Szombaton déltájban a rendházunkból a közeli rádióba igyekszem. Az utca végén a Vatikán felől egy hosszú, feketekabátos bíboros tűnik fel, nyurga léptekkel éppen ő is az Angyalvár és így a Vatikáni Rádió felé siet.

Egy szembejövő taxi lassít, a sofőr letekeri az ablakot és odaköszön: Buon giorno, Eminenza! Jó napot, bíboros Úr! A hosszúköpenyes kardinális mosolyogva viszonozza a köszöntést, majd egy gyalogosátkelőnél megáll és türelmesen átenged maga előtt egy idős nénikét. A mamóka a rossz macskaköveken éppen csak botorkálni tud, aztán a járdán megállva visszafordul és megköszöni az elsőbbséget. Hajlott is a háta, így aztán egész alulról tekint fel a sajátos fekete járókelőre. O, mio Dio,  é un Cardinale! – hallom a kimotyogott meglepődését, aztán ő is ugyanúgy megköszönti a bíboros urat.

Ilyen előzmények után lépek a bíboros mellé és haladunk együtt, immár ketten, egyformán kiadós léptekkel. Épp azon gondolkodom, hogy miért is köszön rá olyan nyílt barátsággal a taxisofőr, miért örül meg neki a nénike és én is miért érzem magam olyan otthonosan mellette. Nem hiszen, hogy ez véletlen lenne! – tartok itt, amikor rám néz, és én is köszönök neki. Immár harmadszor hallja fél perc leforgása alatt ugyanazt: Jó napot, bíboros Úr!  

Látom, hogy közlékeny fajta és talán rajtam is érzi. Ő kezdi a beszélgetést. Mi piace fare un po’ di footing! Szeretek gyalogolni! – mondja, mire a cipőjére nézek. Vagy negyvenhetes, erős, félmagas fekete cipő. Tényleg, inkább illik a footinghoz, mint egy hosszú vatikáni márványfolyosóhoz. Közben a rádióhoz érkezünk, még a Traspontina sarkán. Kezet nyújt és bemutatkozik: „Joseph William Tobin from Newark”, aztán én jövök a magaméval és hogy jezsuita vagyok. Itt dolgozik? – bök a rádióra és mosolyog. Aztán afelől kérdez, hogy miként megy a rádió reformja. Megmondom neki, ahogy látom. Elgondolkodik, majd személyes emlékeit idézi a korábbi legfőbb elöljáróinkról, Kolvenbach és Nicolas Adolfo generálisainkról…

Szombat dél van, állunk a kereszteződésben és egy rövidke beszélgetés után elköszön. Jobbra indul, ahogy gondolom az észak-amerikai kollégium felé a Tiberisz parton. Megy tovább nyugodtan, hosszú és egyenes léptekkel.                        

Egy amerikai bíboros Rómában. Nem újdonság. Több is van belőlük. Egy barátságos és egészen emberi amerikai bíboros, aki miután délelőtt a Vatikánban Ferenc pápával találkozott egy rendes és sportos gyaloglásra indul, és kerülő úton érkezik haza. Kifogástalan téli bíborosi öltözetben. Nincs benne semmi különleges. Csak egészen emberi. Pont ez tetszik benne.

Néhány apróság. Joseph William Tobin érseket Ferenc pápa 2016. november 19-én nevezte ki bíborossá, most szombaton pedig személyes találkozás keretében a Szerzetesi Kongregációban bízott rá kuriális feladatot. Most vasárnap délelőtt vette birtokba a Via Trionfale-n a Santa Maria delle Grazie címtemplomát. Bíborosi jelmondata: Gaudete in Domino! Örvendezzetek az Úrban!

---------------------------------------------------------------------------------------------

http://hu.radiovaticana.va/news/2017/01/30/j%C3%B3_napot,_b%C3%ADboros_%C3%BAr!__-_p_v%C3%A9rtesaljai_l%C3%A1szl%C3%B3_jegyzete/1289268

--------------------------------------------------------------------------------------------