2. És akkor jött Battisti, ez a dal, az omareneromareneromarener, és ahogy a filmekben, minden asztal elkezd zümmögni, ami sorról sorra kórussá erősödik, ismerősök és ismeretlenek, tinik és nyugdíjasok együtt dúdolják-kántálják, ki-ki a maga szíve és hangja szerint; himnusz a fiatalságról, a felnövésről, a nővé válásról, a mindig közel-távolodástról, ami a szerelem, a szerelem emléke...
Most meg, ebben a félelmekkel, aggodalmakkal, a jövő gondjával teli vasárnapon gondolom vissza ezt az emléket, a régi szép idők, a régi kis világ örökre elmúlt delét, ahogy ott ülünk a dal közepén, ami bár idegen, de akkor és ott, a mából visszahallgatva a miénk is lett, a mi szép három évvel ezelőtti tavaszunk is úgy múlik el, úgy lesz emlékező szóvá épp most, ahogy Battisti dala énekli múlttá az eltűnő ártatlan ifjúságot.

2020.03.22.
https://www.facebook.com/istvan.puskas.37/posts/10219830793992664

Előzmény

Válasz

https://www.youtube.com/watch?v=RD42gaumE3M&fbclid=IwAR3NZBGTXAq9VlNUDJIjWFKWigxaOKmK51DjVbnhXv30LfIdhAUku66f_ds
2020.03.22.
Puskás Istvántól:
https://www.facebook.com/istvan.puskas.37/posts/10219830793992664
Tegnap este, hogy kicsit olasz barátokkal legyek, már megosztottam ezt a dalt, napról, tengerről, ifjúságról, szerelemről, az egyik legszebbet, amit e muzikális és poétikus nép (melyik náció nem az?) e témában valaha is összehozott. Azért veszem elő újra meg újra, mert szeretem ártatlanságát, ami a fiatalság sajátja, s így általa újra meg újra visszatérek én is oda, az Akkorba és az Ottba.
Ám tegnap nem csak a magam múltjának, az idő elválasztó szakadékának másik partjára bámultam át általa, hanem abba a másik világba, amitől ez a kis fehérjébe csavart géngömböc örökre elszakított. Ez volt az a pillanat, tegnap, Battisti hallgatása, amikor elemi erővel vágott fejbe, hogy az ami eddig volt, már nem lesz sose, hogy visszavonhatatlanul megváltoznak a dolgok.
A szakadék az akkor és most közt úgy repesztette meg cikázva a biztos talajt, ahogy a földrengés nyitja meg a kőzetköpenyt.
Vannak azok a pontok, amikor tudod, hogy ami eddig volt, már sose lesz, s ami innen jön csak más tud lenni már.
Eszembe jutott Battistiről az a három évvel ezelőtti tavaszi vasárnap, amikor Róma mellé, Braccianóba kirándultunk el. Mikor ereszkedik a repülő az Urbs felé, látja mindenki a tavat, melynek partján egy kis sziklacsücskön gubbaszt ez a kisváros és az Odescalchi-vár. Tavasz, vasárnap, bomló rügyek, kék vizen sikló napsugarak, sikátorok macskástul, rozmaringostul, háló vakolatok, kopott kőlépcsők, rozzant pinceajtók, a vasárpai ebéd zellerillata. Mikor megérezve koslattunk a várfal lábánál, rábukkantunk egy épp azon a hétvégén nyitott vendéglőre, amilyen a filmeken (mi, akinek megadta a jószerencse tudjuk, nem csak filmeken, és nem is olyanok, mint ott, de mondjuk, erős közelítésben, csak hogy el tudja az is képzelni, aki még nem árt ilyen helyen, mint a filmeken); öt asztal, a konyha nem sokkal nagyobb, mint egy kockaházé, minden magyar tisztiorvosok rémálma, a mama a tűzhely mögött, a fiúk kiszolgálnak, étlap nincs, fejből mondják a kínálatot, házbora vizespohárból, sajtok, falusi szalámi meg egy jó tányér tészta, a család házi receptje. Minden asztal foglalt, egynél szomszédok, a többiek római turisták, mint mi. Harsány beszélgetés, ahogy lenni szokott, háttérben jóebédhezszólanóta olasz slágerek.

Válasz

http://www.romatoday.it/eventi/cultura/achille-lauro-significato-vestiti-sanremo.html
http://www.romatoday.it/eventi/cultura/leo-gassman-vince-sanremo-2020.html

Előzmény

Válasz

Antonio Diodato 38 éves olasz énekes és dalszerző. Első munkáit Stockholmban készítette, majd visszajött Olaszországba, és három albumot adott ki. A Sanremo 2014-ben második lett az újoncok kategóriában. Ugyanebben az évben a legjobb feltörekvő előadóvá választották az MTV Italian Awards díjátadón. A Sanremo 2018-ban a nagy művészek kategóriában indult, 8. helyezést ért el. Tavaly filmszerepet vállalt, idén pedig megnyere Sanremo-t az Edwyn Robertsszel közösen komponált dalával, ami a Che vita meravigliosa című negyedik albumán található. Dalának címe: Fai rumore. Gratulálunk és sok sikert!
2020.02.10.
https://eschungary.hu/olaszorszag-diodato-fai-rumore/

Előzmény

Válasz

Véget ért a 70. Sanremói Dalfesztivál 2020
2020.02.10.
Véget ért a 70. Sanremói Dalfesztivál, a győztes előadó Diodato lett, Fai Rumore, vagyis Csapj zajt című dalával, így ő képviseli majd Olaszországot az idei, Rotterdamban tartandó Eurovíziós Dalversenyen májusban.
A 38 éves, aostai születésű énekesnek eddig négy stúdióalbuma jelent meg, a győztes dal az utolsón szerepel.
https://www.youtube.com/watch?v=yFr8xbkvFLc&feature=youtu.be

Francesco Gabbani a második helyen végzett, Viceversa című dalával, harmadik helyezést pedig Pinguini Tattici Nucleari ért el, a Ringo Starr című szerzeménnyel. A Sergio Bardottiról elnevezett díjat a Rancore nevű énekes kapta, Eden című daláért.
https://www.youtube.com/watch?v=Tjutjldi48o
https://www.youtube.com/watch?v=wUKv1sdpSK0
https://www.youtube.com/watch?v=9paBdvqgK_k

A liguriai város dalfesztiválja Itália egyik legismertebb fesztiválja

Sanremóban a legelső győztes - 1951-ben - Nilla Pizzi volt, aztán sokak mellett első helyezést ért el Toto Cotugno, Al Bano és Romina Power, a Ricchi e Poveri, Gianni Morandi vagy éppen Eros Ramazotti,
A show-nak magyar műsorvezetője is volt már: 2008-ban Osvárt Andrea volt az egyik moderátor.

A szombat esti döntőt 11.4 millióan nézték élőben a tv-ben és az interneten.

https://hu.euronews.com/2020/02/09/veget-ert-a-70-sanremoi-dalfesztival
https://eschungary.hu/mindjart-rajtol-a-sanremoi-fesztival-2020/

Válasz

2. Térden Morandi előtt
2018.07.29.
Migliacci amúgy a magyar Vándor itáliai megfelelőjének tekinthető, mert angolszász sikerek sokaságát plántálta át olaszra; ezek közé tartozott a Righteous Brothers You've Lost That Loving Feelin'-je, a Los Bravos Black Is Blackje, Elvis Presley Crying in the Chapelje, a Beatles Come Togetherje vagy később a Gibb testvérek Barbra Streisandnak írt dala, a Woman in Love. Az „olasz" itthon is hódított, Korda György 1964-es kislemezén például Pino Donaggio Giovanéja és a Kicsi római lány is felcsendült, bár az utóbbi hazai kompozíció, Vécsey Ernő és Szenes Iván slágere volt. Abban az időben a Bergendy még a Sorrentói emléket, a Sukiyakit vagy a felejthetetlen Picsi-pacsit, az Illés Little Richard Long Tall Sallyjét, az Atlantis Johnny Kidd és a Pirates Shakin' All Overjét, míg a Metró Roy Orbison Pretty Womanjét, továbbá – a Deák együttessel közösen – a Deák Tamás, Hajnal István szerzőpárosnak a múlt ködébe vesző két remekét, az angolul énekelt, dicséretesen pozitív megközelítéssel alighanem exportra szánt Melody blue-t és Madi-madi-madisont rögzítette korongra. Nem tudni, a kiviteli tervekből mennyi valósult meg, de Morandi számaival nyilván nem konkurált a hazai short play. Az olasz ideálnak összesen ötven millió lemezét adták el, s az In ginocchio da te sikerét leginkább talán a Keresztapa zenéje, a Parla piu piano közelítette meg. (Nino Rota legendás dalát először instrumentális felvételen játszotta a Santo & Johnny formáció, majd a másik Gianni, Boncompagni szövegével énekelte Morandi. Itthon Korda György búgta, hogy „gyöngéden ölelj át, és ringass, szerelem".) Nem tudom, mit szólt hozzá a papa, ám minden jel szerint rengetegen érezték úgy: milyen jó, hogy a cipész fia nem maradt a kaptafánál...
https://nepszava.hu/3003153_terden-morandi-elott

Előzmény

Válasz

Térden Morandi előtt
2018.07.29.
Minden idők legnépszerűbb olasz táncdala született meg 1964-ben. Ilyesmit mindig kockázatos kijelenteni, hiszen kinek mi a legkedvesebb, ám létezik objektív adat: a (Ritornero) In ginocchio da te, azaz a Térden állva jövök hozzád július 11-től tizenhét héten át vezette az itáliai slágerlistát. Ennél hosszabb ideig – 1989-ben és 1990-ben tizenkilenc héten át – csak a Kaoma elnevezésű nemzetközi együttes Lambadája állt a lajstrom élén, mert Olaszországban bevett gyakorlat volt, hogy külföldi dalok is a nyilvántartásba kerülhettek. Hatvannégyben a francia Richard Anthony Chin-chinje hat, a Beatles Please Please Me-je egy hétig volt első, s ugyancsak egyetlen hetet töltött a topon az olasz slágerkészlet klasszikus darabjainak egyike, Gigliola Cinquetti Non ho l'etája. Gianni Morandi dalát annak idején Bobby Solo ugyancsak örökzöld száma, az Una lacrima sul viso szorította meg a leginkább, de az sem nagyon, hiszen „csupán" hét hétig volt listavezető. Abban viszont „döntetlen" alakult ki, hogy mindkét sláger filmcímadó nóta lett még ugyanabban az évben, és a két szirupos, szerelmes mozira csak úgy tódultak a romantikára vágyó olasz fiatalok.
A főszerepet persze mindkét filmben a dal előadójára osztották, de az akkor tizenkilenc éves Morandi nem a civitavecchiai stúdióktól vált országos sztárrá. Már két évvel korábban beérkezett Gokart Twistjével és egyéb nótáival; mire impozánsan térdre ereszkedett, már hét kis- és egy nagylemeze volt. Ahhoz képest, hogy nem sokkal korábban még cipőt pucolt suszter édesapja, az Olasz Kommunista Párt elkötelezett aktivistája műhelyében, és cukorkát meg perecet árult szülőfaluja, Monghidoro mozijában, szépen nekilendült... Tehetségén túl azért is, mert kitűnő szerzői voltak. Franco Migliacci az In ginocchio da te című számon kívül olyan emblematikus szerzemények szövegét írta, amilyen Domenico Modugno Volaréja, Nicola di Bari Il cuore é uno zingarója – itthon Koós János énekelte, hogy „szívem egy vándorcigány", miután az itáliai dalok avatott átültetőjének, Vándor Kálmánnak feldobták a labdát – vagy José Feliciano, valamint a Ricchi e Poveri Che sarája volt (nálunk Kovács Kati kérdezte, „mit remélsz?"). Az utóbbi kettő egyaránt az 1971-es San Remó-i fesztiválon hangzott fel, és az első két helyet szerezte meg a „vándorcigány" primátusával.
https://nepszava.hu/3003153_terden-morandi-elott

Válasz

3. Róma örök énekese, Claudo Villa
2017.05.27.
Claudio Villa az ötvenes években volt ereje teljében, akkor alakította ki a rá jellemző stílusjegyeket, de a hatvanas évek második felében ismét az érdeklődés középpontjába került. Ezt kisebb szünetekkel élete végéig megtartotta, lassan fogyó erejét pedig éppen azzal leplezte, hogy dalait óriási erőfeszítéssel, olykor üvöltve énekelte. Fiatal korában is áradó, megdöbbentő erejű hangjából kései műsoraiban attrakciót csinált az olasz televíziózás, tréfát űztek belőle, hogy a Granada vagy a Mexico című dalában meghökkentően hosszan „kitart” egy-egy hangot – ezekhez a tréfákhoz saját maga asszisztált, talán nem bánta, hogy az új popzene világában ő már lokális kuriózumnak számít. Magánéleti fordulatai, fiatal felesége és a motorkerékpározás iránti szerelme is része volt a róla kialakult képnek.
Aki viszont meghallgatja-megnézi utolsó, igazán méltó koncertjének, a Concerto All’Italianának felvételeit (1980), ahol a Nello Ciangherotti vezényelte nagyzenekar közepén, állómikrofonja mögött varázsol ez a kivételes művész, az életre szóló élményt szerezhet a „canzonék” világából. Mintha láthatatlan burát vonna maga köré, úgy áll az időn kívül Claudio Villa, aprócska intésekkel és színpadias mozdulatokkal rajzolja meg a dalok történetét, hagyja magát átszellemülni és átlényegülni, hangjával lesimogatja a port az évtizedes költeményekről, amelyek elevenen tárják elénk Olaszország huszadik századát, a tangózó párokat, Róma zegzugos utcáinak ódonságát éppúgy, mint az antifasiszta felhangokkal is érthető háborús slágereket, a hétköznapi ember szenvedéseit és szenvedélyeit.
Ennél hazafiasabb, ennél igazabb kompozíciót aligha lehet elképzelni, mint amit ez az ekkor három és fél évtizede pályán lévő, középkorú, őszülő halántékú, alacsony férfi alkot, s amelyre főleg idősebbekből álló közönsége bekiabálásokkal, bravózással és sikoltásokkal, tehát élettelien és mégis a hangverseny kereteit megtartva reagál. Villa és az ő közönsége együtt alkotja azt az időkapszulát, amely a véges térben valami végtelent mutat meg számunkra: azt, hogy egy szórakoztató művész mire képes, mit tehet egy ország emlékezetéért.
A közismerten baloldali kötődésű művész többször járt a keleti blokk országaiban, hazánkban mégis kevésbé ismert a neve. Persze jól ismerte művészetét egyik legnagyobb dalszövegírónk, az olasz dalok rendszeres műfordítója, Vándor Kálmán. Villa egyik fesztiválsikerét, a Non pensare a me című dalt is ő ültette át magyarra, nálunk, Kár a könnyekért címmel, Korda György énekelte ezt a megindítóan szép slágert.
Claudio Villa halála óta közel harminc év telt el. Emlékét életben tartják követői – köztük a tanítványából-rajongójából lett énekes, Riccardo Antonelli –, s ha valaki a hamisítatlan „olasz stílusra”, a római – és a nyelvében és hangulatában is külön egységet alkotó nápolyi dalra kíváncsi, még mindig elsőként Claudio Villa dalválogatásait keresi ki a neten és a lemezboltok polcain.

Képes Gábor

Előzmény

Válasz

2.Róma örök énekese, Claudio Villa
2017.05.27.
Ezt a dalkultúrát új erővel és új szerzőkkel látta el az olasz dalfesztiválok ötvenes-hatvanas évekbeli sorozata, élükön San Remo máig életben tartott, legendás fesztiváljával – és az olasz rádió- és televízió (RAI) megannyi népszerű, tematikus műsorával. A magyar és megannyi más európai ország popzenéje sem tagadhatná ezt a markáns olasz hatást.
Claudio Villa pedig – a hazánkban lényegesen ismertebb Domenico Modugnóval holtversenyben – a legtöbbször, négyszer nyerte meg San Remo fesztiválját: 1955-ben a Buongiorno tristezza, 1957-ben a Corde della mia chitarra, 1962-ben az Addio, addio, 1967-ben a Non pensare a me című dallal. Az Addio, addio-t ugyabban az évben az Eurovíziós Dalfesztiválon is alkalma volt bemutatni, 1967-ben pedig a Non andare più lontano című számmal indult a nemzetközi megmérettetésen.
Az olasz televíziózás egyik legnépszerűbb, táncdalfesztivál jellegű show műsorában, a Canzonissimában is többször szerepelt. Nagy sikert aratott a Senza Rete című televíziós műsorsorozatban is, ahol emlékezetes például az Offenbach dallama nyomán táncdallá lényegülő Povero Cuore előadása, csodálatos összhangban a nagyszerű karmester, Pino Calvi zenekarával. Nem túlzás azt állítani: Villa maga volt az olasz fesztiválkultúra – s ezért különösen megrendítő, hogy halálhírét is az 1987-es San Remo-i dalfesztiválon jelentette be annak állandó műsorvezetője, Pippo Baudo.

http://mandarchiv.hu/cikk/5119/Roma_orok_enekese_Claudio_Villa

Előzmény

Válasz

Róma örök énekese, Claudio Villa
2017.05.27.
Január elsején lenne kilencven éves Róma és Nápoly dalkultúrájának örök zsenije, Claudio Villa.

Újév gyermeke volt. Rómában született 1926-ban, Claudio Pica néven. 1946-ban kezdett el rádióban énekelni, 1947-től pedig sorra jelentek meg gramofonlemezei, majd később egyéb hanghordozók százain is rögzítették dalait. Korai felvételeire a korszakban elfogadott ideálnak megfelelő, a mai fül számára nőiesen finomnak, szinte hártyavékonynak, lágynak tetsző hangzások virtuóz megoldásai jellemzőek. Nemcsak korszakos jelentőségű könnyűzenei előadó és dalszerző volt, az ötvenes évek mozifilmjeiben is gyakran felbukkant, volt olyan év, hogy hat-hét zenés filmben is látható volt a vásznon. Sok filmjét a főleg komédiákat jegyző, de idősebb korában krimi- és horrorfilmjeiről is világszerte ismertté vált Marino Girolami rendezte.
Claudio Villát nehéz lenne a klasszikus vokális könnyűzene nemzetközi mezőnyének bármely szereplőjéhez is hasonlítani. Persze az opera világából érkező, fájdalmasan rövid pályát befutó, de ragyogó sikert arató, olasz-amerikai Mario Lanza repertoárjával mutatnak rokonságot felvételei – s Villa is énekelt olyan részben olasz, részben amerikai nemzetközi slágereket is, amelyek révén Frank Sinatra vagy Al Martino mellett is említhetnénk nevét. A szimfonikus, nagyzenekari kíséret mellett a jazz hangzása is jól állt neki, egyebek mellett retrospektív, dixieland stílusú hanglemezt is kiadott élete során. Ami Villát mégis világsztárrá tette Japántól a Szovjetunióig, az a hagyományos olasz dalkultúra mélyen átélt, cizellált, érzelemmel- és humorral teli, lefegyverzően természetes előadása volt.
A repertoárjába tartozó dalok jó részét már gyerekkorában, a húszas-harmincas években is fütyörészték szülőhelyének, Róma Trastevere negyedének lakói. Életben és műsoron tartott 19. századi eredetű dalokat is. Részben opera- és operettbetétekről és filmslágerekről van szó, de jellemzően inkább arról a sajátos, megannyi olasz történelmi emléket, szeretett helyszínt és szerenádot, hősszerelmet, féltékenységet és férfibánatot, gyászt és a női szépségbe belefeledkező vágyakozást, gyermeki örömet és baráti mulatságot, meg nem valósult álmokat és könnyes búcsút megörökítő dalkultúráról, amelynek szerzői például a nápolyi Cesare Andrea Bixio és E. A. Mario, s amely a modern európai és amerikai popzene egyik legfontosabb forrása.
Lehetne népies műdalnak (folk) és táncdalnak is nevezni ezeket a tökéletesre formált, apró kis dalkölteményeket, melyeknek Villa sokszor megújuló, ismert előadója lett. Miután a negyvenes, ötvenes években e dalok sorát jelentette meg 78-as fordulatszámú gramofonlemezeken, a hetvenes években Antologia Della Canzone Italiana címmel lemezsorozatot adott ki, az itáliai daltörténet korszakaiból nagyon sokoldalúan merítve.
http://mandarchiv.hu/cikk/5119/Roma_orok_enekese_Claudio_Villa

Válasz