2017.05.16.

Tudományos tanácskozással ünneplték az ősrobbanás elméletét a Vatikánban, ezzel is bizonyítandó, hogy az istenhit és a tudomány nem összeegyeztethetetlen. Az elmúlt években új forradalom bontakozott ki az elméleti fizika és napjaink egyik legizgalmasabb kérdése, az ősrobbanás-kozmológia területén.

Gravitációs hullámok és tér-idő szingularitások a Vatikánban

Vezető tudósokat és kozmológusokat hívtak meg a Vatikáni Csillagvizsgálóban ma kezdődő négynapos tanácskozásra, amelyet az ősrobbanás elméletének egyik atyjaként számon tartott belga katolikus pap és fizikus, George Lemaitre (1894–1966) halálának fél évszázados évfordulója alkalmából hirdettek meg „Fekete lyukak, gravitációs hullámok és tér-idő szingularitások” címmel.
„Lemaitre megértette, hogy időben visszatekintve az univerzumnak eredetileg nagy energiasűrűségű állapotban kellett lennie, egyfajta ősatomként kellett léteznie, amelyből minden kiindult” – olvasható a tanácskozásról kiadott közleményben.
Teológia és asztrofizika

A vatikáni csillagvizsgáló vezetője, Guy Consolmagno szerint Lemaitre kutatásai azt bizonyítják, hogy egyszerre lehet hinni Istenben és az ősrobbanás elméletében.

„Lemaitre azonban gondosan emlékeztetett mindenkit arra, hogy Isten teremtő aktusa nem olyan valami, ami 13,8 milliárd éve történt, hanem ma is folyamatosan történik” – tette hozzá.
„Pusztán azt hinni, hogy Isten hozta létre az ősrobbanást, azt jelentené, hogy Istent egy természeti istenség szintjére redukáljuk, például villámokat hajigáló Jupiterére. A keresztények egy természetfölötti Istenben hisznek, aki az univerzumot létrehozta, míg a tudomány azt mondja el nekünk, hogyan tette mindezt” – fejtegette Consolmagno.

A nulladik másodperc

Georges Lemaitre-t, a Louvaini Római Katolikus Egyetem fizika- és csillagászatprofesszorát Edwin Powell Hubble amerikai csillagász felfedezése gondolkodtatta el.
Hubble 1929-ben felfedezte, hogy minél távolabb van tőlünk egy galaxis, annál nagyobb a színképében a vöröseltolódás, azaz a távolságával arányosan egyre nagyobb sebességgel távolodik tőlünk, pontosabban a földi megfigyelőpontunkhoz képest.

Lemaitre a világegyetem tágulásának tényéből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy visszafelé haladva az időben kellett lennie egy olyan pillanatnak, a nulladik másodpercnek, amikor az univerzumot alkotó anyag egyetlen pontban, „atomban” sűrűsödött össze.

Elméletét „ősatom” néven 1931-ben publikálta.

A később ősrobbanásként vagy „nagy bummként” ismertté vált tudományos elmélet felfogásában az ősrobbanás az a kezdő pillanat, amikor mintegy 13,8 milliárd évvel ezelőtt a napjainkban is megfigyelhető világegyetem kialakult, és elkezdődött a tágulása.
Einstein legnagyobb tévedése

Az ősrobbanásból az következik, hogy az univerzum jelenlegi állapota jelentősen eltér mind a múltbeli, mind pedig a jövőbeli állapotától. Az ősrobbanás teóriája eleinte egyáltalán nem volt magától értetődő sem a csillagászok, sem pedig az elméleti fizikusok körében. Maga Albert Einstein, a 20. század és az egyetemes tudománytörténet egyik legnagyobb elméleti fizikusa is először úgy gondolta, hogy az általa feltételezett végtelen korú és változatlan univerzum statikus entitás.
Einstein az úgynevezett kozmikus állandó bevezetésével vélte feloldhatónak azt a problémát, hogy a csillagok nem zuhannak egymásba a saját gravitációjuk miatt. Hubble felfedezése után azonban a híres tudós élete legnagyobb tévedésének nevezte és végleg elvetette a statikus világegyetem elméletét.

Gamow atommagokat keletkeztető forró ősuniverzuma

Lemaitre hipotézisét George Gamow orosz származású amerikai fizikus fejlesztette tovább, aki Fred Hoyle brit asztrofizikussal szemben, az ősrobbanás-elmélet elszánt hívévé és védelmezőjévé vált. Gamow volt az első, aki az ősrobbanás elméletét elfogadva megpróbálta kiszámítani, hogyan keletkezhettek az első elemek.
Eleinte úgy vélte, hogy az ősuniverzumnak a nulladik pillanatban nagyon sűrű és forró neutrongázból kellett állnia.

Ilyen körülmények között ugyanis a neutronok gyorsan egy protonná illetve neutronná bomlanak el, és ezekből alakult ki az univerzum ősanyaga, a hidrogén.

Kellőképpen sűrű és forró viszonyok között az ütköző protonok először deutériummá állnak össze, majd végül azok további ütközése a kellően stabil hélium-atommagok (alfa-részecskék) kialakulásához vezet. További számítások segítségével azt is megállapította, hogy ebben a folyamatban a héliumnál nehezebb elemek nem alakulhattak ki, mivel a világegyetem tágulásával és lehűlésével megszűnnek a magfúzió feltételei.
Már 1948-ban megjósolta a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást

Gamow 1948-ban elméletileg megjósolta, hogy az ősrobbanás a magfúzió miatt ugyan nagyon forró volt, ám a hőmérséklet egy határértéknél nem lehetett forróbb, ugyanis ebben az esetben a fotonok szétszakították volna az alfa-részecskéket, azaz a hélium-atommagokat.
Gamow Ralph Alpherrel és Robert Hermannal közösen kiszámította, hogy a héliumot keletkeztető magfúzióhoz egymilliárd foknál nagyobb hőmérsékletre volt szükség, majd ezt követően, az ősrobbanás után 10 K-nál (Kelvin-foknál) alacsonyabb hőmérsékletű mikrohullámú háttérsugárzásnak kellett visszamaradnia a táguló univerzumban.
Gamow sokak által vitatott hipotézisét, a mikrohullámú háttérsugárzás tényét két amerikai csillagász, Arno Penzias és Robert W. Wilson 1965-ben megfigyelésekkel is igazolta.

A két tudós számára Nobel-díjat érdemlő felfedezés az addig csak elméletileg feltételezett ősrobbanás legfontosabb bizonyítéka.

Új forradalom az ősrobbanás-kozmológiában

Az ősrobbanás-kozmológiában az 1990-es évek végétől új forradalom kezdett kibontakozni, az egyre pontosabb megfigyeléseket biztosító rendkívüli technológiai fejlődésnek és a légkörön kívülre juttatott megfigyelőeszközöknek, a Hubble-űrtávcsőnek, illetve más kozmikus mérőplatformoknak köszönhetően.
Az egyre bővebb és pontosabb adatok lehetővé tették az ősrobbanás paramétereinek minden korábbinál részletesebb megfigyelését, amelyek egy új váratlan felfedezést hoztak, a gyorsulva táguló univerzumról, és az ennek hátterében álló rejtélyes sötét anyagról, illetve energiáról. Gamow tudománytörténeti jelentőségű elméletét az elemek kialakulásáról szintén tovább árnyalták a modern eszközökkel végrehajtott mérések és megfigyelések.

Születési aszimmetria: az egymást megsemmisítő anyag és antianyag

A legújabb eredmények tükrében a korai univerzumot a hihetetlenül nagy energiasűrűség, illetve az ezzel együtt járó hőmérséklet és nyomás egyenletesen töltötte ki. Az úgynevezett Planck-korszak után 10-35 másodperccel később kialakult fázisátmenet vezetett el a világegyetem exponenciális növekedéséhez, amelyet kozmikus inflációnak neveznek az asztrofizikusok.
Amikor ez leállt, akkor az anyag még kvark-gluon plazmaállapotban létezett. (A kvark-gluon halmazállapot az anyagnak az a fázisa, ami csak rendkívül magas hőmérsékleten és nyomáson jön létre, és amely gluonokból, illetve csaknem teljesen szabad kvarkokból áll, azaz az anyag teljes, alapvető részecskéire való bomlását jelenti.)
A világegyetem tágulása az univerzum további lehűléséhez és egy olyan fázismenethez vezetett, amelyben a kvarkok és gluonok barionokká, protonokká és neutronokká álltak össze, létrehozva az anyag és antianyag közötti aszimmetriát.
(Az antianyagban a protont, a neutront és az elektront az antiproton, antineutron és a pozitron helyettesíti. Ha az antianyag közönséges anyaggal találkozik, mindkettő megsemmisül.)

Amikor az atomok a születésnapjukat ünnepelték

A világegyetem további lehűlésével újabb aszimmetrikus fázisátmenet lépett fel, létrehozva az elemi részecskék és a fizikai erők mai formáit. Az univerzum lehűlése az anyagmozgás lelassulásához és az úgynevezett nyugalmi tömeg kialakulásához vezetett, amelyben az energiasűrűséget már nem a sugárzás, hanem a gravitáció uralta.
A számítások szerint a nulladik pillanattól a nyugalmi tömeg kialakulásáig tartó időszak mintegy 380 ezer évet vett igénybe. Az atommagok és az elektronok atomokká álltak össze, ami a sugárzás leválásához vezetett, ennek maradványa a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás.

A végső nagy kérdés: a sötét energia

E folyamatok eredményeként a kezdetben egyenletes eloszlású anyag, a sugárzás helyébe lépett gravitáció hatására sűrűsödni kezdett, porködöket, majd ezekből csillagokat, illetve a csillagokból galaxisokat hozva létre.
A legújabb felismerés szerint az univerzum 72 százalékát az energia egy még tisztázatlan, rejtélyes formája, az úgynevezett sötét energia uralja.
A sötét energia léte a standard modellhez, a Friedmann–Robertson–Walker-féle lassulva tágulás modelljéhez képest jelent eltérést azzal, hogy nagy távolságokban a téridő számítottnál nagyobb tágulását okozza.

A sötét energia összetevői egyelőre ismeretlenek, mint ahogy az univerzum keletkezésének első, 10-33 másodpercére sincs kiérlelt modell. A sötét energiának a részecskefizikai standard modellel való kapcsolatát mind elméleti, mind pedig kísérleti úton is folyamatosan vizsgálják. Mindenesetre a világegyetem keletkezési pillanatának mindent kielégítő leírása még várat magára, ez a kozmológia „Szent Grálja” és az elméleti fizika legnagyobb megoldásra váró kérdése.
Annyi bizonyos, hogy az ősrobbanás előtt sem anyag, sem pedig téridő nem létezett. Talán csak a Vatikánban tudják biztosan, hogy mi volt a nulladik másodperc előtt...

--------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.origo.hu/tudomany/20170509-maga-az-osrobbanas-elmelete-is-egy-katolikus-paptol-szarmazik.html

http://www.messagetoeagle.com/vatican-celebrates-big-bang-theory-says-science-religion-can-co-exist/

http://www.vofoundation.org/blog/

---------------------------------------------------------------------------------------------

Ferenc pápa fogadta a Vatikáni Csillagvizsgáló konferenciájának résztvevőit

2017.05.16.

Az Egyház sohase féljen a tudományos felfedezések újdonságaitól – mondta Ferenc pápa a Vatikáni Csillagvizsgáló által május 9. és 12. között szervezett tudományos konferencia résztvevőinek, akiket a tanácskozás utolsó napján fogadott a vatikáni VI. Pál aula kistermében.

A fekete lyukakról, a gravitációs hullámokról és a tér-idő szingularitásokról szóló konferencia Georges Lamaître prelátus, belga kozmológus örökségének állított emléket. Őt tekintik az ősrobbanás-elmélet atyjának. 1960-tól 1966-ig, haláláig a Pápai Tudományos Akadémia igazgatója volt.

A világegyetem végtelenségén mi, emberek elcsodálkozunk, és kicsinek érezhetjük benne magunkat – fogalmazott a pápa, aki Albert Einstein szavait idézte: a világegyetem örök misztériuma, hogy megérthető. Ez a megállapítás rámutat: a világegyetem létezése nem a káosz vagy a véletlen eredménye, hanem az isteni bölcsességé. A pápa buzdította a Vatikáni Csillagvizsgáló munkatársait, hogy félelem nélkül tartsanak ki az igazság kutatásában. Sosem szabad félni az igazságtól vagy bezárkózva védeni álláspontokat, hanem teljes alázattal el kell fogadni a tudományos felfedezések újdonságát. Az emberi ismeretek határai felé haladva hiteles istenélményben részesülhetünk, ami képes betölteni a szívünket.
Ferenc pápa rámutatott, a világegyetemet érintő kutatások alapvetően fontosak a tudomány, de a teológia számára is. Megemlékezett Lamaître prelátusról, az Egyházra és a tudományos életre hagyott hatalmas örökségéről. Katolikus papként és kozmológusként Georges Lamaître a természettudomány és a hit között húzódó, véget nem érő kreatív feszültségben mindig éberen védte a módszertani különbségtételt a fizika és a teológia között. Bár ezek eltérő tudományterületek, mégis harmonikus egységet alkottak Lamaître életében. Már Aquinói Szent Tamás műveiben is megjelent a tudományterületek közötti különbségtétel, ami a feszültség létrejöttétől óv, amelyek ártalmasak lehetnek a tudomány és a teológia számára is – zárta beszédét Ferenc pápa a Vatikáni Csillagvizsgáló által szervezett konferencia résztvevőihez.

---------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-fogadta-vatikani-csillagvizsgalo-konferenciajanak-resztvevoit

---------------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------

Életem egyetlen pillanata sem telt Isten nélkül: a fizikai Nobel-díjas Anton Zeilinger a vallásról

2022.10.11.

2022-ben a fizikai Nobel-díjat (megosztva) Anton Zeilinger kvantumfizikus kapta, aki tudományának történetéről is rendszeresen nyilatkozik a szélesebb közönségnek, és a valláshoz fűződő viszonyáról is készségesen beszél. A napokban a Die Furche című osztrák hetilapnak adott interjújából idézünk a budapesti Vigilia bejegyzése nyomán.

Hogy mi nyújt támpontot számomra? Az a meggyőződés, hogy létezik valamilyen transzcendens valóság: sokan Istennek nevezik, vagy más kifejezésekkel jelölik. Számomra pedig ez nem is csupán meggyőződés, hanem életem egyik fontos tapasztalata, hogy a világ nemcsak anyagi természetű. Érdekes módon mindig is átéltem ezt a tapasztalatot, kezdettől fogva. Életem egyetlen pillanata sem telt Isten nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan templomba járok. Az a fontos számomra, hogy létezik valamilyen fizikán túli (metafizikai) valóság – ami több annál, amit a természettudomány eszközeivel látni és mérni lehet.

A tudomány és a vallás közötti feszültség némi leegyszerűsítéssel azzal magyarázható, hogy mind a tudomány, mind a vallás hajlamos átlépni a saját illetékességi körét: ha például a természettudósok azt állítják, hogy maradéktalanul meg tudják magyarázni az evolúciót, akkor nem veszik figyelembe, hogy nem tudnak magyarázatot adni a véletlenre, amely pedig fontos szerepet játszik a folyamatban. Másfelől a vallási fundamentalisták szó szerint értik a Bibliát, és azt állítják, hogy a teremtés pontosan úgy történt, ahogyan a Bibliában olvasható (mindössze néhány nap alatt).

Katasztrófa, ha a tudomány és a vallás ily módon félreérti önmagát. A tudomány és a vallás valójában kiegészíti egymást. És szerintem ez rendkívül pozitív dolog!

--------------------------------------------------------------------------------------

https://romkat.ro/2022/10/09/eletem-egyetlen-pillanata-sem-telt-isten-nelkul-a-fizikai-nobel-dijas-anton-zeilinger-a-vallasrol/?fbclid=IwAR3WtRw9SoZHSQcWQbUmabMQ-KkUhRI6pnbS9OWPxf1i1CNlIsAxdjqx00U

-----------------------------------------------------------------------------------