2019.06.16.

A többszólamúság „lélekemelő” zenefejedelme: Pierluigi Palestrina

– P. Vértesaljai László jegyzete

(A fotók ma reggel készültek, (2019.06.15.) a ház falán, ahol a Mester egykor lakott a Vatikánban emléktábla hirdeti a nevét. Az első képen balról a Szent Márta-ház, jobbra a kanonoki palota. A nyitott ablak mögött mintha…, ajánlatos megnyitni most a https://www.youtube.com/watch?v=BRfF7W4El60 felvételt a Missa Papae Marcelli-vel) )

Giovanni Pierluigi da Palestrina, vagyis Palestrinából való Pierluigi, de csak egyszerűen: Palestrina. Ahogy Caravaggio neve a világon ma nem a lombard szülővárost idézi fel, hanem a rövidéletű, tragikus sorsú és világhírű festőt, becsületes nevén Michelangelo Merisit, Palestrina neve is megáll a maga lábán: Palestrina, vagyis Principe della Musica. A „zene fejedelme”. Először is, mert fejedelmi zenét írt, másodsorban pedig mert fejedelmek udvari zeneszerzője és karmestere, hiszen nemcsak pápák sorát szolgálta, de hívták a bécsi császári udvarba, az ősi kasztíliai főváros Toledóba, a Gonzaga hercegek Mantovájába... Ha valaki még kételkedne, akkor a 150 évvel későbbi Johann Sebastian Bach véleményét kellene kikérni, de szerencsére ránk hagyta azt, amikor az olasz mester miséit tanulmányozta és eligazító mértéket talált bennünk. Palestrina az első zeneszerző, akinek még éltében megjelenik az Omnia Operája, vagyis műveinek teljes kiadása, igaz 13 kötetben. Aztán Bach után Beethoven, Mendelssohn és Debussy tekinti őt biztos kezű maestrónak, a romantika korában pedig Victor Hugo Palestrinát a „szent zene, a Musica Sacra atyjának” nevezi.

Egy híján hetven évet élt és mindig fáradhatatlanul, igényesen dolgozott. Keze alól, de sokkal inkább a szívéből 104 mise, több mint 300 motetta, 35 Magnificat, 11 litánia, 4 lamentáció, 42 egyházi madrigál, 91 profán madrigál, 68 offertórium és 72 himnusz kerekedett ki. A Vatikánban a Szent Anna kapu mellett egykor balra állt az a palota, melynek utódán, vagyis a később ott emelt épületen 1925-től márványtábla hirdeti a ’500, vagyis az ezerötszázas évek második fele jeles lakóját: „Itt állt a ház, melyben 1571-től egészen haláláig, 1594. február 2-ig élt Giovanni Pierluigi da Palestrina. Emlékére állította a Római Szent Cecília Akadémia”.

Gyerekkorában már felfedezett zseni, a Santa Maria Maggiore kórusában a pueri choriales, a gyermek-kórusénekesek között tanul és énekel. Fiatalemberként tér haza Palestrinába, ahol a város Szent Agapétosz székesegyházában énekel a város püspöke Giovanni Maria Del Monte bíboros mellett. 1550-ben III. Gyula néven pápává választják a püspökét és ő rögtön magához hívja a kereken 25 éves saját énekesét, karnagyát és zeneszerzőjét. Kinevezi a nevét viselő Cappella Giulia élére kórusvezetőnek és a Sixtus-kápolna kórusába énekesnek. Négy évvel később IV. Pál pápa a tridenti zsinat szellemében szigorít az éneklés feltételein: csak nőtlenek maradhatnak és akik csak egyházi műveket komponáltak. Szegény Palestrina duplán vétkes: igaz Isten kegyelméből, de megházasodott és ráadásul még világi madrigálokat is szerzett. Viszont a Lateráni Szent János pápai székesegyház kórusa örömmel átveszi és pár évvel később házasság ide-oda, megint visszatérhet a Cappella Sistina kórusába. Közben lázasan dolgozik, komponál és komponál. Segíti ebben mélységes hite, ami minden művén áttetszik, mint tűzzománc alól az arany alap. Ebben a korban a pápai művészetek vezetője Michelangelo, mint a Fabbrica di San Pietro vezetője, a zenei életet Palestrina irányítja, míg a tudás világában Marcello Cervini bíboros igazgatja a Biblioteca Vaticanában a tudós kutatást.

Meglepetésre éppen Őt választották meg III. Gyula után és az új pápa szokatlan módon nem vett fel új nevet, hanem saját keresztnevét használta II. Marcellus néven. Az akart maradni, aki volt! Ez a tudós, szerény, feddhetetlen életű pápa, aki a tridenti zsinat három elnökének egyike, V. Károly császár mellett pápai legátus, ügyes diplomata, de az imádság ember elsősorban, sajnos csak három hétig szolgálhatott. Rokonait be se engedte Rómába, nehogy visszaéljenek a nevével. Azonnal reform-bullát kezdett írni, de egy szélütés hirtelen elvitte.

Palestrina azonban közelről látta, még bíboros-könyvtáros korában, aztán pápaként is, és az ő tiszteletére írta egyik legjelesebb művét a Missa Papae Marcelli-t. Nem neki ajánlotta, hanem a nevében, a pápa szellemiségében írta, jóval később. A remekműhöz anekdota is kapcsolódik. Sokáig azt tartották róla, hogy a Marcellus-misét a polifon zene védelmében írta a tridenti zsinat atyái számára. Az 1545 és 1563 között az Alpok déli lejtőjén, tehát a császári Németországtól nem is messzire fekvő kisváros gyönyörű románkori bazilikájában tartották azt a zsinatot, mely a Reformációra válaszként saját magát reformálta meg. Híre járta, hogy a szent zenéből száműzni akarják a többszólamú polifon zenét.

Palestrina erre föl csak úgy szántotta kalamárisával a mélymártású papírost. Ha eltörlik a polifon egyházi zenét, neki vége van! Marcellus pápát látta lelki szemei előtt, benne bízott és a legtisztább többszólamú misét írta meg. Hat hangon, mindig gregorián indítással, szép, tisztán érthető kiejtéssel, nem terjengősen, de mindig angyalos szárnyalással. A polifon zene maradt, a zsinati atyákat legyőzte Palestrina többszólamúságának szárnyalása.

Palestrina élete olyan tragikus, mint a festőóriás Rembrandté. Ő is elveszti feleségét, gyermekeit, testvéreit és elárvultan egyedül marad. Özvegyemberként fogadalmakat tesz, felveszi a kisebb rendeket és pap szeretne lenni. A Gondviselés más utat szánt neki, újraházasodott, majd 1571-ben végleg megállapodott a Szent Péter bazilika mellett. Naponta átjárt a bazilika túloldalán a Sixtus kápolnába és csak írt, komponált, Isten dicsőségére és a Szűzanya tiszteletére.

Angyalok sugalmazták neki a máig tiszta zenét, mely fölemeli a lelket. Ő valóban azt akarta, amit a szentmise mond: Sursum corda! Ilyen lélekemelő muzsika a palestrinai zene.

Köszönjük Urunk, hogy nekünk adtad és megőrzöd nekünk Pierluigi da Palestrinát! Vele együtt mi is dicsérünk Téged!

https://www.facebook.com/vaticannews.hu/posts/2545025898842348?__tn__=K-R

--------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------