2017.05.28.

 

Krutsay Miklós dr.: Egy francia szobrász Rómában cikke megjelent az Immunológiai Szemle/Immunology Quarterly • 2016. VIII. évfolyam, 3. számában.

 

Az ifjabb Pierre Le Gros (nevét Legros-nak is írják) 1666-ban született Párizsban. Apja XIV. Lajos udvari szobrásza volt, nagyapja rézmetsző, testvérei is szobrászok. 1686-ban ösztöndíjat
nyert, és 1690-ben érkezett a római Francia Akadémiára. Itt készített másolatot egy ókori görög szoborról, amely később Párizsba, a Tuileriák kertjébe került. 1697–1707-ben Bouillon bíboros, francia követ családi síremlékén dolgozott, amelyet a clunyi apátságban szándékoztak felállítani. Erre azonban nem került sor, mert a bíboros kegyvesztett lett XIV. Lajosnál. A síremlék egyes részei a clunyi Hoˆ tel-Dieu-ben láthatók (1. ábra).

 

A jezsuiták az 1700-as szentév alkalmából egy díszes oltárral kívántak emléket állítani alapítójuknak, Loyolai Szt. Ignácnak római főtemplomukban, az Il Gesůban. Az oltár tervezője Andrea Pozzo S. J. volt. Le Gros pályázatot nyert az oltár jobb oldalára szánt szoborkompozíció elkészítésére (1695). Ennek címe: A vallás legyőzi az eretnekséget. A vallást megszemélyesítő női alak keresztet tart az eretnekséget szimbolizáló két idős ember elé, akik erre ijedtükben hanyatt esnek. A Vallás lábainál egy puttó élvezettel tépi ki egy eretnek könyvének lapjait (2. ábra).

Le Gros még ezen a művön dolgozott, amikor az oltár főalakja, Szt. Ignác ezüstszobrának készítésével is megbízták (1697, 3. ábra).

 

 

Elhagyta az Akadémiát, és a francia követségen, a Palazzo Farneseben kapott lakást.

 

A római dominikánusok is felfigyeltek rá, és a rendjükből való V. Pius szentté avatására készülve megrendelték nála a pápa szarkofágját, amelyet a Santa Maria Maggiore bazilika
Cappella Sistinájában épített síremléken helyeztek el (1697–1698). (Ha a szarkofág oldalát lehajtják, üveg mögött látható a pápa felöltöztetett csontváza, 4. ábra.)

 

 

 

A jezsuiták Szt. Ignác-temploma jobb kereszthajójának Gonzága Szt. Alajos-oltára hatalmas, fehér márvány domborműve, amely a szent megdicsőülését ábrázolja, szintén Le Gros műve (1697–1699, 5. ábra).

 

 

 

Ezt az oltárt is A. Pozzo tervezte. 1700-ban a mestert a Szent Lukács Akadémia – a római képzőművészek egyesülete – tagjai közé választotta.

1702-ben a római egyházi bank és zálogház régi palotája (Palazzo del Monte di Pieta) kápolnájának díszítéséhez egy domborművel járult hozzá. A Szent Péter bazilika főhajójának
falán két sorban, falfülkékben rendalapító szentek (4,5 ill. 5,75 m magas) szobrai sorakoznak. Az első ilyen szoborra (Szent Domonkos) Le Gros kapott megbízást (1702–1706, 6. ábra).

A Lateráni Szent János bazilika Borromini által vezetett restaurálásakor a főhajó falán zöld márvány edikulákat alakítottak ki a 12 apostol szobra számára. Később itt helyezték el Szt. Bertalan és Szt. Tamás 4,25 m magas szobrát is, amelyeket a művész 1703–1712-ben készített (7. ábra).

 

A S. Andrea al Quirinale sekrestyéje felett, a volt jezsuita noviciátus emeletén található Kosztka Szt. Szaniszló rekonstruált és kápolnává alakított szobája, és benne Le Gros legegyénibb műve, amely a szentté avatott szerzetes-növendéket halálos ágyán fekve ábrázolja (1703–1705, 8. ábra).

 

 

 

Az alkotás fehér, fekete és sárga márványból készült. A S. Girolamo della Caritŕban (Szt. Jeromos-templom) a F. Juvarra által épített Antamoro-kápolna oltárára a mester Néri Szt. Fülöp szobrát alkotta meg (1708–1710). A szobor körvonalait kiemeli a mögötte lévő sárga ablak fénye. A Szt. Ignác-templomban áll XV. Gergely és unokaöccse, Ludovico Ludovisi bíboros síremléke (9. ábra).

 

 

 

 

(Ez a pápa avatta szentté Loyolai Szt. Ignácot, és ez a bíboros támogatta a templom építését, ezért a rend különösen hálás volt nekik.) A falat betöltő, monumentális emlékművet Orazio Grassi S. J. tervezte, rajta a pápa
szobrát Le Gros faragta (1709–1713). A S. Giacomo in Augusta [degli Incurabili] (Szt. Jakab-templom) jobb oldali második (Paolai Szt. Ferenc) kápolnájának oltárdomborművét 1711 és
1714 között alkotta a művész.


1716-ban azokhoz csatlakozott, akik ellenezték a Szent Lukács Akadémia új szabályainak bevezetését, ezért kizárták az Akadémiából, és többé nem juthatott Rómában állami megbízáshoz. Az is sértette, hogy a pápa a Krisztus-renddel tüntette ki vetélytársát, Camillo Rusconit lateráni apostolszobraiért, ő pedig nem kapta meg ezt az elismerést. Utolsó
éveiben Monte Cassinón és Torinóban készített még néhány szobrot. 1719-ben, Rómában halt meg, tüdőgyulladásban, viszonylag fiatalon, 53 éves korában. Itt is temették el, a franciák
nemzeti templomában, a San Luigi dei Francesiben. 1725-ben akadémiai tagságát posztumusz helyreállították.
Bár Le Gros francia származású volt, csaknem egész életét Rómában töltötte, ezért inkább római művésznek nevezhetjük.

Mintegy húsz éven át az Örök Város szobrászainak élvonalába tartozott. Ennek ellenére a művészeti irodalom elhanyagolja. Pedig egyes alkotásai már háromszáz éve díszei olyan helyszíneknek, ahol naponta látogatók százai fordulnak meg, és csodálkozva szemlélik, miként lehetett a rideg kőbe életet lehelni.

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.youtube.com/watch?v=Oh8CYYV0g98

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------