2024.04.09.

94 éves korában meghalt Peter Higgs, a Higgs-bozont felfedező brit elméleti fizikus. A hírt az Edinburghi Egyetem jelentette be.

Peter Higgs Nobel-díjas brit elméleti fizikus évtizedekkel az „isteni részecskeként” is emlegetett Higgs-bozon létének tudományos igazolása előtt megjósolta e közvetítő részecske létezését.

Peter Higgs a később róla elnevezett részecske létezéséről szóló elmélet alapjait 1964-ben, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) Physics Letters című fizikai folyóiratában közölt rövid kvantumtérelméleti tanulmányában ismertette.

Elméletét egy 2008-ban kezdődött kísérletsorozat után 2012-ben a svájci CERN-ben működő nagy hadronütköztetőben dolgozó fizikusok bizonyították be; a Nobel-díjat megosztva kapta François Englert belga elméleti fizikussal, akinek 1964-es munkája szintén közvetlenül hozzájárult a felfedezéshez.

Peter Higgs szakmai életének nagy részét az Edinburgh-i Egyetemen töltötte, amely 2012-ben az ő tiszteletére hozta létre az elméleti fizikával foglalkozó Higgs-központot.

Peter Higgs figyelemre méltó egyéniség volt, egy igazán tehetséges tudós, akinek látásmódja és képzelőereje gazdagította a minket körülvevő világról szerzett ismereteinket. Úttörő munkája tudósok ezreit motiválta, és öröksége még sokakat fog inspirálni az elkövetkező generációkban – mondta Peter Mathieson, az egyetem igazgatója.

Fabiola Gianotti professzor, a CERN főigazgatója és a Higgs-részecske 2012-es felfedezéséhez hozzájáruló Atlas-kísérlet korábbi vezetője elmondta, hogy Peter Higgs nagyon különleges ember volt, ritka szerénységgel, aki nagyon egyszerűen és mélyen magyarázta el a fizikát.

Miért volt olyan fontos a Higgs-bozon felfedezése?

A Higgs-mező egy olyan tér, ami meghatározza a benne haladó részecskék tömegét, és ami átmenetileg eltorzul a benne mozgó részecskék környékén. Ez a torzulás jelenti a részecske tömegét. A Higgs-mező mindenhol ott van, stabilizálja és kitölti az univerzumot. A Higgs-bozon és a Higgs-mező a fotonokhoz és az elektromágneses mezőhöz hasonló.

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia a Nobel-díj odaítélésekor hangsúlyozta, hogy a világegyetem tudományos megértését megalapozó standard fizikai modell egy különleges részecske, a Higgs-bozon létezésén nyugszik.

Még akkor is, amikor az univerzum üresnek tűnik, ez a mező ott van. Nélküle nem léteznénk, mert a részecskék a mezővel való érintkezéstől kapnak tömeget. Az Englert és Higgs által javasolt elmélet ezt a folyamatot írja le.

 --------------------------------------------------------------------------------------

https://index.hu/tudomany/2024/04/09/gyasz-peter-higgs-nobel-dijas-elmeleti-fizikus/

https://www.ncronline.org/news/world/new-particle-may-unlock-new-discoveries-says-vatican-astronomer

https://www.today.it/attualita/peter-higgs-morto.html

https://www.theguardian.com/science/2024/apr/09/peter-higgs-physicist-who-discovered-higgs-boson-dies-aged-94

--------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

Hogyan fedezték fel a kutatók az isteni részecskét?

2024.04.12.

Egy-egy új részecske detektálása nem könnyű feladat és nem mindig egyértelmű, mit is mutatnak az adatok, amelyek a részecskeütköztetőkben zajló kísérletek során születnek. Mit láttak a kutatók 2012-ben az ábrákon, ami meggyőzte őket arról, hogy a régóta keresett Higgs-bozont találták meg? A CERN fizikusa elmagyarázza.

A Higgs-bozon, azaz az isteni részecske felfedezését 2012. július 4-én jelentették be a CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) munkatársai, akik az ATLAS és a CMS kísérletekben dolgoztak, bár ekkor még nem volt számukra sem egyértelmű, hogy egészen biztosan a régóta várt részecskére bukkantak-e, így a bejelentés során inkább a részecske jelenlétére utaló jelekről beszéltek. 2013 márciusáig kellett várni arra, hogy elegendő adatot és többé-kevésbé döntőnek ítélt bizonyítékokat szerezzenek a kutatók és megerősítsék a 2012-es felfedezést, igaz, hogy a CERN még ennél a bejelentésnél is körültekintően válogatta meg a közlemény szavait, ami szerint az még mindig eldöntetlen kérdést jelentett, hogy a valóban a standard-modell előrejelzései szerinti Higgs-bozonra akadtak rá vagy talán a standard-modellen túlmutató fizikai elméletek által jósolt valamely bozont észlelték-e a detektorokban.

Ebből is látható, hogy a Higgs-bozon megértése, amivel a fizikusok több mint fél évszázada próbálkoznak, közel sem zárult le a felfedezéssel, a részecskének ugyanis számos olyan jellemzője van (például a tömege), amellyel kapcsolatban az egyre pontosabbá váló mérések révén sikerülhet csak biztos adatokat szerezni. A CERN elmondása szerint a bozon emellett segíthet azoknak a tünékeny és titokzatos részecskéknek az észlelésében is, amelyeket a más részecskékkel való interakcióik hiánya miatt nehezen lehet megfigyelni.

“A Higgs-bozon fantasztikus laboratóriuma az új fizikával kapcsolatos kutatásoknak. A kaland még csak most kezdődött el.”

A részecske a most hétfőn elhunyt Peter Higgs brit elméleti fizikusról kapta a nevét, aki 1964-ben publikált tanulmányában említette először hivatalosan a jelenséget, de számos más szakértő is részt vett a Higgs-bozon és a Higgs-mező kutatásában az évek során. A teória szerint egy láthatatlan mező, ami közvetlenül az ősrobbanás után keletkezett, mindenhol megtalálható az univerzumban, és a benne mozgó részecskék egy speciális bozon közvetítésével nyerik el a tömegüket benne: minél nagyobb az interakció mértéke a bozon és a részecskék között, annál nagyobb lesz a részecskék tömege. A Brout-Englert-Higgs mechanizmus által leírt különleges kvantummező híresült el később Higgs-mezőként és a hozzá tartozó Higgs-bozon az a részecske, ami közvetítőként szolgál.

A Higgs-bozon tehát fontos szerepet játszik az univerzum életében, a fizikai rendszerek működésében és az eddig még kevésbé feltérképezett második generációs részecskék kutatásában is. A részecske felfedezése ezért nagy jelentőségű áttörést jelentett a fizikusok számára és fontos állomás volt a Nagy Hadronütköztető karrierjében is, amely elődjétől, a Nagy Elektron-Pozitron (LEP) ütköztetőtől vette át a Higgs-bozon utáni nyomozás feladatát, miután a LEP-et 2000-ben leállították. De hogyan jöttek rá a kutatók 2012-ben, hogy az LHC-ben sikerült a Higgs-bozonra, vagyis egy annak jellemzőivel bíró részecskére rátalálniuk?

A komplex folyamatot egy három és fél részes videósorozatban magyarázza el Piotr Traczyk, a CERN fizikusa, aki a CMS kísérletekben vesz részt. Traczyk elmondása szerint a feladat ahhoz hasonló, mintha egy tűt kellene a szénakazalban megkeresni, az ütköztetőkben generált részecskék ugyanis olyan hamar lebomlanak és tovatűnnek, hogy a konkrét megfigyelésük lehetetlen, mindössze a maguk után hagyott nyomokat tudják kiolvasni az adatokból a fizikusok.

“Más szavakkal: nem lehetséges a tűt megtalálni, de lehet bizonyítani, hogy a tű valahol ott van a szénakazalban.”-szól a leírás.

https://raketa.hu/hogyan-fedeztek-fel-a-kutatok-az-isteni-reszecsket

---------------------------------------------------------------------------------------