Teljes cím: „Engem a Jóisten anyának teremtett” – 98 éves Édesanyját köszönti Vértesaljai László

1926. január 4-én a budapesti Bábaképzőben kislányka született, Mária névre keresztelték. Nagyon gondját viselte a Jóisten, mert olyan drága Szülőket adott neki, akik a múlt század harmincas éveiben féltő gonddal szerették őt és megtanították járni, beszélni, imádkozni és Jézus módjára élni, minden körülmények között.

Zarándokok a Szent II. János Pál pápa iskolaközpontból és a szanyi plébániáról

„Ezeréves hagyomány és a mindig friss Szentlélek Úristen szervezi a Magyarok Nagyasszonya kápolnája kedd reggeli magyar szentmiséit”. Múlt héten a szombathelyi egyházmegyei és a Vas megyei karitász 40 fős csoportja töltötte meg a kistemplomot és helyezett el hálából emlék-koszorút Boldog Batthyány-Strattmann László domborműve elé, most szeptember 19-én, Szent Januáriusz vértanú nápolyi püspök emléknapján pedig még többen érkeztek.

2023.09.16.

Errefelé nem ismerik az aprószemű csemege saszlánkat, de miért is, amikor oly sok finom fürt terem náluk taljánföldön, bár – őszintén szólva – sokszor szívesen becserélném a nagyot a kicsire, a harsány óriásit a csendes, tömött aprószeműre. Hatévesek a szőlőtöveim, s noha nem a Tihany környéki talajban fogantak, ahonnét valók, hanem az egykori Ager Vaticanuson, a Janiculus északi lejtőjén, mégis hozzák a formájukat. Helytállnak, nem is akárhogyan!

„Számomra is megható élmény mindig, amikor egy családot látok ilyen örömben, békességben és mély hitben, hisz ezért jöttünk mi el ide, mert a 25 éves házassági évfordulójukat itt szerették volna Rómában megélni. Számomra ez mindig egy élmény, mert tudom, hogy a jövő nincs veszve és a gyerekeiket is hitben tudják nevelni, amit pedig ma a „Nyugat” szeretne a jövővel, azt mi nem engedjük, a családot.”

Szeptember 5-én kedden reggel a vatikáni Szent Péter bazilika sekrestyéjében már miseruhába öltözve találtam rá Karácson Tibor atyára, akire mutatva az alkalmazottak jelezték: „Már megjött a magyar pap”.

Szent István királlyá avatásának nem maradt fenn krónikája, ám a liturgia megőrizte azokat az ősi szövegeket és rituális mozzanatokat, melyek szakralitást és tekintélyt adtak a királynak és uralmának. Dümmerth Dezső történész az 1977-ben megjelent „Az Árpádok nyomában” című kitűnő műve alapján foglaljuk össze a királlyá felkenés leglényegesebb elemeit, melyek az ország ezeréves története szempontjából ma is orientációt adhatnak az ország vezetőinek és polgárainak.

Per favore, un caffé doppio! Egy duplát kérek szépen! – szólok a pulton át az idősebb kiszolgálóhoz, aki már rég túl van a nyugdíjas korhatáron.

Un doppio caffé! – pontosítja lassan, dallamosan magának és tesz-vesz, begyakorlott mozdulatokkal. Nem is tudni miért, csak úgy ösztönösen érzem, hogy jó kezekben van a kávém.

Vasárnap van, augusztus közepén, a ferragosto derekán, ami rendszerint az olasz nyár csúcs kánikulája. Egyúttal minden olasz évi szabadsága.

2023.08.19.

„Lászai János, pannóniai születésű erdélyi főesperes, pápai magyar gyóntató, élt 75 évet, meghalt 1523. augusztus 17-én” - P. Vértesaljai László SJ jegyzete

A római Penitenciáriusok, az egykori pápai gyóntatók utcájából, ahol lakom – magam is mint „penitenciárius” – igyekszem csütörtök délelőtt a nagy „elődhöz”, a napra pontosan 500 évvel ezelőtt elhunyt Lászai János kanonok síremlékéhez a Santo Stefano Rotondo bazilikába.

Kedden reggel Martos Balázs atyával együtt miséztem a Magyarok Nagyasszonya kápolnában, aztán elköszöntünk egymástól, hogy majd fél délelőtt (fél 12-kor) a stúdióban találkozunk.

Én a „kertek alatt” mentem haza, amerre rendes zarándok madár nem jár. A Lélek indíttatására csináltam pár képet, hogy lásd, milyen „képtelenül” szép csak egy „mellékes” hazatérés is. Sokszor, még 20-30 év után is csak tántorgok: Uram, én tényleg itt szolgálhatok!

2023.02.05.

Hat év során 312 alkalommal szólalt meg Martos Balázs atya a csütörtöki adásaink zárótémájaként, Johann Pachelbel szép zenéje felvezetésével, hogy egyszerre rövid és bő öt percben útravalót adjon nekünk a következő vasárnap evangéliumi üzenetéhez és az ószövetségi olvasmányokhoz. Most ennek a hatéves hosszú útnak a tapasztalatairól kérdezzük Balázs atyát egy telefoninterjúban.

Kedves Balázs! Hat éves közös bibliás zarándokutunk ért véget, melyben Te voltál hétről-hétre a „lelkivezetőnk”.

Már csak fél órám maradt, mire a bazilikához érkeztem. Beálltam a sor végére és rábíztam magam a Gondviselésre: Ahogy lesz, úgy lesz jó!

És lett, és jó lett! Sőt, több is, mint reméltem.

Lassan araszoltunk előre és a legtöbben csendben fohászkodtunk, meglehet éppen rózsafüzért. Sokan voltunk és sokfélék. Minden nyelvből, igazi jó pünkösdi katolikus processzió volt ez, német, spanyol, olasz, angol, francia és szláv nyelvekkel.

Ennek az előkelő spanyol dámának mindenki csodálta szépségét és okosságát. Mindkettőt bevitte – apportként – a Kármelbe. Be is jártak utána és ott is nagyra tartották. De ez kevés volt Teréznek, pontosabban, mert túl sok is volt neki, valami nagyon egyszerűre, mégis mindent betöltőre vágyott. Lelke sivársága is jelzett és egyre jobban óhajtotta az egyetlen méltó Vendéget, aki őt teremtette és megváltotta. Amikor Teréz ezt fölfedezte, megtelt a szíve csordultig (ájulásig) és már csak Őt kereste és már csak Neki szolgált.

Megnéztem az előrejelzést és mivel vasárnapra már csak délnek ígértek napsütést, így hát arra tartottam: ahol Nap és Tenger párásan „összehömbölögnek” (A rokon Ilon néném népiesen őszinte szófordulata a bibliai Ruth és Boász találkozására: Lacikám, nézd csak, az a Rút akármennyire is ronda volt, mégiscsak akadt valaki, akivel szépen összehömbölgött). A kis Marietta pedig éppen útba esik Nettuno felé. Legutóbbi látogatásom óta, úgy is annyi mindent szeretnék Neki megköszönni.