2023.09.30.

Az Európai Hidak fesztivál idén Olaszországról szólt, pontosabban Budapest-Róma híd fesztivál néven indult a Müpában rengeteg programmal, amiről korábban már írtam. A Róma-hatás/L’effetto Roma c. tablókiállítás a Müpában a Római Magyar Akadémiáról, az Akadémia aranykorát dolgozta fel, igen érdekesen, amit lefotóztam, s most közreadom, hogy azok is láthassák, akiket ez érdekel, csak éppen erről lemaradtak.

A Római Magyar Akadémia alapításának története

A magyar kultúra olaszországi képviselete és művelőinek római jelenléte 1927-ben új szintre emelkedett, amikor a Medici del Vascello őrgrófi családtól vásárolt Palazzo Falconieriben megkezdte működését a Római Magyar Akadémia. A Via Giulián, a Francesco Borromini által tervezett palotában megtelepedő intézet, amely létrejöttét a Bethlen-kormány célratörő kultúrpolitikájának és a magyar-olasz államközi kapcsolatok szorosabbá válásának köszönhette, igen hamar benépesült.

Első vezetője Gerevich Tibor lett, aki nemcsak koncepciózus művészettörténész, de egyszersmind az olasz főváros művészeti, tudományos és politikai köreiben remek személyes összeköttetésekkel rendelkező kultúrdiplomata is volt. Az intézet első aranykorában olyan tudós bölcsészek költözhettek be időlegesen a palotába, mint Szerb Antal, vagy a klasszika-filológus Kerényi Károly. A művészösztöndíjasok itteni élményei és tapasztalatai nyomán pedig kibontakozott a magyar festészet és szobrászat „római iskolája”, soraiban olyan alkotókkal, mint Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Pátzai Pál, vagy Molnár C. Pál.

„Római magyar stílus”

„A klasszikus ókori és az olasz művészet lényegébe, szellemébe igyekeztek hatolni és annak tanulságait modern törekvéseik javára fordítani. (…) Nem Róma archeológiája, hanem az Örök Város halhatatlan lelke ihlette meg őket.” Így írt Gerevich már 1931-ben, azokról a Rómában megfordult művészetösztöndíjasokról, akiket ő maga válogatott össze, és aztán igyekezett munkájukat is felügyelni és irányítani. Az igazgató szerint a „római magyar stílus” képviselői az itt megtapasztalt élmények, tanulságok és ismeretek révén „korstílust kreáltak”.

Ha ebben alkalmasint rejlett is némi túlzás, azért a Róma-hatás még az ide már jószerint kész alkotóként kiérkező Szőnyi István művészetébe is beépült. Mások működésére pedig lényegesen erősebben, akár már a témaválasztásokban is jól felismerhető módon nyomta rá bélyegét az Itália-élmény.

A római tartózkodás emléke körükben olyan kollektív tapasztalássá és referenciává vált, amely rajtuk keresztül, az ő befolyásuk révén a fiatalabb művészekre is hatást gyakorolt, a 2. világháborút követően csak még vágyottabb úticéllá emelve Rómát.

A háború utáni évek igazgatója Kardos Tibor

A Római Magyar Akadémia 1946-ban az italianista Kardos Tibor igazgatása alatt nyitott új korszakot, amely rövidnek, de annál mozgalmasabbá bizonyult.

Akárcsak korábban Gerevichnek, most a nyitott szellemű Kardosnak lett döntő szava abban, hogy ki mindenki kapjon a Vallás és Közoktatási Minisztérium Sőtér István által vezetett osztályától római ösztöndíjat. 1946-47 fordulójától kezdve valóságos vendégáradat indult itthonról az olasz főváros felé, két évre igen zsúfolt és intellektuálisan felettébb élénk hellyé téve a Falconieri palotát. A világháborús pusztítás, a romeltakarítás hazai közegéből érkezve Róma a legtöbb ösztöndíjas számára még azzal együtt is a szépség és a szabadság honának tűnt, hogy az állapotok az intézetben sem voltak éppenséggel idilliek.

Ahogyan erre pár évtized távolából Nemes Nagy Ágnes visszaemlékezett:

…”rengeteget fáztunk, és kicsit éheztünk is; jó volt, hogy az Akadémián adtak valami ételt. Mi a padlássszobákban laktunk, a felső traktusban, ösztöndíjasok, ahol kőpadló volt. Nem volt fűtés. Majd megvett minket az isten hidege. De mit számított? Fiatalok voltunk, és többé-kevésbé egészségesek is. Mindennap Róma, és minden Rómából- ez volt a jelszavunk.”

Laza enumeráció

Szinte felsorolni is lehetetlen, hogy ki mindenki fordult meg ebben a sűrű időszakban a Via Giulia 1. szám alatti palotában.

A költő Csorba Győző három évtizeddel később így idézte vissza ösztöndíjas római tartózkodásának társas környezetét:

„Roppant előkelő és egymástól nagyon különböző emberekből álló társaság volt, Fülepi Lajostól Lukács Györgyön át Cs. Szabó Lászlóig. Voltak különféle zenészek: Szervánszky, nem az Endre, hanem a Péter, az öccse, aki hegedűművész, aztán Szegedi Ernő és Solymos Péter zongoraművészek. Ferenczy Béni, Kerényi Károly. És az írók: Weöres Sándor, Károlyi Amy, Pilinszky János, Toldalagi Pál, Berczeli Anzelm Károly. Nem mindenki egyszerre volt kinn, hanem kisebb közökkel. Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Kalanczay Tibor, mások is. Szóval válogatott társaság.”

De itt járt a tréfamester Karinthy Ferenc csakúgy, mint Takács Jenő és Veress Sándor zeneszerző, Szabolcsi Bence zenetudós, és egyáltalában nem mellékesen számos festő: Reigl Judit, Hantai Simon, Bíró Antal, Böhm Lipót és Zugor Sándor. Ki ösztöndíjjal, huzamosan lakott itt, ki utaztában látogatott ide, ki pedig csak bejárt az Akadémiára, mint az egykor már egy évtizede Rómában élő író-polihisztor Lénárd Sándor, akit Kardos az intézet orvosául fogadott.

Két házaspár

„…ami ott velem történt, villámerejű volt. Mintha pillanatról pillanatra, újra és újra villámlana. Olyan tetőpont-élmény volt, amelyet visszanézve boldogságnak tekinthet az ember.” Így jellemezte a maga, s egyszersmind sokuk kollektív Róma-élményét Lengyel Balázs, aki felesége, Nemes Nagy Ágnes társaságában tölthette itt ösztöndíját: „A világot akartuk. Az egész világot, nyelni, magunkba tömni, fuldokló hevesen,”

Az ösztöndíjasok sorában egy másik művészpár, a kevéssel korábban összeházasodott Weöres Sándor és Károlyi Amy is ott szerepelt. Számukra is életre szóló élménnyé vált az itt töltött néhány hónap, s e hatástörténetnek csupán kiindulópontját jelzi az az 1947-es Itália c. költemény, amelyet Weöres éppenséggel Kardos Tibornak ajánlott, benne e sorokkal:

„Firenze kővirág-szövevénye, Velence bohóc méltósága, édesen részeg Nápoly, szent Rómának arany fészkei, dísz a díszen és ragyogásból sűrűdő kopárság, egyetlen dísz sokasága és sok ékesség egybefonódó semmisége, s a valódi mely álként imbolyog élénken tarka ruhában…”

Kettejük itáliai tartózkodásának mindazonáltal nemcsak költői dokumentumait ismerhetjük, hanem azt a kötelezvényt is, amelyben Weöres Sándor a következőket fogadta meg feleségének, Ferenczy Béni és neje tanúskodása mellett:

„Feleségemnek ezennel megígérem és megfogadom, önszántamból és saját tervemből, hogy egy nap fél liter bornál többet nem iszom, kivéve havonta egyszer, de akkor sem a berúgásig. Berúgni maximum félévente egyszer.”

---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------