2021.01.02.

Ősi római bazilika Szűz Mária tiszteletére a trasteverei olajforrás fölött

A Tiberis felől érkezem a nagy térre, zegzugos utcákon keresztül és folyton hátra tekintgetek. Félúton rátalálok a keresett utcára: Via della Fonte d’Olio, Olajforrás utca, mely a hatalmas tér közepére vezet. Előttem a bazilika, jobbján elől a tekintélyes románkori campanile-harangtornya. Elmondom tépelődésem okát: azt kerestem, vajon folyhatott-e egyáltalán a tér környékén valaha is víz vagy olaj a Tiberis felé. Enyhén lejt végig – állapítom meg megelégedettséggel, mert most is szurkoltam, hogy eleink emlékezete igaznak bizonyuljon. Minthogy ezúttal sem csalódtam bennük, el is mondom sorjában, mire jutottam.

Ádvent negyedik vasárnapja van, csak ezért jöttem ide, no meg az emlékezetet felfrissíteni és megmerülni a legősibb római Mária szentély lelkületében. A templomban a székek „szellősen” állnak mise után. A „térképem” után megyek, amit az apszis-szentély mozaikképén látok. 1300 körül egy híres római festő és mozaik-mester, Pietro Cavallini rakta ki apró színes kövekből Szűz Mária életének jeleneteit, köztük Urunk Jézus születését. A kép sajátossága a jelenet előterében, a jászol alatt, egy magányos ház, a töprengő Szent József és egy furulyázó pásztor között. A tornyos modell-épület nagy kapujától egy sötétebb színű csermely indul, mely lefelé haladva beletorkollik egy szélesebb folyóba, a Tiberisbe. A háznak Cavallini mester nevet is adott: Taberna Meritoria. Magyarázat nem kellett hozzá, történetét a Trasteverében mindenki ismeri: beleszületik.
Már a negyedik században is ősi forrásnak tekintették
Az utcanév – Olajforrás utca – rögzíti a hagyományt, melyet Szent Jeromos a 380-ban – tehát bő 1600 évvel ezelőtt – írt Chroniconjában, Világtörténetében így említ: „A trasteverei Taberna Meritoriában olaj fakadt fel a földből és egész napon át tartott megszakítás nélkül, ami Krisztus kegyelmét jelenti, aki eljött a föld népeihez”. De mi is ez a Taberna Meritoria? A taberna vendéglőt, kocsmát jelent, míg a meritoria jelző érdemeket szerzett személyre utal, akik itt „kiérdemesült” értelemben leszerelt, kiszolgált katonák, milites emeriti voltak. S hogy mikor is történt e rendkívüli esemény? Szent Jeromos, Dio Cassius és cezáriai Euszébiusz egyhangzóan állítják, hogy Krisztus előtt 38-ban történt az olajfakadás, már éppen Augusztus, a leendő császár idejében. Fotók:
A tér sarkán utcatábla: Via della Fonte d'Olio, a tér mélyén a bazilika a XII. századi harangtoronnyal
.

Róma ősi keresztény magja: a Trastevere

S egy szót a Trasteveréről! Az ősi Róma egyetlen lakott területe, mely a Tiberisen túlra nyúlt át a kicsi sziget közelében, így megkönnyítve az átjutást a folyón. Eredetileg etruszkok laktak itt, majd a tengeren át és a Tiberiszen fölhajózva sorra érkeztek ide idegen bevándorlók, elsősorban görögök, aztán szírek, zsidók és örmények. A római zsidó kolónia a Tiberis sziget mindkét partján megtelepedett és bár vallási sajátossága miatt önálló életet élt, mégis szervesen hozzátartozott és tartozik mindmáig az Urbs történetéhez. Az említett olajfakadás híre leginkább őket érintette, mégpedig hitük legközepében. Izrael népe ugyanis a Messiás-várók közössége, akik a Felkent, éppen az olajjal felkent érkezésében reménykedtek. Ők magukat is olajtól megjelölt népnek tartották, főként a pusztai vándorlástól kezdve, amikor olajjal szentelték meg a találkozás sátrát, a frigyszekrényt, az oltárt és annak tárgyait. Prófétáik, királyaik is az olajjal felkenés által lettek Istennek lefoglalt személyek, akik a rájuk bízott közösséget vezették. Ilyen közösségbe érkezett Péter és Pál, mint ahogy térítő útjaik során először mindig a diaspórában élő hittestvéreiket keresték fel. Ott születtek meg rendszerint és formálódtak az első keresztény közösségek. Mindez olyannyira igaz Rómára, hogy a Krisztus-, vagyis a Felkent-követők egyik legtekintélyesebb közössége éppen a Trasteverében született meg, méghozzá az említett környéken, mely máig a Tiberiszen-túli városrész központja. A várost egykor 14 kerületre osztó Augusztus császár a Trasteverét a tizenharmadikként sorolta az Urbshoz. Kicsi Levanténak is lehet nevezni ezt a legnépesebb római negyedet, mert lakói a Földközi tenger keleti partvidékéről kerültek ide, ahol a korai kereszténység nyelvileg és mentalitásában könnyen érezhette, hogy otthon van benne, mert itt megértik őket, nem is csak nyelvileg. A város krisztianizálása először itt történt meg és érdekes módon innét indult el a szorosabban vett Rómának a megtérése. Trastevere vitte a Ciszteverébe az evangéliumot! A katakombákon kívül sajnos kevés forrás maradt e városrész első három vészterhes századának a történetéből, de egy tény mindennél beszédesebb. Ez pedig épp az említett olajfakadáshoz kapcsolódik. Itt született ugyanis a város egyik első „titulusa”.

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

Kallixtus császár titulusa

Hogy mi is a titulus? Ősi római címtemplom - így első nekifutásra. Az apostolok korában a keresztények gyülekezési helyeinek a neve domus ecclesiae. Máris ötvözet, a görög ekklészié és a latin domus párosítása, ami az egybehívottak összejöveteleinek a házát jelöli. Jobbmódú család magánháza volt ez, melynek egy részét átalakították a közösség céljaira. A spontán kezdeményezésekből a harmadik század során alakították ki az egyház belső szervezetét, amikor az összejövetelek tekintélyesebb házait a tulajdonosaik az egyház egészének adományozták. Részint hálából irántuk, ezek az imaházak megőrizték eredeti gazdáik nevét, s ezek a családnevek az ősi titulusok. Szinte észrevétlen gyorsasággal alakult ki az új struktúra: a negyedik században csak Rómában már 25 titulus működött, egyéb más keresztény családi egyházak mellett. Eredetileg ezek az ősi titulusok kívülről egyáltalán nem különböztek a többi épülettől, de a benső tér és szerkezet már a közösség életéhez és liturgiájához igazodott. Az egyház emlékezet-őrző jellege adta, hogy amikor 313-tól kezdve már a keresztények is szabadon építhettek maguknak nyilvános templomot, akkor a legelső helyekként a vértanúsírok után ezek a titulusok adódtak, mint éppen a Trastevere olaj-áztatta földjén. Hadd említsek egy-két máig beszédes példát! Először a túlsó oldalról! A Colosseumtól jó kőhajításnyira állt egykor egy bizonyos Clemens nevű tekintélyes polgár háza, aki hitre jutva otthona egy részét átalakította a római keresztény gyülekezet tagjainak, így született az ecclesia Clementis és ebből lett a „titulus ecclesiae Clementis”, mai nevén római Szent Kelemen bazilika. De a Trasteveréből rögtön kettőt is említek, Szent Cecília és Szent Krizogonusz bazilikáit, mint titulus Caeciliae és titulus Crisogoni. Az egyik egy, a másik három kőhajításnyira esik a trasteverei olajfakadásos templomunktól. Ilyen sűrűn, szó szerint „lépten-nyomon” csak itt találunk ennyi bazilikát egy csapásra.
És akkor most az „események berobbanásról” szólok.

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

Ókeresztény imaházból Mária templom

Az olajos Taberna Meritoriát a helyi, jórészt zsidókeresztények szerezték meg és lett otthona az egyre népesebb keresztény közösségnek. A harmadik század elején Zefirinus pápa (198-218) fődiákónusa és tanácsadója egy bizonyos Kallixtusz volt, akire a pápa az egyház vagyonkezelését és a Via Appia menti temetőjük gondozását bízta, mely ekkor már évtizedek óta a pápák sírhelyeként is szolgált. Zeferinus halála után Kallixtusz lett az új pápa (218-222), aki a trasteverei keresztény közösség vezetője volt és rezidenciájaként éppen a Taberna Meritoria épületét választotta. Az önálló római insula lakóépületben kápolnát alakított ki, amelyet a Szent Szűznek ajánlott. Nem sokkal halála után viszály tört ki a keresztények és az eredeti veterán, immár vendéglő-tulajdonosok között, akik Alexander Severus (222-235) császárhoz folyamodtak. A császár azonban – éppen egy keresztény barátnője tanácsára – a keresztényeknek ítélte a birtokjogot, mondván: „Jobb, ha egy ilyen épületben az Istent imádják, mintha kocsmát nyitnának” – tudósít az eseményről a harmadik században Aelius Lampridius történész (Historia Augusta). A vértanúként meghalt Kallixtusz pápa örökségeként irgalmas szíve emlékezetét és a nevét is megőrizte a római egyház, hiszen az általa emelt kápolnából nőtt ki a későbbi „Titulus Callixti”. Róma első ókeresztény bazilikáit – köztük a Lateráni Szent Üdvözítő, a vatikáni Szent Péter, az ostiai úti Szent Pál, a Via Appia mentén fekvő Szent Sebestyén templomokat Nagy Konstantin császár és Szent Szilveszter (314-335) pápa építtették. Szilveszter második utóda, I. Gyula pápa (337-352) azonnal gondjába vette a trasteverei kápolnát és a keresztények új templomformájának megfelelően oszlopcsarnokos bazilikává alakította át, melyet a Liber pontificalis így említ: „basilica Iulii et Callixti” (Gyula és Kallixtusz bazilikája), vagy csak egyszerűen Callixtum a neve. Hiába is rombolják le 410-ben Alarik gótjai, vagy éri egyéb pusztítás a későbbi századokban, a pápák újra és újra rendbe hozzák, sőt bővítik és szépítik.

A templom Oltalmazója a Madonna della Clemenza, a Könyörület Szűzanyja
Az ariánus gót, majd longobárd uralom idején került éppen ebbe a trasteveri bazilikába egy Istenanya ikon, melyet máig ott őriznek és tisztelnek a rómaiak Madonna della Clemenza, a Könyörület Szűzanyja néven. Erről az acheropita, nem kézzel festett enkausztikus ikonról írja a VII. századi salzburgi Catalogus: „Basilica, que appellantur sancta Maria trans Tyberis. Ibi est imago sanctae Mariae que per se facta est”, vagyis a „Tiberisen túli Szűz Máriának nevezett bazilikában van egy, az ő közreműködésével (nem kézzel festett) Szűz Mária kép”. Noha másfél évezred alatt megkopott az ikon, mégis jól lehet látni a Gyermekét ölében tartó Istenszülőt, aki éppen emiatt visel uralkodói felségjelvényeket. Trónja mellett angyalok hódolnak Fiának és tisztelik őt, lábánál III. János (561-574) vagy I. Benedek (574-579) pápa. Az ikon szélén latin felirat fut: „Minthogy Isten a te méhedből lett emberré, angyalfejedelmek ámulva tisztelik, hogy öledben hordozod az Egyszülöttet”. A IX. században IV. Gergely pápa (828-844), aki az ismételt szaracén betörések miatt a falakon kívüli Szent Pál bazilikát fallal vetette körül (Gregoripolis), hozatta be a trasteverei bazilikába Szent Kallixtus pápa, utódja Szent I. Gyula pápa és Szent Kalepodius presbiter, mindhárman vértanúk ereklyéit a Via Aurelia harmadik mérföldkőjénél fekvő Calepodio katakombából és helyezte el a főoltár alatti kriptában. Most már nemcsak a titulus-szerzés miatt kallixtuszi a templom, hanem vértanú ereklyéje miatt lett „basilica martyrialis”. Ugyanakkor IV. Gergely pápa a trasteverei templom máriás jellegének a hangsúlyozására egy Praesepium kápolnát is kialakít benne „ad similitudinem Presaepi Sanctae Dei Genitricis quae appellatur Maioris”, vagyis a „Nagyobb Szent Istenszülőnek – ez a mai Santa Maria Maggiore bazilika – nevezett Jászol-kápolna hasonlóságára”. Folyamatos tehát ez a máriás szál, ami az ő Messiás Fiát, a Felkentet a hely adott pontjához, a Taberna Meritoriához köti.

Egy trasteverei Péter trónján: a bazilika-építő II. Ince pápa

A trasteverei bazilika történetének és máig látható arculatának legmeghatározóbb időszaka kétségtelenül a XII. század első fele. Az előkelő burgundiai származású II. Kallixtus pápa (1119-1124) névválasztása „helyiértékének” jegyében éppen Pietro Pierleoni-nak, egy tehetős trasteverei bíborosnak adta címtemplomként a trasteverei Mária bazilikát, aki nagy vagyonával lehetővé tette annak átépítését. A Tiberisen túli templom felértékelését jelentette II. Kallixtus pápa rendelete is, mely a Pantheon Vértanúk Szűz Máriája templomából ide hozta Karácsony nyolcadának, vagyis január elsejének ünnepét, mely Jézus körülmetélésének stációs napja volt és ami éppen egybeesett a Santa Maria Maggiore bazilika Betlehemi Jászol ünnepével. Így jutunk el a főszereplőhöz, II. Ince pápához (1130-1143), aki pedig egyenesen Trasteveréből származott, a gazdag Papareschi családból. A régi, többször renovált templomot hatalmas, háromhajós bazilikává építette át, a császárkori Róma ékes romjainak felhasználásával. Ezt a templomot látjuk ma is! Caracalla termáiból válogattak ide 22 egyforma gránit oszlopot és a „konkurrens” Santa Maria Maggiore bazilika mintájára ugyancsak ión oszlopfőkkel látták el. Ám az új bazilika nemcsak követte a régieket, hanem újítani is tudott. Az apszis mozaikdísze valóban páratlan újítás lett, amennyiben katolikus templom szentélyében először ábrázolták az Úr Krisztust, amint maga mellé ülteti az Édesanyját: együtt ülnek mindketten egy közös trónuson, aminek görög neve "synthronon", hiszen ezidőtájt még jobbadán bizánci mesterek készítik a mozaikokat. A kisgyermekét ölében tartó Istenanya ábrázolás már a katakombák kora óta ismert és éppen itt az említett Könyörület Szűzanyja ikon képviseli. Ez az új képi megfogalmazás azonban nem a későbbi „mennyben megkoronázás” témája, hanem Mária felvétele Krisztus dicsőségébe. Krisztus az egész kompozíció közepén foglal helyet, övé az elsőség, de ebbe, a megváltása által szerzett kiváltságba fogadja be Azt, aki induláskor magába fogadta Őt. Mária együtt-ülése nemcsak megtiszteltetés számára, hanem feladat is: Ő az advocata nostra, a mi közbenjárónk, ahogy a Salve Regina himnuszunkban imádkozzuk.

Az Anyjával együtt-trónoló hűséges Fiú

Ezt a szerepét bal kezének mozdulatával nagy öntudattal képviseli: Két ujjával Fiára mutat, mintegy ismételve számunkra a kánai menyegzőn mondott szavait: „Tegyétek, amit mond!” (Jn 2,5). Mindketten kibontott írástekercset tartanak a kezükben, melyek az Énekek Énekének gondolatait mondják. Jézus szava: „Jöjj, választottam”, hogy trónusomra ültesselek! (Én 4,8), Máriáé pedig: „Balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol” (Én 2,6; 8,3). A mozaik valójában ennek az ószövetségi szerelmi dalnak „átkaroló képiesítése” és alkalmazása a Megváltó és a Megváltó Anyjának a találkozására. Nem akárkiket hív meg a szentélymozaik tanúként e különleges átölelő együtt-trónolás szemlélésére. Mindenekelőtt Péter, a római pápák elsője, aki tiszta fehér ruhában magát az Alapítást idézi. Páratlan módon, a másik oldalról hiányzik a párja, Szent Pál apostol, akinek a helyét, Krisztus jobbján így a Szűzanya foglalja el. A titulus pápája, Kallixtus érthetően mégis az Istenanya pártjára áll, hozzá a lehető legközelebb módon, közbenjárását kérve. Egyébként pedig ikonográfiailag Péter mellett lenne a helye, hogy kimutassa az apostoli alapítás folytonosságát (successio apostolica). Kallixtus mellett a Rómában közkedvelt Szent Lőrinc diakónus, hivatala körmeneti keresztjével, míg a sort balról az építtető II. Ince pápa zárja, a templom makettjét kezében tartva. A másik oldalon Péter apostol mellett a Kallixtus pápa gondozta és éppen ezért a róla elnevezett bazilikában eltemetett Cornelius pápa és az első nyilvános templomot építő I. Gyula pápa. A sort Calepodius vértanú presbiter zárja, akit a róla nevezett katakombában temettek el Kallixtussal együtt.
Ikonok zarándokútja
És befejezésül még egy dolgot hadd említsek meg. Az együtt-trónoló Anya és Fia arcának az elemzése indította a szakértőket arra a felismerésre, hogy az Énekek Éneke megénekelte találkozás a Sponsus és Sponsa, a Vőlegény és Jegyes között szintén eseménnyé lett Rómában, mégpedig ősi ikonok körmeneti találkozása révén. Amikor ugyanis a Lateráni Szent János bazilika acheropita Szent Üdvözítő ikonját körmenetben elvitték a Santa Maria Maggiore bazilikába, onnan tovább zarándokolt az Úr ikonja és a fórumon álló Sancta Maria Nova bazilika ugyancsak VI. századi Mária ikonja mellé állították, méghozzá egy közös trónusra, akkor megszületett II. Ince szentélymozaikjának ősképe, prototípusa, amit később immár önállóan megjelenítettek.

Ahol a szűzek mind szentek és okosak

Kedves hallgató és látogató, ha majd békeidőben Rómába jössz és elzarándokolsz a trasteverei Szűz Mária bazilikába, vess egy pillantást a homlokzatra, mert ott is XII. századi mozaikot látsz. Öt-öt szűz halad balról és jobbról a középen ülő Istenanya felé, aki békésen szoptatja a Fiát. Itt mind a tíz okos, mert ez nem a Vőlegényt váró jézusi példázat ábrázolása, hanem annak az isteni kegyelemnek a bőségére utal, amit ezen a helyen a még Krisztus előtt fölfakadt olajforrás jelzett a Taverna Meritoriában. Még akkor is, ha később buzgó restaurátorok némelyiknek a mécsesét eloltották. Nem baj, fejükön a glória jelzi, hogy ők mind Isten kegyelméből élnek. Ezt a kegyelmet adja meg minden kedves Hallgatónknak a Jóisten Szent Karácsony ünnepén és az Új Esztendőben, természetesen a trasteveri Istenanya közbenjárására!

-----------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/vaticannews.hu/photos/pcb.3955593907785533/3955532711124986/

-------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------