2017.02.13.

Köszönjük Dr.Krutsay Miklósnak a sok segítséget, amit kaptunk tőle. A Római templomokról írt könyvével támogatta cikkeink színvonalát, s most egy olyan kiegészítést közölhetek, ami hiánypótló.

Krutsay főorvos nemcsak kiváló patológus, de művészettörténészként a római templomok szakavatott ismerője is.

Erről írt nagysikerű monográfiáját (Dr. Krutsay Miklós. Római templomok, pápák, szerzetesek. Timp Kiadó. Budapest, 2009.)

Az itt közölt tanulmány ennek mintegy folytatása, kiegészítése.
– főszerk
Megjelent : Osteológiai Közlemények 2016. I-II. szám / Róma elfelejtett templomai

-

Róma a templomok, a kutak és az obeliszkek városa. Új templomokat – különösen a külső városrészekben – korunkban is gyakran építettek, míg a régiek közül egyesek az évszázadok folyamán nyom nélkül eltűntek, másokat világi célokra átalakítottak. A városban való „felfedező utunk” során rábukkanhatunk olyan épületekre, amelyekről talán még a helybeliek sem tudják, hogy valaha templomok voltak. Ha sétánkban a Termini pályaudvar közelében, a P.za Repubblicán lévő S. Maria degli Angeli bazilikától indulunk el, tőle balra, a Via Parigin találjuk a Sant’Isidoro alle Terme (Szt. Izidor a fürdőknél) kápolnát. Diocletianus fürdőjének egyik helyiségéből alakította ki G. Pannini, 1754 ben. Később gabonaraktárként szolgált. Ma már csak barokk homlokzata van épségben, belsejét átépítették (1. kép).

Az A-metróval a pályaudvarig haladva, majd itt átszállva a B-metróra, az első megálló a „Cavour”. A Via Cavouron ÉK-re az első mellékutca a derékszögű Via Francesco Sforza. Ennek északi oldalán, a No. 5–6 alatt áll a Santa Maria Annunziata delle Turchine (A Kékek Gyümölcsoltó Boldogasszony temploma), amely 1675- ben, apácazárda templomának épült

(2. kép). Az apácákat sötétkék ruhájuk miatt kékeknek (turchine) nevezték. Egyhajós templom volt, három oltárral. 1872-óta nincs egyházi funkciója, mert a kolostorral együtt állami tulajdonba vették. Jelenleg az olasz ejtőernyősök egyesületének székháza.
A metró következő állomása a „Colosseo”. A Colosseumtól ÉNy-ra húzódó Via del Colosseo bal oldalán, a No. 61/a alatt fedezhetjük fel a hajdani Santa Maria in Carinis (Szűz Mária templom) bejáratát. Építési idejét nem ismerjük. Lakóházba építették be, egy oltára volt. A ciszterci apácák gondozták, tőlük 1809-ben a baziliták vették át. A XIX. sz. végétől raktárként használták. Az utcáról nyíló kis ajtaja kőkeretén még olvasható a templom neve (3. kép).

Az ajtó felett rácsos ablak.
Az utcán tovább haladva és a Via Cavourt keresztezve a hatalmas, középkori lakótorony (Tor de’Conti) mögötti Via Tor de’Conti-ban balról állt a San Basilio al Foro di Augusto (Szent Vazul templom Augustus Forumán). A kis templomot és a vele kapcsolatos kolostort először 955-ben említik. Később apácazárda temploma lett, és nevét is megváltoztatták (Santissima Annunziata). 1932- ben ásatások miatt lebontották, csak barokk kapuja maradt meg az ásatási területet határoló, kváderköves kőfalban (4. kép).

-

A Via Tor de’Contiból keletre ágazódik el a Via Baccina. Ebben, a No. 58/a és a Via dei Neofiti sarkán
épült a XVI. sz.-ban a Santissima Vergine Addolorata (Fájdalmas Szűz Mária oratóriuma). Emeletes lakóházba van beépítve. Neoklasszikus homlokzata 1826-ból való (5. kép).

1870 óta nincs egyházi funkciója. A Colosseumtól a Lateráni Bazilika felé vezető Via di San Giovanni in Laterano északi oldalán, a No. 33 alatt állt a Santa Maria di Loreto al Laterano (Loretói Szűz Mária-templom a Lateránban). Régi gyermekmenhely temploma volt. G. Sardi építette 1731-ben. Az 1961-ben történt átalakítás után már csak homlokzata maradt meg egy lakóház utcafrontjába beépítve (6. kép).

A városközpontot jelentő II. Viktor Emmánuel emlékműnél, a S. Maria in Aracoeli templom lépcsőjétől balra található a San Biagio de Mercato (Szt. Balázs-templom a piacnál), amely egy II. sz.-i, több emeletes lakóház (insula) maradványainak felhasználásával épült. Először a XII. sz.-ban említik. 1660-ban C. Fontana barokk stílusban lusban átépítette. A böllérek vallásos egyesülete gondozta.
A XX. sz elején városrendezési okokból nagyrészt lebontották, ekkor napvilágra kerültek az eredeti templom maradványai. Apszisában freskótöredék, harangtornya részben még fennáll (7. kép).

Innen a Via del Teatro di Marcellón haladva a jobbra fekvő városrészben találjuk az Octavia Porticusába beépült S. Angelo in Pescheria templomot. Ennek jobboldalán, a Via del Foro Piscario No. 33–34 alatt áll a Sant' Andrea dei Pescivendoli (a halkereskedők Szt. András oratóriuma). 1689-ben épült, egy lakóházba van beépítve. Jelenleg világi célokra szolgál. Ajtaja felett Szt.András apostolt ábrázoló dombormű (8. kép).

A centrumtól észak felé húzódó „főutcát”, a Via del Corso-t és a P.za Barberinit összekötő Via del Tritoneból délre nyílik a Via della Panetteria. Ennek első mellékutcája
a Via dei Maroniti. Itt, a V.lo dei Maroniti sarkán áll a San Giovanni della Ficozza (Szent János templom, 9. kép).

Eredete a XII. sz.-ra nyúlik vissza. 1584-ig plébániatemplom volt, három oltárral. A maronita katolikusok gondozták, mellette kollégiumuk működött. Jelenleg nincs egyházi funkciója (vendéglő). A Via del Corso-ból a Spanyol Lépcső felé vezető Via dei Condottiból dél felé ágazódik el a Via Belsiana. Ebben, a No. 47–48 és a V.lo Belsiana sarkán épült 1578- ban a Santissimo Sacramento e San Lorenzo Martire oratórium (Az Oltáriszentség és Szt. Lőrinc oratóriuma) egy vallásos társulat (ún. testvérület, confraternitas) számára. Homlokzata egyszerű, reneszánsz (10. kép).

1970 óta világi célokra szolgál.

A Via del Corso-ból a Spanyol Lépcső felé vezető Via dei Condottiból dél felé ágazódik el a Via Belsiana. Ebben, a No. 47–48 és a V.lo Belsiana sarkán épült 1578- ban a Santissimo Sacramento e San Lorenzo Martire oratórium (Az Oltáriszentség és Szt. Lőrinc oratóriuma) egy vallásos társulat (ún. testvérület, confraternitas) számára. Homlokzata egyszerű, reneszánsz (10. kép).

1970 óta világi célokra szolgál. A centrumból a Corso Vittorio Emanuele II.-n nyugatra indulva elérjük a forgalmas L.go di Torre Argentinát. Ennek közepén terül el az Area Sacra, az i. e. II.–III. sz.- ból származó négy antik templom romjaival. Az É-ról számított első templomot később San Nicola dei Cesarini (Szt. Miklós templom) néven keresztény bazilikává alakították. Ez a XII. sz.-ban már használatban volt. 1929-ben, ásatások miatt, nagyrészt lebontották. Félkörös apszisainak maradványai még láthatók az ásatási terület ÉNy-i részén. A romok között sok macska tanyázik. A térből keletre nyíló Via delle Botteghe Oscure és a Via del Arco dei Ginnasi sarkán állt a Santa Lucia dei Ginnasi (A Ginnasiak Szt. Luca-temploma). A X. sz.-ból származó egyhajós, négy-négy oldalkápolnás templomot 1936-ban, az út szélesítésekor lebontották. Kapuját, eredeti helyének közelében a Via delle Botteghe Oscure északi oldalán egy lakóépületre helyezték át, ahol most is látható (11. ábra).

A Corso Vittorión álló S. Andrea della Valle templom mögött, a Via di Grottapinta No. 21 és a Passetto del Biscione sarkán épült a Santa Maria di Grottapinta (A festett barlang Szűz Mária temploma). Az ókorban e területen állt Pompeius színháza, ahol Julius Caesart meggyilkolták. A templomot már a XII. sz.-ban említik, 1599-ben átépítették. Szép reneszánsz homlokzatán még jól felismerhető az épület egykori rendeltetése (12. ábra).

Régen plébániatemplom volt, három oltárral. Madonnakegyképét 1465-ben átvitték a S. Lorenzo in Damaso-ba. Jelenleg nincs egyházi funkciója. A S. Andrea della Valle-től ÉNy felé tovább haladva balra a második mellékutca a Via dei Baullari. Itt építette 1617-ben Giulio Rainaldo a No. 144. alatt egy vallásos társulat számára a Santissimo Sacramento e Cinque Piaghe oratóriumot (Az Oltáriszentség és az Öt Seb oratóriuma). 1863-ban átépítették és tájolását megfordították.
Homlokzata eklektikus (13. ábra).

A Corso Vittorio végén keletre nyíló, a középkort idéző Via dei Coronari áthalad a S. Salavatore in Laurotéren. Itt jobb oldalon, a V.lo S. Simone sikátorban, felfelé vezető lépcsősor végén még felismerhetjük a Santi Simone e Guida Taddeo (Szt. Simon és Júdás Tádé) templom főbejáratát (14. kép).

Ha balról a szomszédos mellékutcába (Via della Vetrina) is betérünk, oldalbejáratát is megláthatjuk. Egykor plébániatemplom, háromhajós bazilika volt. Először a XII. sz.-ban említik, ekkor
még Santa Maria de Monte Giordano-nak hívták. Későbbi nevét a XVI. sz.-ban nyerte.

A XIX. sz. végén egyházi funkciója megszűnt. A XX. sz. elején egyes részeit lakóházzá, mozivá, asztalosműhellyé majd színházzá alakították. Az épületben csupán két freskó maradt meg a templomból. A Via dei Coronarival szomszédos P.za Lancellottin álló San Simeone Profeta in Posterula (Szt. Simeon próféta)
templomot már a XI. sz.-ban említik. Egykor plébániatemplom, 1551-tól 1587-ig bíborosi címtemplom
is volt (15. kép).

A valaha háromhajós, három-oltáros templomnak jelenleg nincs egyházi funkciója.
Via dei Coronari keleti végének közelében, a V.lo di San Trifone és a Via dei Tre Archi sarkán állt a San
Salvatore in Primicerio (A Szent Üdvözítő-temploma). Először 1113-ban említik. Nevét 1604-ben Santi Trifone e Camillo-ra változtatták. Egyhajós kis templom volt, három oltárral. A XX. sz. elején lakóházzá alakították, csak kőkeretes kapuja maradt meg (16. kép).

A Corso Vittorio Emanuele túlsó oldalán, a Via Giuliával párhuzamos Via di Monserrato No. 126 alatt, a Piazza Riccin álló, reneszánsz homlokzatú épület valaha San Giovanni in Ayno (Szt. János) néven plébániatemplom volt (17. kép).

A XII. sz.-ból származó templomot a XX. sz.-ban alakították át lakóházzá. Átkelve a Ponte Mazzinin a Tevere jobb partjára (a Trasteverére), a Regina Coeli-börtön mellett, a Via di San Francesco di Sales, No. 63 alatt találjuk a Santa Teresa del Bambin Gesù-t (Lisieux-i [Kis] Szt. Teréz templomát). Az 1925-ben épült, klasszicizáló homlokzatú kis templom (18. kép) belsejét világi célokra átalakították.

A Santa Maria in Trastevere bazilika mellett, a V.lo del Piede No. 12–13/a alatt áll az Oratorio del Santissimo Sacramento (az Oltáriszentség oratóriuma), más néven: Santa Maria della Clemenza (19. kép).

A XVII. sz. elején épült, 1675-ben egy testvérület vette gondozásba. Oltárképe a bazilika régi kegyképének másolata volt. A templom ma világi célokra szolgál, jól menő vendéglő üzemel benne.
A Sant’Andrea dei Vascellari (a fazekasok Szt. András temploma) a Trasteverében, a S. Cecilia bazilikától ÉK-re, a Via dei Vascellari és a Via dei Salumi sarkán épült, 822-ben. A hentesek, később a fazekasok vallásos egyesületének egykori kis temploma 1574-ig plébániatemplom volt. 1801 után elhagyottá vált. 1942-ben asztalosműhellyé alakították. Jelenleg felújítva kiállítási teremnek használják (20. kép).

-----------------------------------------------------------------------------------------------