Gettóba zárásnak nevezzük valamely vallási, faji vagy nemzeti közösségnek kényszerlakhelyre való telepítését. Itáliában a zsidók számára az első gettót (ol.: ghetto) Velencében létesítették 1516-ban. A római gettó kialakítását 1555-ben IV. Pál pápa rendelte el a Cumnimisabsurdumc. bullával.

A keresztények ugyanis a zsidókat Jézus gyilkosainak tartották (csak a II. Vatikáni Zsinat mentette fel őket ezen vád alól). A Szentírás szerint a jeruzsálemi zsidók Jézus halálára szavaztak azzal a felkiáltással hogy „Az ő vére rajtunk és fiainkon” (Mt.27,25). Mai jogi felfogásunkkal ellentétben, akkoriban elfogadott volt, hogy a bűnökért a késői leszármazottak is bűnhődnek. A keresztény tanítás még ma is azt mondja, hogy minden ember eleve bűnös,mert az ősszülők – Ádám és Éva – ettek az édenkert tiltott fájának gyümölcséből. (Ettől az „eredeti bűntől” –amit a teológusok inkább a kegyelmi állapotból valókiesésnek tartanak – Jézus váltotta meg halálával azokat, akiket megkeresztelnek.)A bulla szerint a zsidóknak hálásaknak kellett volna lenniük, hogy megtűrik őket a keresztények közösségében.

Számos intézkedést tartalmaz korlátozásukra. Elrendeli gettóba való költöztetésüket, megtiltja, hogy városonként egynél több zsinagógát tartsanak fenn. Csak szakképzettséget nem igénylő munkát folytathatnak(pl. zálogügylet, halárusítás, használtcikk kereskedés), ingatlantulajdonuk nem lehet, keresztény szolgát nem tarthatnak.

A zsidó férfiaknak a gettón kívül sárga sapkát, a nőknek sárga fejkendőt kell viselniük (hasonlóan a prostituáltakhoz) stb. (A gettót létesítő pápát, szigorúsága miatt, annyira gyűlölték a rómaiak, hogy, amikor meghalt, szobrát ledöntötték, fejére sárga sapkát húztak és belökték a Teverébe.)

A gettó Róma XI. városnegyedében (RioneSant’Angelo), 270 m hosszban a Tevere bal partján terült el, a mai Lungotevre dei Cenci, a Piazza delle Cinque Scole és a Via del Portico d’Ottavia által határolt, kb. három hektárnyi, trapéz alakú területen (1.ábra), ahol többnyire eredetileg is zsidók éltek. (Az itt lévő keresztény templomokat lebontották.)

Fallal vették körül, amelynek építését a zsidóknak kellett megfizetni.Több kapuja volt, ezeket éjjelre bezárták. 1825-ben XII. Leó északról egy háztömböt csatolt hozzá, amely egészen a Piazzaza Matteiig terjedt (2.ábra). Az itteni kaputól a szűk Via della Reginella vezetett befelé.

A gettó lakóinak száma a kezdeti 2000-ről 7000-ren övekedett, és szörnyű zsúfoltság alakult ki. Minthogy a területet nem lehetett bővíteni, felfelé terjeszkedtek (3.és 4.ábra). A sötét sikátorokat akár ötemeletes házak szegélyezték, amelyek használatáért a zsidóknak évente bért kellett fizetniük. A közösségnek évente kér-vényeznie kellett, hogy a városban lakhassanak.

Szombatonként kötelesek voltak a gettóval szomszédos egyes templomok (S. Maria del Pianto, S. Angelo n Pescheria, S. Gregorio alle Quattro Capi, Tempiettodi Carmelo, 5.ábra) előtt térítő szentbeszédet hallgatni, amiért szintén fizetniük kellett. A S. Gregorio kapuja felett héber és latin nyelvű felirat idéz az Ószövetségből (Iz.65,2-3. 6.ábra). „Egész napon át kitártam kezemet a lázadó nép felé, mely nem a jó úton, hanem saját feje után jár. Ez a nép szüntelen csak bosszant engem, dacol velem”. A gettó vegyes származású lakossága által követett ötféle zsidó rítus zsinagógáit egy épületbe (Cinque Scole) telepítették.

A városrészt a Tevere áradása gyakran elöntötte, ami kedvezett a járványoknak. Benne nem volt kút. Északi határán, a Piazza Mattein ma is áll a Teknősbékák Kútja (Fontana delle Tartarughe (7.ábra), Giacomo della Porta műve (1584). Közepén négy bronzdelfin szájából a vízsugár kagylószerű márványmedencéket céloz meg. Mögöttük négy fiú bronzszobra, akik feltartott kézzel egy-egy teknősbékát segítenek be a kút felső táljába. Ennek közepén egy vízsugár felfelé irányul, oldalán pedig kerubfejek szájából, közvetlenül a legalsó, sekély medencébe folyik a víz. (Az itteni, alacsony víznyomás miatt nem terveztek bővizűbb szökőkutat.)

A Fájdalom Kútja (Fontana del Pianto, 8.ábra), amely a szomszédos templomról kapta a nevét, a nyugati kapu előtt, az egykori Piazza Giudián állt. 1930-ban áthelyezték kissé délebbre, a Piazza delle Cinque Scole-ra, a Cenci-Bolognetti palota bejáratával szembe. (Eredeti helyét fehér kövekkel rakták ki az úttesten.) Ezt is G. della Porta tervezte (1593). Nyolc karélyos medencéjébe a felette lévő tálat díszítő négy álarcból folyik a víz.

1798–1799-ben, a II. Római Köztársaság alatt, 1809–1814-ben, a francia megszállás idején, és 1849-ben, a III. Köztársaság hónapjaiban a zsidók szabadon költözködhettek, de a pápauralom visszatértével ismét a gettóba kényszerítették őket. 1870-ben a pápai állam megszűnt, de a zsidók számára csak 1882-ben engedélyezték a szabad költözködést. Sokan maradtak azonban a megszokott környezetben.

A századfordulón a falakat és a régi házak nagy részét lebontották, és a városrész megújult. 1904-ben itt, a Tevere parton épült meg az eklektikus stílusú, nagy zsinagóga (Tempio Maggiore), amelyet 1986-ban II. János Pál pápa – elsőként a pápák közül – meglátogatott. Példáját utódai is követték.

A II. Világháború alatt, 1943. szeptember 3-án Olaszország átállt a Szövetségesek oldalára, mire a német csapatok megszállták Észak-Itáliát. A német rendőrség október 16-án délelőtt razziát tartott Rómában, főként a hajdani gettó területén. A népszámlálási adatokból már régebben készült listák alapján 1259 zsidót letartóztattak, és két nap múlva közülük 1023-at deportáltak Auschwitzba. Innen a háború után mindössze 16-an tértek vissza (a 207 gyermek közül egy sem). XII.Piusnak mindmáig felróják, hogy nyilvánosan nem fejezte ki tiltakozását.

A műemlékekben szegény városrészt gyakran keresik fel turisták a régi gettó hangulatát megőrző, szűk utcái és a számos kis, kóser vendéglő miatt. Ezekben készül a helyi ételkülönlegességnek számító „articsóka zsidó módra” (carciofi alla giudia, 9.ábra). A zöldségszárát kb. 5 cm-esre kurtítják, csúcsát lemetszik, és külső, kemény rétegét lehántva hígított citromlében áztatják. Száránál fogva az asztalhoz nyomják, szétnyíló levelei közé sót és borsot hintenek. Egészében olivaolajban megsütik. Ha eközben vízzel meghintik,megbarnult levelei ropogósak lesznek. Melegen fogyasztják.

Forrás: MAGYAR BELORVOSI ARCHÍVUM 2020/6

--------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------