2024.02.13.

Róma – Budapest címmel nyílik kiállítás a Virág Judit Galériában. A március 28-ig nyitva tartó, ingyenes tárlat mintegy 100 képet, szobrot és műtárgyat mutat be. A műkincsek nagy része magántulajdonban van, ezért ritkán vagy szinte soha nem kerülnek a közönség elé – tájékoztatta a Virág Judit Galéria az MTI-t hétfőn.

Kiállítják Aba Novák Vilmos 1930-as Kikötő című monumentális művét, amely a Virág Judit Galéria aukcióján évekkel ezelőtt 110 millió forintért kelt el.

Gulácsy Lajos Olaszországban találta meg önmagát, élete jelentős részét ott töltötte. A mostani kiállításon a festőtől egy 1904-ben készült, reneszánsz hangulatú női aktot mutatnak be – olvasható a tájékoztatóban, amely emlékeztetett arra, hogy a festőművésznek nemrég rendezett életmű-kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria.

A tájékoztató szerint Vaszary János „imádta” Olaszországot, az itáliai hangulatot, strandokat, városokat. A kiállításon látható Pincio Rómában című, 1936-ból származó életvidám festménye a nagyvárosi életképfestészet egyik gyönyörű példája.

A Róma – Budapest kiállításon a festmények mellett más egyéb műtárgyak is láthatók lesznek, többek között Sztehlo Lili, eredetileg a városmajori templomba készült üvegablaka. A kétméteres ablakot a Virág Judit Galéria restauráltatta.

Mindezek mellett kiállítják még többek között Batthyány Gyula, Kontuly Béla, Márffy Ödön, Patkó Károly és Scheiber Hugó alkotásait.

A többéves kutatómunkával létrejött kiállításhoz exkluzív, hiánypótló kötet is készült, a kiállított képek fotóival, valamint korabeli illusztrációkkal, amelyeket neves művészettörténészek által írt tanulmányok kísérnek

.

Kiállítás nyitva: 2024. február 22. és március 28. között minden nap a Virág Judit Galériában

Tárlatvezetések:
Február 24. (szombat) 11 óra (Szeredi Merse Pál)
Február 29. (csütörtök) 16 óra (Kelen Anna)
Március 9. (szombat) 11 óra (Kelen Anna)
Március 21. (csütörtök) 16 óra (Kelen Anna)
Március 23. (szombat) 11 óra (Kaszás Gábor)

https://www.magyarhirlap.hu/kultura/20240212-budapest-cimmel-nyilik-kiallitas-a-virag-judit-galeriaban

https://kepzo.kultura.hu/ezeket-a-mualkotasokat-meg-nem-lathatta-a-nagykozonseg?fbclid=IwAR0TxZ_YkF-VCOBatNo7cw9SpnO-wpJa3AVQbY6m8k2Qj1K-nK52WMLkwqI

https://librarius.hu/2024/01/15/ot-heten-at-ingyenes-kiallitas-ahogy-legnagyobb-magyar-festok-romat-lattak/

https://viragjuditgaleria.hu/hu/

https://viragjuditgaleria.hu/hu/kiallitas/roma-budapest-kiallitas/?page_session_key=key_679901415

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

PATKÓ KÁROLY:

Subiaco, 1931

Subiaco, 1930

San Vito, 1931

/ Képek a Róma-Budapest című könyvből /

 ----------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------

Patkó Károly ösztöndíjas évei

Gerevich Tibornak az Akadémia vezetőjeként jelentős befolyása volt az ösztöndíjasok kiválasztása felett. Célzottan kereste meg a hazai újklasszicizmus négy jelentős képviselőjét: Szőnyi Istvánt, Aba-Novák Vilmost, Patkó Károlyt és Pátzay Pált, akik ekkor már nem számítottak pályakezdő művészeknek, sőt, komoly szakmai sikereket tudhattak magukénak. (…) Így a négy említett művész felkérésre, pályázat nélkül foglalhatta el műtermét a Palazzo Falconieriben, míg a többi ösztöndíjas nagy része épp csak befejezte a főiskolát.

(…) Patkó hamar munkához látott. Ekkor festett képein még hagyományos olajtechnikával dolgozott, majd több hónapos tanulmányútra indult Aba-Novák Vilmossal. Az utazás során megtapasztalt olasz hétköznapok, a középkori kisvárosok, valamint a kulturális tradíciók elementáris erővel hatottak mindkettőjük művészetére. (…) Patkó utazása során nemcsak új technikát, de új tartalmat is talált festészetének. A helyszínen vázlatokat, előképeket és színtanulmányokat készített, hogy tervei szerint majd később, már római műtermében dolgozza fel a látottakat. Érdeklődve figyelte az olaszokat munka közben, riportszerű pontossággal ábrázolta a halászok, hálójavítók, hajóácsok, téglaépítők, citromválogatók, zöldségárusok mindennapjait.

----------------------------------------------------------------------------------------

A Római Magyar Akadémián tanuló ösztöndíjasoknak számos módon kellett alkalmazkodniuk az intézet szellemiségéhez, mely gyakran vetett gátat művészi szabadságuknak is. A művészek kénytelenek voltak időről-időre átfesteni egyik-másik képüket, amelyek túlságosan merésznek bizonyultak potenciális megrendelőik számára. Az ilyen átfestésekre több példát is találhatunk Molnár-C. Pál esetében, akinek nemcsak életvitele okozott megbotránkozást, hanem egyes művei is. Angyali üdvözlet című festményét, melyen Mária ruhátlanul látható, száműzték az 1931-es Nemzeti Szalonbeli kiállítás faláról. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében lévő Pulóveres Madonna című képén is, mely az 1930-as Velencei Biennáléra készült, neheztelést váltott ki Mária áttetsző ruhája, bár Mussolininek állítólag kifejezetten tetszett a festmény. Molnár-C. azonban nemcsak vallásos témájú képeivel, hanem aktjaival is felháborította a Palazzo Falconieri papnövendékeit. Fotóalbumában látható két reprodukció, két merész rövidülésben festett aktról, melyekhez a következő megjegyzést írta: „Hogy kiállítható legyen, le kellett beretválni.”

MOLNÁR-C. PÁL: Fekvő női akt, 1930

/ Részlet a Róma-Budapest című könyvből /

 --------------------------------------------------------------------------------------

Az 1930-ban megrendezett Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának kiállításán Gerevich Tibor az itáliai inspirációra született magyar művészet reprezentatív kollekcióját mutatta be a 19. századtól egészen a kortárs művekig.

A tárlaton Markót és 19. századi kortársait az első világháború előtti évtizedben a római Fraknói-villában megfordult magyar festők követték – többek között Iványi-Grünwald Béla, Réti István és Koszta József –, valamint kiemelten szerepelt az 1928-tól a Római Magyar Akadémián dolgozó első ösztöndíjas évfolyam is: Aba- Novák Vilmos, Patkó Károly, Molnár-C. Pál, Medveczky Jenő, Pátzay Pál, Szőnyi István és Vilt Tibor.

Az utolsó egységben a „különálló művészek” kaptak helyet, akik nem tartoztak egyik csoportosuláshoz sem, de inspirálták őket itáliai utazásaik. Közéjük tartozott gróf Batthyány Gyula, aki az 1920-as években festett itáliai, elsődlegesen firenzei városképeket mesés, fantáziadús stílusában, valamint Bernáth Aurél és Orbán Dezső, akik szintén a húszas években készítették itáliai tájképeiket. A különálló művészek között kapott helyet Gulácsy Lajos Dante találkozása Beatricével című 1906-os festménye is – a művész számára az olasz táj és szépirodalom mellett az 1910-es években a futurizmus is fontos inspirációs forrássá vált.

/ Részlet a Róma-Budapest című könyvből /

--------------

Az 1936-os Velencei Biennálé magyar kiállításán volt látható Vaszary János római „korzó”-képe, a Picino Rómában.

Gergely Mariann értelmezésében a délutáni sétájukra induló házaspárok és a reverendás papok mellett a lovas- rendőr jelenléte „Mussolini Rómájának fojtott atmoszféráját érzékeltetik”. A mű jól illeszkedik Vaszarynak az 1930-as években a pesti Duna-korzón festett képeinek sorába, azonban a mű 1936-ban készült, amikor a művész itáliai körútján útba ejtette a várost – útban Nápoly és Taormina felé.

Vaszary az 1920-as évektől kezdve rendszeresen az Adriai-tenger partján és az olasz Riviérán töltötte a nyarakat, ahol számtalan könnyed, napfényes strand- és tájképen örökítette meg élményeit. 1928-ban a Pesti Napló- ban Vaszary Ravenna műemlékei mellett a Rimini plázsról is élménybeszámolót közölt:

Lila, citromsárga, cinóber, terrakotta, sáfrány- színű pizsamák – a hölgyek fején átkötött bíbor, sötétkék vagy narancsszínű szalagokkal; atléta- férfiak bronz, kékeslila és feketebarna lesüléssel; apró gyűrűs, kondor szaracénhajak vagy lobogó fekete núbiai sörények, magasan hátrafésülve, mintha most szálltak volna le egy olimpiai versenykocsiról. [...] Ez az örökké mozgó, lármás, önmagát élő és megsokszorozó tömeg színes kabinok és még színesebb ernyők és vitorlaszerűen kifeszített tendellák közt zajlik; itt futkos, lármáz, alszik és úszik reggeltől – késő estig.

Vaszary János:

Pincio Rómában, 1936

Rimini strand, 1928

A görög színház Taorminában, 1936

/ Részlet a Róma-Budapest című könyvből /

https://www.facebook.com/photo?fbid=814513047387987&set=pcb.814513100721315

--------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

„3 hétig Umbriában kószáltam, Perugia, Assisi, Arezzo (rajzolva) és három hetet az Adria partján Francavilla al Mare és San Vitóban töltöttem, Patkó Carolal együtt. Umbriában a középkorból itt felejtett, a rá következő kortoktól egyáltalán nem érintett kisvárosokban gyönyörködtünk. Francavillában egy hetet időztünk – ez fürdőhely. A relatíve mondén élet (kb. Siófok nivója) azonban tovább űzött még délebbre, San Vito Marinóba, ahol festő még nem járt! Halászfalu! Színes vitorlák, színes halászkosztümök! Narancs, ordító kék! Sajgó zöld! Gyönyörök tébolya! Ezeket a dolgokat raktuk papírra, hogy a római, immár elkészült műteremben mindezt realizáljuk, hogy majdan idővel, éspedig remélem, rövidesen pénzzé tegyük, egyrészt a szenvedő emberiség, másrészt a mi javunkra” – írta Aba-Novák szeptember közepén, visszatérve a Római Magyar Akadémiára nyári olaszországi körutazásáról.

Aba-Novák Vilmos:

Kikötő, 1930

Subiaco, 1930

Trattoria, 1929

Római híd, 1929

/ Részlet a Róma-Budapest című könyvből /

https://www.facebook.com/photo?fbid=814528434053115&set=pcb.814528490719776

--------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

Emőd Aurél Vaszary-tanítványként 1933-ban kapott római ösztöndíjat.

Vedutistaként dolgozott, és az 1930-as években számtalan itáliai táj- és városképet festett. „Emőd Aurél [...] önkényes ábrázolója a természetnek, rajzban torzító, színeiben kíméletlen és nyers. Róma csodát művelt vele. Olyan képességeit bújtatta ki, amelyek sejtetlenül lappangtak benne. Művészete megfinomodott és megnemesedett. [...] A színek finoman szűnnek rajtuk össze tónussá és elrontatlanul kibontakozik a rajz melódiája is” – írta Elek Artúr Emődről a Nemzeti Szalonban 1936-ban megrendezett római ösztöndíjas kiállításról szóló kritikájában. […] A római ösztöndíjasok csoportján belül Gerevich kevésbé exponálta munkáit, azonban Olaszországban számos magángyűjtő vásárolta festményeit.

/ Részlet a Róma-Budapest című könyvből /

https://www.facebook.com/photo?fbid=814531414052817&set=pcb.814531434052815

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

“Különleges sorozatot képeznek Molnár-C. Pál itáliai inspirációjú festményei között azok az alkotások, amelyeket gyakorta a szürrealizmushoz kapcsolnak az értelmezők. Ezeken a festményeken kifejezetten az antikvitás múltbéli emlékei, a romok, szobortöredékek kerülnek a fókuszba, és Molnár-C. ténylegesen az álmok és mesék világát idézi meg, valamint olyan modern ikonográfiát, személyes szimbólumokat hoz létre, amelyek kifejezetten borongós hangulatot kölcsönöznek ezeknek a képeknek. Ilyen például a Vénasszonyok nyara című kompozíció, amelyen az ősz beköszöntét hulló falevelek, és egy szélben hánykolódó, szíven szúrt menyasszonyi öltözet szimbolizálja. […] Ezekre a művekre a kortárs kritika is külön felfigyelt, főként azért, mert a szürrealista megközelítésmód a magyar festészetben szinte észrevehetetlen maradt az 1920-as években.“

/ Részlet a Róma-Budapest című könyvből /

https://www.facebook.com/photo?fbid=816702950502330&set=a.566263475546280

 --------------------------------------------------------------------------------------