2016.03.25.

Két olasz család, valamint számos más ország képviselője, köztük egy kínai nő és egy szíriai férfi is viszi a keresztet a nagypéntek esti Via Crucis keresztútjának stációin a római Colosseumnál. A helyszínt lezárják a turisták előtt, a keresztútra érkezőket egyenként ellenőrzik.

A hagyomány szerint nagypéntek este Rómában mindig a kontinensek képviselői viszik a keresztet, de ennyi különböző nemzetiségű ember most először vesz részt a Via Crucison. 

A Colosseumot és a szomszédos Forum Romanum régészeti területét három órától zárják le a turisták előtt. A keresztút résztvevői két biztonsági kapun keresztül juthatnak be a Colosseum előtti térre. Az embereket egyenként fémdetektorral ellenőrzik. A Colosseumnál levő metrómegállót lezárják.

A római történelmi városközpontnak ezen a részén számos fegyveres katonát látni páncélozott gépjárművekkel, továbbá lovas rendőröket, bombakereső kutyákat és tűzszerészeket. A Colosseumnál és az egész környékén levő utcai videokamerák számát megsokszorozták. Franco Gabrielli római prefektus csütörtöki bejelentése szerint maximális a biztonsági készültség. 

A passió jeleneteinek sora a Colosseumnál kezdődik, és az ókori amfiteátrum árkádjaitól a szemközt levő Palatinus-domb magaslatáig halad. Ferenc pápa a magaslatról követi a negyed tíztől kezdődő keresztutat. 

Az első és az utolsó stációnál Agostino Vallini bíboros, a római egyházmegye helynöke viszi a keresztet. A második stációnál a római Postiglione család négy - hat és tizenhárom év közötti - gyerekkel, a harmadiknál egy kerekesszékes beteg ápolói kíséretében, a negyediknél egy másik olasz család, az ötödiknél a názáreti Szent Családról elnevezett olasz szakközépiskola hallgatói és tanáraik, a hatodiknál egy kínai és egy orosz nő, a hetediknél egy Paraguayból származó nő és egy boszniai férfi, a nyolcadik állomásnál egy ecuadori család, a kilencediknél egy ugandai nagymama és egy kenyai férfi, a tizedik stációnál egy mexikói férfi és egy közép-afrikai nő, a tizenegyediken egy férfi az Egyesült Államokból és egy nő Bolíviából. A tizenkettedik stációnál egy szíriai férfi viszi a keresztet, akinek a Szent Egyed katolikus közösség nyújtott menedéket. A tizenharmadik stációnál a Szentföldön szolgáló ferences szerzetesek kerülnek sorra.

A meditációk megírását a pápa Gualtiero Basettire, Perugia-Citta della Pieve érsekére bízta. Az olasz érsek a mai szociális problémák iránti érzékenységéről ismert. 

A Vatikán honlapján közölt meditációk a passió jeleneteihez kapcsolódva aktuális problémákat érintenek. Közös témájuk a mai világban tapasztalható félelem és szenvedés. A harmadik stációhoz írt szöveg azt kérdezi: hol van Isten a koncentrációs táborokban, a bányákban és gyárakban, ahol gyermekek rabszolgaként dolgoznak, hol van Isten a Földközi-tengeren elsüllyedő ütött-kopott hajókon? A meditációk érintik a családot, a munkanélkülieket, a börtönben levőket, a szenvedők iránti irgalom és szolidaritás kérdését, elítélik a gyermeket testét megszentségtelenítő pedofíliát, valamint megemlékeznek a 20. század mártírjairól. Említik az Auschwitzban meghalt lengyel ferences Maximilian Kolbét, akit 1982-ben avattak szentté és az ugyanott meghalt Edith Steint, aki 1998 óta Európa egyik védőszentje.

--------------------------------------------------------------------------------

http://magyarhirlap.hu/cikk/50969/Szamos_nemzetiseg_a_Via_Crucison

-----------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------

Pápai keresztút a Colosseumnál: Semmi nem győzheti le Isten szeretetét

2016.03.26.

Nagypénteken este, a hagyományoknak megfelelően került sor a Via Crucis-ra Rómában, a Colosseumnál. Az egyes stációknál felolvasták Gualtiero Bassetti bíboros elmélkedéseit, majd a keresztút után Ferenc pápa hosszan imádkozott Krisztus keresztjéhez. Felsorolta a világunkat uraló szörnyűségeket, az emberi erkölcstelenséget és önzést, de egyben rámutatott az emberiség jó arcára is. Az egyes stációk között különböző nemzetiségű családok, illetve szentföldi ferencesek vitték a keresztet.

A kereszt: a legnagyobb szeretet és a legaljasabb rossz jele

A pápa imájában, amely fohászok sora a kereszthez, összesűrítette mindazt a jót és rosszat, amelyet a mai ember tesz. Az isteni szeretet és az emberi igazságtalanság szimbóluma, a szeretetből tett legnagyobb áldozat és az ostobaságból elkövetett végleges önzés jelképe: ez elsősorban az a fa, amelyre Jézust felszögezték – mondta a pápa.         

Kereszt a rossz: a gyilkosságok, a háborúk, a fundamentalizmus

Ó, Krisztus keresztje, még ma is állsz megölt testvéreinkben, akiket élve elégettek, akiknek torkát átmetszették, akiket barbár kardokkal és gyáva csönddel lefejeztek… Ó, Krisztus keresztje, még ma is látunk azokban, akik a betűt és nem a lelket ismerik, a halált és nem az életet, és akik ahelyett, hogy az irgalmasságot és az életet tanítanák, büntetéssel és halállal fenyegetnek, és elítélik az igazat.

A kereszt – folytatta a pápa – a fundamentalizmusokban és a terrorizmusban is megjelenik, egyes vallások követői révén, akik megszentségtelenítik Isten nevét, és arra használják föl, hogy hallatlan erőszak-cselekedeteiket igazolják. Kereszt a fegyverkereskedelem, amely a háborúkat, a rablást és a korrupciót táplálja. A pápa Krisztus keresztjével azonosította azokat, akik a „közös otthont” pusztítják. Kereszt az elhagyatott idősek magánya, a társadalomból kiselejtezett fogyatékkal élők megpróbáltatásai is.

Kereszt a szeretet: az irgalmas szamaritánusok, a családok, az önkéntesek

De kereszt a végtelen szeretet megnyilvánulása egyben: Ó, Krisztus keresztje, ma is látjuk benned azoknak a szerzetesnőknek és szerzeteseknek – az irgalmas szamaritánusoknak – az arcát, akik mindent otthagynak, hogy az evangélium csöndjében bekössék a szegénység és az igazságtalanság sebeit. Ó, Krisztus keresztje, ma is látunk téged azokban a családokban, amelyek hűségesen és termékenyen élik meg házastársi hivatásukat. Ferenc pápa megmutatta a feltámadás útját is: vagyis azokat az egyszerű embereket, akik örömmel élik meg hitüket a mindennapokban, azokat az önkénteseket, akik odaadóan segítik a rászorulókat.

Kereszt a végsőkig szerető Isten

A kereszt megmutatja nekünk a végsőkig szerető Istent. Ezért kell fohászkodnunk a kereszthez, hogy megtanítsa nekünk, hogy a felkelő nap mindig erősebb az éj sötétjénél, és hogy a rossz látszólagos győzelme szertefoszlik az üres sír előtt. Mert semmi nem tudja legyőzni, beárnyékolni vagy meggyengíteni Isten szeretetét – mondta még imájában Ferenc pápa a Colosseumnál tartott nagypénteki keresztút végén.

--------------------------------------------------------------------------------------------

http://hu.radiovaticana.va/news/2016/03/26/kereszt%C3%BAt_a_colosseumn%C3%A1l_semmi_nem_gy%C5%91zheti_le_isten_szeretet%C3%A9t/1218199

--------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

2016.03.26.

Nagypénteken este negyed tízkor a Colosseumnál kezdődött a keresztúti szertartás, Ferenc pápa bevezető imádságával:

„A mostani rendkívüli szentévben a nagypénteki keresztút is egyedülálló erővel vonz minket, a mennyei Atya irgalmának erejével, aki mindannyiunkra ki akarja árasztani kegyelmét és vigasztalást adó Lelkét. Az irgalmasság a kegyelem csatornája, amely Istentől indul, és kiárad minden emberre. Emeljük fel tekintetünket és szegezzük szemünket őrá, Krisztus Urunkra, az irgalmas Szeretetre! Akkor majd találkozhatunk az ő arcával, aki megbocsátja és eltörli bűneinket, megnyitja előttünk az életszentség útját, amelyen magunkhoz tudjuk ölelni saját keresztünket az ő segítségével, testvéreink iránti szeretetből. Örök Atyánk, add, hogy Máriával együtt be tudjuk fogadni és mindig meg tudjuk őrizni a szeretet ajándékát. Ő, az irgalmasság anyja vigye eléd kéréseinket, amelyekkel hozzád fordulunk magunkért és az egész emberiségért, hogy e keresztút kegyelme elérje minden ember szívét, és új reménnyel töltse el, azzal a csalhatatlan reménnyel, amely Jézus keresztjéből árad”.

A Via Crucis elmélkedéseit a pápa felkérésére Gualtiero Bassetti bíboros, Perugia érseke írta

Az idei Via Crucis elmélkedéseit a pápa felkérésére Gualtiero Bassetti bíboros, Perugia érseke írta. Az elmélkedések egy-egy gondolatait adjuk most közre, tudva, hogy nagyszombati adásunkat sokan Húsvétvasárnap hallgatják.

1. állomás: Halálra ítélik Jézust. Jézus egymagában áll e világ hatalma előtt. Teljesen aláveti magát az emberek ítélkezésének. Pilátus nem érti ezt a titkot. Tanakodik, és magyarázatokat kér. Megoldást keres, és talán eljut az igazság küszöbéig. De úgy dönt, nem lépi át. Az élet és az igazság közül a saját életét választja. A mai nap és az örökkévalóság közül a mai napot választja. A tömeg Barabást választja, Jézustól pedig elfordul. Nem érti meg, hogy az ember vereségéből elérkezhet Isten igazságossága.

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet. A félelem elbújik a világ magatartásformái, a gúnyolódás, megalázás, erőszak és kinevetés mögé. Most már saját ruhájába öltöztetve látjuk Jézust, pőre emberségében, fájdalomtól gyötörten és véresen, minden „bíbor” nélkül, istenségének legkisebb jele nélkül. Pilátus így állítja a nép elé: „Ecce homo!” Íme, az ember! Ez a sors vár Krisztus követőire.

3. állomás: Jézus először esik el a kereszt alatt. Jézus a próféta által meghirdetett bárány, aki magára vette az egész emberiség bűnét. De létezik egy még mélyebb pont: Jézus elesik e kereszt súlya alatt. Egy Isten, aki elesik! Jézus elesik a kereszt súlya alatt, de nem törik meg. Nézzük, ott van Krisztus! Kidobott a kidobottak között. Utolsó az utolsók között. Hajótörött a hajótöröttek között. De így is, éppen így, a földre esve, mint földbe hullott mag, Isten hűséges önmagához, hűséges a szeretetben.

4. állomás: Jézus találkozik édesanyjával. Isten azt akarta, hogy az élet a szülés fájdalmain keresztül jöjjön a világra: egy asszony fájdalmain keresztül, aki életet hoz a világra. Mindenkinek szüksége van anyára, még Istennek is. „Az Ige testté lett” egy szűz lány méhében. Mária befogadta őt, és most vele együtt érkezett el az ő „órájához”. Az anya teljesen osztozik fia fájdalmában, szemében viszont remény is csillog az Angyali Üdvözlet óta.

5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak hordozni a keresztet. A szenvedés egyszer csak kopogtat az ajtónkon, sosem várjuk. Mindig kényszerként, olykor egyenesen igazságtalanságként jelenik meg. Drámaian felkészületlenül találhat minket. Cirenei Simon segít, hogy meglássuk az emberi lélek törékenységét, mert jelzi: még Isten Fiának is szüksége volt valakire, aki segíti hordani keresztjét. Ez a Cirenei az Isten irgalmassága, amely megjelenik az emberek élettörténetében.

6. állomás: Veronika megtörli Jézus arcát. Egy bátor nőről van szó, aki készségesen hallgat a Lélekre és követi indításait, aki képes felismerni Isten Fiának dicsőségét Jézus eltorzult arcán. A szeretet erőssé teszi arra, hogy szembeszálljon az őrökkel, hogy átverekedje magát a tömegen, hogy egészen az Úr közelébe férkőzzön, és egy olyan gesztust tegyen, amely együttérzéséről és hitéről tanúskodik: megtörli Jézus vérző sebeit, letörli fájdalmának könnyeit, és szemléli azt az eltorzult arcot, amely mögött ott rejtőzik Isten arca.

7. állomás: Jézus másodszor esik el. Jézus még egyszer elesik. A kereszt súlya összetörte, de nem ölte meg. Jézus ismét felfedi teljes emberségét. Nincs ember, aki földre akarna esni és el akarna bukni. Főleg nem mások szeme előtt. Jézus azonban a „hatalom nélküliek hatalmát” testesíti meg.

8. állomás: Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal. Jézus, jóllehet a fájdalom meggyötörte, és az Atyánál keres védelmet, együttérez az őt követő néppel, és megszólítja a nőket, akik a Kálváriára vezető úton kísérik. Szava határozott felhívás a megtérésre. Megtisztítja Jeruzsálem e leányainak tekintetét.

9. állomás: Jézus harmadszor esik el. Isten Fia teljes súlyával megtapasztalja az emberi létállapotot. Az irgalmasság vezette Istent, hogy ilyen mélyre ereszkedjen, hogy az út porában feküdjön. A porban, melyet átitat Ádám verejtéke, Jézusnak és a történelem minden vértanújának vére; a porban, melyet oly sok testvérünk könnyei áztattak, akik azért hulltak a porba, mert az ember erőszakos a másik emberrel, de az Úr még ezt a könnyekkel áztatott, bántalmazott, megerőszakolt és kifosztott port is magához ölelte.

10. állomás: Megfosztják Jézust ruháitól. Végtelen távolság választja el a Megfeszítettet hóhéraitól. A ruhák iránti nyomorúságos érdeklődésük miatt nem képesek megragadni annak a védtelen és megvetett, kicsúfolt és megkínzott testnek az értelmét, nem képesek felfogni, hogy ebben a testben Istennek az egész emberiség üdvösségére vonatkozó akarata valósul meg. Az a test, amelyet az Atya a Fiúnak készített, most a Fiú szeretetét fejezi ki Atyja felé, Jézus teljes önátadását az embereknek.

11. állomás: Keresztre szegezik Jézust. Jézus a keresztfán függ. A „Királyi zászló jár elöl” kezdetű liturgikus himnusz szerint a kereszt „termékeny és dicsőséges fa”, „nászágy, trónus és oltár”. E trónus magasából Jézus megbocsát megfeszítőinek. Krisztus keresztjén az a mindenhatóság ragyog, amely kiüresíti önmagát, az a bölcsesség fénylik, amely kicsinnyé válik, az a szeretet tündöklik, amely áldozatul adja önmagát.

12. állomás: Jézus meghal a kereszten. Ez Isten halála? Nem, hanem a hitről való legmagasztosabb tanúságtétel. A 20. századot a vértanúk századának nevezik. Maximilian Kolbe atya és Edith Stein életpéldája ragyogva fénylenek. De Krisztus testét még ma is keresztre feszítik sokfelé a világban. A 21. század vértanúi a mai világ igazi apostolai. A nagy sötétség közepén azonban lángra lobban a hit: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”.

13. állomás: Leveszik Jézust a keresztről. Arimateai József befogadja Jézust, még mielőtt meglátta volna dicsőségét. Bátorsága azonban nem merészség, hanem a hit ereje. És végül ki fogadhatta volna ölébe Jézus élettelen testét, ha nem az, aki életet adott neki? Mária, amikor átöleli halott fiát, újra kimondja igenjét.

14. állomás: Sírba teszik Jézust. Miközben József lezárja Jézus sírját, ő alászáll a poklokra és kitárja azok kapuit. Azt, amit a nyugati egyház a „poklokra való alászállásnak” hív, a keleti egyház már anasztasziszként, vagyis feltámadásként ünnepli. A testvéregyházak így közlik az emberrel az egyetlen misztérium teljes igazságát. Istenünk, te abban a csendben, ahová a mi szabadságunk helyezett, továbbra is működsz, hogy új kegyelmet önts az emberbe, akit szeretsz. Lépj be hát sírjainkba: éleszd fel szereteted tüzét minden ember szívében, minden család körében, minden nép lépteiben!

(A keresztút szövegét P. Tőzsér Endre SP fordításában közöltük. Forrás: Magyar Kurír)

---------------------------------------------------------------------------------------------

http://hu.radiovaticana.va/news/2016/03/26/ferenc_p%C3%A1pa_nagyp%C3%A9nteki_kereszt%C3%BAtja_az_irgalmass%C3%A1g_jegy%C3%A9ben_/1218270

---------------------------------------------------------------------------------------------