2015.06.21.

Gina Giannotti három éve az Olasz Kultúrintézet igazgatója Budapesten. Olaszország kulturális nagykövete olaszos lendülettel és dinamizmussal pezsdíti fel az olasz-magyar kulturális életet. Beszélgetésünk során a vizuális kultúra, a design jelenlétéről kérdeztük az olasz társadalomban, gazdaságban, az olasz emberek mindennapjaiban.

Miért pont Budapestet választotta kulturális küldetése helyszínéül?

Korábban két alkalommal dolgoztam Franciaországban, Lyonban és Strasbourgban. Irodalom és történelem szakon végeztem, de már pályám elején érdekelt a kulturális diplomácia. Számomra Budapest kelet Párizsa, nagyon kedvelem az itteni kulturális élet pezsgését, lenyűgöz a zene és az irodalom csodálatos hagyománya, szeretem az építészeti remekműveket.

Az Olasz Kultúrintézet maga is egy Ybl Miklós által tervezett épületben kapott helyet.

A magyar állam 1942-ben ajándékozta Olaszországnak az épületet, amely a magyar nemzeti örökség része, s ez a tény az Intézetet látogatók számára is jelképes érzelmi jelentőséggel bír. A neves magyar építész tervei alapján 1865-ben néhány hónap leforgása alatt elkészült épület 1866 és 1902 között a magyar képviselőház székhelye volt. Az olasz állam az átvételkor felújította az épületet, és az elmúlt években is arra törekedtünk, hogy minél jobban megőrizzük ezt a neoreneszánsz műemléket, amely az Ybl Miklós tervezte épületek egyik legszebb példája, és amely a 19. századi olasz épületekre utaló nagy sorozatának egyik állomása. Folyamatosan végzünk felújítási munkákat, szeretném, ha a múlt hagyományainak megőrzése mellett minél frissebb, könnyedebb lenne a belső tér.

Az irodája is ezt tükrözi, világos, modern, szép kortárs design bútorokkal van berendezve.

Amikor ide érkeztem, lecseréltem a berendezést; ezeket a bútorokat, az íróasztalt, a foteleket, a kanapét, a lámpákat Milánóból hozattam. Az előtérben található asztal pedig egy klasszikus „Fratino” asztal reprodukciója. A kortárs design kultúra szép összhangot alkot a több mint száz éves épülettel.

Honnan származnak a falakat díszítő festmények?

A 19. századi jeles olasz festők művei az Intézet állandó gyűjteményének részei. Az Olasz Nemzeti Galéria tulajdonát képezik és azért kaptuk az olasz államtól, hogy bemutassuk azokat a művészeti áramlatokat, amelyek nem provinciálisak, de egy sajátos „olasz nyelvezetet” beszélnek, jellemzően olasz tájakat mutatnak be.

Mi a véleménye a Magyarországon jelen lévő vizuális kultúráról

összehasonlítva az Olaszországban tapasztaltakkal?

A csodálatos építészeti örökséget képviselő budapesti épületeknél megdöbbentő - azoknak szépsége és változatossága ellenére - , hogy sajnálatos módon van egyfajta hiányosság külső megjelenésük tekintetében. Fantasztikus épületek mellett olyan homlokzatokat találni, amelyekre ráférne egy restauráció. Ugyanez érvényes a történelmi városközpont számos épületére is.

Milyen tényezők befolyásolják a designt, a tárgy- és környezetkultúrát Olaszországban?

A történelem és a földrajz, az idő és a tér. Az olasz történelem és az olasz kultúra egyedülálló és mindenki számára elérhető. Észak és dél nagyon különböző, északon hegyek vannak, délen a tenger, közben a dombok, völgyek, a különbözőség csodálatos varázsa mindenütt. Vannak, akik a „100 város országa” jelzőjét használják Olaszországra. Ez annyiban igaz, hogy Róma mellett ott van Milánó, Nápoly, Bologna, Velence, Palermo. A közös jellemzők és a múlt mellett mindegyiknek megvan a maga sajátossága mind történelmileg, mind kulturálisan.

Ezért lett olyan fejlett az olasz design?

Az esztétika a mindennapjaink részévé vált, mi olaszok szeretjük megmutatni a szépséget, a szép tárgyakat, ruhákat, autókat, nagy figyelmet fordítunk a lakások berendezésére.  A művészet szó szerint belefolyik a hétköznapokba, mint például a „négy évszak” nevű pizza, amely Vivaldi egyik remekéről kapta a nevét, vagy a Bellini névvel ismertté vált koktél. A gasztronómia ugyanolyan fontos része egy nemzet kultúrájának, mint a zene, az irodalom vagy a képzőművészet. Szerencsére a hagyományok őrzése mellett az innováció is folyamatosan jelen van az olasz gazdasági életben, az olasz vállalkozók felismerték a designnak, mint hozzáadott értéknek a jelentőségét, és az olasz tervezőkkel együttesen komoly üzleti sikereket érnek el a világpiacon.

Mi az alapvető különbség az olasz és a magyar design helyzete között?

Nem ismerem túlzottan a magyar designt, ám amit eddig láttam belőle, az érdekesnek tűnt. Az olasz design mögött talán egy hosszabb tradíció húzódik, ezen kívül pedig képes a dolgokat egyfajta „könnyedséggel” látni.  A könnyedség és lazaság persze nem jelent felületességet, művészeink nagy felelősséggel alkotnak, teremtenek értékeket.

Ön nagyon csinosan öltözik, van kedvenc divattervezője?

Armani nagyon híres, de nekem az alkatomhoz kicsit férfias, a személyiségemhez jobban illik például Valentino, akinek finomak, nőiesek a ruhái. Mindig azt figyelem, hogy mi illik igazán a személyiségemhez.

Milyen céljai vannak, mit szeretne elérni az Olasz Kultúrintézet igazgatójaként?

2015. május 1-jén megnyitotta kapuit a Világkiállítás Milánóban, melynek mottója az egészség, a környezet és a fenntartható fejlődés. Olaszország a helyes táplálkozás, a jó bor példája, a Milánói Világkiállítás alkalmából étkekkel és táplálkozással kapcsolatos találkozókat is szervezünk. Az Expo Milano 2015 koncepciója mellett foglalkozunk a magyar pavilon bemutatásával, annak ismertetésével is, hogyan fogja Magyarország képviselni az egészséges ételek, az egészséges életstílus és a biotermékek témakörét a világkiállításon. Olaszország nagyon ismert a művészetéről, a kultúrájáról. Alapvető célom, hogy a történelmi gyökerek mellett a modern oldaláról is bemutassuk az országot, a kortárs művészeket a zene, az irodalom, a képzőművészet, a design területein, de ugyanolyan fontosnak tartom a gasztronómia kultúráját is, amely alapvető meghatározója életminőségünknek.

-----------------------------------------------------------------------

http://design.hu/magazin/art-design-muzeum/portre/az-olasz-kultura-nagykovete-gina-giannotti

--------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

2015.06.23.

Évadzáró esten voltunk tegnap este 19 órától a Budapesti Olasz Kultúrintézetben. A Bródy Sándor utcai Giuseppe Verdi-terem különleges eseményén fontos nevek, ritmusok és képek egyaránt helyet kaptak.

Részt vettek az Ensemble Roma Hungaricum és a Magyar Állami Népi Együttes táncosai mint rendkívüli fellépők, akiknek repertoárjában a legmagávalragadóbb tradicionális magyar zenék és táncok kaptak helyet, amelyek ismertek és elismertek világszerte mint a magyar kulturális örökség kincsei. Műsoron Brahms, Monti, Farkas, Bihari, Venditti, Fiorini, Sarasate művei voltak.

Az esten közreműködött Nosenzo, a fiatal olasz művész, aki néhány saját szerzeményét énekelte el. Nosenzo egy rendkívül sokoldalú zenész: klasszikus zenei képzettsége mellett egyidejűleg a jazz rajongója is, amelyet kifinomult gitárjátéka is bizonyít. Énekes-dalszerzőként zenéje onnan ismerhető fel, hogy népszerű dallamok összeházasításából született: a cigányzenére jellemző ritmusokat és dallamokat idézi fel és a jazz manouche-t, míg a dalszövegek vidéki és városi anekdoták és mondókák formáiból építkeznek.

Ezen kívül En-Nico fotókiállításának megnyitójára is sor került, aki 40 fényképen keresztül követi nyomon a Róma–Budapest–Róma útvonalat Firenzén, Velencén, a Balatonon, Triesten és Chioggián keresztül. A kiállított képek nem dokumentációul szolgálnak, hanem egyfajta szellemi státuszt nyernek, amelyek nem köthetők sem időhöz sem történelemhez, viszont ezekből táplálkoznak, hogy a nézőt olyan utakon vezessék végig, amelyek a vizuális asszociációt a megszokottakon való túllépésre ösztönzik.

Az esemény egyúttal a búcsú ideje is volt, ugyanis Gina Giannotti, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatónője a másfél órás zenés est elején négy éves ittléte után úgy búcsúzott el intézete minden látogatójától és barátjától: Viszontlátásra… Rómában!

----------------------------------------------------------------------

http://www.zetapress.hu/kultura/60977

-----------------------------------------------------------------------