2023.03.16.

A Gruppo Storico Romano hagyományőrző csoport március 15-én 14 h-kor mutatta be immáron XVIII. alkalommal a Largo di Torre Argentina/ Piazza Argentina szent területén Julius Caesar tragikus halálának történelmi rekonstrukcióját. A Történettudományi Tanszék felügyeletével megrendezett esemény filozófiai-társadalmi és kulturális örökség. A fellépés során a maximális hűség érdekében olyan ruhákat, felszereléseket, zenéket, edényeket, kiegészítőket, díszleteket használtak, amelyek a lehető legjobban emlékeztetnek az eredeti leletekre, amelyekre hivatkoznak.

Az előadás menetrendje a korábbi évekhez viszonyítva nem változott: Julius Caesart az előadás végén az összeesküvők huszonhárom szúrással megölték. Ezután 14.45 h-kor 100 főből álló temetési menet indult a via dei Fori Imperiali felé, 15.10h-kor érkeztek meg a Colosseum Régészeti Parkban található Divo Giuliohoz. 15.15h-kor, az utolsó jelenet középpontjában Brutus és Marcus Antonius beszéde áll Caesar temetésének végén, a Forum Romanumban, amelyet Shakespeare írt Julius Caesar című művéhez.

MÁRCIUS IDUSA

Suetonius így írja le a végzetes napon történteket:

Miközben elfoglalta helyét, tiszteletadás ürügyén körülállták az összeesküvők; Cimber Tillius, aki a főszerepet magára vállalta, nyomban odalépett hozzá, mintha kérni akarna valamit; mikor Caesar nemet intett és kézmozdulattal jelezte, hogy "majd máskor", Cimber Tillius mindkét vállán megragadta a togáját; Caesar felkiáltott: "De hiszen ez erőszak", mire az egyik Casca néhány hüvelykkel a torka alatt megsebesítette.

Caesar megragadta Casca karját, és írószerszámával keresztüldöfte, de hiába akart felugrani helyéről, nem tudott, mert másfelől is sebet kapott; mikor észrevette, hogy mindenfelől kivont tőrök merednek rá, fejét beborította togájával, bal kezével meg bokájáig lehúzta a toga öblös ráncait, hogy testének alsó részét is tisztességesen eltakarva essen el.

Így aztán huszonhárom tőrdöféstől leterítve, csak az első szúrásnál hallatott egy halk sóhajt; van, aki azt állítja, hogy a rárohanó Marcus Brutusnak így szólt: "Te is, fiam"; mikor kilehelte lelkét, mindenki szétfutott, s ő ott hevert magában, míg végül három rabszolga hordszéken, melyről a karja lelógott, hazaszállította tetemét. Orvosa, Antistius nézete szerint a sok szúrás közül egyedül csak mellsebe volt halálos, melyet másodjára kapott.

Némely hozzátartozója azt gyanította, hogy Caesar nem is akart már élni, nem ügyelt magára; rossz volt az egészsége, azért nem is törődött a figyelmeztető jósjelekkel és barátai intelmeivel. Néhányan úgy vélték, hogy bízva a senatus legfrissebb határozatában és esküjében, elbocsátotta még hispaniai őrségét is, mely fegyveres őrszolgálatot teljesített körülötte.

Mások szerint szívesebben nézett szembe egyetlenegyszer a mindenfelől fenyegető veszélyekkel, mint hogy örökösen vigyázzon magára, és feszültségben éljen. Azt is elbeszélik többen, hogy gyakorta mondogatott olyasmit, "nem annyira a maga érdeke, sokkal inkább a köztársaságé, hogy ő életben maradjon; eleget élvezte már a hatalmat s a dicsőséget; ha őt valami baj éri, nem lesz nyugta az államnak, sőt, még súlyosabb polgárháborúkat fog elszenvedni."

Abban csaknem mindenki egyetért, hogy az effajta halál szinte kívánatos volt számára.

Egyszer ugyanis, mikor Xenophon művében azt olvasta, hogy Cyrus betegsége vége felé bizonyos intézkedéseket tett temetése dolgában, Caesar az ilyen lassú haláltól megborzadva gyors elmúlást kívánt magának; egy nappal a halála előtt, amikor Marcus Lepidusnál ebéd közben arról folyt a szó, ki mint szeretné végezni életét, ő a váratlan, hirtelen halált választotta.

Ötvenhatodik évében halt meg, az istenek sorába iktatták, éspedig nemcsak a senatus határozatának eleget téve, hanem a nép őszinte meggyőződéséből is. Az első ünnepi játékok idején ugyanis, melyeket utóda, Augustus, nyomban Caesar istenné avatása után tiszteletére rendezett, délután öt óra felé üstökös tűnt fel, és hét napig egyfolytában ragyogott az égen; általában azt tartották, hogy az égiek közé befogadott Caesar lelke az, és ezért ábrázolják őt azóta is csillaggal a feje fölött. Elrendelték, hogy a gyűléstermet, ahol megölték, zárják be, Március Idusát nevezzék az apagyilkosság napjának, és e napon soha többé ne tartsanak senatusi ülést.

Gyilkosai közül egyik sem élte túl akár csak három évvel is, és egyik sem halt meg természetes halállal. Mindegyiket elítélték, aztán egyik így, másik úgy, ki háborúban, ki a tengeren pusztult el; akadt olyan is, aki ugyanazzal a tőrrel ölte meg magát, amellyel Caesart meggyilkolta.

forrás: Suetonius - Caesarok élete - Julius Caesar 82,86,87,88,89

fotó: Vincenzo Camuccini's - Julius Caesar halála 1804.

 ---------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/2347172102271804/photos/a.2349245618731119/2891917524463923/

https://www.facebook.com/photo/?fbid=8745748768829903&set=gm.3541388299413392&idorvanity=1756524061233167

--------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------