Pammachius bazilikát építtetett egy vértanú testvérpár tiszteletére a római Caelius dombon. A templom sokáig építtetője nevét viselte, a középkor óta pedig Basilica di SS Giovanni e Paolo / Szent János és Pál vértanúk bazilikája néven ismert. Az évszázadok során sok romboláson és átalakításon esett át. Falán ez a felirat állt: „Ki építette Krisztusért ezt a nagy és tiszteletre méltó épületet? Akarod tudni? Pammachius ő, a hit előmozdítója.”

A hitvalló Szent Pammachius

Augusztus 30-án emlékezik meg az Egyház Szent Pammachiusról, akit Szent Jeromos a szegények kincstárnokának és a rászorulók barátjának nevezett.

Pammachius a főrangú Furius nemzetséghez tartozott, 350 körül született. Rokonai régóta a szenátus tagjai voltak, és ő maga római konzuli és prokonzuli tisztséget is viselt. Az életéről és tevékenységéről szóló lényeges közléseket egykori iskolatársának, Szent Jeromosnak köszönhetjük, aki több művét is neki ajánlotta.

Pammachius hitvese Paulina volt, Szent Paula lánya és Szent Eusztochium nővére; unokahúga pedig Szent Marcella. Amikor 395-ben Paulina meghalt, Pammachius többé nem pompás szenátori bíborruhájában jelent meg a köztereken, hanem a közönséges emberek tunikájában, nagy vagyonát pedig jótékony célokra fordította. Jeromos ezért a szegények kincstárnokának és a rászorulók barátjának nevezte. Ostiában menedékhelyet hozott létre a nincstelenek, a betegek és az idegenek számára.

Ez a maga korában egészen különleges intézménynek számított. A tény, hogy egy művelt, befolyásos és gazdag arisztokrata nagy vagyonát a szegények gondozására fordította, ő maga pedig aszketikus életet élt, példa nélkül álló és elképesztő lehetett az akkori Róma számára. A nemesség nagy része ugyanis még kitartott a régi pogány kultusz mellett, a papság és a keresztény hívők többsége pedig erősen aszkézisellenes volt.

Pammachius állást foglalt az Egyház belső küzdelmei során is, és rendre elkötelezte magát az ortodoxia mellett. Numídiai birtokain a donatizmus eretnekségét támogató parasztokat okos intézkedéseivel sikerült visszavezetnie a római egyházba. Amikor Órigenész igazhitűségről szóló vitája 395-ben eljutott Rómába, Pammachius és Oceanus kérte meg Jeromost, hogy fordítsa le latinra Órigenész Peri arkhón című írását, amelyet addig csak részleteiben ismertek. Valószínű, hogy Órigenész elítélésében Pammachiusnak is része volt.

Szent Jeromos így írt barátjáról: az Úrnak a gazdagokra szórt jajkiáltása egyáltalán nem vonatkozik rá. Gazdagság és hatalom nem a kárhozat veszélye volt számára, hanem egyedülálló lehetőség a szeretet főparancsának teljesítésére.

A nyugati gótok római betörésekor, 409-ben halt meg.

-------------------------------------------------------------------------------------

https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-pammachius

http://www.romasotterranea.it/basilicadeissgiovanniepaolo.html

--------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------