Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
4 éve | Huszákné Vigh Gabriella | 0 hozzászólás
2020.10.15.
Nem Donald Trump az első meghatározó politikai vezető, aki megbetegedett
egy világjárványban. Jusztinianusz újra naggyá akarta tenni a Római
Birodalmat, de a grandiózus álomba a pestis verte be az utolsó
koporsószöget. Ő maga is elkapta a kórt, ereklyékkel védekezett, de
valószínűleg inkább a jó táplálkozás mentette meg.
Rossz idők jártak a Római Birodalomra az időszámításunk szerinti V.
század végén. A birodalom nyugati fele a migránsok évszázadok óta folyó
szervezett betelepítése miatt elveszett, a határok porózussá váltak, a
valaha egymilliós Rómát menetrendszerűen fosztották ki a barbárok. Az
egykor legyőzhetetlen légiókat külföldi zsoldosokkal kellett
felduzzasztani. A gazdag keleti provinciák vesztésre álltak a perzsákkal
és a kínai selyemtermelőkkel szembeni kereskedelmi háborúban, az
egységet és a belső békét ellencsászárok lázadásai és keresztény
frakciók elvont kérdések körül forgó, de annál kérlelhetetlenebb
ideológiai küzdelmei tépázták.
De 527 nyarán trónra lépett egy férfi, aki elhatározta, hogy újra naggyá
teszi Rómát (a félreértések elkerülése végett: „Róma” akkor már rég nem
a várost, hanem a birodalom keleti részét jelentette, és ez meg is
maradt még évszázadokon keresztül).
Jusztinianuszt nagybátyja, a testőrből császárrá lett Jusztinosz adoptálta, és emelte a testőrségébe, majd a szenátusba. Az óriási munkabírású Jusztinianusz már 518-tól aktív szerepet vállalt a birodalom kormányzásában, de csak 45 évesen került trónra. A császári bíbort felöltve nem sokat teketóriázott, és az elődje idején felhalmozott gigantikus aranytartalékkal a kincstárában azonnal belekezdett programjának megvalósításába. Ezt a programot egyetlen szlogenben össze lehetett foglalni: Renovatio imperii Romanorum, azaz A rómaiak birodalmának helyreállítása. Jusztinianusz néhány kiváló tábornok segítségével nagy győzelmeket aratott a nyugati fronton (keleten viszont a perzsa Szászánida Birodalommal szemben maradt az évszázados status quo), de a helyreállítás nem merült ki az elveszett provinciák visszaszerzésében, az 530-as években a birodalmon belül is mélyreható változások történtek.
Jusztinianusz feszesebbre húzta az ortodoxia vallási gyeplőjét, amivel
nemcsak a keresztény irányzatok teológiai kalandozásait fékezte meg,
hanem elkezdte kigyomlálni a nabateusokat, ammonitákat, szamaritánusokat
és más ősi pogány felekezeteket. Az ideológiai szigort az idealizmusát
keresztény tanokkal vegyítő neoplatonikus akadémia sem élte túl. De
ahogy az lenni szokott, a vallási despotizmus nemcsak térítésben és
végeláthatatlan vallási alkudozásokban nyilvánult meg, hanem olyan
fantasztikus alkotásokban is, mint a konstantinápolyi Hagia Szophia vagy
a ravennai San Vitale-székesegyház. De Jusztinianusz utasítására
rendszerezték az évszázadok alatt irdatlanul felduzzadt római
jogszabályokat is, és helyezték professzionális alapokra az adóztatást.
A császár uralmát azonban a tömegek nem élték meg új aranykorként.
A
korabeli Colin Kaepernickek és LeBron Jamesek bujtogatására a százezres
tömeget alkotó konstantinápolyi fogathajtó-ultrák 532-ben romba
döntötték a császári fővárost, aztán 535–536-ban egy vulkánkitörés révén
a légkörbe került hamu az írott történelem legradikálisabb, háromfokos
lehűlését eredményezte. Prokópiosz, a kor meghatározó görög
történetírója megrendülten emlékszik vissza:
a Nap elsötétült, és a sötétség 18 hónapig tartott. Mindennap alig
négy órán keresztül lehetett látni, és fénye csak gyenge homályt
árasztott.
A permanens napfogyatkozás a dél-amerikai mocsika kultúrától Kínáig
mindenhol katasztrofális hatással volt a mezőgazdaságra, és a római
provinciák agráriumát is térdre kényszerítette. Márpedig egy olyan
korban, amikor a lakosság nagy része alig rendelkezik tartalékokkal,
egy-két évnyi rossz termés automatikusan milliók életét követelő
éhínséget jelent. Mindezt már ekkor is sokan a császár istentelenségével
magyarázták, pedig a valódi apokalipszis még csak ezután jött:
megjelent egy ismeretlen, halálos kór, ami bűzös, fájdalmas fekete
duzzanatokkal borította el áldozatait, és nem ismert kegyelmet.
A birodalomra lecsapott a pestis
Ezt a pestist ugyanaz a baktérium okozta, mint az európai kollektív
emlékezetben A pestisként vagy még drámaibban fekete halálként
bevésődött 1347-es járványt.
A pestist Jusztinianusz becézhette volna
akár „kínai kórnak” is, igaz, a Yersinia pestis baktérium nem vuhani
denevéreken, hanem az akkor még bizonytalan státuszú Altaj és Tien-san
közti sztyeppék rágcsálóin élősködő bolhákon keresztült került
érintkezésbe az emberekkel.
A pestises bolhák a sztyeppéken mormotákon keresztül kerültek a lakott
területekre, ott patkányokra szálltak át, és így keltek át az
Indiai-óceánon Kelet-Afrikába. A Níluson lefelé haladva értek el 541-re a
Keletrómai Birodalom éléskamrájának számító Egyiptomba, majd a
gabonaszállító hajókkal Konstantinápolyba. Mivel a búza a patkányok
egyik kedvenc tápláléka, a városban található nagy silók lettek a
járvány epicentrumai, ahonnan irtózatos ütemben kezdett terjedni a
fertőzés a zsúfolt metropoliszban.
A járvány a távolsági kereskedelmet bonyolító hajók, az ide-oda
vonulgató hadsereg és a több régióból menekülő tömegek segítségével
544-re a Római Birodalom minden provinciájába eljutott. És miután
mindenhol több hónapig tombolt, nagyjából 549-re úgy tűnt, végre
kifullad. Valójában csak visszaszorult, és a nyájimmunitást élvező
túlélők generációját követően még több mint kétszáz éven keresztül
hullámokban tért vissza. Kutatók szerint 750-ig akár 50-100 millió ember
is áldozatul eshetett a járványnak. (Tegyük hozzá gyorsan, ez tipikusan
az a terület, ahol még a becsléseket is csak becsülni lehet, az utóbbi
időkben nagyságrendekkel szerényebb veszteségadatokat is publikáltak
tanulmányokban.)
Konstantinápolyban a krónikák érzékletes leírása szerint napi 5-10 ezer
ember halt meg, a temetetlen halottak olyan bűzt árasztottak, hogy
gályákra pakolva küldték őket a Márvány-tengerre.
Jusztinianusz a
hadsereget is kivezényelte az áldozatok elföldelésére, de a katonák sem
pszichésen, sem fizikailag nem bírták a munkát.
Alattvalóihoz hasonlóan a császári udvar is tehetetlenül állt a kórság
előtt. A pestisre a modern antibiotikumok előtt nem létezett
megnyugtatóan hatásos gyógymód, és a helyzeten az sem segített, hogy a
kor vezető orvosai – bár az elkülönítés fontosságát felismerték –
teljesen félreértették a fertőzés természetét. A II. században élt
(amúgy számos praktikus megfigyelést hátrahagyó) Galénoszt követve a
betegségeket a testnedvek egyensúlyának megbomlásával magyarázták, és
ennek megfelelően eszközeik is ezen egyensúly helyreállítására
összpontosítottak. A pogány orvostudomány ezekben az évtizedekben
szorult vissza az ortodox kereszténység által javasolt gyógymódokkal
szemben, de utóbbiakban ugyanúgy nem volt sok köszönet. Nagyjából
annyira voltak hatékonyak, mintha fertőtlenítőszert itattak volna
pácienseikkel, ugyanis főleg profetikus álmoktól várták a gyógyulást.
Amikor Jusztinianusz érezte magán a pestis tüneteit, a mélyen vallásos császár is a keresztény módszerekhez fordult: körülvette magát gyógyító ereklyékkel. Két népszerű, még a III. században vértanúhalált halt gyógyító szent, Kozma és Damján koponyáját hozatta el a földi maradványaikat őrző szíriai városból, és nem is kellett csalódnia, mivel túlélte a kórságot, amibe körülötte százezrek pusztultak bele.
Megmenekülését a mai tudósok nyilván nem a koponyákkal magyarázzák,
hanem a szerencsével és a jóltápláltsággal. Régészek ugyanis
megállapították, hogy a pestis túlélésének egyik tényezője a jó
táplálkozással megtámogatott erős szervezet, és a két nagy pestisjárvány
azért volt olyan pusztító, mert a kórokozó a sorozatos rossz termés
miatt alultáplált és legyengült populációval találkozott.
Megmeneküléséből Jusztinianusz azonban azt a következtetést vonta le,
hogy érdemes a szentekre bízni az egészségét. Így azután amikor
köszvényes lett, Szent Irénhez imádkozott, nemi betegségének
gyógyításához egy később szintén szentté avatott római orvos, Sámson
segítségét kérte (utóbbi cserébe megalapíthatta Konstantinápoly
legnagyobb szegénykórházát). Élete utolsó éveiben az őt kínzó
veseköveket maga Szűz Mária enyhet adó érintése zúzta szét.
Jusztinianusz egyébként több mint húsz évvel élte túl a pestisjárványt,
de birodalma a vér- és adóalany-veszteségtől annyira legyengült, hogy a
Renovatio imperii Romanorum programját nem tudta megvalósítani. Bár
hadserege az 550-es évekre Itáliában kicsikarta a győzelmet az
osztrogótokkal szemben, és az Ibériai-félsziget tengerparti részeit is
sikerült behódoltatni, a térképen tetszetős gyarapodás ellenére a
hódítások gyenge lábakon álltak, pár évvel a császár halála után egytől
egyig elvesztek a vizigótok, avarok és longobárdok csapásai alatt.
--------------------------------------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------------------------------------------------------
---------------------------------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------------------------------------------------
|
|
Huszákné Vigh Gabriella írta 5 órája a(z) gyűjtő fórumtémában:
https://www.google. ...
Huszákné Vigh Gabriella 8 órája új blogbejegyzést írt: Magyar és nemzetközi egyházi iskolák és öregdiákok találkoztak Rómában 2024
Huszákné Vigh Gabriella 15 órája új blogbejegyzést írt: Ötven éve halt meg Vittorio De Sica olasz színész, neorealista filmrendező 2024
Huszákné Vigh Gabriella 17 órája új blogbejegyzést írt: A római start után a levegőben kigyulladt a hajtóműve egy 249 utast szállító Boeingnek 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: Petényi Katalin, Kabay Barna: Fénytörés c. dokumentumfilmjének római bemutatója 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: A római Diocletianus fürdőben Tony Cragg angol művész kanyargós szobrai 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: Nem turistabarát restaurálások Rómában a jövő évi Szentévre 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: Emlékkötet jelent meg Fraknói Vilmos halálának centenáriumi évében és interjú Sági György történésszel 2024
Huszákné Vigh Gabriella 2 napja új blogbejegyzést írt: Rómában minden út az Umbilicus Urbistól indult ki a Forum Romanumon 2024
Huszákné Vigh Gabriella 3 napja új blogbejegyzést írt: Trevi kút víz nélkül, ideiglenesen beleépített sétahíddal 2024
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Járványok, karantén és üres templomok a történelemben
Oltás Rómában 2021
Az 1656-os római pestis és a jezsuita polihisztor Kircher
Marcus Aurelius szobra, mint magyar emlék Rómában, és a császár mai aktualitása