„Add ki az ekklészia kincseit! – förmedt rá az éppen harminchárom éves fiatal Laurentiusra az Urbs prefektusa. Az Úr 258. esztendejét írták, Valerianus császár uralkodása és brutális keresztényüldözése idején. Nevezett Laurentius, magyarul Lőrinc kis időt kért, hogy előteremtse a kincseket. Amikor az ősz hajú II. Szixtusz pápa rábízta Róma egyháza fődiakónusi tisztségét, akkor ez együtt járt az ekklészia vagyonának a kezelésével.

Valójában 258 nyár elején, látva az egyház egén támadt súlyos felhőket, Róma episzkopusza arra kérte az ibériai Huescában született archidiakónusát, hogy ossza szét az egyház vagyonát a szegények között. Azok többnyire a saját híveik közül kerültek, de szükség esetén bárkin segítettek. Lőrinc tehát pénzzé tette az arany és ezüst kegyszereket, majd kiosztotta közöttük a vagyont. Most, első szavára egybegyűltek a szegények, Lőrinc pedig az Urbs prefektusa elő vezette őket: Íme, az egyház hites kincse! – mutatott rájuk. A megdühödött prefektus aztán izzó rostélyon halálra kínozta az ifjú Istenszolgáját.

Így tudósít az eseményről Szent Ambrus, Milánó püspöke. Azt is megtudjuk tőle, hogy miként folyt le az utolsó beszélgetés Szixtus pápa és diakónusa között, amikor 258. augusztus 6-án a város püspökét négy diakónusával együtt a vesztőhelyre kísérte: „Hová mész, Atyám? – kérdezte Lőrinc. Miért hagyod el fődiakónusodat, akivel eddig mindig bemutattad a vérnélküli áldozatot? Vidd magaddal fiadat, hogy társad legyen vére ontásában Krisztusért! Erre Szixtusz így válaszolt: „Nem hagylak magadra, fiam! Én öreg vagyok és a könnyű halál felé megyek, de teneked nagyobb szenvedést kel kiállnod. Tudd, hogy halálunkat követően, három nap múlva, te is utánunk jössz. Most pedig indulj, add el egyház kincseit és add azokat az üldözött és szükséget szenvedő keresztényeknek!”
Ám a történet épphogy nem ér véget itt! Hanem csak megkezdődik, és tart a napjainkig. Lőrincet a Város keleti részén, a falakon kívül, a Tiburtina út mentén, a Ciriaca katakomba közelében temették el. Sírja éppúgy zarándokhellyé vált, mint Péteré és Pálé. Főként hispániai zarándokok keresték fel, mert saját vérüknek tartották. A kereszténység, bár egyetemes a szó katolikus, egész szerint való értelmében, mégis ragaszkodott a lokalitáshoz, némelykor egy talpalatnyi földhöz: Jézus názáreti, Péter galileai, Pál tarzuszi, Lőrinc ibériai. Sírjára a mai spanyol nemzet tesz koszorút, s ha maga az uralkodó jön a Városba, a Campo Verano melletti Szent Lőrinc bazilikában, a vértanúság rostélyát őrző sírkamránál megáll imádságra.

A negyedik század elején, amikor Nagy Konstantin császár az „egyház Oszlopai” tiszteletére bazilikát emeltetett a vatikáni dombon Péter, az osztiai úton Pál apostol tiszteletére, akkor velük együtt ugyancsak bazilikát építtetett Szent Lőrinc emlékére. Ezt a veneratiót, Lőrinc tiszteletét a császár készen kapta a Város keresztényeitől, akik vértanúsága után hatvan-hetven évvel apostolfejedelem módjára becsülték a hajdani ifjú mártír diakónust.

Tizenkét századdal később, amikor Néri Szent Fülöp, oratóriumának fiataljaival, elkezdte sorra járni a leghíresebb római kegyhelyeket, akkor abból a hét legjelesebből, nem hiányozhatott Szent Lőrinc memóriája. Ott találjuk a Hét Templom zarándoklat sorában, a Lateráni Szent János, a Szent Péter, a Szent Pál, a Santa Maria Maggiore, a Jeruzsálemi Szent Kereszt és a Szent Sebestyén bazilikái között. Máig a római szent zarándoklatok kötelező állomása.

Szent Lőrinc sírja körül nem áll meg a történelem. A második világháború során egyszer bombázták Rómát és azok éppen a tüzes-rostélyű Lőrinc templomára hullottak. A Város akkori püspöke, méltó utódja Szent II. Szixtusz pápának, az éppen római származású Eugenio Pacelli, vagyis XII. Piusz azonnal a helyszínre sietett, hogy az égő templom mellé állva jelezze, a Város pásztora a nyája mellett áll. A hálás rómaiak máig nem felejtik, hogy Piusz pápa kitárt karjai fékezték meg a további bombázást, ezért az „adott helyen” szobrot emeltek, ezzel a felirattal: Defensor Civitatis. A Város Védelmezője!

De még ez sem a Szent Lőrinc történetének a vége, mert az egy újabb kori sírhely révén a mai Európához kapcsolódik. A Szent Lőrinc bazilika nyitott átriumába, előcsarnokába lépve, balra a falnak támaszkodik Alcide de Gasperi, az európai szellemi-lelki egység megteremtésének egyik alapító atyjának a sírja. Konrad Adenauer, Robert Schuman mellett ő itt, Rómában olvasta az öreg kontinens történetét, s jóllehet maga trentinói, tehát észak-olasz származású, mégis testében itt akart nyugodni Szent Lőrinc sírja mellett. Nézzük, csak hogyan kerekedik ki a lelki egység Lőrinc körül? Lelkiatyja, II. Szixtusz pápa görög származású, ő pedig Ibériából jött, a kontinens másik feléből jött. A Városban a szentföldi Péterrel és a Népek Apostola Pállal együtt tisztelik és róla alig fél évszázaddal később megemlékezik az új császárváros, Mediolanum-Milánó püspök, Ambrus, majd utána az Ambrus tanítvány, Ágoston szólal meg, kinek szavát Néri Szent Fülöp és Alcide de Gasperi visszhangozza. Én ebben a szellemi örökségben hiszek, római diákéveim alatt ezt kaptam testamentumként akkori lelki-vezetőnktől, Szent II János Páltól, egy lengyel pápától. Szép ez a szőttes, együtt éppen Krisztust mintázza!

Szóljon végül a nagy Ágoston szava, aki tovább viszi Ambrus gondolatát: „A mai napon a római Anyaszentegyház Szent Lőrincnek diadalünnepét tárja elénk, amelyen lábbal tiporta ezt a zajos világot, és visszautasította a hízelgését is. Így kétszeresen győzte le az őt támadó gonosz lelket. Szent Lőrinc az Egyházban, amint többször is hallottátok, diakónusi szolgálatot teljesített. Itt Krisztus szent vérét nyújtotta a híveknek, ott saját vérét ontotta ki Krisztus nevéért.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/vaticannews.hu/posts/3528506007160994?__tn__=K-R
https://www.facebook.com/vaticannews.hu/photos/pcb.3528506007160994/3528504620494466/?type=3&theater
https://www.facebook.com/vaticannews.hu/photos/pcb.3528506007160994/3528505783827683/?type=3&theater

https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-lorinc-diakonus-es-vertanu2

---------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------