Zarándokok a Szent II. János Pál pápa iskolaközpontból és a szanyi plébániáról

„Ezeréves hagyomány és a mindig friss Szentlélek Úristen szervezi a Magyarok Nagyasszonya kápolnája kedd reggeli magyar szentmiséit”. Múlt héten a szombathelyi egyházmegyei és a Vas megyei karitász 40 fős csoportja töltötte meg a kistemplomot és helyezett el hálából emlék-koszorút Boldog Batthyány-Strattmann László domborműve elé, most szeptember 19-én, Szent Januáriusz vértanú nápolyi püspök emléknapján pedig még többen érkeztek. Először is egy 49 fős diákcsoport Budapestről a Szent II. János Pál pápa iskolaközpontból, akik paptanáraik kíséretében jöttek Szent Péter sírjához: Justin Prigge atya és Daniel Egervári atyák – mindketten a Krisztus Légiója papjai és az iskola tanárai – mutatták be a szentmisét. Velük együtt koncelebrált Henczel Szabolcs atya, aki a szanyi plébánia tíz fős csoportjával érkezett az Örök Városba. Szabolcs atya 16 éves soproni szolgálata után öt éve vette át a Győr és Szombathely közt fekvő Szany nagyközség híveinek lelki vezetését.

Diákok, akik az „ártatlanság útjain akarnak járni”

A reggeli szentmise főcelebránsa Justin Prigge atya volt, aki akcentus nélkül, szép magyar nyelven beszélt, annak jeleként, hogy aki akarja és akinek van motivációja, egyszerűbben szólva, akinek van miért, az meg tud tanulni jól magyarul, mint ahogy mi is meg tudunk tanulni minden más nyelvet, ha akarunk és van miért. Németh Norbert atyát, a kápolna tényleges „gazdáját” helyettesítve az oltár mellett állva, magam is miseruhában, személyesen meggyőződhettem erről a motiváló erőről, ami az iskola diákjainak a lelkiségéből sugárzott, mert hiszen értük tanulnak magyarul az idegen-ajkú atyák. Ők pedig ugyanúgy néznek ki, mint a mai gimnazista diákok, ám ami „látszik” rajtuk, az ugyan szabad szemmel még-sem látható, de valahogy még-is árad belőlük és jelen van, főként a tekintetükben. A szónok Szabolcs atya rövid beszédében éppen erre utalt, amikor a felolvasott zsoltárverset idézte a századik zsoltárból: „Jóságról és igazságról dalolok, Uram, neked szól énekem. Az ártatlanság útján akarok járni!”. Ez az út a tiétek, az ártatlanság útja, amit a Teremtő bízott rátok, hogy bátran, félelem nélkül bontsátok ki magatokban mindazt, amit az Isten rátok bízott, úgy ahogy iskolátok névadója is mindig erre bíztatott: „Ne féljetek, ne féljetek kaput nyitni Krisztusnak!”. Az ártatlanság az igazi tiszta érték, a fehér színbe öltöztetett érték életét, annak használatát és ha kell, annak védelmét is jelenti. Ezt köszönte hálásan a diákoknak, fiúknak és lányoknak Szabolcs atya.

A lélek belső fegyelmezettségével

Szentáldozáskor a kápolna zsúfoltsága nem akadálya a fegyelmezett összeszedettségnek. Az áldoztató Justin atya elé először a szentély padkáiról érkeznek a diákok a szentségi Jézus vételére, aztán sorban egymás után a kápolna belsőből, ahogy – gondolom – az iskola kápolnájában megtanulták. Nekem beszédes és „jóféle mézes” üzenet mindez, sok ember tapintatos együttlétéről, ahol bár a Legfontosabbra, az Úrra figyelünk, de mégis ott a látószögünkben az embertestvér, bárki, aki a legközelebb áll, aki éppen a fele-barátom.

1030 és 2023 közt hét esztendő híján ezer év távolság van, de folytonos a zarándoklat

Engem illet a mise végén pár szót szólni Péter sírjáról és a közelében álló magyar kápolnáról. „Ezeréves hagyomány és a mindig friss Szentlélek Úristen szervezi a Magyarok Nagyasszonya kápolnája kedd reggeli magyar szentmiséit” – szóltam a mise elején a köszöntéskor és magyarázom is azt annak utána.

Az 1000 és 1038 közt uralkodó Szent István királyunk, a tapasztalatok nyomán és látva a frissen megtért népe lelki igényét, 1030-ban zarándokházat emeltetett az Üdvözítő városában, Jeruzsálemben, és Péter apostol tanúságtétele helyén, a vatikáni Szent Péter bazilika mellett, ahonnét ő egykor a római pápától koronát is kapott. Az ősi konstantini bazilika bal oldali, déli részén már álló, 8. századi Szent István vértanú diakónus kápolnáját kapta meg, a nagy Király pedig mellé építtetett hospitiumot, azaz zarándokházat, kicsi ispotályt és aprócska temetőt az ott elhunyt magyar zarándokoknak. 1030 és 2023 közt hét esztendő híján ezer év távolság van, amelynek századain át töretlenül s meg nem szűnően jöttek magyar zarándokok Pannónia szent földjéről.

Ez az ezeréves hagyomány szála, amibe a mindennapok Szentlelke szövi bele hol a szanyi plébános, hol a budapesti Szent II. János Pál pápa iskolaközpont tanárai közreműködésével a folytonosság, a töretlenség biztosításának szálait, hogy a Magna Domina Hungarorum, a Magyarok Nagyasszonya, az ő otthonában, a magyar kápolnában fogadja mindazokat, akik meg akarják hallani a Galileai Halász, Szent Péter apostol szíve dobbanását.

(vl)

-----------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/photo/?fbid=787086246758819&set=pcb.787091503424960

---------------------------------------------------------------------------------------

A sekrestyében indulás előtt: bevetésre készen!
Balról Szabolcs, Justin és Daniel atyák...

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------