2020.05.01.
Marcus Aurelius lovasszobrát Róma Capitolium terén Sárközy Péter (Róma mindannyiunk közös hazája c. könyv, Romanika kiadó, 154.old.) Róma magyar emlékei közé sorolja, - egyrészt azért, mert a császár Pannóniai születésű, másrészt azért, mert Kosztolányi Dezső a szoborról csodálatos verset írt.
Kosztolányi a téren még az eredeti szobrot látta, ami 1981-ig volt a téren, akkor restaurálásra elszállították, mert rossz állapotba került egy korábbi bombamerénylet és a környezetszennyezés miatt. Felújítva a bronz szobor 2005-ben a Capitoliumi Múzeumokba került, a térre pedig a szobor másolatát helyezték el.

Visszatérve a versre, a költőt a szobor jellegzetes kéztartása, az "ave", "béke veletek" üzenete ragadta meg.
A vers első versszaka:

Kosztolányi Dezső: Marcus Aurelius

Sárgán hever itt a középkori Róma,
de lángol az alkony,
mint véres oroszlán,
s te fönn lovagolsz még
a Capitolium ősi tetőjén,
Marcus Aurelius.

Hogyan és miért lett Marcus Aurelius sztoikus császár aktuális a mai koronavírus járványos nehéz időkben?

Ez magyarázatra szorul. Tény, hogy sokan elkezdték olvasni könyveit. A Penguin Random House amerikai könyvkiadó különös jelenségről számolt be: : Marcus Aurelius Elmélkedéseiből 28 százalékkal fogyott több 2020 első negyedévében, mint egy évvel ezelőtt, Seneca Erkölcsi leveleiből pedig 42 százalékkal többet adtak el, mint tavaly. Ez utóbbiból az elmúlt hónapban 356 százalékkal több fogyott e-könyv formátumban, mint egy éve. Annak ellenére, hogy Isabel Blake, a Penguin sajtósa szerint az elmúlt években is megfigyelhető volt a sztoicizmus népszerűségének növekedése (az Elmélkedésekből 2019-ben már százezer angol nyelvű példány kelt el), a filozófiai irányzat mostani hirtelen népszerűségéért a világjárvány tehető felelőssé.

A sztoicizmus kifejezetten szimpatikus filozófiai irányzatnak tűnhet válság idején, ráadásul gyakorlati tanácsokkal szolgál baj idejére.

Legegyszerűbb üzenete az, hogy az embernek rá kell jönnie, hogy min változtathat, és mibe kell beletörődnie. Az öregedés természetes folyamat, a halál pedig elkerülhetetlen: ezek miatt aggódni felesleges; ha valaki beteg, vagy meggyógyul, vagy meghal, ha pedig meghal, vagy szétszóródik az atomok között, vagy – ahogy Marcus Aurelius írja – „felszáll a világ alkotó szellemébe”.

Egyik esettel sem lehet mit kezdeni, és egyik miatt sem érdemes szomorkodni: az első esetben nem történt semmi, valaminek vége lett, ahogy mindennek vége van egyszer, a második esetben pedig szintén nem történt semmi érdekes, csak a világ működik. Nincs szükség arra, hogy mások dicsőítsék az embert, nincs szükség tapsra, nem kell feldúltnak lenni, és ha valaki téved, azon sem szabad bosszankodni, hanem meg kell próbálni elmagyarázni neki, hogy miért él rosszul. A filozófia célja a jó élet: úgy kell élni, mint ha akár holnap, akár holnapután meghalhatnánk, hiszen egy életet is le lehet élni úgy, hogy közben sok minden történik ugyan, de érdekes dolgok alig, és ez mindenkire igaz a császártól a rabszolgáig.

Rendben, kitörhet egy járvány, dúlhat háború. Marcus Aurelius római császárnak, aki 161-től 180-ig uralkodott, mindkettőből kijutott: az Elmélkedéseket a germánok elleni hadjáratban vetette papírra, miközben Rómában ötmilliónyi áldozatot szedett az 165-ben kitört Antoninus-kori hatalmas himlőjárvány. „Ami csak történik, annyira megszokott és magától értetődő, mint tavasszal a rózsa és nyáron a gyümölcs. Ilyen a betegség, a halál, a rágalom, a cselvetés: mindaz, ami az ostobákat gyönyörködteti vagy búsítja” - írja Marcus Aurelius, aki számára a himlőjárvány, amely azokon a katonai táborokon is végigsöpört, amelyekben ő írta az Elmélkedéseket, inkább erkölcsi, mint fizikai veszélyt jelentett. Az uralkodó úgy gondolta, hogy a betegség idején tanúsított becstelen magatartás, az érzelmek vezérelte cselekvés jóval többet árt az embernek, mint maga a kór, ami egyébként is csak a testet támadja.
Marcus Aurelius példája alapján úgy tűnik, hogy a sztoicizmus egy váratlan, megoldhatatlan helyzetre adott válasz, de ez nem így van: nem szükséges krízis ahhoz, hogy az ember sztoikus legyen, elég, ha világosan gondolkodik, és ne hagyja, hogy a lényegtelen vagy irányíthatatlan események megzavarják a dolgok helyes megítélésében.
Sztoikusok léteztek már a császár-filozófus előtt is. Az iskolát egy Zénón nevű kítioni filozófus alapította a Krisztus előtti harmadik században, és több száz éven keresztül virágzott különösebb világégések nélkül is. A sztoicizmus nem reakció, hanem felkészülés arra, hogy semmire nem lehet felkészülni.

Ha a világ eseményeiről nem is, arról mindenki maga tehet, hogy miként viszonyul hozzájuk: egy járvány vagy egy háború, ha már kitört, nehezen megfékezhető, de az csak az egyénen múlik, hogy katasztrófaként viszonyul-e hozzájuk, vagy higgadtan veszi tudomásul őket, ha már segíteni nem tud a dolgon. William Stephens, a Creighton Egyetem etikaprofesszora szerint a sztoikusok legértékesebb tanítása nem az, hogy hogyan kell viselkedni veszély esetén, hanem az, hogy bármikor beüthet a krízis, de járványban, háborúban és hétköznapi körülmények között is a konzisztensen, bátran és összeszedetten viselkedik.
A sztoicizmus nem olyasmi, amit készen kaphat az ember, hiszen Marcus Aurelius (és a többi sztoikus) sem arról beszélt, hogy az embernek egyszerűen hagynia kell, hogy minden menjen a maga medrében, és tétlenül szemlélje a legnagyobb világégést is: a legfontosabb része az én megértése, a megfelelő döntések meghozatala, a szellemet zavaró hatások megszüntetése, az önismeret, ezt pedig nem lehet life hackként értékesíteni.

De mit jelent a sztoicizmus koronavírus idején?

Ha az etikát nézzük, azt, hogy az embereknek vigyázniuk kell egymásra: „ami a közösségnek nem árt, az a közösség tagjának sem árt. Valahányszor azt képzeled, hogy bántalom ért, ez legyen a mércéd: ha a közösség ezáltal nem szenved kárt, akkor nekem sincs károm” - írja Marcus Aurelius. Nem etikus tehát a maszkok felhalmozása, a fertőtlenítőszeren való nyerészkedés, ahogyan az sem, ha az ember betegen megy dolgozni. Mindeközben nem szabad elfeledkezni az ittről és a mostról, arról, amiről a sztoikus gondolkodás szól: az élet minél jobb és gazdagabb megéléséről.

Lehet, hogy a sztoicizmus gondolkodás felett menthetetlenül eljárt az idő – eltelt bő kétezer év, így ez nem is lenne nagy csoda.

Grant szerint a sztoicizmus egy szigorúan hierarchikus társadalom terméke – a művelői között mégis akadt császár és rabszolga is. Lehet, hogy abban áll a vonzereje, hogy kipróbált, kiválónak tűnő életvezetési tanácsokat kínál vész esetére – még akkor is, ha ehhez békeidő idején is tréningezni kell az elmét. A legfőbb haszna viszont valószínűleg az, amiről Herman Wouk amerikai író is írt a Zendülés a Caine hadihajón című második világháborús regényében: Marcus Aureliust olvasni egyszerűen pihentető, vész idején pedig van hova menekülni a gondolatait olvasva. Meg különben is: neki egyszerre szakadt a nyakába a járvány és a háború, ráadásul még császár is volt: ezek közül alig kerülhető el valami, ha pedig ő kibírta kétezer éve, mi is ki fogjuk. Legalább császárok nem vagyunk.


https://qubit.hu/2020/04/30/2000-eves-recept-jarvany-idejere-a-sztoicizmus

----------------------------------------------------------------------------------------