A korának legjobb mesterei által faragott oltár három és fél éves munka eredménye volt, a hispaniai és galliai hadjáratok teremtette birodalmi békét, Augustus sikeres hazatértét volt hivatva kifejezni. Ez a birodalmi béke volt az, amit később Pax Romanaként emlegettek. A Béke (Pax) istennője a továbbiakban is meghatározó szerepet játszik Augustus politikájában. Az oltárt Kr. e. 9. január 30-án, Livia születésnapján avatták fel. Eredetileg a Via Flaminia mentén, a Mars mezőn állt. A Béke oltárának a háború istenének szentelt mezőn való felállítása mindenki számára sokat mondó, szimbolikus cselekedet, még akkor is, ha a birodalmi béke mindössze annyit jelentett, hogy az imperium átmenetileg felfüggesztette a hódítást, határait nem fenyegette komoly ellenség, és a polgárháború dúlta ország átmenetileg megpihenhetett a politika viharai után.

A modern ásatások eredményei azt mutatják, hogy Hadrianus korában az egész építményt egy 40 x 36 római láb nagyságú, tufából és travertin tömbökből épített emelvényre helyezték.Az építmény magassága 4,60 m, alapterülete 11,62 x 10,62 m.

Az egész építmény két részből áll. Az oltár építészeti keretbe foglalva, magas, tetőtlen falak (saeptum) közé zárva állt, külső és belső falát egyaránt gazdag díszítés borítja. Falait kívülről két reliefes sáv díszítette. Az alsó növényi ornamentikát, a felső emberi alakokat mutatott. Alakjai a mitikus ősök mellett egy jámbor uralkodót és családját mutatják be, aki az isteneknek bemutatott áldozatra vonul. A művészettörténeti jelentőségében a Parthenon frízéhez hasonlított alkotás nem az olimposzi isteneket, hanem a három őselem, a föld, a levegő és a víz allegóriáját mutatja. mellettük Roma istennő ül Honos és Virtus között. A domborművek az alexandriai hellenisztikus stílus hatásait tükrözik.

Az eredetileg a Mars mezőre nyíló homlokzaton Róma alapító atyái, Aeneas és Romulus, Mars és Faustulus látható. Szintén az alapításra utal egy töredék, amin egy madár ül egy fügefán, ami valószínűleg a Lupercalia barlang mellett állt. Ez az alapító ikrek és az anyafarkas történetét idézi.

A külső fal két oldalán található a legeredetibb részlet, az áldozati menet. A már említett szakrális cselekmény nem egy elvont esemény, mint a Parthenon frízének menete, hanem Augustus hazatérése után bemutatott béke-áldozatát. A menetet maga Augustus vezeti pontifex maximusi mivoltában. Mellette lictorok, a flamines maiores és az állam legfőbb tisztségviselői, majd a princeps családja következik. Utánuk a senatus tagjainak ünnepélyes menete vonul. Az ünnepélyes menet alakjait a portrészobrok realitásával ábrázolta a művész. Az életszerű portréábrázolás az etruszk realizmus vívmánya volt.

A fal két díszítősávját meanderes csík választja ketté. Az alsó sáv növényi mintái is a legfinomabb életszerűséggel faragottak, élettől duzzadó akantuszlevelek kígyóznak, csavarodnak meander-spirálba. Finoman felnyúló indáik palmettát képeznek, felettük virágok, madarak, köztük Augustus kedves istenségének, Apollónak a hattyúja. Ez a végtelenül kifinomult alsó rész rokon pl. a Livia-ház kertfreskóival, s ugyanazt a természethű, természetkedvelő életérzést tükrözi.

A külső fal belső oldala egykori faszerkezetű építményt idéz, amin áldozati edények (paterae) sora látható. Felettük a köztársaság korának jellegzetes áldozati motívumai, az ökörkoponyák (bukranion) között gazdagon díszített gyümölcs- és virág girlandok függenek. Ezek felett rozettákat láthatunk. Az egész mű a kor legjobb művészeinek kifinomult ízlését és pazar mesterségbeli tudását vetíti elénk. Nem véletlenül tekintik a római művészet virágkorának tekintett időszak fő művének.

A díszítőelemek stílusa és motívumai átölelik az addigi történelmet. Hellenisztikus hatások, etruszk portréművészet, köztársaságkori motívumok és a birodalmi eszmét képviselő császári család jeleníti meg azt a politikai hatást, amit tükrözni kívánt.

A mű alkotója, alkotói ismeretlenek. Szimbolikájáról, stílusairól könyvtárnyi irodalom született. Kézenfekvő párhuzamai a Parthenon domborműveivel, tökéletesen szimmetrikus korinthoszi oszlopai, meanderei és palmettái miatt sokan görög hatásra, az újattikai művészet képviselői vélnek ráakadni művészében. A kivitelezés elsőrangú művészre, a kompozíció nagyon tudatos művészetpolitikára mutat. A hatás önmagáért beszél, ezért talán nem is olyan fontos, hogy készíttetőjének minden szándéka, alakjainak minden szimbolikája, készítőjének személye kiderüljön. Ma a Tevere partján látható egy modern üvegpalotában. Bemutatóterme beengedi és kizárja a XXI. századot, csak a fények és a csend jut át a falakon.

----------------------------------------------------------------------