A kiállításon bemutatják egyebek mellett azt a dokumentumot, melyben VIII. Henrik angol király kérelmezi Aragóniai Katalinnal való házassága felbontását, VII. Gergely pápa diktátumait, egy 11. századi írást, mely a római katolikus egyház fejének spirituális és földi hatalmát bizonygatja.

 

A Lux in Arcana című tárlatot a római Capitolium múzeumban lehet megtekinteni szeptember 9-ig, ami a szervezők szerint egyedülálló lehetőséget biztosít a betekintésre a szigorúan őrzött vatikáni gyűjtemény egyedülálló kollekciójába. Ez az első és talán az utolsó alkalom erre - írják közleményükben a szervezők.

A tárlaton mintegy száz eredeti, rendkívül értékes darab kerül bemutatásra a vatikáni titkos archívum által több évszázada őrzött kincsek közül. Látható például egy 10. századi pergamen, mely a pápa és a császár között hatalom megosztásáról szól, illetve egy 15. századi rendelet VI. Sándor pápától, ai Spanyolország és Portugália között felosztotta az Újvilágot, miután azt felfedezte Kolumbusz Kristóf.

---------------------------------------------------------------------------------------------

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

http://www.usatoday.com/news/religion/story/2012-03-06/vatican-exhibit/53387098/1

 

 

http://www.vjm.hu/kultura/eloszor-nezhetjuk-meg-a-rendkivuli-dokumentumokat-lesznek-meglepetesek/220/

 

http://en.museicapitolini.org/mostre_ed_eventi/mostre/lux_in_arcana_l_archivio_segreto_vaticano_si_rivela

 

http://mult-kor.hu/20120301_eloszor_mutatjak_be_a_vatikani_archivum_kincseit

 

video:

 

http://www.bbc.co.uk/news/world-17249425

 

------------------------------------------------------------------------------------------

Vatikáni titkok

 

 

2012.12.05.

 

Paul den Heuvel belga könyvkiadónak szenvedélye a Vatikán könyvtára. Rendületlenül bújja a kincseit, persze parányát csak, mert több emberéletnyire sem futná az egész fölfedezése.

 

Eddigi élményeit most kötetben gyűjtötte össze. Elmondja benne, hogy soha és senki nem kérdezte meg tőle, katolikus-e, mégis mindig készséggel rendelkezésére állnak, még egyes korábban titkosaknak minősített részekbe is bejutott. Napóleon itáliai hadjáratai idején a hódító császári hadsereg egységei fosztogatták a pápai archívumokat, hidegben a kitépett oldalakkal melegítették magukat. De a Szentszék maga is pusztított, hogy bizonyos dokumentumok ne kerülhessenek Bonaparte kezére. E történelmi kincseket is sokáig elzárták a kutatók elől, csak 1881-ben nyitották meg a kapukat. Ettől kezdve évenként mintegy 1 500 az egyetemi fölhatalmazással érkezők száma. Az engedélyezés nem túlságosan liberális, néha maga a pápa dönti el, kit enged be és hová. XVI. Benedek is 2006-ban járult hozzá, hogy a XX. században csupán XI. Pius koráig lehessen búvárkodni a dokumentumok között. A hajdani Pacelli bíboros volt az, akinek a viszonya a hitleri birodalommal a mai napig sem teljesen tisztázott.

 

Ezzel szemben vitrinben látható az az 1530 július 13-án keltezett levél, amelyben angol lordok kérték VII. Kelemen pápától VIII. Henrik és Aragoniai Katalin házasságának az érvénytelenítését. Az okmánynak nyoma veszett és csak 1926 januárjában bukkantak rá, a fáma szerint egy szék kárpitjába rejtve. "A legszebb dokumentum az anglikánizmus születéséről, amivel csak találkoztam", írja könyvében a flamand búvárkodó. A belga beszámol arról is, hogy VI. Pál pápa a még nem a nyilvánosság elé kínálkozó "titkokat" 85 kilométer hosszúságú bunkerben rejttette el. Riasztás jelzi automatikusan, ha az arra illetékes feledékeny elmulasztana ajtót bezárni. A titkos bunker állítólag 2015-ben megnyílik, és akkor talán XI. Pius múltjának egyes homályai is tisztázódhatnak.

 

-------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=604837

 

------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Lux in Arcana

 

2013.08.12.

 

Kár lenne tagadnom, hogy eleve kettős prekoncepcióval készültem a sokféle legendával övezett Vatikáni Titkos Levéltár római kiállítására. A „Lux in Arcana” már a címével is a titokzatos sötétség eloszlatását ígéri; s mivel a kiállítás videómegosztókról letölthető hatásos reklámfilmje, óriásplakátjainak képi világa leginkább az utóbbi évek második legnagyobb egyházellenes támadásának, Dan Brown Da Vinci kódjának vizualitását idézi, kézenfekvő volt a feltevés: reaktív, és a film együgyű rágalmait visszaverni szándékozó tárlat vár az Örök Városban. Igaz, a hivatalos változat szerint a március 1-től szeptember 9-ig megtekinthető kiállítás apropója csupán annyi, hogy a titkos levéltár az idén ünnepli fennállásának négyszázadik évfordulóját – 1612-ben V. Pál pápa határozta el a felállítását. De a kiállítás katalógusának bevezetőjében Giovanni Alemanno, Róma polgármestere „rejtélyek lenyűgöző gyűjteményéről”, „misztikus és egyben feltáró jellegű dokumentumokról” írt, és ez a szóhasználat megerősítheti a látogatónak azt a gyanúját, hogy a kiállítás az egyház elleni támadások formanyelvén fog védekezni. A másik előítélet vagy inkább kétség sokkal egyszerűbb és kiállítástechnikai jellegű volt: aki járt már levéltárban, forgatott régi iratokat, tudja, hogy ezek a legritkább esetben látványosak, ennélfogva önmagukban nemigen alkalmasak kiállításra. Nincs unalmasabb egy kétdimenziós, szöveges tárlatnál, és berendező legyen a talpán, aki az iratok tömegét úgy el tudja rendezni, hogy a tizedik oklevélnél ne forduljon ki érdektelenül a látogató teremből. És ezen az se nagyon tud változtatni, ha mégoly különleges iratok sorakoznak egymás mellett. Vagyis logikusnak tűnt, hogy vagy rettentő unalmas lesz a kiállítás, vagy sokféle technikai trükkel teszik fogyaszthatóvá és térbelivé a dokumentumokat az új évszázad egyre inkább élményközpontúvá váló látogatói számára. A Capitoliumi Múzeumban rendezett kiállítás azonban sok tekintetben rácáfolt előítéleteimre. A tárlat ugyanis valóban a titokzatos levéltárat akarja bemutatni, páratlan kincseiből több tucatnyit – és kicsit az intézmény egészen hétköznapi életét is, amelyik csöppet sem meglepő módon teljesen olyan, mint bármelyik más archivumé. Az iratok feldolgozása, rendezése, konzerválása, semmiben sem különbözik mondjuk a Magyar Országos Levéltártól. Ráadásul az intézmény nevében szereplő Segreto (titkos) szó sem valamiféle eltitkolt, a nagyvilág félrevezetésének és a hatalmi pozíció megtartásának céljából elhallgatott információkat jelent, mint amit a kortárs bulvárlektűr jó néhány darabja sugall, hanem csupán annyit, hogy ez a pápa magánlevéltára. Csakhogy az itt bemutatott iratok az emberiség elmúlt kétezer évének legjelentősebb, mondhatni sorsdöntő pillanatait reprezentálják, és ez önmagában is annyira érdekes, hogy nemigen szükséges semmilyen különleges kiállítástechnikai fortély ahhoz, hogy a látogatók érdeklődése ne lankadjon a három szint tárlóinak végignézése során. Persze azért a válogatásnál sikerült olyan dokumentumokat kiemelni, amelyek a történészeken kívül a kíváncsiskodók, mondjuk a sajtó érdekelődését is felkelthetik, és bizonyára részben ennek köszönhető a bemutató hatalmas nemzetközi sajtóvisszhangja – valamint ennek következményeként a Capitoliumi Múzeum pénztára előtt szinte szünet nélkül kígyózó sor. Ilyen érdekes dokumentum mindjárt a kiállítás elején a Nagy Konstantinnak tulajdonított adománylevél, a Donatio Constatini, amelynek hamisítvány voltát Lorenzo Valla könyvtáros már a 15. században bebizonyította, és ez a tény azóta húzódó polémiát eredményezett: Luther már 1537-ben foglalkozott a kérdéssel, és a vita során időről időre felvetődött a hatalom természetének teológiai és filozófiai értelmezése is. Nem véletlen, hogy nálunk a kérdés ma leginkább a Hit Gyülekezete médiabirodalmát foglalkoztatja a kiállítás kapcsán. Természetesen nagy érdeklődést kelt Galilei perének irata, hiszen Szent Hivatal 1633-as ítélete szimbolikus jelentőségre tett szert, és a per a szabadgondolkodás elleni merénylet legfőbb ikonjává vált; nem véletlen, hogy jó néhány szabadkőműves páholy és szabadgondolkodó kör viseli az itáliai tudós nevét. Ezen tényen, Galilei ikonikus jellegén, II. János Pál csak kis mértékben tudott változtatni, amikor 1992-ben a Tudományos Pápai Akadémia ülésén igazságot szolgáltatott a tudósnak; de lassú víz partot mos: talán az akták mostani bemutatása is hozzájárulhat a fordulathoz. A Vatikán tudománypolitikai kommunikációjának azt az egyszerű tényt kell hangsúlyoznia, hogy nincsenek eltitkolt iratok, elfedett igazságok, és a kutatók minden olyan dokumentumhoz hozzáférhetnek, amelynek nyilvánosságra hozása nem sért jogokat. A templomosok perének hosszan kígyózó pergamenje például a tárlat egyik fénypontja: ebben a teremben időznek a legtöbbet a látogatók, anélkül, hogy el tudnák olvasni a szöveget – vagy egyáltalán tudomásuk lenne arról, hogy perirat már évek óta, akár hasonmás kiadásban is hozzáférhető. Egy másik népszerű hely a tolongáshoz az 1689-ben elhunyt és a Szent Péter székesegyházban eltemetett Christina Alexandra svéd királynő lemondásának dokumentuma: e sorsfordító konverzió fontos pillanata az egyháztörténetnek. Vélelmezhető azonban, hogy a kiemelt figyelem nem egészen a rekatolizáció történelme iránti felfokozott érdeklődésnek köszönhető, hanem annak az egyszerű ténynek, hogy számos világlap a királynő nemi orientációjáról illetve esetleges hermafroditizmusáról írt a dokumentum kapcsán. De akárhogy is van, bizonyos, hogy a világosságot nem a kiállítás rendezői gyújtották meg, és a sokféle reakcióból egyenlőre az sem látszik tisztán, hogy terjedni tud-e a sötétségben.  -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------

http://www.magyarszemle.hu/cikk/20120719_lux_in_arcana

 

------------------------------------------------------------------------------------

m