2017.02.26.

Krutsay Miklós dr.: Séta az Aventinuson c. cikke megjelent az Immunológiai Szemle/Immunology Quarterly • 2015. VII. évfolyam, 3. számban.

 A 40 m magas Aventinus (ejtsd: Aventino), Róma hét dombjának egyike a Tevere bal partján terül el. Ha északi oldaláról, a Piazza della Bocca della Verita felôl, a Clivo di Rocca Savella lejtôjén sétálunk fel rá, a Savelliek XII. sz.-i vára helyén elterülő Narancsok Kertje (Giardino degli Aranci) mellett haladunk el.

Az árnyas park teraszáról szép kilátás nyílik a városra, és a szomjazónak egy antik márványkádból kialakított kút nyújt enyhülést. A kertfalon túl már a Santa Sabina (Szt. Szabina) bazilika hatalmas, vöröstégla apsisa tűnik szemünkbe (1. ábra).

A V. sz.-ból származó, 56 m hosszú templom a legnagyobb, helyreállított ókeresztény bazilika Rómában. A mellette lévő kolostor a XIII. sz. óta a dominikánus rend központja. A templomba a jobb oldalbejáraton át léphetünk be. A főhajó elején, balról a sarokban egy márványoszlopon zsemlye alakú fekete követ találunk (2. ábra). A legenda szerint ezt az ördög a főoltár előtt imádkozó Szt. Domonkosra dobta, de az nem találta el. A fôhajó korinthoszi márványoszlopai az itt állt, antik Iuno-templomból származnak. Az árkádok feletti márványintarzia az V. sz.-ból való. A hajó közepén Muñoz de Zamora rendfőnök sírlapja (1300), amelynek mozaiktechnikája egyedülálló Rómában. Ha a jobb oldalhajóból kihaladunk az előcsarnokba, az V. sz.-beli, 5,35 x 3,35 m-es, kazettás főkapu külső oldalán, ciprusfatáblákon bibliai jeleneteket ábrázoló
domborműveket látnunk (3. ábra).

(Az eredeti 28 táblából 18 maradt fenn, az alsó 10 hiányzik.) A Vörös Tengeren való átkelés jelenetében a fáraó arcát a XIX. sz.-i restauráláskor az egyház ellenségének tartott Napóleon császáréhoz hasonlóvá faragták át (4. ábra).

A kapuval szemben az előcsarnokból egy kis ovális ablak nyílik a kolostorudvarra, ahol a Szt. Domonkos által Spanyolországból hozott narancsfa utóda zöldell.

A szomszédos Santi Bonifacio ed Alessio (Szt. Bonifác és Elek) templom jobb oldalán lévő kertben egy lebontott trasteverei palotából származó, díszes, barokk falikutat találunk (5. ábra).

A

 templom egyik névadója, Szt. Elek (†412) menyegzője napján titokban elhagyta jegyesét és szüleit. Koldusként 17 évig élt Edesszában, a szegényeket segítve, majd ismeretlen zarándokként tért vissza, és újabb 17 évig atyja
házában, a lépcső alatt húzta meg magát. Kiléte csak halála után, a kezében tartott levélből derült ki. Halálakor Róma harangjai maguktól megkondultak. A VIII. sz.-ban már fennálló, 1753-ban barokkosan átépített pilléres bazilika harangtornya a XIII. sz. emléke. A bal oldalhajó elején lévő barokk oltáron,
Szt. Elek szobra felett, faburkolatban, ereklyeként ôrzik a régi lépcső maradványát (6. ábra).

A bal 2. és 3. pillér között található a szent szülői házának 4,7 m mély kútja, kőből faragott, nyolcszögű kávával. A templom melletti bencés kolostorban élt a X. sz.-ban Asztrik, késôbbi pécsváradi-pannonhalmi apát, kalocsai érsek és barátja, Szt. Adalbert prágai püspök. Az utóbbi Magyarországon is térített, ô keresztelte és bérmálta meg Szent István királyt. Nyugati irányban továbbhaladva a Máltai Lovagok Terére
díszes kapuzatát (1765) G. B. Piranesi, Róma antik emlékeit megörökítő, híres metszetkészítő tervezte. A kapu előtt többnyire sorban álló turistákat látunk (7. ábra).

Ők arra várakoznak, hogy a kapun lévő, hüvelykujj tágasságú lyukon benézhessenek. A kulcslyuknak nevezett nyíláson át, egy fasor végén éppen a vatikáni Szt. Péter bazilika kupolájának déli oldalát láthatjuk (8. ábra).

(Ezek az apró érdekességek
teszik felejthetetlenné Rómát!) A kerítés mögötti parkban áll a máltai lovagrendnek a templomosoktól örökölt régi székháza és temploma (Santa Maria del Priorato). A XI. sz.-i templomot neoklasszikus stílusban Piranesi restaurálta. A művészt 1780-ban benne temették el. (A park és a templom talán egyszer a nagyközönség számára is megtekinthető lesz.) Jellegzetes öltönyt viselő máltai lovagokkal csak ünnepélyes alkalmakkor találkozhatunk (9. ábra).

-------

 ---------------------------------------------------------------------------------

A szomszédos téren (Piazza Sant’Anselmo) jobbról áll a neoromán stílusú Szt. Anzelm-templom. Mellette a kolostor a bencés rend prímás-apátjának székhelye. Innen, keleti irányban, térkép segítségével megtalálhatjuk a Via di Santa Priscán a Szt. Piroskáról (Santa Prisca) elnevezett, V. sz.-beli, de
barokk homlokzatú, 29 m hosszú, pilléres bazilikát, amely alatt a múlt században II. sz.-i Mithras-szentélyt és nymphaeumot tártak fel (10. ábra).

A dombról déli irányban lefelé haladva utunk a tágas Viale Aventinóba torkollik. Az Aventinust átszelô út másik oldalán lévô kisebb domb (a „Kis Aventinus”) templomai a XII. sz.-beli San Saba (háromhajós, oszlopos bazilika) és az V. sz.-i, egyhajós Santa Balbina. Mindkettôt cosmata püspöki trón és mozaikpadozat díszíti. A S. Balbina az elsô magyar bíboros, Váncsa István (†1270) esztergomi érsek címtemploma volt, jelenlegi tituláris bíborosa Erdô Péter érsek. Benne áll Stefano Surdi bíborosnak a Szt. Péter bazilikából áthelyezett, cosmata síremléke, 1303-ból (11. ábra).

----------------------------------------------------------------------------------------------