Elnézést a szerkesztésért, de találtam egy jó képet a Türr István szoborról, s gondoltam illik ide.

Válasz

Vörös ingben meneteltek a marsalai ezrek

Itália évszázadokig egymással is marakodó államok sokasága volt, csak 1805-ben egyesítette Olasz Királyság néven Napóleon az általa elfoglalt területeket. Ennek emlékét még a régi állapotokat visszaállító bécsi kongresszus sem tudta eltörölni, megkezdődött a Risorgimento (szó szerint feltámadás) időszaka.

Az első, hősies szakasz nem járt eredménnyel: a carbonarik mozgalmát elfojtották, az 1848-as forradalmakat leverték. A nemzeti egység megteremtésén ezután a szárd-piemonti miniszterelnök, Cavour gróf munkálkodott, aki 1859-ben a III. Napóleon francia császárral szövetségben megvívott háború végén kiszorította az osztrákokat Észak-Itáliából. A fellelkesült tömegek - fittyet hányva a nagyhatalmak által kötött békére - elűzték Közép-Itália fejedelmeit is, s e területek népszavazás révén egyesültek Viktor Emánuel királyságával.



A dolog ennyiben is maradhatott volna, ám ekkor (ismét) színre lépett Giuseppe Garibaldi, aki egész életét a forradalmak és az olasz egység ügyének szentelte. 1807-ben született az akkor a Szárd-Piemonti Királysághoz tartozó Nizzában. Hazájából 1834-ben el kellett szöknie, Dél-Amerikában hadakozott, elsajátítva a gerilla-hadviselést.

Az 1848-as forradalmak idején Milánóban harcolt, s ő irányította a franciák által ostromlott Róma védelmét. A bukás után Marokkóban és Amerikában élt, majd 1855-től egy Szardínia melletti kis szigeten várta az idők jobbra fordulását. Az Ausztria elleni háborúban tábornokként szolgált, de miután Cavour a béke fejében átengedte Nizzát, Garibaldi szülőföldjét a franciáknak, sértetten ismét a háttérbe vonult.

A diplomáciai finomságokra nem sokat adó, épp ezért minden támogatást nélkülöző Garibaldi egy szicíliai felkelés hírére 1860. május 11-én 1064 embere (köztük a magyar Türr István és Tüköry Lajos) élén partra szállt Marsalánál. Első győzelmei után serege lavina módjára nőtt, elfoglalta Palermót, majd szeptemberre Nápolyt is, végül a Volturno folyónál megverte a nápolyi Bourbonokat.



Cavour azonban félt attól, hogy az öntörvényű Garibaldi a Rómát megszállva tartó franciák ellen fordul, ezért a szárd seregek lóhalálában vonultak dél felé. Az időközben "a két Szicília diktátorának" kikiáltott Garibaldi átadta a hatalmat II. Viktor Emánuel királynak, majd visszautasítva minden rangot, vagyont és kitüntetést, egy zsák liszttel, egy sajttal, egy doboz heringgel, egy cipóval és négy tallérral visszatért szigetére.

Itália hőse az egységes olasz királyság létrejötte, 1861 után Rómát akarta elfoglalni, de ezúttal a kormány csapatai tartóztatták fel, 1867-ben pedig a franciák verték meg. Élete végére megkeseredett, örök fájdalma maradt, hogy Róma nélküle vált 1870-ben az egységes Olaszország fővárosává, visszavonultságban élt 1882-ben bekövetkezett haláláig. Állítólag partra szállásának egyik évfordulóján a végeérhetetlen ünneplő tömeget látva így fakadt ki: "milyen kevesen voltunk és milyen sokan maradtunk..."

http://www.mult-kor.hu/20100511_voros_ingben_meneteltek_a_marsalai_ezrek

Válasz

Az olasz egység magyar hősei

1859-ben a franciák magukra hagyták Észak-Olaszországot, a népmozgalmak és a hatalmi elit azonban együttesen stabilizálni tudta az első egységesebb olasz államkezdeményt: 1860. március 25-én megalakult II. Viktor Emánuel addigi piemonti uralkodó vezetésével az Olasz Királyság, amelynek parlamentje április 2-án ült össze először. Ezzel Cavour és követői meg is elégedtek volna egyelőre, ám ekkor fellépett egy igazi szabadsághős, aki szinte az egész országot egyetlen lendülettel egyesítette: a nizzai születésű, tehát szülővárosát éppen az észak-olasz állam létrejöttével elvesztő Giuseppe Garibaldi.


Türr István

Közben megszerveződött Garibaldi legendás szabadcsapata, az „I Mille”, azaz „Az ezrek”. A szicíliai partraszállásuk után csak „marsalai ezreknek”, illetve később „halhatatlan ezreknek” is nevezett vörösinges egység. Ennek a tényleg ezer emberből álló alakulatnak a tagjai közül sokan magyarok voltak, ők 48/49-es szabadsághősök vagy később az olasz mozgalomhoz csatlakozó hazafias érzelmű magyarok voltak, akik az olasz egységtől hazánk felszabadulását remélték. Álmuk nem teljesült, de az egyébként magyarországi német Türr (Thier) István, Tüköry (Spigel) Lajos, Éber (Eberl) Nándor és a bolgár családban született Dunyov István rendkívüli érdemeket szereztek végül az olasz egység kivívásában, de ott volt Teleki Sándor és Frigyesi Gusztáv is Szicíliában. Tüköry Lajos Palermónál törte el a lábát. Amputálni kellett a végtagot – egy magyar orvos végezte a műtétet -, de az operáció után elüszkösödött a seb, nem sikerült megmenteni Tüköry életét. Temetésén a beszédet maga Garibaldi tartotta 1860-ban.

Garibaldi ezer emberével 1860. május 11. és október 29. között, pár hónap alatt gyakorlatilag szétrombolta az idejétmúlt, konzervatív dél-olasz monarchiát, a Nápolyi Királyságot. Előbb a királysághoz tartozó szigetet, Szicíliát foglalta el, majd az olasz csizma orrát, Calabriát hódította meg, később a dél-olasz területek nagy részét szabadították fel a lelkes hazafiak. Persze mindez nem sikerülhetett volna nekik, ha a reguláris haderővel szemben nem csatlakoztak volna hozzájuk egyre nagyobb számban helyi felkelők.

Garibaldi nagyra becsülte a hozzá csatlakozó magyarokat: Türr István egy ideig Nápoly kormányzója is volt a hadakozás közben. Később ő III. Napóleon egyik rokonát vette feleségül. A bánáti bolgár származású Dunyov István egyik lábát is le kellett vágni a volturnói csata után, de ő életben maradt, ezredessé léptette elő Garibaldi. A Milazzónál megsebesült Frigyesi (Frigyesy) Gusztávot őrnaggyá nevezte ki a vörösingesek vezére. Éber Nándor pedig dandárparancsnok lett a felszabadító seregben.
http://hvg.hu/Tudomany/20110317_olaszorszag_magyarok_150_eves#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2011_3_17

Válasz