Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
8 órája | Huszákné Vigh Gabriella | 0 hozzászólás
2025.01.18.
Nem tűnt reális elképzelésnek, hogy zenével foglalkozzam
Dobri Dániel középiskolásként került a színházi körforgásba, eleinte előadásokban gitározott, játszott, majd kiváló produkciók zeneszerzőjeként tűnt fel. Jelenleg az Alba Regia Zenekar kortárs művészeti vezetőjeként igyekszik meggyőzni a hallgatóságot arról, hogy a kortárs zene izgalmas, érdekes és befogadható. Közben számos nemzetközi projektben vesz részt, legutóbb egy washingtoni pályázaton nyert, de komponál olasz vagy brit zenekar felkérésére is. Pénteki kultúrrandink.
Egy kávézóban ülünk, ahol elég hangosan szól a zene. Téged mi inspirál jobban: a csend vagy a zene?
Kávézás közben mindenképp a csend. Nehezen viselem a háttérzenét, mert vagy kizárólag a zenére koncentrálok, vagy például a beszélgetésre. Futás közben szoktam zenét hallgatni, általában olyankor van időm meghallgatni azokat a darabokat, amik aktuálisan foglalkoztatnak – mindenféle stílusban. Ezekről van egy listám, és szerencsére elég sokat futok...
Hogyan kerülnek fel a művek erre a listára?
Igyekszem képben lenni az éppen aktuális dolgokkal a kortárs klasszikus és könnyűzenében is. De a zenehallgatás számomra időnként munka. Amikor egy új darabon dolgozom, a munka első szakaszában anyagokat gyűjtök, vázlatokat készítek, ilyenkor sokféle zenét hallgatok. Mostanában leginkább a doktorimhoz – A kórusművészet teatralitása a címe – kötődő darabok foglalkoztatnak, február végéig kell leadnom a disszertációt.
Tizenévesen jazzgitárosként kezdted. Mi ragadott meg a hangszerben?
14 évesen – egy év gitártanulás után – jutottam el a szombathelyi Lamantin Jazz Fesztiválra, ami zenei és közösségi élményként egyaránt meghatározó volt számomra. Megéreztem a jam sessionök erejét, magával ragadott, ahogyan a zenészek együtt improvizáltak, kommunikáltak a közönséggel.
Tehát viszonylag későn kezdted.
Nagyon későn. Bár gyerekkoromban hegedülni tanultam, ügyes voltam szolfézsból, az egyhetes táborból azzal az elhatározással jöttem haza, hogy ezt akarom csinálni. De nem volt meg hozzá a szükséges képzettségem, ezért nem tűnt reális elképzelésnek, hogy zenével foglalkozom majd.
Mi volt a reális elképzelés?
A szüleim azt akarták, hogy építész legyek. Jó voltam matekból, fizikából, elég ügyesen rajzoltam. Jó tanuló voltam, mondjuk nem egy stréber fajta.
A zene és az építészet nem is áll olyan távol egymástól.
Szerintem sem. Ha nem zenész lennék, akkor legszívesebben építészettel foglalkoznék, bár nincs olyan jó térlátásom. Ösztönösen alakult így a pályám, és szerintem fontos is, hogy az ember ne ragaszkodjon rögeszmésen a gyerekkori ábrándjaihoz. Ahogyan jobban megismertem magam, rájöttem, mihez van igazán affinitásom és kedvem.
Hogyan kezdtél zenét írni? Azt hinném, hogy ahhoz nem elég, hogy az ember ügyes szolfézsból.
Eleinte intuitív módon, ösztönösen dolgoztam, sokat improvizáltam. Ma már elég gyakori, hogy a jazz-zenészek az improvizáció felől érkeznek a komponáláshoz, nagyobb az átjárás a műfajok között, mint akár tíz-húsz évvel ezelőtt, amikor még a legtöbb zeneszerző szinte kizárólag a klasszikus zenei képzés felől érkezett a pályára.
Középiskolásként kerültél a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz. Milyen munkára hívtak?
A már említett Lamantin tábor után megalapítottam Zalaegerszegen a saját jazz-zenekaromat Pertu Jazz Group néven. Én voltam a zenekarvezető, szerveztem a bulikat, és a gázsit, amit a helyi klubban kaptunk a fellépésekért, a zoknisfiókomban gyűjtöttem, majd szétosztottam a többieknek. Dumáltam, konferáltam a koncerteken, lényegében ugyanazt csináltam, amit most az Alba Regiánál kortárs művészeti vezetőként...
Frontember típus vagy?
Van bennem jó adag exhibicionizmus, de ezt már elsősorban nem a színpadon élem ki. Inkább azt mondanám magamra, hogy vezető alkat vagyok. Vagyis szeretem másoknak megmondani, hogy mit csináljanak.
És hogyan viseled, amikor neked mondják meg?
Jól, és bizonyos helyzetekben igénylem is. Egyszerre vagyok extrovertált és introvertált alkat is: szeretek társaságban lenni, de szükségem van az egyedüllétre, abból éppúgy töltekezem. A zenekarvezetés és a zeneszerzés így jól kiegészíti egymást. Gyerekként is sok időt töltöttem gyakorlással, gondolkodással, ötleteléssel, és közben vittem a zenekart: minden hétvégén próbáltunk, pénteken és szombaton játszottunk, ez komoly feladat volt annak a hét középiskolásnak, aki benne volt. Az együttes meghatározta az életünk ritmusát is.
Visszatérve a korábbi kérdésemre: hogyan kezdtél a színházban dolgozni?
Akkoriban nagyon jól működött a zalaegerszegi színház Bagó Bertalan és Bereményi Géza vezetésével. Berciék az egyik hétvégén betévedtek a helyre, ahol játszottunk, és meghívtak egy bulira a színészklubba. Elkezdtem előadásokban játszani, hangszerelni, kisebb színházi zenéket komponálni. Nagyon szerettem ezt a közeget, és az is kapóra jött, hogy a munkák alkalmával rendszeresen kaptam kikérőt a gimnáziumból. Amikor érettségiztem, akkor jött a váltás a színház élén, Berci pedig egy ideig szabadúszóként dolgozott, és akkor már vitt mindenhová magával zeneszerzőként. Közben elkezdtem a Bartók konzit Budapesten jazz-gitár szakon, majd felvételiztem a Zeneakadémia jazz tanszakára, ahová nem vettek fel. Utólag azt mondom: szerencsére, de akkor nagyon rosszul érintett. Pedig nem lett volna jó számomra egy jazzgitáros pálya.
Erre mikor jöttél rá?
Az utóbbi tíz-tizenöt évben, fokozatosan.
De akkor volt B terved?
Dehogy. Elvégeztem a konzit, és ott álltam, hogy akkor most mi legyen. Berci akkortájt került – Szikora János meghívására – a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz művészeti vezetőnek, és felkért a Bizánc című Herczeg Ferenc-dráma zeneszerzőjének. Ez volt az első nagyobb lélegzetvételű színházi munkám. Nagyon sokat tanultam Bercitől, ahogyan Gézától is. Egy olyan dramatikus látásmódot sajátítottam el tőlük, ami azóta is meghatározza a zeneszerzői gondolkodásomat.
Te a zenekari darabjaidban is történetet mesélsz, ez egyáltalán nem szokványos zeneszerzői attitűd.
Nekem nagyon fontos a történetmesélés a zenében, és sokat táplálkozom zenén kívüli ihletforrásokból is.
Miért volt fontos számodra a zeneszerzői diploma megszerzése?
Nagyon szerettem volna tanulni, nem a papír érdekelt. Így visszanézve a sorrend sem volt rossz, hiszen a gyakorlati tapasztalatok birtokában sokkal empirikusabban tudtam megközelíteni az elméleti vonatkozásokat. Másrészt 24 évesen jobban tudtam értékelni az ott megszerezett tudást. Szeretek tanulni. Szeptember óta színpadi zeneszerzést oktatok a Zeneakadémián, de közben bejárok az elsős elektronikus zeneszerzőkhöz zenei programozást tanulni. És franciául is tanulok mostanában, az olasz nyelv után ez már nem is olyan nehéz.
Elsősorban felkérésre írsz?
Most már igen, de legtöbbször tudom úgy alakítani a megkeresést, hogy arról szóljon, ami éppen foglalkoztat. Az az ideális, ha rendszeresen írok: heti négy-öt nap, korán reggel – olyankor szeretek a legjobban dolgozni – napi négy-öt-hat órát zeneszerzéssel foglalkozom. Ezt nem mindig sikerül tartani, de törekszem rá. Az írás számomra terápia is, segít megőrizni a kiegyensúlyozottságomat. Most az első nagyoperámon dolgozom Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből. Nagyon szerettem gyerekként is ezt a művet, először színpadon láttam Forgách András átiratában. Szerintem a regény remek opera-alapanyag: nekem a librettó első felvonása egy nagy recitativo, a második pedig oratóriumszerű – a valóság és a túlvilág határán billeg. Pontosan átérzem azt az élethelyzetet, amelyben Mihály van a regényben, másfél éve én is nagy újragondolásban vagyok. Terveim szerint kétnyelvű opera lesz, olasz-magyar nyelven.
Te írod a librettót is?
Igen, az Egy másik Róma című kamaraoperám szövegét is én írtam, nekem a librettóírás olyan, mint a hangszeres darabjaimnál a vázlatkészítés, szerves része a komponálásnak. Sokáig azt terveztem, hogy Márai Sándor San Gennaro vére című nápolyi regényéből írom az első operámat, de ezzel az anyaggal csak a szövegkönyvig jutottam.
Tavaly egy kamarazenei műveddel megnyertél egy washingtoni pályázatot, a States of Mattert tavasszal be is mutatjátok az Egyesült Államokban. Sok külföldi felkérésed van?
Vannak külföldi munkáim, és ösztöndíjakra is rendszeresen pályázom, nemrég Párizs elektronikus zenei kutatóintézetében, az IRCAM-ban töltöttem egy hónapot. Novemberben volt egy bemutatóm Rómában az Ensemble Seicentonovecento zenekarral és a Santa Maria dell’Anima-templom kórusával, akik a nagy római barokk zeneszerző, Carissimi halálának 350. évfordulójára rendeltek tőlem egy darabot, a következő évadban pedig a London City Orchestrának és Ács Dominika fuvolaművésznek írok egy fuvolaversenyt.
Mi a feladatod az Alba Regia Zenekarnál kortárs művészeti vezetőként?
Ruff Tamással – a zenekar igazgatójával – a Lear király próbafolyamata során ismerkedtünk meg tizenkét évvel ezelőtt. Amikor megpályázta a székesfehérvári zenekar vezető posztját, megkeresett, hogy vegyek részt a munkában rezidens zeneszerzőként és a kortárs zenéért felelős művészeti vezetőként. Úgy gondoltuk, hogy érdemes az együttes kortárs zenei profilját erősíteni, és úgy tűnik, hogy ez bejött: az elmúlt négy évben kialakult egy törzsközönsége Fehérváron a kortárs zenének. Ezt az irányt igyekszünk továbbfejleszteni és nemzetközivé tenni. Az ősszel volt egy nagyon fontos fellépésünk Rómában a Santa Cecilia Egyetem csodálatos nagytermében, kortárs magyar–olasz műsort játszottunk a két-háromszáz fős római közönségnek, és abban bízom, hogy ez csupán a nyitánya a zenekar nemzetközi kiteljesedésének. A város nagyon lelkesen támogatja a terveinket, ez pedig komoly bázis, amelyre építhetünk.
A legőrültebb dolog, amit kipróbálnék, ha lenne bátorságom: |
Operaénekesként vagy szóló hangszeresként állnék a színpadra. Zeneszerzőként is jó tapasztalat lenne, mondjuk ez nem bátorság kérdése... :) |
Akivel cserélnék egy napra: |
Bármelyik nővel, hogy tudjam, hogyan jár a nők agya. |
Ha szuperképességem lenne: |
Minden hangszeren tudnék játszani. Vagy minden nyelven beszélni. Csak egyet választhatok?! |
Amire a legbüszkébb vagyok: |
Az emberekre, akik körülvesznek. |
Ha műalkotás lennék: |
Azt hiszem, egy Chagall-kép szereplője vagy egy Murakami-regény főhőse volnék. |
Fotók: Hegyi Júlia Lily / Kultúra.hu
--------------------------------------------------------------------------------------
https://kultura.hu/dobri-daniel-kulturrandi/
https://www.musicaimmagine.it/la_via_dell_anima_interna.php?id=150
--------------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------------
|
|
Huszákné Vigh Gabriella 2 órája új blogbejegyzést írt: Mészöly Miklós olasz nyelvű könyvbemutató Rómában a via Savoia-i Európai Könyvtárban 2025
Huszákné Vigh Gabriella 5 órája új blogbejegyzést írt: Megnyílt Magyarország első szentévi kiállítása Rómában a Cancelleria palotában 2025
Huszákné Vigh Gabriella 8 órája új blogbejegyzést írt: Seres Gerda: Pénteki kultúrrandi Dobri Dániellel 2025
Huszákné Vigh Gabriella 2 napja új blogbejegyzést írt: Ferenc pápa fogadta a Caritas vezetőit a vatikáni VI. Pál aula kistermében 2025
Huszákné Vigh Gabriella írta 2 napja a(z) idegenvezetések Rómában fórumtémában:
A Porticus Minucia Frumentaria és a Lengyelek Szent ...
Huszákné Vigh Gabriella 3 napja új blogbejegyzést írt: A római Santa Maria Maggiore bazilika kibővített múzeuma a csodák útvonalával párosult 2025
Huszákné Vigh Gabriella írta 3 napja a(z) Róma templomai fórumtémában:
https://www. basilicasantamariamaggiore....
Huszákné Vigh Gabriella írta 3 napja a(z) Közlekedés Rómába fórumtémában:
3 új villamos vonal 2025 2025. 01.15. Az év első ülésén a ...
Huszákné Vigh Gabriella írta 3 napja a(z) Laterán fórumtémában:
A Piazza San Giovanni in Laterano-ról a házak felett ...
Huszákné Vigh Gabriella 5 napja új blogbejegyzést írt: Rómában Titusz diadalívének zöld őrszemeit, három hatalmas pínea ágait megmetszik 2025
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttesét Dobri Dániel is elkísérte Rómába 2024
Film készült az Egy másik Róma című kamaraoperából 2022
Dobri Dániel kamaraműve Rómában a Római Magyar Akadémián 2018
Perczel Zita a Meseautó zenés időutazásával tért vissza Rómába 2017