2016.03.26.

 

 

Március 17-én, csütörtökön este nyílt meg Kisléghi Nagy Ádám kiállítása a Római Magyar Akadémián. Az Örök Városban tett látogatása során felkereste a Vatikáni Rádió szerkesztőségét, ahol interjút készítettek a festőművésszel:

 

Stúdiónk vendége Kisléghi Nagy Ádám, festőművész, aki első alkalommal állít ki önálló kiállítás formájában Rómában. Ádám, ismervén a képeidnek a hitvallását, mit jelent számodra Rómába érkezni közel 40 képpel?

 

Köszöntök mindekit! Még annyit hozzá tennék rögtön az elején, hogy Rómában sem akárhol, mert a via Giulia-n, a Római Magyar Akadémiának van egy kiállító terme, és ott rendszeresen kiállításokat rendeznek.

 

 

Ahol te már megfordultál?

 

Csoportos, tematikus kiállításokon igen, de így önállóan még nem, és ez az első alkalom. Azért ez nem kis kihívás, itt, Róma szívében, pár méterre Caravaggio és társai közelében. És izgalom! El is szoktam a kiállítástól, utolsó kiállításom már több mint 9 évvel ezelőtt volt. Én akkor úgy döntöttem, mint egy énekes vagy zongorista, hogy nem lépek fel többet, hogy én most már csak alkotok, de nem fogok kiállítást csinálni. Nagyon fárasztó, hálátlan dolog, nagyon sok munkával jár.

Megmutatnak képeket, csak a képek többnyire magántulajdonban vagy templomokoban vannak. És hát leszerelni templomi oltárról és elkérni, ez májusig fog tartani, így is sokan fanyalogtak, félva adták oda.

 

 

Azért másfelől egy magasrangú római kiállításra képet odaadni nekik is dicsőséget szerez, nem?

 

Igen, szerintem a hiúságukat kicsit meglegyezgette ez.

 

 

Tehát, Rómában vagyunk a te képeiddel, hogyan kötődnek a te képeid Rómához?

 

Jó a kérdés, nagyon-nagyon sok szálon, tulajdonképpen igazából teljes egészében ide kötődnek. Az 1600-as években kialakult ez az úgynevezett Caravaggio-i festészet, caravaggizmus. Ez meghatározta és meghatározza máig is a templomfestészet főirányultságát, sőt, ugye Munkácsyt is ide sorolhatom, a fényárnyék kompozíciók révén. Nagyon nagy felkészültség kell rajzilag, festőileg, képileg, nem egy könnyű műfaj. Viszont a legevangéliumibb nekem, tehát én úgy érzem, pláne manapság az egyszerűség, szegénység kapcsán, ezek a mezítlábas apostolok, hívők közel állnak ahhoz a mondanivalóhoz, amit ma szerintem egy festőnek el kell mondania.

 

 

Mi az, ami a legjobban megtetszett neked Caravaggioban?

 

Nagyon sok minden, de elsősorban az őszintésege, a meglepő bravúrja és ez az evangéliumi hang, egyszerűen úgy fogalmaz, hogy rögtön az Evangélium jelenik meg a képeiben. 39 évesen halt meg és olyan életművet hagyott maga után, hogy nekem 5 élet sem lenne elég. Vázlatok nélkül dolgozott, de nagyon sokan, sorolhatnám még a névsort, akik még példaképeim és Rómához kötnek.

 

 

Ha szabad egy személyes szálat megemlíteni, a feleséged görögkatolikus és mi hárman régóta, még a budapesti Rózsák teréről, a görögkatolikus latin római templom együttlétéről ismerjük egymást. A görög művészet, ortodox művészet erősen kanonikus. Caravaggio szabad, az Evangélium meg az őszinte hang köti. Hogyan tudod a kettőt összekapcsolni? Ezt a kánoni, előírt, szabályozott formavilágot és azt a benső szabadságot, ami Caravaggio-t jellemezte.

 

Világos, a kérdés világos, az első és legfontosabb válaszom II.János Pál pápának az a bizonyos mondata, hogy két tüdővel lélegzik az egyház.  Ez így van, tehát a Kelet és a Nyugat is. Mi huzatos részen lakunk Magyarországon, ott valahogy ez keveredik is, tehát a nyugatiasságunk és keletiességünk is meg volt. Én úgy gondolom, hogy talán ez az egyik legfontosabb szál, meg részben az is, hogy megtanultam ezt a nyelvezetet, mert ez egy nyelvezet. Nagyon sokat tanultam festészetileg is az ikonoktól. Egyáltalán nem kötött meg úgy, hogy engem bántott volna, hanem megtanított olyasmire, hogy hogyan kell befejezni egy képet, az önfegyelemre, a színek használatára. Ezt én mind magamba szívtam és azt a spirituális, természetfeletti lelkületet, a keletiség csodálatosan szép világából sikerült átmentenem magamnak és ezzel csak gazdagodtam.

 

 

Köszönöm! Az lenne még egy kérdésem, hogy hogyan lehet kivédeni az utánzás veszélyét? Caravaggio-ra gondolok.

 

Mindenképp úgy, hogy személyes élmények kellenek, tehát a megszenvedettség, az nagyon fontos és a személyes kapcsolat Krisztussal, mert arról vallani kell és az mindekinél más, új, meglepő lehet, ezt meg kell vallania a festőnek, tehát hitvallás a festészet. Ott azért kiderül, hogy ez csak egy formai „majmolás“ vagy pedig tényleg egy önálló hang, ami felhasználja ezt a kompozíciós építkezést és lehetőséget, dehát azért az igazi mondanivaló az a forma mögött ott bújik meg, mint búvó patak és azt azért sokan észreveszik. Pontosan azért is, mert ez az ábrázolás érthető. A kereszténység lényege, hogy érthető legyen és mindig is csodálkoztam az olyan keresztény művészeteken, amik zavarosak, érhetetlenek voltak, mert az emberek az Evangéliumban is az egyszerűséget, érhetőséget hallják és én nekem is ez a kötelességem.

 

Ádám, köszönjük a kiállítást, köszönjük a hitvallást és az őszinteséget. Az Úr áldása legyen továbbiakban is rajtad és képeiden.

 

--------------------------------------------------------------------------------------------

 

http://hu.radiovaticana.va/news/2016/03/18/megny%C3%ADlt_r%C3%B3m%C3%A1ban_kisl%C3%A9ghi_nagy_%C3%A1d%C3%A1m_ki%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1sa_/1216517

 

----------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

A festészet mint a személyes hit kifejeződése – Mons. Daniel Estivill beszéde Kisléghi Nagy Ádám római kiállításának megnyitóján

Közzétesszük Mons. Daniel E. Estivill, a Pápai Gergely Egyetem művészettörténész professzora beszédének szövegét, mely Kisléghi Nagy Ádám „Lux in tenebris lucet – La rinascita del chiaroscuro spirituale” c. kiállításának megnyitóján hangzott el 2016. március 17-én, a Római Magyar Akadémián.

 

2016.03.26.

 

 

 

Ily módon Caravaggiónak sikerült beilleszkednie a keresztény lelkiség legmagasabb hagyományába, amely az egyházi ikonográfia történetében számos különböző megjelenési formát öltött ugyan, de Caravaggio festészetében egy sajátos figurális leitmotívvá vált, amelyben az isteni világosság a megélt hit hétköznapjaiba lép.

 

Nos, Kisléghi a nagy mester nyomdokain haladva kidolgozta minden alakjának árnyait, illetve azokat, amelyeket a külvilág vetít rájuk, mégpedig kettős céllal: egyrészt, hogy valósághűvé tegye az ábrázolást, másrészt hogy a fényt, mint a lelki valóság szimbolikus elemét használja. Ezzel az Egyház gazdag spirituális hagyományának az ismeretéről tesz tanúságot, amelyben a fény mindig az isteni természet, minden dolog jó voltának és a segítő kegyelemnek a jele. Ezzel szemben a sötétség a bűn, a jóság hiányának és annak a helynek a szimbóluma, ahol a gonosz lélek lapul. Valójában már a Szentírás első lapjain a teremtéstörténet is a világosság és a sötétség ősi szétválasztására utal (Ter 8,12). Majd az idők teljességében az isteni Ige megtestesülése is úgy jelenik meg, mint fény, amely a sötétségben világít (Jn 1,5) és megvilágosítja az emberiség történetét (Jn 8.12). Ezeket a helyeket követi aztán az Egyház évszázados igehirdetése, amelyben a jó győzelmét a gonosz felett, az élet győzelmét a halál felett vizuálisan a homályból a világosságba való átmenet jeleníti meg. Elég a húsvéti liturgiára gondolni, amelyben az Egyház a feltámadt Krisztust ünnepli. A halálon győzedelmest, a Világosság Urát Nagyszombat este a húsvéti gyertya szimbolizálja, amelyet a celebráns pap ezekkel a szavakkal gyújt meg: „Lumen Christi gloriose resurgentis dissipet tenebras cordis et mentis” (A dicsőségesen feltámadt Krisztus világossága oszlassa szét a szív és lélek sötétségét).

 

Ezen látásmódnak megfelelően Kisléghi Ádám kompozícióiban a fény, a rendkívüli realizmuson túl, meghatározó szerepet játszik a művek spirituális olvasatában. A fény és az árnyék szembenállását könnyen tekinthejtük az emberi létezés szimbólumának,  hiszen az ember vándorlétének félhomályát a kegyelem világosítja meg és formálja át.

 

Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket néhány műre, amelyekben Kisléghinek sikerült ecsetvonásaival, a fény-árnyék technikával közölnie azt, amit én szavakban szeretnék megfogalmazni. Például a Szent Ferenc elragadtatásban képnél egyértelmű, hogy a felülről érkező fény a belső megvilágosodás szimbóluma, amely a haláról elmélkedés közepette megnyitja lelkét a remény előtt. Hasonlóan, a Szent Jeromos képnél, a képmezőn kívülről érkező fény felülről súrolja a szent testét, hogy ezzel jelenítse meg a sugalmazott Isteni Igét, melyet a szent szerző papírra vetni készül. A szombathelyi székesegyház számára készült nagyméretű festményeknél is, melyeknek vázlatai itt szintén megtekinthetők, a fények és árnyak játékában a megváltás krisztológiai misztériuma fejeződik ki annak legfontosabb mozzanataiban: az Angyali üdvözlet, a Pásztorok imádása, a Levétel a keresztről és A Szentlélek eljövetele. A különböző kiállított képeken mind megmutatkozik, hogyan válik a chiaroscuro az alakok szakralitásának megjelenítésévé.

 

 

 

 

------------------------------------------------------------------------------------------

 

http://magyarorszagszentszek.blogspot.hu/2016/03/a-festeszet-mint-szemelyes-hit.html
http://ungheriasantasede.blogspot.hu/2016/03/tecnica-pittorica-come-espressione-di.html

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------

 

 

 

 

 

2016