltoztatni képes erő a szeretet. Nem marad távoli, nem marad hatalmas, hanem közelivé és alázatossá lesz; Ő, aki leszállt az égből, engedi, hogy egy jászolba fektessék.

Testvérem, ezen az éjjelen Isten közel jön hozzád, mert fontos vagy neki. A jászolban életed eledelévé lesz, hogy elmondja neked: „Ha úgy érzed, felőrölnek az események, ha elemészt a bűntudat és elégtelenséged tudata, ha igazságosságra éhezel, én, Isten, veled vagyok. Tudom, mit élsz át, én is átéltem ezt a jászolban. Ismerem fájdalmaidat és történetedet. Azért születtem, hogy elmondjam neked: mindig közel vagyok és leszek hozzád“. A karácsonyi jászol, a Kisded Isten első üzenete, azt mondja nekünk, hogy Ő velünk van, szeret és keres minket. Bátorság, ne engedd, hogy legyőzzön a félelem, a beletörődés, a kétségbeesés. Isten azért születik jászolban, hogy te is épp ott szülessél újjá, ahol úgy érzed, elérted a mélypontot. Nincs olyan rossz, nincs olyan bűn, amiből Jézus ne tudna és ne akarna kimenteni téged. Karácsony azt jelenti, hogy Isten közel van: szülessen újjá a bizalom!

A szegényes jászol tehát elénk tárja az élet valódi gazdagságát, Jézust

A betlehemi jászol a közelségen túl a szegénységről beszél. A jászol körül nem sok minden van: kicsi rőzsehalom, néhány állat és nem sok más. Az emberek a szállók melegében időztek, nem pedig egy szálláshely hideg istállójában. Jézus azonban ott születik, a jászol pedig arra emlékeztet minket, hogy nem volt senki más mellette, csak az, aki szerette Őt: Mária, József és a pásztorok; mind szegény emberek, akiket a szeretet és a csodálkozás fűzött egybe, nem pedig a gazdagság és a nagy lehetőségek. A szegény jászol tehát elénk idézi az élet valódi gazdagságát: nem a pénzt és a hatalmat, hanem a kapcsolatokat és a személyeket.

Az első személy, az első gazdagság Jézus maga. Mi is mellette akarunk lenni? Közeledünk hozzá és szeretjük az Ő szegénységét? Vagy esetleg szívesebben maradunk a saját érdekeink kényelmében? De legfőképpen felkeressük-e ott, ahol van, vagyis világunk szegény jászlaiban? Ő ezekben van jelen. Mi pedig arra nyertünk meghívást, hogy a szegény Jézust imádó és Jézust a szegényekben szolgáló egyház legyünk. Ahogyan egy szent életű püspök fogalmazott: „Az egyház támogatja és megáldja azokat az erőfeszítéseket, amelyek az igazságtalan rendszerek átalakítására irányulnak, és csupán egyetlen feltételt támaszt: hogy a társadalmi, gazdasági és politikai átalakulások valóban a szegények javára váljanak“ (O.A. Romero, Lelkipásztori üzenet az Új Évre, 1980. január 1.). Biztosan nem könnyű hátrahagyni az evilágiság langymelegét, hogy magunkhoz öleljük a betlehemi barlang csupasz szépségét, ám emlékezzünk: nincs valódi karácsony szegények nélkül. Nélkülük lehet ugyan Karácsonyt ülni, ám az nem Jézus Karácsonya lesz. Testvéreim, Karácsonykor Isten szegény: szülessen újjá a szeretet! ki meztelenül fekszik a jászolban, csupaszon megy majd a keresztre is.

Ezzel elérkezünk az utolsó ponthoz: a jászol a konkrétságról beszél. A jászolban fekvő kisded olyan képet jelenít meg, amely szíven üt, még ha oly nyers is. Arra emlékeztet minket, hogy Isten valóban testté lett. Vele kapcsolatban nem elégségesek az elméletek, a gondolatok és a kegyes érzelmek. Jézus, aki szegényen születik, szegényen is fog élni és meghalni. Nem beszélt sokat a szegénységről, hanem a legnagyobb mélységéig megélte azt, mégpedig értünk. Irántunk érzett szeretete a jászoltól kezdve egészen a keresztig kézzel fogható, konkrét volt: születésétől a haláláig az ács fia volt, aki magához ölelte a fa durvaságát, létezésünk keménységét. Nem szavakkal szeretett minket és nem tréfából szeretett minket! Ezért hát nem is elégszik meg a látszattal. Nem csak jó ötleteket vár tőlünk Ő, aki testté lett. Ő, aki jászolban született, konkrét hitet vár, amely imádásból és szeretetből épül fel, nem pedig szócséplésből és külsőségből. Ő, aki meztelenül fekszik a jászolban, csupaszon megy majd a keresztre is. Igazságot vár tőlünk, azt, hogy szembenézzünk a dolgok meztelen valójával, hogy letegyük a jászol elé a mentegetőzést, önigazolást és képmutatást. Ő, akit Mária oly gyöngéden bepólyált, azt akarja, hogy magunkra öltsük a szeretetet. Isten nem látszatot, hanem konkrétságot vár tőlünk. Ne engedjük, hogy jócselekedet nélkül múljon el ez a Karácsony. Ez az Ő ünnepe, az Ő születésnapja, legyünk mi magunk is számára kedves ajándékká! Karácsonykor Isten konkrét: az Ő nevében szülessen újjá a remény mindazokban, akik már elvesztették azt!

Jézus, Rád tekintünk, aki a jászolban fekszel. Annyira közelinek, mindörökre közelinek látunk magunkhoz: köszönjük, Urunk! Szegénynek látunk, hogy megtanítsd nekünk: nem a dolgokban, hanem a személyekben, leginkább a szegényekben rejlik az igazi gazdagság. Bocsáss meg, ha nem ismertünk fel és szolgáltunk Téged őbennük! Konkrétnak látunk Téged, mivel konkrét az irántunk érzett szereteted: Jézus, segíts, hogy testet, életet adjunk a hitünknek! Ámen! – zárta az éjféli misén mondott homíliáját Ferenc pápa.

----------------------------------------------------------------------------------------

A homíliát fordította Török Csaba atya

https://www.facebook.com/photo/?fbid=593913179409461&set=pcb.593913869409392

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------