2015.04.03.

 

Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke vitte elsőként a keresztet Nagypéntek este, a római Colosseumnál zajló Via Crucis keresztútján.

 A második stációra egy hatgyermekes olasz apa vette át a keresztet felesége és gyermekei kíséretében, miközben a meditációk szövege a vallásszabadság alapvető jogának tiszteletben tartását szorgalmazta. 
Colosseum előtti tér teljesen megtelt a Via Crucist követő tömeggel. Ferenc pápa a Colosseummal szemközti Palatinus-domb teraszáról követi a stációkat, amelyek itt érnek véget.

-

film:

 

https://www.youtube.com/watch?v=Hc1lxZhbWu8

 

--------------------------------------------------------------------------

-

Bővebben Sárközy Júlia tudósítása Rómából:

 

A szenvedést az emberiség ma is közönnyel, cinkos hallgatással szemléli Ferenc pápa szerint

• A római Colosseumnál tartott Via Crucis keresztútjának végén mondott beszédében.

  Krisztus megalázását, szenvedését és kereszthalálát az utcán magukra hagyott hajléktalanokéhoz hasonlította Ferenc pápa a nagypéntek este a

• Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy a megalázott, leköpött, elárult, magára hagyott, feláldozott Krisztus kegyetlen szenvedésében az emberiség "saját tetteinek kegyetlenségét" láthatja. Az egyházfő Krisztushoz hasonlította azokat, akiket családjaik és a társadalom is kitaszít és megfoszt a szolidaritástól. "Az utcákon magukra hagyott testvéreinket a mi nemtörődömségünk és közönyünk sebzi meg" - jelentette ki Ferenc pápa. Megemlékezett azokról is, akiket a világ számos részén hitük miatt üldöznek, lefejeznek, keresztre feszítenek "szemünk előtt és cinkos hallgatásunk közepette".
  
  Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke vitte elsőként a keresztet a római Colosseumból indított keresztúton.  A második stációra egy hatgyermekes olasz apa vette át a keresztet felesége és gyermekei kíséretében, miközben a meditációk szövege a vallásszabadság alapvető jogának tiszteletben tartását szorgalmazta. A (családról szóló püspöki szinódus évében) a harmadik állomáson egy brazíliai gyermekeket örökbe fogadott olasz házaspár vette át a keresztet, majd egy másik olasz család felnőtt lányukkal és ennek vőlegényével. Ezután egy kerekes székes beteg, két Domonkos-rendi szerzetesnő Irakból, keresztények Szíriából, Nigériából, egyiptomi koptok és kínaiak. A keresztet két olasz és két latin-amerikai szerzetesnő is kézben vitte, valamint szentföldi ferences szerzetesek is. A 14. stáción ismét Vallini bíboros vette kézbe a keresztet.     A Via Crucis végighaladt a Colosseum előtti téren az ókori amfiteátrummal szemközti Palatinus-domb teraszáig, ahonnan Ferenc pápa követte a stációkat. A krisztusi passió állomásain elhangzó meditációk szövegét Renato Corti az olasz Novara városának nyugalmazott püspöke, Carlo Maria Martini volt milánói érsek egykori munkatársa írta.
  
  A 2. stáció azokat említette, akiket korunkban is hitükért üldöznek, bebörtönöznek, elítélnek vagy legyilkolnak. A szöveg  Shahbaz Bhatti volt pakisztán kisebbségi minisztert idézte, akit a keresztények védelme miatt 2002-ben fegyveresek gyilkoltak le  A 4. stációhoz fűzött meditáció a családok nehézségeiről, drámai problémáiról szólt hangsúlyozva, hogy könnyű ítélkezni, de segíteni csak úgy lehet, ha a másik helyébe képzeljük magunkat. A 6. stáció a nők szerepét és "géniuszát" emelte ki az egyház életében. A 10. stáció szövege elítélte az emberkereskedelmet, a gyermek-katonák jelenségét, a rabszolgasorba kényszerítő munkát és "alázatos" bocsánatot kért azoktól a gyermekektől és fiataloktól, akik szexuális visszaélés áldozataivá váltak. A 11. stáció meditációja a halálbüntetés eltörlését sürgette a világban.

A Colossumnál több tízezren követték péntek este a Via Crucist. Szombat este Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában vezeti a húsvéti vigíliát. Vasárnap délelőtt misét mutat be a Szent Péter téren, majd délben mondott beszéde után Urbi et Orbi áldását adja Róma városára és a világra.

-------------------------------------------------------------------------

http://www.havasok.hu/cikk/a-szenvedest-az-emberiseg-ma-is-kozonnyel-cinkos-hallgatassal-szemleli-ferenc-papa-szerint

 

--------------------------------------------------------------------------

 

 

-------------------------------------------------------------------------

 

 

„A kereszt, a minket megőrző Isten szeretetének ragyogó csúcsa” címmel Renato Corti, Novara nyugalmazott érseke írta az idei római, Ferenc pápa által április 3-án este vezetett nagypénteki Via Crucis elmélkedéseit. Török Csaba teológus fordításában közöljük a keresztút teljes szövegét.

Bevezetés

Schola:
Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi,
quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum.
Domine, miserere nobis.

Szentatya: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében

Ʀ. Amen.

Felolvasó:
2013. március 19-e volt. Ferenc pápát csak néhány nappal korábban választották meg. Szent Józsefről prédikált, aki Mária és Jézus „őrzője” volt (vö. Mt 1,24): tapintat, alázatosság, csönd, állandó jelenlét és teljes hűség jellemezték stílusát.

A most megkezdődő Via Crucis során újra meg újra utalni fogunk arra az ajándékra, hogy Isten szeretete őriz meg minket, különösképpen a keresztre feszített Jézusban. A magunk részéről nekünk is feladatunk, hogy szeretetteljes őrzői legyünk a teljes teremtett világnak, minden embernek, kiváltképpen a legszegényebbeknek, önmagunknak és családjainknak, hogy így felragyogjon a remény csillaga.

Jézussal mély belső közösséget megélve akarunk részt venni ezen a keresztúton. Miközben odafigyelünk mindarra, amit az evangélium leír, igyekszünk körültekintően megragadni néhány érzést és gondolatot, amelyek ott lakozhattak Jézus szívében és lelkében a próbatételnek ezekben az óráiban.

Ugyanakkor engedjük, hogy a korunkra jellemző néhány – jó és rossz – élethelyzet megszólítson minket. Ily módon valamiféle visszhangzást fogunk megtapasztalni, amely megmutatja a vágyunkat, hogy néhány lépést tegyünk Urunk, Jézus Krisztus követésében [imitatio] szenvedése útján.

Ó Atyánk,
aki Fiad kereszthalálával
meg akartad menteni az embereket,
add meg nekünk, akik megismertük itt a földön
Jézus szeretetmisztériumát,
hogy tanúi legyünk annak szavainkkal és tetteinkkel,
a mindennapi életben mindazokkal szemben,
akikkel akaratodból találkozunk.
Krisztus a mi Urunk által.
Ámen.

* * *

I. állomás
Halálra ítélik Jézus

Benső közelség, elárulás, ítélet

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

A Lukács szerinti evangéliumból (22,19–20)
Kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.

A Márk szerinti evangéliumból (15,12–13.15)
Pilátus ismét megkérdezte: „Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?” Azok újra ezt kiáltozták: „Keresztre vele!” Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

Jézus érzései és gondolatai

Nemrég ünnepeltem meg a húsvétot a tanítványaimmal. Nagyon vágytam erre (vö. Lk 22,15): az utolsó húsvét a szenvedés előtt, azelőtt, hogy visszatérnék hozzád, Atyám! Hirtelen azonban zavar keletkezett. Az egyik tanítvány szívében az ördög felébresztette a gondolatot, hogy eláruljon engem (vö. Jn 13,9). A Getszemáné kertjébe jött, hogy találkozzon velem. Egy szeretetet kifejező gesztussal köszöntött, és ezt mondta nekem: „Üdvöz légy, Rabbi!”. És csókot adott nekem (vö. Mt 26,49). Mekkora keserűséget éreztem ekkor!
A vacsora során imádkoztam hozzá, Atyám, hogy te őrizd meg tanítványaimat a te nevedben, hogy egy legyenek, ahogyan mi is egy vagyunk (vö. Jn 17,11).

A visszhang bennünk

Az első tanítványoknál is törékenyebb a hitünk, Jézusunk. Azt kockáztatjuk, hogy elárulunk téged, miközben a te szeretetednek arra kellene vezetnie minket, hogy növekedjünk az irántad való szeretetben.
Imádságra, virrasztó lelkületre, őszinteségre és igazságra van szükségünk. Így nőni fog a hitünk. Erős és örömteli lesz.

Imádság
Az Eucharisztia őriz meg minket

A te tested és véred, Urunk, Jézus,
megőriznek minket az örök életre. (vö. Missale Romanum, a pap imája a szentáldozás előtt; vö. Jn 6,53–58; Ef 2,4–6)
Erre a csodára a papok révén kerül sor,
akik vezetik az eucharisztikus ünneplést,
és mindannyiunk, hívők révén,
akik az oltárhoz járulunk,
hogy befogadjunk téged, az égből alászállt élő kenyeret.

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.


Stabat mater dolorosa
juxta Crucem lacrimosa,
dum pendebat Filius.

(Áll a fájdalomnak anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát.)

* * *

II. állomás
Jézus vállaira veszi a keresztet

„A gonoszok közé sorolták”

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

A Márk szerinti evangéliumból (15,20)
Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá. Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék.

Jézus érzései és gondolatai

A kormányzó katonái vesznek körül. Számukra már nem is vagyok emberi személy, csak tárgy vagyok. Játszani akarnak velem, gúnyolódnak rajtam. Ezért királynak öltöztetnek. Készen áll egy korona is, de tövisekből. Nádszállal ütik a fejemet. Leköpdösnek. Kivezetnek az épületen kívülre (vö. Mk 15,16–20).
Izajás prófétának az Úr szenvedő szolgájáról mondott drámai szavai visszhangoznak bennem. Azt mondja, hogy nem látszik szépnek; megvetik; a fájdalmak férfija; olyan, mint a leölésre vezetett bárány; kiirtják az élők földjéről; halálra vetik. Én vagyok ez a szolga, hogy feltárjam Isten ember iránti szeretetének a nagyságát (vö. Iz 53,2–8).

A visszhang bennünk

Jézusunk, te tehát „a gonoszok közé soroltattál” (Iz 53,12; vö. Lk 22,37). Az első keresztény nemzedék soraiból Péter és János, Pál és Szilás azért lépték át a börtön küszöbét, mert beszéltek rólad (vö. ApCsel 5,17–33; 16,16–24). Ez még sokszor megtörtént a századok során.
Napjainkban is vannak olyan férfiak és nők, akiket csak azért börtönöznek be, ítélnek el vagy gyilkolnak le, mert hisznek, vagy mert elköteleződnek az igazságosság és a béke szolgálatában. Ők nem szégyellik keresztedet. Olyan csodálatos példák ők számunkra, akiket utánoznunk kell.

Imádság egy vértanú, Shahbaz Bhatti szavaival

2011. március 2-án reggel Shahbaz Bhakti pakisztáni kisebbségügyi minisztert megölte egy felfegyverzett csoport. Lelki végrendeletében ezt írta:

Emlékszem egy nagypéntekre, amikor még csak tizenhárom éves voltam: egy beszédet hallottam Jézus áldozatáról, amelyet a mi megváltásunkért és a világ üdvösségéért vállalt. És azt gondoltam, úgy válaszolhatok erre a szeretetre, ha szeretetet ajándékozok testvéreimnek, a keresztények, különösképpen a szegények, a szükséget szenvedők és az üldözöttek szolgálatára szentelem magamat, akik ebben az iszlám hitű országban élnek.
Azt akarom, hogy életem, egyéniségem, cselekedeteim szóljanak helyettem, és elmondják: én Jézus Krisztust követem. Ez a vágy annyira erős bennem, hogy kitüntetésnek érezném, ha Jézus bármikor is el akarná fogadni életem feláldozását.

Ennek a tanúságtételnek a fényében imádkozzunk:

Urunk, Jézus, támogasd bensőleg az üldözötteket!
Terjedjen el az egész világon a vallásszabadság alapvető joga!
Köszönetet mondunk neked mindazokért,
aki „angyalokként” eljövendő Országod csodálatos jeleit mutatják fel.

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.


Cuius animam gementem,
contristatam et dolentem
pertransivit gladius.

(Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át.)

* * *

III. állomás
Jézus először esik el a kereszt alatt

„Íme, az Isten Báránya”

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

Izajás próféta könyvéből (53,5)
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Jézus érzései és gondolatai

Meginog a léptem, ahogy elindulok a Kálvária felé. Sok vért vesztettem már. Nehezen hordozom a fa súlyát, amelyet vinnem kell. Ezért hát a földre rogyom.
Valaki felemel. Sok embert látok magam körül. Biztosan van közöttük olyan is, aki szeret engem. Mások azonban csak kíváncsiak. Keresztelő Jánosra gondolok, aki nyilvános életem kezdetén ezt mondta: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29). Most kinyilvánul ezeknek a szavaknak az igazsága.

A visszhang bennünk

Ó, Jézusom, ez az a nap, amikor nem lehetünk a farizeushoz hasonlók, aki dicséri magát. A vámoshoz kell hasonulnunk, aki még a fejét sem meri felemelni (vö. Lk 18,10–13). Ezért bizalommal kérjük tőled, Isten Báránya, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással elkövetett vétkeink bocsánatát.
Kereszted súlyáról elmélkedve nem szégyenkezünk, ha testünket megjelöljük a kereszt jelével: „Ez hatékony segítség: ingyenes a szegényeknek, attól pedig, aki gyönge, nem követel semmiféle erőfeszítést. Valójában Isten kegyelmi ajándékáról van szó” (Jeruzsálemi Szent Cirill, Keresztségi katekézis 13,36).


Imádság
Fiad osztozott emberi életünkben

Dicsérünk téged, szentséges Atyánk,
mert a próféták révén számos alkalommal
tanítottál arra, hogy reméljünk üdvösségedben.
Dicsérünk téged, mivel annyira szeretted a világot,
hogy elküldted egyszülött Fiadat.
Ő pedig, hogy megvalósítsa megváltói tervedet,
a bűnt kivéve mindenben osztozott
a mi emberi állapotunkkal.
A szegényeknek hirdette az üdvösség evangéliumát,
a foglyoknak a szabadulást,
a szenvedőknek az örömet.
(vö. Missale Romanum, IV. eucharisztikus imádság)

Köszönjük, ó Atyánk!

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.

O quam tristis et afflicta
fuit illa benedicta,
mater Unigeniti!

(Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága,
Egyszülött szent magzatán!)

* * *

IV. állomás
Jézus találkozik édesanyjával

Tőr járja át a szívet

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

A Lukács szerinti evangéliumból (2,34–35.51)
Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.”… E szavakat anyja mind megőrizte szívében.

Jézus érzései és gondolatai

Ott van a tömegben az édesanyám. Hevesen ver a szívem. Nem látom őt jól. A vér az arcomba folyt.
Amikor még csak negyvennapos voltam, Mózes törvényének megfelelően elvittek a Templomba, áldozatbemutatásra. Apámhoz és anyámhoz egy próféta beszélt. Simeonnak hívták. A karjaiba vett engem. Azt mondta, hogy „az ellentmondás jele” leszek, és hogy anyámnak „tőr járja át a szívét”. Ebben a pillanatban ezek a szavak égető valóságot képeznek neki és nekem. Ma beteljesül annak a napnak az áldozati felajánlása (vö. Lk 2,22–24.28.33–35).

A visszhang bennünk

„Ó, isteni törzsből származó Fiam, ezek a gonosz szellemek vonszolnak téged, és te elviseled; azért jöttél, hogy bilincsbe veresd magad, és önként engeded, hogy elvezessenek téged, te, aki a megkötözött emberiséget megszabadítod a láncaitól! (…) Mennyire földre vagyok sújtva! Szólj hozzám, szólj hozzám csak egy szóval is, az Atyaisten Igéje, ne menj tovább csöndben a te szolgálód előtt, aki a te Anyád lett” (Nazianzi Szent Gergely, Krisztus szenvedése, 445–460).

Ó, Jézusom, Jeruzsálem egy sikátorában anyáddal együtt egy drámával nézel szembe. Ez eszünkbe juttatja a világban jelen lévő megannyi családi drámát. Mindenki átél ilyet: anyák, apák, gyermekek, nagyszülők. Könnyű ítélkezni, de sokkal fontosabb, hogy beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe, és annyira segítsünk neki, amennyire csak lehetséges. Megpróbáljuk megtenni.

Imádság
„Bármit mond nektek, tegyétek meg”

Szentséges Szűz Mária, Jézus anyja, József jegyese,
kérünk téged, kísérd útján a családdal foglalkozó püspöki szinódust.
Járj közben a pápáért, a püspökökért
és mindazokért, akik közvetlenül részt vesznek a munkálatokban.
Legyenek tanulékonyak a Szentlélektől,
tudják helyesen megkülönböztetni a lelkeket.
Jusson mindig eszükbe a zsoltár, amely így szól:
„Az irgalom és az igazság találkoznak” (Zsolt 85,11).
Kánában ezt tanácsoltad a szolgáknak, Mária:
„Bármit is mond nektek, tegyétek meg” (Jn 2,5).
Támogasd a keresztény házastársakat és szülőket,
akiknek az a hivatása, hogy tanúságot tegyenek
a Jézus útmutatásai által ösztönzött és vezetett
családi élet szépségéről.

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.

Quae mœrebat et dolebat,
pia Mater, dum videbat
nati pœnas inclyti.

(Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián.)

* * *

V. állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszt hordozásában

Hazatérőben a mezőről

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

A Lukács szerinti evangéliumból (23,26)
Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után.


Jézus érzései és gondolatai

Kiáltozásokat hallok magam körül. Egy talán csak véletlenül arra járó földművest erőszakkal megragadnak. Minden magyarázkodás nélkül arra kényszerítik, hogy vegye vállára a terhemet. Megkönnyebbülést érzek. Mögém parancsolják őt. Egészen a kivégzés helyéig együtt fogunk menni.
Az Isten Országát hirdetve nem egyszer mondtam: „Aki nem veszi vállára keresztjét és nem úgy követ engem, nem lehet a tanítványom” (Lk 14,27). Most azonban ez a férfi az én keresztemet viszi. Lehet, azt sem tudja, ki vagyok, ennek ellenére segít nekem és követ engem.

A visszhang bennünk

„Boldog vagy te is, Simon, aki életed során a mi Királyunk mögött járva hordoztad a keresztet. Milyen büszkék azok, akik a királyok felségjelvényeit hordozzák, ám ezek a királyok a felségjelvényeikkel együtt el fognak tűnni. Boldogok a kezeid, amelyek felemelték és körmenetben vitték Jézus keresztjét, amely életet ajándékozott nekünk” (Szír Szent Efrém, Himnuszok a keresztre feszítésről, IX, 1).

Közöttünk is vannak talán olyanok, akik egészen váratlanul találkoztak veled, Urunk. Ám ez a találkozás idővel növekedésnek indult.
Nagy kegyelmednek tekintjük, hogy nem hiányoznak közülünk a cireneiek. Ők mások keresztjeit hordozzák. Mindezt önmegtartóztatással teszik. A szeretet indítja őket. Jelenlétük a remény forrásává válik. Gyakorlatban valósítják meg, amire Szent Pál buzdít: „Hordozzátok egymás terheit” (Gal 6,2). Így őrzik meg testvéreiket.

Imádság
Kinek nincs szüksége egy cireneire?

Úr Jézus, te azt mondtad: „Jobb dolog adni, mint kapni” (ApCsel 20,35).
Tégy készségessé minket is, hogy vállaljuk a „cirenei” szerepét.
Aki látja életstílusunkat, nyerjen belőle bátorítást,
amint szemléli, hogy gondot viselünk arra, ami szép, igazságos, igaz, lényeges.
Aki törékeny, lássa meg alázatosságunkat,
mivel sok szempontból mi is törékenyek vagyunk.
Aki az ingyenesség jeleit kapja tőlünk,
megértheti majd, hogy nekünk is ezer okunk van arra,
hogy kimondjuk: „köszönöm”.
Aki nem tud futni,
még az is nyugodt lehet afelől, hogy kedves a számunkra.
Késznek talál majd minket arra, hogy lelassítsunk:
nem akarjuk hátrahagyni őt.

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.

Quis est homo qui non fleret,
matrem Christi si videret
in tanto supplicio?

(Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt?)

* * *

VI. állomás
Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Tanítványnők

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum


A Lukács szerinti evangéliumból (8,1–3)
Ezután [Jézus] bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Jézus érzései és gondolatai

Sok nő van a tömegben. Egyiküket arra ösztönzi a kedvesség, hogy közel jöjjön, és megtörölje arcomat. Ez a gesztus egykori találkozások emlékét hívja elő bennem. Az egyikre egy hete került sor. Baráti vacsorán vettem részt Betániában, Márta, Mária és Lázár vendégeként. Mária valódi nárdusszal illatosított olajjal kente meg a lábamat. Meglepetésére azt mondtam neki, hogy őrizze meg ezt az olajat a temetésemre (vö. Jn 12,1–7).
Látom azt is, ahogy ott ülök a szikári kút szélén. Fáradt és szomjas voltam. Ebben a pillanatban egy szamáriai asszony érkezett egy korsóval. Vizet kérek tőle. Olyan vízre utalok, amely az örök életre szökell. Úgy tűnt, erre az ajándékra várt, hogy megnyissa szívét. Mindent el akart mondani magáról nekem. Csodálkozva láttam, miként ásott mélyre a lelkiismeretében. Úgy tért vissza a faluba, hogy rólam beszélt, és ezt mondta: „Talán ő a Krisztus?” (Jn 4,29).

A visszhang bennünk

Ó, Jézusom, ezen az éjszakán jelentős a nők jelenléte a körünkben. Az evangéliumokban a nőknek kiemelkedő hely jut. Segítettek téged és az apostolokat. Közülük néhányan jelen voltak szenvedésed idején. Közülük kerülnek ki az elsők, akik elviszik majd feltámadásod hírét.
A női géniusz arra ösztökél minket, hogy irántad való szeretettel éljük meg a hitet (vö. J. Ratzinger, La donna, custode dell’essere umano. Introduzione alla Lettera apostolica Mulieris dignitatem, GdT, 195, Brescia 1990, 16–17). Minden szent ezt tanítja nekünk. Az ő útjukon akarunk járni.

Imádság
A lelki anyaság ajándéka

Urunk, Jézus,
A nők jelentős támogatást nyújtanak
a hit világban való meghirdetéséhez
és a keresztény közösségek életéhez.
Őrizd meg őket annak a boldogságnak tanúiként,
amely a veled való találkozásból virágzik ki,
és amely életük titkos mélységét képezi.
Őrizd meg őket az anyaság fénylő jeleiként a legutolsók mellett,
akik a nők szívében elsőkké válnak.

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.


Quis non posset contristari
Christi Matrem contemplari
dolentem cum Filio?

(Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt!)

* * *

VII. állomás
Jézus másodszor esik el a kereszt alatt

„Ne légy messze tőlem” (Zsolt 21,12a)

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum


A Máté szerinti evangéliumból (26,36–39)
Közben odaért velük a Getszemáné nevű majorba… hogy imádkozzon. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem – mondta nekik. – Maradjatok itt és virrasszatok velem!” Így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”

A Lukács szerinti evangéliumból (22,43–44)
Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.

 

Jézus érzései és gondolatai

A fáradtság nem csak fizikai természetű. Valami sokkal mélyebbre hatolóval kell számot vetnem. Tegnap este hosszan imádkoztam az Atyához, a földre borulva. Verejtékem vércseppekhez hasonló volt. Már beléptem az agóniába. Osztozom abban a legfőbb és nehéz tapasztalatban, amelyet minden, halálhoz közel álló emberi lény átél.
Köszönöm, Atyám, hogy ebben a pillanatban elküldtél egy mennyei angyalt, hogy megvigasztaljon engem!

A visszhang bennünk

Jézusom, mennyi szomorúság lakozik számos, a magánytól, az elhagyatottságtól, a közömbösségtől, a betegségtől, egy szeretett személy halálától megsebzett lélek mélységeiben!
Semmihez sem mérhető ezen felül azok szenvedése, akik kegyetlen történések, a gyűlölet és hamisság szavai közepette élnek; vagy akik kőszívekkel találkoznak, amelyek könnyeket váltanak ki, s a remény elvesztését eredményezik.
Az ember szíve – mindannyiunk szíve – valami egészen másra vágyik: a szeretet megőrzésére. Te tanítod ezt, ó, Jézusunk, nekünk és minden jóakaratú embernek: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (vö. Jn 13,14).

Imádság
Én szívem, őrizz és vigasztalj!

Nyílj meg, szívem.
Légy tágas, mint Isten szíve.
Nyílj meg, hogy reményt hozz.
Nyílj meg, hogy gondoskodj.
Nyílj meg, hogy meghallgass.
Nyílj meg, hogy írt tégy a sebekre.
Nyílj meg, hogy fényt ajándékozz annak, aki a sötétségben van.
Őrizz és vigasztalj ma, holnap és mindörökké.

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.

Pro peccatis suæ gentis
vidit Iesum in tormentis,
et flagellis subditum.

(Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát.)

* * *

VIII. állomás
Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal

„Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13.14)

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

A Lukács szerinti evangéliumból (23,27–28)
Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok”.

Jézus érzései és gondolatai

Csak pár napja volt jeruzsálemi bevonulásom. A tanítványok kicsiny köre ünnepelt engem. Egyenesek így kiáltott hozzám: „Áldott a király, aki jön az Úr nevében!” (Lk 19,38). Ez a pillanat fenséges volt a maga egyszerűségében. Még ha a farizeusok láthatólag nem is örültek neki. Az ünneplés nem gátolta meg, hogy elsírjam magam, amikor megláttam a várost (vö. Lk 19,41). Most, miközben fáradtan haladok a Golgota felé, asszonyok hangja visszhangzik. Engem siratnak, s a mellüket verik.

A visszhang bennünk

Jézusom, talán ma is van okod sírni, amikor meglátod városainkat. Mi is vakok lehetünk veled szemben, nem értjük meg a béke általad megmutatott útját (vö. Lk 19,41).
Azonban most meghívásként fogjuk fel azt, amit a hegyi beszédben mondtál: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent. Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívják majd őket”. Valamint azt, amit tanítványaidnak mondtál: „Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága… Úgy világítson világosságotok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, megdicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mt 5,8–9.13.14.16).

Imádság
A mennyei Jeruzsálem fényében

Urunk, Istenünk,
meghívtál minket a mennyei Jeruzsálembe,
amely Isten sátora az emberek között.
Megígérted nekünk, hogy ott
felszárítasz szemeinkről minden könnyet.
Nem lesz ott többé sem halál, sem gyász,
sem sírás, sem bánat.
Te leszel a mi Istenünk,
mi pedig a te néped (vö. Jel 21,4; Iz 25,6–9).
Őrizd meg bennünk a reményt,
hogy a könnyek között való vetés fáradságos ideje után
elérkezzen az aratás örömteli ideje (vö. Zsolt 126,5).

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.


Eia, Mater, fons amoris
me sentire vim doloris
fac, ut tecum lugeam.

(Szeretetnek szent kútfője,
Add, a fájdalomnak tőre
Járjon át a lelkemen.)

* * *

IX. állomás
Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt

Jézus „utazása”

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

A János szerinti evangéliumból (16,28)
Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itt hagyom a világot, és visszatérek az Atyához.

Jézus érzései és gondolatai

Földi utazásom a végéhez közeledik. Amikor megszülettem, anyám jászolba fektetett (vö. Lk 2,7). Szinte egész életemet Názáretben töltöttem el. Elmerültem a választott nép történelmében.
Mint az Atyától küldött vándor, meghirdettem szeretetének tágasságát, amely nem feledkezik meg senkiről; szeretetének hosszúságát, amely hűséges marad a nemzedék során át; szeretetének magasságát, a reményt, amely legyőzi a halált is (vö. Ef 3,18–19; Kol 1,27; 1Tim 1,1; Zsid 6,18–20); szeretetének mélységét, amely nem az igazakért küldött el engem, hanem a bűnösökért (vö. Mk 2,17).
Sokan hallgattak és követtek engem, a tanítványommá válva; mások pedig nem értettek meg. Egyesek aztán küzdöttek ellenem, és végül elítéltek. Ám ebben a pillanatban jobban, mint bármikor máskor, arra nyertem meghívást, hogy kinyilatkoztassam Isten ember iránti szeretetét (vö. Jn 13,1).

A visszhang bennünk

Jézusom, szemközt szereteteddel és az Atya szeretetével, megkérdezzük magunktól: nem kockáztatjuk-e azt, hogy a világ megbetegít minket, amelynek szemében a te szenvedésed és halálod „oktalanság és botrány”, míg valójában „Isten ereje és bölcsessége” (vö. 1Kor 1,23–24)? Nem vagyunk talán langyos keresztények, miközben a te szereteted tűzzel égő misztérium?
Megértjük-e, hogy mielőtt Isten eljött volna közénk, azt sem tudtuk, kicsoda Isten? Amikor te, egyszülött Fiú, elérkeztél hozzánk, Isten, aki képére formált minket, megengedte nekünk, hogy felemeljük tekintetünket hozzá, és megígérte nekünk a mennyek országát. Hogyan is ne szeretnénk hát azt, aki előbb szeretett minket? (vö. Diognétoszhoz írt levél, VIII, 1; X, 2–3).

Imádság
„Abba, Atyánk”

Urunk, Istenünk, ezt merjük mondani rólad: „Mi Atyánk”.
Csodálatos ajándék, hogy
úgy gondolhatunk magunkra mint gyermekekre.
Örökké hálásak vagyunk ezért.
Tudjuk, ó, Atyánk,
hogy nem csak a világegyetem porszeme vagyunk.
Nagy méltóságot ajándékoztál nekünk, szabadságra hívtál meg minket.
Szabadíts meg minket a szolgaság minden fajtájától.
Ne engedd, hogy tőled távol bolyongjunk.
Őrizz meg mindannyiunkat, ó, Atyánk.
Őrizz meg minden embert, aki ezen a földön él.

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.

Fac, ut ardeat cor meum
in amando Christum Deum
ut sibi complaceam.

(Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts neki tetszenem.)

* * *

X. állomás
Jézust megfosztják a ruháitól

A köntös

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

A Zsoltárok könyvéből (21,19)
Elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.

Jézus érzései és gondolatai

Csöndben állok. Egy látszólag banális gesztustól úgy érzem, megaláz. Már órákkal ezelőtt lemeztelenítettek. A gondolatom anyám felé száll, aki itt van. Az én megaláztatásom az övé is. Ily módon az ő lelkét is tőr járja át. Neki köszönhetem a köntöst, amelyet letéptek rólam, s amely az ő irántam való szeretetének jelképe (vö. Mt 27,35).

A visszhang bennünk

Köntösöd, Uram, elgondolkodtatásra késztet egy kegyelmi pillanatról s az események egy olyan soráról, amely megsebzi az ember méltóságát.
A kegyelem a keresztségé. Az épphogy kereszténnyé lett gyermeknek ezt mondjuk: „Új teremtménnyé lettél, Krisztust öltötted magadra. Ez a hófehér ruha legyen keresztény méltóságod jele! Hozzátartozóid szava és példája pedig támogasson, hogy ezt a méltóságot tisztán megőrizd az örök életre” (A gyermekkeresztelés szertartása, a ruha átadása; vö. Gal 3,27). Ebben áll az emberi létezés legmélyebb igazsága.
Ugyanakkor a szeretet, amellyel megőrzöl minden teremtményt, eszünkbe juttatja a rettenetes helyzeteket: az emberkereskedelmet, a gyerekkatonák helyzetét, a rabszolgasággá váló munkát, az önmaguktól megfosztott gyerekeket és fiatalokat, akiket megsebeztek intimitásukban, barbár módon megbecstelenítettek.
Arra ösztönzöl minket, hogy alázatosan bocsánatot kérjünk mindazoktól, akik elszenvedik ezeket a bántalmakat, és imádkozzunk, hogy végül felébredjen mindazok lelkiismerete, akik homályba vonták az égboltot más emberek életében. Előtted, ó, Jézusunk, megújítjuk elkötelezettségünket, hogy „jóval győzzük le a rosszat” (vö. Róm 12,21).

Imádság
A két út

Boldog ember,
aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán,
aki nem jár a bűnösök útján
és nem vegyül a csúfot űzők közé.
Aki örömét leli Isten törvényében,
s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
Olyan, mint a víz partjára ültetett fa,
amely kellő időben gyümölcsöt terem,
és levelei nem hervadnak.
Siker koronázza minden tettét (Zsolt 1,1–3).

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.

Sancta Mater, istud agas,
crucifixi fige plagas
cordi meo valide.

(Esdek, hogy szívembe véssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
S az Átvertnek sebeit.)

* * *

XI. állomás
Jézust a keresztre szögezik

Isten szeretetének legfőbb tanítószéke

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

A János szerinti evangéliumból (19,16.19)
Erre [Pilátus] kiszolgáltatta nekik [Jézust], hogy feszítsék keresztre… Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősíttette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!”

Jézus érzései és gondolatai

Átszögezik a kezeimet és a lábaimat. Karjaim kitárva. A szögek fájdalmasan belehatolnak a húsomba. A testem tehetetlen, de a szívem szabad, ahogyan önként vállaltam a szenvedésemet is (vö. Missale Romanum, II. eucharisztikus imádság). Azért szabad a szívem, mert szeretet lakozik benne, egy olyan szeretet, amely magába akar foglalni mindenkit.
Figyelem azt, aki megfeszít. Azokra gondolok, akik ezt parancsolták neki. Így szólok: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). Mellett van két másik, keresztre feszítésre ítélt ember is. Az egyikük arra kér, hogy emlékezzem meg róla az országomban. Igen, ezt mondom neki: „Még ma velem leszel a Paradicsomban” (Lk 23,43).

A visszhang bennünk

Rád tekintünk, keresztre feszített Jézusunk. Lelkiismeretünkben pedig sürgető kérdések élednek: Mikor törlik el a halálbüntetést, amelyet még most is gyakorolnak számos országban? Mikor törlik el az ártatlanok kínzásának és erőszakos elnyomásának minden formáját? A te evangéliumod jelenti az ember, minden egyes ember legszilárdabb védelmét.

Imádság
„Irgalmazz nekünk!”

Urunk, Jézus,
átölelted a keresztet,
hogy megtaníts: adjuk oda életünket szeretetből;
a halál óráján
meghallgattad a bűnbánó latort.
Ártatlan Üdvözítőnk,
a gonosz közé soroltak,
te pedig alávetetted magad a bűnösök ítéletének.

(Ambrozián liturgia, nagypénteki laudes, Könyörgések az Úr Krisztushoz).

Irgalmazz nekünk!

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.

Tui Nati vulnerati,
tam dignati pro me pati,
pœnas mecum divide.

(Gyermekednek, a sebzettnek,
Ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit.)

* * *

XII. állomás
Jézus meghal a kereszten

„Ó, Krisztus, szükségünk van rád” (Boldog VI. Pál)

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

Jézus szavai a kereszten

Jézus, nagy hanggal kiáltva, ezt mondta: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46; Mk 15,34). Ezután, anyjához fordulva: „Asszony, íme a te fiad!”, tanítványához, Jánoshoz pedig: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26.27). Ezt mondta: „Szomjazom!” (Jn 19,28); majd: „Beteljesedett” (Jn 19,30); és végül: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46).

A visszhang bennünk

Jézusom, te imádkoztál a kereszten. Pont ily módon élted meg hivatásod és küldetésed csúcsát.
Ebben a pillanatban anyádhoz fordultál, valamint János tanítványodhoz. Rajtuk keresztül odafordultál hozzánk is. Anyádra bíztál minket. Azt kérted tőlünk, hogy fogadjuk be őt az életünkbe, hogy ő őrizzen meg minket, ahogyan őrzött téged is.
Mély benyomást gyakorol ránk, hogy egy órákig tartó haláltusa során a 21. zsoltár szavaival kiáltottál fel nagy hangon Istenhez. Ezek a szavak az igaz ember szenvedését, de reményeit is kifejezésre juttatják.
Lukács evangélista emlékeztet, hogy kevéssel halálod előtt ezt mondtad: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (23,46). Az Atya válasza meg fog érkezni: a te feltámadásod lesz az.

Imádság
„Omnia nobis est Christus” (Szent Ambrus)

Szükségünk van rád, ó, Krisztusunk,
hogy megismerjük létünket és sorsunkat.

Szükségünk van rád,
hogy megtaláljuk az emberek közötti testvériség valódi indokait,
az igazságosság alapjait, a szeretet kincseit, a legfőbb jót, ami a béke.

Szükségünk van rád,
aki nagy türelemmel viselted fájdalmainkat,
hogy megismerjük a szenvedés értelmét.

Szükségünk van rád, a halál Legyőzője,
hogy megszabadíts minket a reménytelenségtől és a tagadástól.

Szükségünk van rád, ó, Krisztusunk,
hogy megtanuljuk az igaz szeretetet, és hogy
szereteted örömében és erejében járjuk fáradalmas utunkat,
egészen a veled való végső találkozásig,
aki mindörökre szeretett, várt és áldott vagy.

(G. B. Montini, Omnia nobis est Christus kezdetű lelkipásztori levél, 1955, záró imádság)

 

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.

Vidit suum dulcem Natum
moriendo desolatum,
dum emisit spiritum.

(Látta édes egyszülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált).

* * *

XIII. állomás
Jézus testét leveszik a keresztről

Királyi út az egyház számára

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

A Máté szerinti evangéliumból (27,54–56)
A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték… ezt mondták: „Ez valóban Isten Fia volt”. Messziről több asszony figyelte, mi történik… Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.

Jézus érzései és gondolatai

Jézus, elhagyva ezt a világot, az Atyához ment. Szenvedése megadja nekünk a kegyelmet, hogy a történelmen belül fedezzük fel Isten szenvedését az emberért. A szentek azzal viszonozták ezt, hogy tanítvánnyá és apostollá váltak. Mi is erre nyertünk meghívást.

A visszhang bennünk

„Benned, Jézusunk – a testté lett Igében – mindannyian meghívást nyertünk, hogy az irgalmasság egyháza legyünk.

Benned – aki önként lettél szegénnyé – az egyház arra nyert meghívást, hogy szegény és a szegények barátja legyen.

Arcodat szemlélve nem lehet, hogy a mi arcunk másmilyen legyen, mint a tiéd.

A mi gyöngeségünk erővé és győzelemmé lesz, hogyha megjeleníti majd Istenünk alázatosságát és szelídségét”.

(vö. C. M. Martini, Lettera di presentazione del Sinodo 47o della Diocesi di Milano [1995. február 1.], in Parole alla Chiesa, parole alla Città, Bologna 2002, 986–989)

Imádság

Terjeszd ki, Atyánk,
az egész emberi családra
az igazságosság és a béke országát,
amelyet egyszülött Fiad, királyunk és üdvözítőnk által
előkészítettél.
Így az embereknek valódi és édes béke jut majd osztályrészül;
a szegények igazságosságra lelnek;
a szomorúak megvigasztalódnak,
a föld törzsei pedig áldást nyernek benne,
a mi Urunkban és a mi Istenünkben,
aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön örökké.

(Ambrozián liturgia, évközi idő, II. hét, csütörtöki vesperás)

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.

Fac me tecum pie flere,
crucifixo condolere,
donec ego vixero.

(Add meg, kérlek, hogy míg élek,
Együtt sírjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped.)

* * *

XIV. állomás
Jézus testét a sírba teszik

Mindörökre megőrizve

V. Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi.
Ʀ. Quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum

A János szerinti evangéliumból (19,38–40)
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt… arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. Nikodémus is elment… s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni.

Jézus két barátjának érzései és gondolatai

A keresztre feszítettek testét arra sem tartották méltónak, hogy rendes temetésben részesüljenek. Ám két tekintélyes ember, Arimateai József és Nikodémus, gondosan megőrizték Jézus testét.
„Micsoda szerencse számomra és számotokra – mondja nekünk Arimateai József –, hogy Jézus tanítványaivá lettünk! (vö. Mt 27,57). Korábban rejtőzködtem. Most ellenben nagy bátorságra leltem magamban. Még Pilátussal is szembeszegültem, hogy megkapjam Jézus testét (vö. Mt 27,58). Ám a bátorságnál is döntőbb fontosságú volt a szeretet és az öröm. Boldog vagyok, hogy rendelkezésre bocsátottam egy új sírt, amelyet a sziklába vájtak (vö. Mt 27,60). Ezt mondom nektek: Szeressétek Üdvözítőnket!”.
Nikodémus hozzátehetné: „Éjnek idején éltem át az első találkozásomat Jézussal. Ő meghívott arra, hogy fentről szülessek újjá (vö. Jn 3,2–15). Csak apránként értettem meg ezeket a szavait. Most azért vagyok itt, hogy kifejezzem tiszteletemet a teste iránt. Boldogan gondoskodtam a mirha és aloé keverékéről (vö. Jn 19,39). Az igazság azonban az, hogy ő sokkal többet tett értem: megillatosította az életemet!”.

Mária szól a szívünkhöz

„János közel volt hozzám. A kereszt alatt a hitem kemény próbának lett alávetve. Ahogyan egykor Betlehemben, majd Názáretben, úgy most is csöndben elmélkedem (vö. Lk 2,19.51). Istenben bízom. Anyai reményem nem hunyt ki. Ti is bízzatok! Mindannyiótok számára kérem az erős hit kegyelmét. Azoknak pedig, akik sötét napokat élnek, a vigasztalást”.

Imádság

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes!
Az Úr van teveled.
Áldott vagy te az asszonyok között,
és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért,
most és halálunk óráján. Ámen

Mind:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.


Quando corpus morietur,
fac, ut animæ donetur
paradisi gloria. Amen.

(Hogyha testem porba tér meg,
Lelkem akkor a nagy égnek
Dicsőségét lelje meg.)

---------------------------------------------------------------------

 

http://magyarkurir.hu/hirek/nagypenteki-via-crucis-colosseumban

http://www.origo.hu/nagyvilag/20150403-megkezdodott-a-ferenc-papa-vezette-keresztut.html

 

---------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------

 

 

 ------------------------------------------------------------------------

 

 

 -------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------------