2018.11.16.
Szent Márton november 11-i ünnepe ötödnapján kék az ég Rómában, süt a nap, egy szál pulóverben lehet sétálni, miként Umbriában Szent Ferenc földjén, miként a franciaországi Toursban és az egykoron volt pannóniai Sabaria mai törzsökén, Szombathely városában. Na és akkor? Igen, erre válaszolok, mert ez korántsem magától értetődő.

Mert van, létezik Szent Márton nyara! Itt úgy mondják „Estate di San Martino”. A köpönyeg-kettévágó Szent napján tör ki és tart úgy egy hétig. Itt Rómában most ötödnapja tart. Pedig előtte emberemlékezet óta nem látott esős időszakot éltünk meg egész Olaszország-szerte: áradások, földcsuszamlások, kidőlt fák, letarolt erdők, összedőlt házak, beomlott utak…és tizenkét halott, köztük egy palermói orvos, aki sürgősségi hívásra elindult vidéki betegéhez és amikor egy megáradt patak eltorlaszolta az útját, kocsiját hagyva, vízbe gázolva folytatta az útját. De nem érkezett meg, mert elragadta az áradat… Bezárt iskolák, nemzeti gyász!

És szombatra, a Márton-nap vigíliájára megjött a nyár. Szent Márton nyara!
Itt úgy tartják, hogy ez nem véletlen. Évszázadok óta figyelik, nézik, vizsgálják, egyszerű parasztemberek, kézművesek, borászok… Meg is magyarázzák és ezzel bezárul a kör. Engem is bevontak ebbe a körbe, hát továbbadom. A nápolyi Lello barátom lelkesen mesélte, bár azért rosszallólag megjegyezte, hogy-hogy én nem tudom. Történt volt hajdanán, majd 1700 éve, hogy a római császár zsoldjában álló Martinus centurio katonatiszt, amikor meglátta a didergő koldust, kardjával levágta köntöse felét és odanyújtotta neki. Azért csak a felét, mert a római légiók szokása szerint a szolgálatba lépő katonák az imperátor nevében egy köntöst kaptak, melynek fele a császár tulajdonában maradt, a másik pedig a katonáé lett. Mártonunk az övét, azt a felet, ami fölött rendelkezhetett, mind odaadta a szegénynek… Látá pedig mindezt a Jóisten és örömtől fényes szemmel tekintett mindkét teremtményére. Látá pedig azt is, hogy novemberben rendesen didergető köd kél Provence-ben úgy, mint a római Lazio tartományban és Umbriában is, ezért lángolóbbra fogta a tüzes napkorongot és ezzel pótolta ki embereink egyik és másik hiányzó fél köntösét. Csakhogy meg ne fázzanak! Mert hiszen az Isten ügyelget és gondot visel. Ősz farkán, tél orrán, nyarat csinál. Mondják, Mindenható. Ennyi! Hogy meddig fog tartani most, nem tudjuk, de jólesik a cirógató napsugár. Azt azonban bizton tudjuk, hogy egészen meleg van egy fél köpeny alatt is!

De még hozzá kell tennem valamit! Ezt is úgy hallottam, személyesen, alig pár napja, az etruszkok földjén, akik vázáik tanúsága szerint egészségesen szerették és becsülték a bort. A pápák 13. századi Viterbo városának környékéről való etruszk emberem így mesélte. Szent Márton napján tör ki a nyár, az első palackbontásra: Quando il mosto diviene vino! Amikor a mustból bor lesz. Mert akkor, a pincék mélyén, a sajtolt szőlőszemek leve megőrizte nap-heve, az említett palackbontásra kiszabadul. Pukkan egyet a dugó és kiszökken a nyár. Szent Márton napján.
Kinézek az ablakomon a Vatikáni Rádióban, szemben napfényben fürdik az Angyalvár óriási tömbje. Kinyitom az ablakom. Bizony, kint melegebb van, mint a szerkesztőségben. Igazat beszél Lello és az etruszk emberem. Nyár van, Szent Márton nyara.

https://www.facebook.com/vaticannews.hu/posts/2208967115781563?__tn__=K-R

------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------