2023.09.06.

Róma 1527-es kifosztása idején a Vatikáni palotából a Passetto di Borgón keresztül tudott Medici VII. Kelemen pápa hűséges svájci gárdistáival az Angyalvárba menekülni, s ott abban a két szobában szállt meg, amit a közelmúltban újra megnyitottak a nagyközönségnek.

Mindkét helyiséget a pápák magánhasználatra tartották fent. VII. Kelemen pápáról (1523-1534) a felirat a gyönyörű famennyezet közepén és az akantusztekercsek között kerubokkal együtt ma is látható, - ezt Michele di Bartolomeo da Lucca és Matteo festette az első szoba frízébe. A falak alsó része csupasz, mert télen faliszőnyeg borította, ami melegen tartotta a szobákat, kályhákkal átfűtve.

A második szobában az eredeti frízt Pamphili X. Ince pápa (1644-1655) idejében egy átlagos, a család heraldikai attribútumait viselő festmény váltotta fel. Az eredetileg a Medici család szimbólumait ábrázoló freskókkal díszített, grandiózus ablakok ülésekkel vannak felszerelve a beavatkozás Donato Bramante nevéhez fűződik, II. Gyula pápa (1503-1513) megbízásából.

Az alaposan felújított terrakotta padlók Farnese III Pál (1534-1549) idejére nyúlik vissza.

A második szobában van az az ajtó, amely lehetővé tette a közvetlen hozzáférést VII. Kelemen híres La Stufetta/ fürdőjéhez.

A La Stufetta ritka példája a reneszánsz fürdőknek, valójában ezeket a fürdőket Stufe-nak hívták, mert koncepcionálisan a római fürdők fűtött helyiségei ihlették. VII. Kelemen 1532-ben Giovanni da Udinét bízta meg a díszítéssel. Ha megnézzük a kis szoba falait és boltozatát, megcsodálhatjuk, hogy gyönyörű freskókkal és értékes stukkókkal van borítva, amelyeknek a szerelem a témája. A négy fő jelenetben, Vulkánnal, Marssal és Vénusszal, Vénusz és Ámorral, és nimfákkal. Alul láthatjuk a kádat, amelyben az ülő pápa fürödhetett a többi istenség társaságában, akiknek üres trónjai a falakon vannak. A hátsó falon, a kád felett két lyuk látszódik, ezek voltak azok a "csapok", amelyek lehetővé tették a hideg és meleg víz bejutását a lenti kádba.

A megnyitott teremben egy 16. századi íróasztal látható, átrendezve olyan tárgyakkal, amelyek a Farnese családhoz kötődnek.

Az íróasztalon levő a Farnese családhoz köthető tárgyakat 1916-ban Mario Menotti adományozta a múzeumnak, miután az 1911-es egyetemes kiállítás során beleszeretett az Angyalvárban rekonstruált reneszánsz szobákba, - bízva abban, hogy ezáltal jobban be tudják mutatni a tizenhatodik századi hangulatot. A kiállított íróasztalon van egy, Pierluigi Farnese, III. Pál fia, a pápai hadsereg főkapitánya, által Genzanóban 1541. március 28-án aláírt levél, amelyet erre az alkalomra a Studio Crispolti restaurált úgy, hogy eltávolította azt a háromszög alakú bronz tintatartóból, amely összecsukva tartotta.

A három oldalán növényi motívumokkal díszített oroszlánmancson négy üvegampullából kialakított négyszeres homokóra, fémszerkezeten belül perforált polcokkal és kis oszlopokkal, Menotti szerint Farnese-é volt, valamint Medúza fejes dombormű is.

A bal oldali falon pedig a Nápolyi Királyi Palota Múzeumában őrzött, Tizianónak tulajdonított, 1543-ban keltezett portré látható.

--------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/photo/?fbid=586371487043375&set=a.385456067134919

https://www.facebook.com/photo?fbid=590485173298673&set=a.385456067134919

http://castelsantangelo.beniculturali.it/index.php?it/123/47-sale-di-clemente-vii

http://castelsantangelo.beniculturali.it/index.php?it/96/livello-4

https://studio.bluelionguides.com/castel-sant-angelo/percorso-del-castello/le-sale-di-clemente-vii/

http://orokvaros.network.hu/blog/roma-kozossegi-oldala-hirei/idegenvezetesek-az-angyalvar-titkos-helyeire-2016

--------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

Egy kis történelem

V. Károly 1506-ban, amikor 6 éves volt, megszerezte a fennhatóságot Hollandia fölött, majd 16 évesen a spanyol trón birtokosa lett. Végül a Habsburg nagyapai jótétemény utolsó aktusaként Miksa lefizette a császári választókat, és Károlynak sikerült a Szent Római Császárság uralkodójaként nagyapja örökébe lépni. Károly Augustus, Traianus, Konstantin szerepében tetszelgett, Római császár volt, de a régi császárok olyan birodalmon uralkodtak, amelyet a római nép szerzett meg, s a hagyomány értelmében a Római Birodalom a népé volt, nem a császáré. Károly esetében nem így állt a dolog, területeinek többsége nem a birodalomhoz tartozott. Károly csaknem 2 millió négyzetkilométernyi területet birtokolt Amerikában, s az arany és az ezüst, amit elbitorolt az amerikai bennszülöttektől, több európai háborút gerjesztett. Viszont óriási hatalma ellenére nem birtokolta a keresztény vezető pozíciót, amit más sem birtokolhatott azután, hogy 1521.április 18-án Worms városában Luther a császár elé állt, és szavaival megsemmisítette a pápa és a császár vezette Szent Római Birodalom régi eszméjét. 1520 őszére Luther megnyerte a jelentős befolyással rendelkező szász választófejedelem támogatását, aki biztosította, hogy Luther menlevél birtokában védekezhessen a császár és a wormsi birodalmi gyűlés előtt. Luther közölte a császárral: „kötelességem, mellyel a Német Birodalomnak tartozom”, hogy a német nemzetet megszabadítsa a római zsarnokságtól.

A wormsi szópárbaj előrevetítette az egyre növekvő lázadást a birodalmon belül a pápai diktátumokkal szemben; a küzdelem 1527-ben tetőzött, amikor német és spanyol birodalmi seregek kirabolták Rómát. Tíz napon át fosztogatták a várost, körülbelül 8000 rómait öltek meg, és akkora kárt okoztak, hogy egy szemtanú véleménye szerint „Róma nem lesz többé Róma a mi életidőnkben, vagy talán 200 év alatt sem”. A másik kortárs, Paolo Giovo azt írta, hogy még sohasem volt tapasztalható nagyobb kegyetlenség sem a Mohamed szektájától fertőzött barbárok részéről, illetve semmilyen múltbeli ellenség, vagy ellenfél részéről sem”. Nem volt irgalom azoknak a rómaiaknak, akiket elfogtak, és templomokat és szentélyeket is leromboltak, pedig azokat még „a gót Totila és a vandál Geiserik is tiszteletben tartotta”.

Amikor Károly tudomására jutott, hogy csapatai elfoglalták és kirabolták Rómát, a firenzei követ arról számolt be az udvarnál, hogy „ahelyett, hogy sajnálatot és együttérzést nyilvánított volna, a császár sokáig nevetett és élcelődött.”

A várost fosztogató katonák közül sokan lutheránusok voltak, ezek a németek nem titkolták igyekezetüket, hogy bosszút álljanak a „zsarnoki Rómán”. Amikor a hadsereg megérkezett Itáliába, egyik parancsnokuk azzal dicsekedett, hogy előre örül, mert a pápát egy aranyhurokkal fogja felakasztani, amit magával hozott.

A Károly hadseregéről alkotott kép, hogy egy pápaellenes, eretnek horda, olyan veszélyessé vált, hogy a spanyol ferences, Quinones figyelmeztette a császárt, javítania kell a pápával való kapcsolatán, vagy többé nem a császár névvel fogják illetni, hanem Luther kapitányának nevezik majd, hiszen a lutheránusok az ő nevében és az ő zászlója alatt követték el az atrocitásokat.

Károly gyakran csatározott az oszmán szultánnal, amire először az 1526-os oszmán győzelem sarkallta, amely Magyarország nagy részének elfoglalásához vezetett, majd Bécs 1529-es ostroma még inkább harcra tüzelte őt. Az oszmánok gyakran megtámadták a spanyol és itáliai hajókat, kikötőket, ezért 1535 júniusában megtámadta Tuniszt, és július 21-én el is foglalta.

Az új pápa, III. Pál a győzelemről szóló híreket egy Santa Maria Maggiore templomban tartott misével ünnepelte. Amikor Károly visszatért Szicíliába, második Scipio Africanusként ünnepelték. A szicíliaiak újra játszották a császár tiszteletére Scipio győzelmét Hannibál fölött, és diadalíveket emeltek Károly győzelmének örömére.

Rómában 1536 tavaszán nagyszabású győzelmi menetet tartott az ókori császármodell mintájára. Áthaladt a Circus Maximuson és a Colosseumon, majd célba vette császári elődjeinek diadalíveit. Először Konstantin diadalívéhez ért, Titus diadalíve mellett belépett a Forumra, ahonnan Septimius Severus diadalíve mellett távozott, majd elérte a Capitolium dombot. Továbbhaladt a Campus Martiuson, átkelt a Tiberisen a San Angelo hídon, végül megérkezett a Szent Péter bazilikába, hogy III. Pál pápával találkozzék.

A győzedelmes császár, aki azon a tavaszon bemasírozott Rómába, nagyobb területet mondhatott magáénak, mint bármelyik valaha élt római császár, még Traianusnál is többet.

III. Pál néhány helyreállítást vitt véghez, hogy kicsinosítsa a várost, ám így sem tudta elrejteni a tényt, hogy a parádé mentén sorakozó rómaiak jelentős része még ne heverte ki a város kifosztásának traumáját. Legjobb esetben is vegyes érzésekkel fogadhatták a német-spanyol királyt, aki eljött városukba, hogy ókori római császárnak öltözzön, miután saját Róma ellenes lutheránus katonái annyi kárt okoztak kilenc évvel korábban.

Mindenesetre a rómaiak nem sokáig színleltek szeretetet Károly iránt. Néhány hónappal később Károly vereséget szenvedett a franciáktól a Rhone folyó közelében. Ekkor Róma szerte plakátok jelentek meg, amelyek Károlyt ábrázolták, amint lóháton visszavonul ezzel a felirattal: PLUS RETRO (tovább hátrafelé), ami személyes mottóját gúnyolta: PLUS ULTRA (még tovább).

forrás: Edward J. Watts: Róma c. könyve

----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------