2022.06.19.

Június 16-án, csütörtökön 19.30 órakor került sor a Falconieri-palotában a  római Collegium Hungaricum ösztöndíjasainak a Zajok - séták - fények című tárlatának a megnyitójára. 

 

Kurátora: Németh Pál

Beszédet mondott a római Collegium Hungaricum igazgatója: dr.Kudar Gábor

Nagyon köszönjük Várhelyi Klárának a megnyitón készített hiteles fotóit.

 

Megtekinthető augusztus 31-ig.

 

 

Kiállító művészek: 

• Balázs Antal 
• Boros-Unrau Viola
• Csilléry Orsolya Katalin 
• Hatházi László András
• Imreh Sándor
• Kiss Adrienn Mária
• Könyv Katalin Éva
• Szőke Gáspár

--

Sárközi Júlia tudósítása Rómából:

 

Zajok, séták fények címmel nyílt kiállítás az olasz főváros magyar kulturális intézetében, azoknak a művészeknek a munkájából, akik tanulmányi időszakot töltöttek Rómában és az Örök Városban kaptak ihletett alkotásaik. Régi tradíciónak számít, hogy a magyar képzőművészek, szobrászok, festők, grafikusok, illusztrátorok, egy időt Rómában töltenek, a művészet egyik európai bölcsőjében. és utána az itt ihletett, vagy született alkotásokat külön kiállításon mutatják be. Így volt ez a II. világháború előtt a Római Iskola művészi idején is, és a tradíció azóta sem tört meg.

 

A pandémia alatt természetesen a művészek mozgása, maga az alkotás és a kiállítások is leálltak a karantén zárás miatt. Most a kiállítás azoknak a művészeknek a munkáit mutatja be, akik 2019-ben töltöttek egy-egy hónapot ösztöndíjjal Róma városában. A római Collegium Hungaricum épületében kaptak szállást, és alkothattak, természetesen munkájukhoz elengedhetetlen volt az Emberi Erőforrás Minisztérium támogatása is.

 

A kiállítás nyolc művész, közöttük egy művészpáros 32 alkotását mutatja be. A kiállítás kurátora Németh Pál szobrászművész volt, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője, egyetemi docense.

 

A kiállítást pedig Varga Tamás szobrászművész nyitotta meg, aki maga is egykor római ösztöndíjasként tölthetett egy időt az Örök Városban.

 

Az Antal Balázs – Hatházi László művészpáros vetítős installációt hozott létre. Csilléry Orsolya Katalin festő, grafikus Róma ihletésű rajzokat alkotott, valamint illusztrációkat.

 

Csilléry Orsolya Katalin:

 - Nagyon sokat elmélkedtem mielőtt idejöttem, arról, hogy mivel is fogok itt foglalkozni, hiszen annyi minden van, s ezért három témát választottam mi. Az egyik a XII. századi apszis mozaikok, ezek rettenetesen érdekeltek, kiemelten a Saint Clemente mozaikjai. Itt kezdtem el foglalkozni a mitrász szentélyekkel, ez azért érdekelt igazán, mert nagyon sok közös pontot találtam Pannóniával. Én a művészetben mindig a közös pontokat keresem. A harmadik pedig, ami kapcsolódik ahhoz amit kérdez a legjobban, hogy a római táj, amit kicsit abszurd ki jelentés, mert nem sok táj van egy városban, de engem a ciprusok és a pínea fenyők nagyon megihlettek, mert egyrészt a ciprusok egy gyertyalángra emlékeztetnek engem, a pínea fenyők meg pedig olyan mintha egy ránk boruló égboltnak lennének a szimbólumai.

Imreh Sándor rajzai is római helyszíneken születtek, és fonódtak montázsba.

 

Kiss Adrienn Mária festőművész izgalmas installációt mutatott be, emléknyomatot, melyben a képeket Róma utcáin felvett hangok, zajok kísérik, pl. emberek beszélgetései a presszóban. De római utcafirkák is művészi köntöst kaptak alkotásain.

 

Könyv Kata ún. puha képeket alkotott, melyeket a nagy barokk szobrász, Lorenzo Bernini ihletett. A római mester alkotásainak részletei kerültek felfestve szivacsra, plasztikus művekké változva.

 

Szőke Gáspár Római építészeti ornamentációval díszitette képeit.

 

Boros Viola a pop artot és a print artot tette keretbe római utcaművészeti montázzsal. De alkotásain filterekkel teleszórt izgalmas világ is felelevenedik, - magyarázta a kurátor, Németh Pál.

 

A Rómában látható kiállításon szereplő művészek kivétel nélkül ismertek, hiszen számos magyarországi és külföldi városban rendeztek már egyéni kiállítást alkotásaikból. Számos elismerés és szakmai díj tulajdonosai.

A magyar képzőművészeket továbbra is várja római Collegium Hungaricum, természetesen a magyar kulturális tárca támogatásával, a római olasz és magyar közönség pedig a magyar művészek újabb munkáit várják, amelyeket Róma városa ihlet.

 

---------------------------------------------------------------------------------------

https://mediaklikk.hu/video/ma-delutan-2022-06-19-i-adas/?fbclid=IwAR2BQkHIWTyQMBKdMeceAnfvORzvAwfSFp3LyWFcNi54s9QknY91FiA7gCE

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

---------------------------------------------------------------------------------------

 

Kiss Adrienn Mária írása:

 

 

Kiss Adrienn Mária: Képzőművészként Rómából – No.1.

 

 

V. Károly német-római császár birodalmáról az újkor küszöbén úgy mondták – akkora, hogy sosem nyugszik le benne a Nap. Nos, mostanság azért olyan délután öt óra tájban leballag az égről a Szent Péter székesegyház mögött, csak hogy másnap reggel újult erővel szikrázzon a szemembe mikor kinyitom a spalettákat a Palazzo Falconieri egyik első emeleti ablakán. Balról ilyenkor idehallik a Tevere-part forgalma, de a télen is üde lombkoronákból még annál is jobban a civakodó kis zöld papagájok rikácsolása.

Az épület a Római Magyar Akadémiának ad otthont majd száz éve, én pedig a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjával töltöm itt az idei év első hónapját. Maga a város, az örök, híréhez méltóan dús, habzsolni valóan tömény, minden más, de leginkább kulturális értelemben. Ezekről a személyes élményekről lesz szó most ebben a bejegyzésben, melynek folytatása is ígérkezik, ha Minerva megáld még mesélőerővel.

A pápai miniállamban a Vatikáni Múzeumok együttese egy gazdag óriás, akinél az évszázadok alatt felhalmozott temérdek kincs lakik. Ide vezetett az első utam, és a második is. Sőt, mielőtt hazaindulok harmadszor is végig szeretném járni beláthatatlan, labirintusszerű termeit. Mindenből megtalálható itt, amit az emberi civilizáció kialakulása óta alkotott.

Az Egyiptomi Múzeum istenség szobrait már az ókori rómaiak is imádták, és a kortárs poszthumánon edzett lélekkel én is elkezdtem rajongani értük: annyi érzés szorult Szahmet istennő kecses, ülő nőalakjába és szomorkás oroszlánarcára.

A Galleria dei candelabri perzsa harcosa, fríg sapkában elkeseredetten védekezve legyőzetése pillanatában már egy római másolat i.e. 110–120 környékéről, az eredeti görög valószínűleg bronzból készült a marathóni csata emlékére.

Ó és a mozaikok! Kedvencem az apró üvegdarabokból és színes márványból álló pompás kompozíció, mely a „söpretlen padló” néven vált ismertté. Hadrianus császár idejében egy aventinus-dombi villa étkezőjébe készült Heraclitus keze nyomán, aki büszkén a nevét is kirakta. Van itt minden, ami egy lakoma után a padlón még söprés előtt előfordulhatott: homárkarom, csirkeláb vagy diót rágcsáló egérke.

Bár Michelangelo a legnagyobb számomra a reneszánszból (például Raffaello Stanza della Segnaturájában az Athéni iskola szereplőjeként úgy ír, hogy oda se néz) a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóit mégsem csatolom most a képanyaghoz. Mutatok inkább az idevezető százhúsz méter hosszú folyosó, a Galleria delle carte geografiche, vagyis a Térképek galériájának falfestményeiből, melyek 16.századi keletkezésükkor nemcsak művészeti, de tudományos értelemben is páratlannak számítottak. Földrajz, történelem és festészet lenyűgöző színvilágban és részletgazdagsággal.

 

 

https://designcampus.hu/2022/02/06/kepzomuveszkent-romabol-no-2/

https://designcampus.hu/

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------

 

Collegium Hungaricum | Zajok - séták - fények - a Római Collegium Hungaricum ösztöndíjasainak a kiállítása (culture.hu)

https://www.romeinternational.it/en/events/rumori-passeggiate-luci-exhibition-of-the-fellows-of-the-hungarian-academy-in-rome/?occurrence=2022-06-16

https://www.visumnews.it/2022/06/arte-in-galleria-nei-musei-dal-13-al-19-giugno-2022/

 

https://culture.hu/hu/roma/esemenyek/zajok---setak---fenyek---a-romai-collegium-hungaricum-osztondijasainak-a-kiallitasa-2

https://designcampus.hu/author/kam/

https://www.octogon.hu/design/ugy-kezelem-a-targyaimat-mint-ahogy-egy-festomuvesz-a-vasznat/

https://www.violaboros.de/blog/die-politische-erzhlung-in-den-bildern-von-viola-boros

https://www.muveszetekhaza.hu/hu/kiallitas/boros-viola-future-lab-2015-04-11

http://www.zebegeny.org/hu/turizmus_reszlet/szolgltatsok/zebegnyi_festszeti_iskola

https://epiteszforum.hu/tablakep-megalkotasa-a-dunaujvarosi-foiskola-kollegiumi-beruhazasahoz-kapcsolodva6

https://www.dehir.hu/kultura/ezen-a-heten-legalis-gerillaakcio-helyszine-lesz-debrecen/2020/08/19/

https://designcampus.hu/2022/02/06/kepzomuveszkent-romabol-no-2/

http://www.szokegaspar.com/?fbclid=IwAR18MvzGp91LKjXIa-qZ_fubWw95Tvuj5iwKblhIisiHTSQf50p-78qRaW4

https://www.instagram.com/p/Ce1oMYPIyDg/?hl=hu

https://www.instagram.com/p/Cd726BPol1H/?hl=hu

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Képzőművészként Rómából – No.2.

 

Szerző: Kiss Adrienn Mária

 

 

Amennyire az itt eltöltött idő alatt meg tudtam ítélni, Rómában a dolgok finoman szólva nem éppen úgy mennek ahogy írva van. Gondolok itt például a közlekedési szabályokra, vagy a nyitvatartásokra.

Nagyon szerettem volna megnézni Bernini: Szent Teréz extázisa című szobrát, amely a Santa Maria della Vittoria templom Cornaro kápolnájában helyeztek el, de hiába futottam neki kétszer is, a kis templom kapuit mindkét alkalommal zárva találtam. Másodszorra ugyan már a táblán szereplő „sziesztán kívüli” időben érkeztem, de csak a többi, hozzám hasonlóan csalódott látogatót találtam.

(Egy rejtélyes kulcscsomó ugyan fityegett a kapun felakasztva, de hozzáillő zár híján nem tudtuk értelmezni, úgyhogy a szobor helyett most erről csatolok egy fotót.)

 

Csüggedésre azonban nincs ok egy ilyen városban, ahol annyi a látnivaló, hogy könnyű a túlbuzgó turista csapdájába esni, aki mindent ki akar pipálni. Szerencsére egy hónap azért a legfontosabbakra elég volt: egyszer a templomok, másszor a paloták, múzeumok voltak napirenden, részben tervezetten, részben esetlegesen. Nagyon hangsúlyos, hogy az intézményi jellemzők Rómában mennyire összemosódnak. Egy idő után az ember szinte keresztet akar vetni a képtárban, vagy a zsebébe kell nyúlnia a templomban. Caravaggio festményeit a Santa Maria del popoloban úgy lehet csak látni, ha két eurót bedobunk egy gépezetbe, és ezután felkapcsolódik a kápolnában a villany. (Nálam nem kapcsolódott fel, úgyhogy a templomszolga kiszedte az érmét, aztán kinyitott egy kis szekrényt a falban, matatott benne, minekutána vagy három percig csodálhattam a képeket.) Kilencszáz körülire becsülik az itteni templomok számát – pontos adatot egyelőre nem találtam, - de ez nagyjából azt jelenti, hogy a belvárosban átlagosan minden sarokra jut vagy három, és valahonnan előbb-utóbb megszólalnak a harangok. A négy fő pápai székesegyház közül a második legnagyobb a Falakon kívüli Szent Pál nevét onnan kapta, hogy a régi városfalakon kívülre építették, oda ahol Szent Pál apostol sírját tudni vélték. Az eredeti épület azonban 1823-ban leégett, így a mostani egy 19. században Piranesi feljegyzései alapján épült újra.

 

A Szent Kelemes bazilika egy kisebb, háromszintes épület, ami történeti szempontból egészen kiemelkedő. A mai templom és a hatalmasi székesegyházakat megszégyenítő díszítései a tizenkettedik században kapták mostani formájukat az alatta lévő szinten elhelyezkedő negyedik századi bazilika feltöltése után. Ez utóbbinak viszont első századbeli, Nero idején elpusztult házak romjai adták az alapot, és ha lemegy az ember két szintet a pincében, tényleg ott vannak azok az ókori kövek. Az ilyen élmények után mindig olyan érzés fogott el, hogy Rómában a reneszánsz szinte újnak számít, nem beszélve a barokkról. A Szent Péter Bazilika pápai oltára fölé harminc méterrel magasodó bronz baldachin (ismét csak Gian Lorenzo Berninitől) a katakombák falába karcolt kis harmadik vagy negyedik századi ókeresztény graffitikhez képest modernkori vívmány. Michelangelo Buonarroti népére mérges Mózese pedig, – amely eredetileg II. Gyula pápa síremlékéhez készült 1513 és 1515 között, de végül a San Pietro in Vincoli nevű templomban kapott helyet – engem egy kicsit emlékeztet Rodin Gondolkodójára, bár az összehasonlítás talán elhamarkodott, és az utóbbi, attól tartok, nem jönne ki jól belőle.

Mindegy tehát, hogy palazzo vagy kápolna, az egész Róma egy óriási szentéllyé olvadt össze a képzeletemben, ahol az egyszerű halandó levett kalappal közvetlen közelről ámuldozhat mindenen, ami halhatatlan, feltéve, ha beengedik.

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

https://designcampus.hu/2022/02/06/kepzomuveszkent-romabol-no-2/

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ------------------------------------------------------------------------------------------