Újjászületett a római Palazzo Barberini
Hatvan év kellett hozzá, hogy végre teljes fényével ragyogjon Róma egyik legszebb palotája. A Palazzo Barberinit 1949-ben vásárolta meg az olasz állam, az épület hat évtized múltán kapta vissza barokk pompáját, és újra gyönyörködhetnek a látogatók a Galleria Nazionale dell’Arte Antica valamennyi kincsében. .
Vége annak az áldatlan állapotnak, amelyben úgy tűnt, alszanak a remekművek a rosszul megvilágított, porlepte termekben. Ötven restaurátor és további 60 közreműködő hajtotta végre a csodát Laura Cherubini, Mario Lolli Ghetti és Federica Galloni építészek vezetésével, hat év alatt, 11 millió eurós költségvetéssel.

A restaurálásnak köszönhetően végre elővehettek a raktárakból mintegy 200 festményt, továbbá Rossella Vodret főintendáns hősies munkával szerezte vissza azt a mintegy 400 alkotást, amelyeket kölcsönbe adtak magángyűjtőknek és külföldi nagykövetségeknek, mivel egyszerűen nem volt hely a kiállításukra.

A felbecsülhetetlen értékű kincsek között van Raffaello: La Fornarina című festménye, Filippo Lippi Angyali üdvözlete, valamint Tintoretto: Krisztus és a házasságtörő asszony című alkotása.
A restaurátorok helyreállították a Palazzo Barberini eredeti épület-struktúráját, amelyen olyan 17. századi mesterek dolgoztak, mint Gian Lorenzo Bernini és Francesco Borromini. Ismét tündököl ennek köszönhetően a palota szalonjának mennyezete Pietro da Cortona hatalmas freskójával.
A Barberini-család neve a 17. században egyet jelentett a féktelen fényűzéssel. Egy korabeli mondás szerint „amit a barbárok nem tettek meg, azt a Barberinik igen”. A gazdag római kereskedő család legismertebb sarja Maffeo Barberini volt, aki 1623-ban VIII. Orbán néven lépett a pápai trónra. Ő volt az, aki felfedezte a képek, a látvány propagandisztikus szerepét, és a fent említett három barokk zseni segítségével valósággá változtatta Rómában a legmerészebb képzeletet is. Nagy népünnepélyeket, színházi előadásokat, vadászatokat rendezett, hogy lecsillapítsa az adóemelések miatti zúgolódást. Az volt a célja, hogy Róma mindenki szemében az állam és az egyház egységét szimbolizálja. „Színpad-városának” szépítéséhez nem válogatott az eszközökben: még attól sem riadt vissza, hogy palotáihoz megfossza a Colosseumot minden márványkövétől és a Pantheon bronzából olvasszák a Szent Péter Bazilika óriás baldachinjának lábait.
Maffeo Barberini nem állhatatosságáról volt híres: még bíborosként, 1598-ban megfestette portréját Caravaggióval, később azonban sorsára hagyta. Ugyancsak kardinálisként rokonszenvezett Galileivel, végül azonban ő adta az Inkvizíció kezére.
A Palazzo Barberini modern történelmünknek is egyik fontos színhelye volt: 1950. november 4-én itt írták alá az Európai Emberi Jogi Konvenciót.

http://www.tuttoitalia.hu/olaszarte/olasz-epiteszet-palazzo-barberini-papasag-62500.html