2021.11.23.

Tíz esztendővel ezelőtt, 2011 novemberében, egy szép őszi napon született meg az első római regényem. Azon a reggelen Szlovákiába robogtunk, hiszen egy határon túli kiadó, a Historium gondozásában jelent meg az első római zsengém. E kiadó vezetője, a mára közismert író, Bíró Szabolcs pedig jó kis rendezvényt szervezett a könyvbemutató köré a szűkebb pátriájában.
Jól emlékszem rá, hogy borzasztóan náthás voltam, ami köztudottan elveszi a lelkesedést a szerepléstől, valamint nemigen teszi az embert alkalmassá arra, hogy beszédet mondjon, kérdésekre válaszoljon, egyáltalán, jól érezze magát. Ám abban a pillanatban, amint megláttam a kirakatban a plakátot, majd a rendezvény épületében, a polcokon és a bálákban a sajátos, piros borítójú könyvemet, rajta egy ismert hagyományőrző római harcos képével, de főként az új írói álnevemmel, a Marcellusszal, igen meghatódtam. Innentől érvényüket vesztették a megfázás tünetei, az öröm ereje elsöpörte a problémákat. Kamerafelvétel és rádióinterjú, evés-ivás, beszélgetés, minden volt, s mindenben boldogan részt vettem, mintha a betegség elpárolgott volna. Ezen az emlékezetes napon született meg Marcellus Mihály első pannonrómai regénye, A veterán.

2012-ben – az ötvenedik szülinapomra – egy másik regényemet is kihozta a Historium, Aquincum farkasa címmel, ami amolyan misztikusabb római regényként, s egyben egyfajta ünnepi kiadásként látott napvilágot.

Ezután egy másik kiadó, a Goldbook gondozásában jelentek meg a köteteim. A kiadó megteremtette a lehetőséget, hogy belevágjam a fejszémet az egyik legkeményebb tervembe. A kutatásaim folytán jó ideje tudomásomra jutott, hogy Marcus Aurelius, az ikonikus uralkodó csaknem nyolc esztendeig tartózkodott a mai Dunántúl területén, hogy visszaszorítsa a betolakodó germánokat és szarmatákat. Én viszont felháborítónak tartottam, hogy erről nemhogy megemlékezés, de még tananyag sincsen a honi történelemben.

Még az ókori históriáinkban jártasak sem ismerték ezt a tényt. Ezért úgy éreztem, Marcus iránti tiszteletből is bele kell kezdenem a nagy filozófus császár pannóniai harcainak megírásába. A három kötet, az Északi vihar, A pannon és Az utolsó háború kalandos eseményeken át mutatja be azt a 167-től 180-ig tartó időszakot, amikor a nagy császár többnyire itt tartózkodott a mi Pannóniánkban. Ami azt illeti, személy szerint jól éreztem magam írói pályám e szakaszában: egy teljes esztendőn keresztül semmi mással nem foglalkoztam, csak a Marcus Aureliust és háborúit bemutató forrásanyagokkal, régészeti ismeretekkel, krónikákkal. Szinte azt sem tudtam, milyen esztendőt írnak, és mik a hírek a nagyvilágban. Ahogy mondani szoktam: Marcusszal keltem és feküdtem. Aztán egyszer csak összeállt a kép, és megszületett a trilógia. Nagyon remélem, sokaknak kellemes kalandot és komoly történelmi útravalót jelentett. Utána még egy önálló kötetet szenteltem ennek az időszaknak, ami Avidius Cassius Marcus Aureliusszal szembeni lázadásáról szól, A trónbitorló címen. A szakma véleménye szerint ez a legjobban összeállt írásom.

Időközben felkérést kaptam egy Tel-Avivban működő magyar nyelvű kiadótól, a Diaszpórától, hogy írjam meg a Maszada történetét. Nagy örömmel vettem részt ebben, s mivel a kiadó vezetője, Nagy Gabi támogatott, és kihívott Izraelbe, hogy alaposan nézzek körül, sikerült feltérképeznem mindazt, amire szükségem volt a regény megírásához. Csodálatos élmény volt bejárni, megismerni a Maszada sziklaerődöt, a Júdeai-sivatagot, a Sós tengert (Holt-tengert) és Jeruzsálem legrejtettebb zugait is. Végül ezen élményekből megszületett a Maszada – Az utolsó szikla című regény, amelynek szellemiségére nagyon büszke vagyok. Remélem, sokan megismerték és megértették az üzenetét.

Miután megjelent a Marcus Aurelius-trilógia, és a végén kellőképpen megsirattuk a nagy filozófus császárt, úgy tartottam igazságosnak, hogy az utódjának is szenteljek némi figyelmet. Miért? Elsősorban azért, hogy belássuk, egy ilyen eszményi nagyságnak az örököse mennyire távol eshet az elődjétől. Commodus nemhogy semmiben nem hasonlított Marcusra, de meg is vetette az ő igazságos, tisztességes uralmát. Ezt a tanulságot meg akartam örökíteni. Másfelől azért is szenteltem könyveket e méltatlan utódnak, mert igazán zavart, hogy a Gladiátor című film, ami amúgy nagyszerű alkotás, hagy némi kívánni valót a hitelesség terén Commodus életét és halálát illetően. Úgy gondoltam, érdemes megírni úgy, ahogy jelenlegi ismereteink alapján történhetett. Az Isten lehettél volna könyvcím önmagában is sokat elárul Commodus uralmának kezdetéről. Majd A bosszú szolgái következik a sorban, végül a 2019-ben, a Historycum kiadó gondozásában megjelent, A birkózó című kötetemben teszek pontot a története (és az élete) végére. Így valójában csak e két, egymástól végtelenül különböző Antoninusnak – és koruknak – hét könyvet szenteltem.

Nincs megállás! A jelen: új kiadó, a Lazi, s egy „nem császáros” kalandregény, A becsület zsoldjában. Ez a tizenegyedik római kötetem, ami azt jelenti, több mint egy regény jutott minden esztendőre az elmúlt évtizedben. Sok munka, de sok öröm, ugyanakkor sok ismeretszerzés van ebben, ami önmagában jutalom egy olyan, az ókor iránt elkötelezett és kíváncsi embernek, mint amilyen e sorok írója. De nem állok meg ebben az ünnepi pillanatban sokáig emlékezni, hiszen a Severus életét feldolgozó regényem csaknem kész, s mellette számos újabb terv formálódik bennem. Töretlen örömmel igyekszem megvalósítani mindezeket, remélve, hogy éppen ilyen örömöt szerezhetek további írásaimmal Kedves Olvasóimnak. Hiszen mi más lehetne a cél?

Szöveg és fotó: Marcellus Mihály

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. november 14-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

https://www.magyarkurir.hu/hirek/egy-evtized-romaiakkal-marcellus-mihaly-az-iroi-kuldeteserol

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/11/bloginterju-marcellus-mihallyal.html?fbclid=IwAR3M6i6mmdFQ9qmnQ2WuLa6odwH99whdp1vD-psOdFAIKBHWz1DEsODp2Kw

---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

Marcellus Mihály (Budapest, 1962. május 6. –) író. Eredeti neve Mészáros Mihály, írói neve Michael Mansfield.

A Marcellus művészi álnév azon írói tevékenységének a névjegye, amellyel bemutatni igyekszik a római kori Pannonia hiteles történetét, eseményeit, érdekességeit, melyek kutatási eredményeire és tanulmányaira támaszkodnak. E műfaji jegy neve "pannonrómai irodalom", bár emellett más területek rómaiságát is igyekszik "regényes" módon bejárni.
Mészáros Mihály Budapesten nevelkedett, vallásos közegben. Bevallása szerint ez – a tisztelet és emberszeretet mellett – megajándékozta a misztika, az ókori történelem és a Biblia iránti odaadással. E három dolog a későbbiek során valóban kiérződik a műveiből. Sokféle tevékenységgel teltek fiatal évei, de leginkább a művészetek ragadták magukkal (pl. dobosként és gitárosként is működött, sőt, a mai napig dobol egy blueszenekarban. Ezenkívül a képzőművészettel is közelebbi kapcsolatba került.)

2001-ben végül győzött az irodalmi érdeklődés és a mesélni vágyás. Michael Mansfieldként debütált, amikor is fél év alatt egyszerre három könyve jelent meg, amelyek a misztikus thrillerek világába kalauzoltak el (A halál túl kevés, Tűzlidérc, A Pad). Később még két önálló munkája született e műfajban (Pokoli túra, Falánkság), s ezt követte a sci-fi iránti érdeklődés egy rövid ideig, melyből novellák, kisregények sora született.

2006-ban megalapította a Tinta-Klub nevű írószövetséget, amely a misztikus regényirodalom népszerűsítését és ifjú tehetségek felkarolását tűzte ki zászlajára. E szövetség némiképp átalakulva a mai napig is megjelentet antológiákat, elsősorban e-könyv formátumban, a Klubhoz tartozó PI-kiadó gondozásában.

2008-ban egy Zsoldos Péter-díjasokat bemutató ünnepi kötetben Nemere István az utódjának jelölte az addig Mansfieldként alkotó szerzőt.

2009-ben megalapította a Penna kulturális magazint, amely elsősorban könyvek és filmek ajánlójával, szerzők népszerűsítésével foglalkozik.

2011-ben végül a másik gyerekkori benyomás, a történelem szeretete került túlsúlyba, és ennek hatására Marcellus Mihály néven ókori római történelmi regények írásába fogott. Marcellus vallja, hogy a hitelesség elengedhetetlen e műfajban, ezért saját bevallása szerint több időt tölt könyvtárakban, kortörténeti, régészeti irodalmat böngészve, mint a klaviatúra mögött, amikor a már megtervezett regényt írja. Fontosnak tartja Pannonia ókori bemutatását, ezért római regényeinek zöme a mai Dunántúlon játszódik, és minden esetben valóságos eseményeket dolgoz fel. E regénysorozat címe Pannonia Romanum. Ennek égisze alatt eddig két könyve jelent meg. (A veterán, Aquincum farkasa – A kelta szív). Mindkét regény ma ajánlott olvasmány a nyolc évfolyamos gimnáziumi kerettantervben, ami egyedi eredménynek számít.

2013-tól a Gold Book égisze alatt jelennek meg regényei, elsőként visszamenőleg újra napvilágra kerül A veterán és az Aquincum farkasa, majd ezt követi az Északi vihar című nagyregény, amely Marcus Aurelius Pannonia földjén folytatott háborújáról szól.

A 2013-ban megalakuló Történelmiregény-írók Társasága (TRT) titkárának választották.

2014-ben további két művel ajándékozta meg olvasóit. Az egyik Az idő tava címet viseli és az ókori Egyiptomba, Tutanhamon idejébe visz vissza. A másik A Pannon címmel tovább boncolgatja Pannonia sorsát.


https://hu.wikipedia.org/wiki/Marcellus_Mih%C3%A1ly

--------------------------------------------------------------------------------------

http://ekultura.hu/2012/02/02/interju-marcellus-mihaly-2012-januar
https://www.facebook.com/marcellus.mihaly/

-------------------------------------------------------------------------------------