A Kinyilatkoztatás jelentős eseményei kertben történtek. A teremtés után az Isten-ember találkozás helye az Éden, vagyis a Kert. Csak Húsvét, az Újjáteremtés hajnalának Getszemáni-kerti intimitása múlja felül azt a közelséget, ahogy a Creator és a kreatúra találkoztak kezdetkor a langy hajnali susogásban.

Ezért is szeretem a kertet. Mindig üzen a maga természetességével, de arról is, ami már a természetfeletti világa.

Ugye, emlékeztek arra, hogy közel két hónapja meséltem a szőlőmetszés fájdalmas szépségéről!

Múlt szombaton a Vatikánban tankoltam, ahol harmadával olcsóbb a benzin a Szentszék alkalmazottainak, a kevesebb adó miatt. Reggel hétkor a Perugino kapun mentem be, hogy a Szent Márta ház és a bazilika között álló töltőállomáson tankoljak. Fizettem, majd indultam vissza a Városba.

Előttem a vatikáni sarki csendőr, kedvesen tiszteleg, majd a körforgalom előtt kötelezően fékezek: vesztemre, mert hátulról enyhén belémszalad robogójával egy jóember.

Járom az utat…, s immár 25 éve Róma útjait járom. Ez a példátlan lehetőség kötelez is, hogy nyitott szemmel járjak és az arra érdemes látnivalóról beszámoljak és át is adjam, ha lehet írásban és hangban a Rádiónk adta fórumokon.

Múlt vasárnap délelőtt nyakamba szedtem a Várost és a Via del Corsón betértem a Cipolla palotában kialakított új múzeumba, hogy megálljak Marc Chagall híres Fehér feszülete előtt. Csodálatos volt közvetlen közelről szemlélni az eredeti alkotást és megint csak hálát adtam a Teremtő Istennek, hogy ezt a nagy művészt ilyen nemes lelkülettel áldotta meg, mert a népét támadó brutális pogrom után nem ítélkezik, nem vádol, hanem a keresztre szegezett názáreti zsidó Jézusban fölemeli mindenki fájdalmát a Magasságbelihez.

Vértesaljai László atya emlékezése a 99 éves korában hazatért Édesanyjára, aki Karácsony előtt öt nappal és két héttel 99 születésnapja előtt tért vissza az Atyai Házba, 2024. december 20-án „Amikor eljött az Órája, kézen fogta Isten angyala…”

Őszinte részvétünk, Isten nyugosztalja!

A telefonhívásra, hogy „Mamika nagyon gyengén van” és aztán a csatolt fényképre pillantva tudtam, azonnal indulni kell Hozzá. Kora hajnalban hagytam el kocsival a Karácsonyra készülő Rómát és tizenegy óra alatt értem haza.

Évvégi hálaadó szentmise a Szent Péter bazilika magyar kápolnájában a két éve elhunyt XVI. Benedek pápa sírja közelében

Éppen keddre esik az év utolsó napja, így december 31-én még egyszer felcsendül a magyar szó és az ének, ezúttal a „Dicsőség, mennyben az Istennek” karácsonyi dala.

Csak kevesen vagyunk a kápolnában, két András nevű kispap otthonról és egy család. Először bemutatkozunk egymásnak és a mise kezdetén összegyűjtjük magunkban az év során kapott kegyelmeket.

Hazafelé jövet a rádióból „kipróbáltam” – imádsággal, rendes peregrinus módjára – a zarándokfolyosó első részét, mely igazában holnap, december 24-én debütál, amikor Ferenc pápa megnyitja a Szent Kaput. Pár képet készítettem is Nektek...

A széles Conciliazione sugárút jobboldalán 2-3 méteres, elegáns fehér mészkő virágtartók sora fog közre jobbról és balról egy négyméteres sávot, amely folyosóként a Város központjából az Angyalhídon át a Piusz térre érkező zarándokokat egyenesen a Szent Péter térre vezeti, ahol a bazilika Szent Kapuján átlépni akaró keresztények imádkozva, énekelve, keresztek és zászlók kíséretében vonulhatnak…

Ennek a folyosónak az eredete a VI.

2024.12.06.

P. Vértesaljai László facebook bejegyzése:

A rádióba menet – Szent Miklós püspök napján – láttam örömmel a Szent Péter téren ma reggel a szorgos munkát, mellyel a Zarándokok Karácsonyfáját feldíszítik. Hadd legyen ez a pár kép apró Mikulás-ajándék Nektek, kedves Testvérek, hozzá egy fohász és jókívánság: Készítsünk méltó helyet a mi Urunknak a szívünkben!

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1119852373482203&set=pcb.1119852910148816

Köszönjük szépen a csodálatos fotókat.

Teljes cím: „Engem a Jóisten anyának teremtett” – 98 éves Édesanyját köszönti Vértesaljai László

1926. január 4-én a budapesti Bábaképzőben kislányka született, Mária névre keresztelték. Nagyon gondját viselte a Jóisten, mert olyan drága Szülőket adott neki, akik a múlt század harmincas éveiben féltő gonddal szerették őt és megtanították járni, beszélni, imádkozni és Jézus módjára élni, minden körülmények között.

Zarándokok a Szent II. János Pál pápa iskolaközpontból és a szanyi plébániáról

„Ezeréves hagyomány és a mindig friss Szentlélek Úristen szervezi a Magyarok Nagyasszonya kápolnája kedd reggeli magyar szentmiséit”. Múlt héten a szombathelyi egyházmegyei és a Vas megyei karitász 40 fős csoportja töltötte meg a kistemplomot és helyezett el hálából emlék-koszorút Boldog Batthyány-Strattmann László domborműve elé, most szeptember 19-én, Szent Januáriusz vértanú nápolyi püspök emléknapján pedig még többen érkeztek.

2023.09.16.

Errefelé nem ismerik az aprószemű csemege saszlánkat, de miért is, amikor oly sok finom fürt terem náluk taljánföldön, bár – őszintén szólva – sokszor szívesen becserélném a nagyot a kicsire, a harsány óriásit a csendes, tömött aprószeműre. Hatévesek a szőlőtöveim, s noha nem a Tihany környéki talajban fogantak, ahonnét valók, hanem az egykori Ager Vaticanuson, a Janiculus északi lejtőjén, mégis hozzák a formájukat. Helytállnak, nem is akárhogyan!

„Számomra is megható élmény mindig, amikor egy családot látok ilyen örömben, békességben és mély hitben, hisz ezért jöttünk mi el ide, mert a 25 éves házassági évfordulójukat itt szerették volna Rómában megélni. Számomra ez mindig egy élmény, mert tudom, hogy a jövő nincs veszve és a gyerekeiket is hitben tudják nevelni, amit pedig ma a „Nyugat” szeretne a jövővel, azt mi nem engedjük, a családot.”

Szeptember 5-én kedden reggel a vatikáni Szent Péter bazilika sekrestyéjében már miseruhába öltözve találtam rá Karácson Tibor atyára, akire mutatva az alkalmazottak jelezték: „Már megjött a magyar pap”.

Szent István királlyá avatásának nem maradt fenn krónikája, ám a liturgia megőrizte azokat az ősi szövegeket és rituális mozzanatokat, melyek szakralitást és tekintélyt adtak a királynak és uralmának. Dümmerth Dezső történész az 1977-ben megjelent „Az Árpádok nyomában” című kitűnő műve alapján foglaljuk össze a királlyá felkenés leglényegesebb elemeit, melyek az ország ezeréves története szempontjából ma is orientációt adhatnak az ország vezetőinek és polgárainak.

Per favore, un caffé doppio! Egy duplát kérek szépen! – szólok a pulton át az idősebb kiszolgálóhoz, aki már rég túl van a nyugdíjas korhatáron.

Un doppio caffé! – pontosítja lassan, dallamosan magának és tesz-vesz, begyakorlott mozdulatokkal. Nem is tudni miért, csak úgy ösztönösen érzem, hogy jó kezekben van a kávém.

Vasárnap van, augusztus közepén, a ferragosto derekán, ami rendszerint az olasz nyár csúcs kánikulája. Egyúttal minden olasz évi szabadsága.

2023.08.19.

„Lászai János, pannóniai születésű erdélyi főesperes, pápai magyar gyóntató, élt 75 évet, meghalt 1523. augusztus 17-én” - P. Vértesaljai László SJ jegyzete

A római Penitenciáriusok, az egykori pápai gyóntatók utcájából, ahol lakom – magam is mint „penitenciárius” – igyekszem csütörtök délelőtt a nagy „elődhöz”, a napra pontosan 500 évvel ezelőtt elhunyt Lászai János kanonok síremlékéhez a Santo Stefano Rotondo bazilikába.

Kedden reggel Martos Balázs atyával együtt miséztem a Magyarok Nagyasszonya kápolnában, aztán elköszöntünk egymástól, hogy majd fél délelőtt (fél 12-kor) a stúdióban találkozunk.

Én a „kertek alatt” mentem haza, amerre rendes zarándok madár nem jár. A Lélek indíttatására csináltam pár képet, hogy lásd, milyen „képtelenül” szép csak egy „mellékes” hazatérés is. Sokszor, még 20-30 év után is csak tántorgok: Uram, én tényleg itt szolgálhatok!

2023.02.05.

Hat év során 312 alkalommal szólalt meg Martos Balázs atya a csütörtöki adásaink zárótémájaként, Johann Pachelbel szép zenéje felvezetésével, hogy egyszerre rövid és bő öt percben útravalót adjon nekünk a következő vasárnap evangéliumi üzenetéhez és az ószövetségi olvasmányokhoz. Most ennek a hatéves hosszú útnak a tapasztalatairól kérdezzük Balázs atyát egy telefoninterjúban.

Kedves Balázs! Hat éves közös bibliás zarándokutunk ért véget, melyben Te voltál hétről-hétre a „lelkivezetőnk”.

Már csak fél órám maradt, mire a bazilikához érkeztem. Beálltam a sor végére és rábíztam magam a Gondviselésre: Ahogy lesz, úgy lesz jó!

És lett, és jó lett! Sőt, több is, mint reméltem.

Lassan araszoltunk előre és a legtöbben csendben fohászkodtunk, meglehet éppen rózsafüzért. Sokan voltunk és sokfélék. Minden nyelvből, igazi jó pünkösdi katolikus processzió volt ez, német, spanyol, olasz, angol, francia és szláv nyelvekkel.

Ennek az előkelő spanyol dámának mindenki csodálta szépségét és okosságát. Mindkettőt bevitte – apportként – a Kármelbe. Be is jártak utána és ott is nagyra tartották. De ez kevés volt Teréznek, pontosabban, mert túl sok is volt neki, valami nagyon egyszerűre, mégis mindent betöltőre vágyott. Lelke sivársága is jelzett és egyre jobban óhajtotta az egyetlen méltó Vendéget, aki őt teremtette és megváltotta. Amikor Teréz ezt fölfedezte, megtelt a szíve csordultig (ájulásig) és már csak Őt kereste és már csak Neki szolgált.

Megnéztem az előrejelzést és mivel vasárnapra már csak délnek ígértek napsütést, így hát arra tartottam: ahol Nap és Tenger párásan „összehömbölögnek” (A rokon Ilon néném népiesen őszinte szófordulata a bibliai Ruth és Boász találkozására: Lacikám, nézd csak, az a Rút akármennyire is ronda volt, mégiscsak akadt valaki, akivel szépen összehömbölgött). A kis Marietta pedig éppen útba esik Nettuno felé. Legutóbbi látogatásom óta, úgy is annyi mindent szeretnék Neki megköszönni.