2014.07.22.

Hatszáz éve, 1414. július 21-én született IV. Sixtus, az első reneszánsz pápa, a Sixtus-kápolna építtetője.

A magyar híradások így kezdték a megemlékezést, viszont a következő mondatot is leírták:

" 1484. augusztus 12-én halt meg Rómában. Testét a Szent Péter-bazilikában monumentális bronz síremlék őrzi, amelyen az elhunyt pápát a hét szabad művészet és a múzsák allegorikus nőalakjai veszik körül, kezükben tölgyfaággal, a della Rovere család címernövényével (a rovere olaszul tölgyet jelent)."

Kis nyomozómunkával kiderítettem, hogy ez utóbbi hír csak félig igaz.

A bronz síremlék valóban monumentális és csodálatos, Antonio del Pollaiolo kilenc évig dolgozott rajta, míg 1484-ben elkészült vele. Meglepő viszont, hogy jelenleg a Szent Péter bazilika kincstárában található, múzeumban nem szokták a pápák holttestét őrizni.

Kiderült, hogy valóban üres a szarkofág, de IV.Sixtus mégis a Szent Péter bazilikában van eltemetve. Egy egyszerű sírkő jelzi, a bazilika padlója alatt van II. Gyula pápával és két Rovere bíborossal egy sírban.

IV.Sixtus ferences szerzetes volt, s nem is kívánt magának díszes sírhelyet, II. Gyula pápa készíttette neki a bronz szarkofágot. II.Gyula magának Michelangelótól rendelt síremléket, az ő síremléke is híres, elsősorban a Mózes szoborról. A sors fintora, hogy ő sem fekszik a síremléke alatt. Mindkét Rovere pápának hiába van díszes síremléke, egy egyszerű sírkő alatt nyugszanak X. Kelemen pápa síremlékével szemben.

 -

---------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------

A teljes hír:

600 éve született a középkori Róma felvirágoztatója

2014.07.22.

Hatszáz éve, 1414. július 21-én született IV. Sixtus, az első reneszánsz pápa, a Sixtus-kápolna építtetője. Az egyházfő a reneszánsz művészet pártolásával, Róma naggyá tételével, reneszánsz várossá emelésével szerzett múlhatatlan érdemeket. Nagyszabású városrendezési tervének köszönhetően az örök városban új utak, hidak és vízvezetékek épültek. A legnagyobb utcák az antik kor óta először új burkolatot kaptak, az ókor óta először épült híd a Tiberis felett.

Francesco della Rovere néven látta meg a napvilágot a Genovai Köztársaságban, egy szegény liguriai család gyermekeként, tanulásra csak úgy nyílt lehetősége, hogy belépett a ferences rendbe. A ragyogó képességekről tanúságot tevő fiú a Padovai Egyetemen filozófiát és teológiát tanult, és több neves itáliai egyetemen (Bolognában, Paviában, Sienában és Firenzében) is megfordult. Tanulmányainak befejeztével a ferences rend prokurátora lett Rómában, majd Liguria tartományi rendfőnöke. 1464-ben a rend vezetőjévé, generálisává választották meg, 1467-ben bíborossá szentelték. Az átszellemült vallásosságáról ismert teológus-bíborost a II. Pál pápa váratlan halála miatt összeült konklávé 1471. augusztus 9-én választotta meg a katolikus egyház 212. fejének, és ő az 5. század óta nem használt nevet választva IV. Sixtusként lépett a pápai trónra.

Első intézkedései között keresztes hadjáratot rendelt el a Szmirnát nem sokkal korábban elfoglaló törökök ellen. Az adománygyűjtési akció jóval sikeresebb volt, mint maga az ostrom - alig 25 hadifoglyot ejtettek, akiket diadalmenetben hurcoltak végig Róma utcáin. Sixtus ezért a továbbiakban inkább Hunyadi Mátyás királyt támogatta (70 ezer arannyal) a törökellenes harcban. 1472-ben konkordátummal egyezett ki XI. Lajos francia királlyal, aki a püspökök kinevezése ügyében került ellentétbe a pápasággal. Sixtus 1474-76-ban megpróbálta egyesíteni az orosz ortodox egyházat Rómával, de nem járt eredménnyel. 1478-ban engedélyezte a spanyol inkvizíciót, amelyet aztán elrettentő volta miatt 1482-ben formálisan elítélt. 1481-ben bullában erősítette meg a portugálok V. Miklós pápától kapott afrikai rabszolgaszerzési és -kereskedelmi jogait.

Az erős pápai állam felépítésén munkálkodva sokat foglalkozott Itália ügyeivel: erődöket épített, területet szerzett. Hallgatólagosan támogatta a Firenzét irányító Mediciek hatalmának megdöntését célzó összeesküvést, ennek bukása után egyházi átok alá helyezte a várost és a Medicieket, akik ellen háborút is indított. Szemet vetett Ferrarára, ezért Velencét a város megtámadására buzdította, de miután az itáliai fejedelemségek többsége Ferrara oldalára állt, a pápa kénytelen volt véget vetni a küzdelemnek.

A korabeli pápákhoz hasonlóan ő is hajlamos volt a nepotizmusra, családja érdekeit az egyházi érdekek elé helyezte. Rokonait egyházi és világi címek adományozásával Itália leggazdagabb famíliái közé emelte: az általa kinevezett 34 bíboros közül hat unokatestvére volt, egyikük később II. Gyula néven lett pápa. Több történetíró szerint Sixtus a saját neméhez vonzódott, a férfiszépséget még a bíborosi kinevezéseknél is méltányolta.

Egyházi ügyekben kevés intézkedést hozott. 1475-ben elődje bullájának eleget téve megrendezte a Szentévet, amely - a leleményesen pénzzel megvásárolható bűnbocsánatnak és lelki segítségnyújtásnak hála - hatalmas vagyonnal gyarapította a Vatikánt. A Mária-kultusz jegyében december 8-át Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepévé tette, és kiváltságokat adott a koldulórendeknek.

IV. Sixtus a reneszánsz művészet pártolásával, Róma naggyá tételével, reneszánsz várossá emelésével szerzett múlhatatlan érdemeket. Pontifikátusa alatt a város harminc temploma újult meg, és hét újat is építtetett. Ő adott megbízást a nevét viselő Sixtus-kápolna építésére, amely 1483-ra készült el, a lenyűgöző szépségű kápolna freskóit Pinturicchio, Botticelli, Ghirlandaio, Perugino, Roselli és Signorellei festették. (Michelangelo monumentális mennyezetfreskói később, a 16. században készültek.) Nagyszabású városrendezési tervének köszönhetően az örök városban új utak, hidak és vízvezetékek épültek. A legnagyobb utcák az antik kor óta először új burkolatot kaptak, az ókor óta először épült híd a Tiberis felett, a város szívében parkokat létesítettek, a régi Róma szívét a Via Sistina (ma: Borgo Sant'Angelo) úttal összekötötték a Vatikánnal. IV. Sixtus tette le a Capitoliumi Múzeum és a Vatikáni Könyvtár alapjait, megíratta a pápák történetét, az ő utasítására hozták létre a Vatikáni Levéltár ősét. Tudósokkal vizsgáltatta felül a Julianus-naptárt, pápai bullában adott engedélyt a bűnözők és ismeretlenek testének felboncolására, amivel jelentősen elősegítette az orvostudomány fejlődését.

1484. augusztus 12-én halt meg Rómában. Testét a Szent Péter-bazilikában monumentális bronz síremlék őrzi, amelyen az elhunyt pápát a hét szabad művészet és a múzsák allegorikus nőalakjai veszik körül, kezükben tölgyfaággal, a della Rovere család címernövényével (a rovere olaszul tölgyet jelent). IV. Sixtus alakját a Da Vinci démonai című amerikai történelmi fantasy filmben is felidézték, a brit James Faulkner megszemélyesítésében.

--------------------------------------------------------------------------

http://mult-kor.hu/20140721_6443767_eve_szuletett_a_kozepkori_roma_felviragoztatoja

--------------------------------------------------------------------------

m