2014.03.16.

Szőnyi Zsuzsa, a Vatikáni Rádió volt munkatársa 2014. március 16-án, a betegek szentségével ellátva, visszaköltözött az égi hazába.

Az "aventinusi tündér", Szőnyi István festőművész lánya, Budapesten született 1924. október 2-án. Hat éves koráig Zebegényben élt. 1944. március 19-én házasságot kötött diákkori szerelmével, a pesti piaristáknál végzett Triznya Mátyás festőművésszel. 1949 februárjában férjével átjutott a magyar határon. Grazból Velencébe, majd Firenzébe menekültek tovább. 1949. július 25-én érkeztek Rómába. A város befogadta őket, cserébe a házaspár – Triznya Mátyás halála (1991) óta Szőnyi Zsuzsa egyedül – ötven éven keresztül látta vendégül lakásában a világ minden részéről átutazó magyar művészeket és tudósokat, működtetve az ún. Triznya-kocsma irodalmi szalont.

1950 és 1965 között az Olasz Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztője. 1956-ban magyar hetilapot szerkeszt és olaszt tanít a menekülttáborban a magyar menekülteknek. 1965-tól 1969-ig az olasz miniszterelnökség külföldi sajtóosztályának szerkesztője és fordítója. Bartóky Zsuzsa néven a Szabad Európa Rádió alkalmi tudósítója, 1989-től a Vatikáni Rádió munkatársa.

1984-ben a Szőnyi család tagjainak második világháború alatti humanitárius tevékenységéért a jeruzsálemi Yad Vashemben Hung. 2985-ös számon fát ültethetek az Igazak Fasorában.

Eddigi élettörténetét a Roma summus amor (Cs. Szabó Lászlóval való levelezése), a Vándor és idegen (Márai levelek-emlékek), a Triznya-kocsma, és a Római terasz című könyvekben írta le.

1999-ben Carlo Azeglio Ciampi olasz államelnök a Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatának aranykeresztjét adományozta Szőnyi Zsuzsának az olasz–magyar kultúrkapcsolatok ápolásáért. 2011-ben Pest megye díszpolgára lett, majd 2013-ban irodalmi munkásságáért megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést.

2007 májusában hazahozta Rómából édesapja összes festményét, és a képekkel együtt ő is visszatért szülővárosába.

Nyugodjék békében!

----------------------------------------------------------------------------------------------

http://magyarkurir.hu/hirek/szonyi-zsuzsa-visszaadta-lelket-teremtojenek

----------------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szőnyi Zsu’ színeváltozása –

P. Vértesaljai László SJ megemlékezése

2014.03.19.

Színeváltozás vasárnapja, 2014. március 16-a. Erős szél fújja el a tegnapokat, eső mossa a port és a sarat. Rügyek fakadnak szinte hallhatóan, az Élet élni akar. A Szilágyi Erzsébet fasor 27. ötödik emeletén egy lélek várakozik, várja saját színeváltozását.

Hajnali három óta mellette állnak, akik vigyázzák. Odaátról kopogtatnak.

Istenem, Zsu’, ugye, rég vártad már ezt a pillanatot?! És most jön a Teremtés Ura, finoman, lábujjhegyen…, és kopogtat. Mit is lehet ilyenkor tenni? Amikor minden, ami itteni, elveszti a súlyát, a tárgyak, az idő, a könyvek, a képek... Semmit nem lehet vinni Oda-átra. Érted jönnek. Csak Teérted. Ő Maga jön, visszavesz Téged, ugyanŐ, aki 1924. október másodikán ideadott Téged – nekünk. Úgy találkoztok, mint régi ismerősök. Kilencven éve ismeritek egymást. Isten és Ember, Teremtő és Teremtmény, Megváltó és Megváltott, az Atya és kedves Leánygyermeke...

Tapintattal hagy még néhány órát. Fekszel az egyszerű sarokágyadban, ismerős tárgyak figyelmes jelenlétében. Mozdulatlan vagy, alig lélegzel…, és mozdulatlan a románkori feszület korpusza Fölötted, alatta a kedves Pió atyád figyeli Urának a keresztjét.

Tisztelettel és rokonszenvvel nézem kettőtök barátságát. Pió atya stigmáival, a megváltás szántotta sebeivel és Te Zsu’, a tiszta arcoddal. Hányan kérdezték a titkát, hogyan csinálod!? Soha nem értetted a kérdést, mert hát persze, az Égadta világon semmit nem csináltál az arcoddal. Igaz, Gyermek maradtál mindvégig. Tiszta, széparcú Gyermek, aki elrejtetted a stigmáidat, valahová nagyon mélyre. Azt hiszik az emberek, hogy Neked nem is voltak.

Hogy Te nem is szenvedtél? Most nevetsz, és mutatod nekünk. Te jó Ég, hát Neked is ilyen sok van belőle! A háború átélt borzalmai, a búcsúzáskor félbe maradt integetés és a menekülés életveszélyes kalandja, az otthonkeresés láza idegen földön, és… és a gyermektelenséged, ami tán a legnagyobb, bár csendes, gyógyult, szép sebed. Örökké a Teremtés vett körül, Édesapád vásznai, ahogy születtek a képek, és Benned is felbizsergett a Creatio gyönyörűsége.

Mégsem adatott meg Neked, hogy Élet szakadjon ki Belőled, a Tiéd! Elfogadtad a Sorsod: ha a Teremtő nem nyitotta meg Tested kapuját, kitártad hát a Házad ajtaját – Mindenkinek! És jöttek ismerősök és ismeretlenek, az ötvenes-hatvanas évek szűk levegőjében, eleinte falat súroló szorongással, aztán egyre fölbátorodva, hogy távol a Hazától ízes legyen ott Nálad mindenkinek a Kenyér és a Szó, mellettük pedig az éltető Nevetés.

Te, Zebegényi Búzaszem, mégis hányszoros termést hoztál!? Nem láttunk sírni Téged, pedig biztos, befelé csorgott el szomorúságod nedve.

A sok gyermeked közül hadd idézzem meg a kicsiket, a névteleneket, az éppen csak átutazókat, a félszegen, keresve kopogtatókat. Istenem, hányszor láttam, hallottam, hogy az utcai kaputelefon fölcsörgésére azonnal „beleprontóztál”, és máris tessékelted fölfelé a „negyedikre” a nemvártakat éppúgy, mint a bejelentett hírességeket! Sokszor ránk néztél, szemhunyorítva derűsen suttogva kérdezted „Te ismered?”, de már választ sem várva mondtad: „Gyere, gyere!!!”. Egész lényed ez volt: ez a „Gyere, gyere!”. Nem hiszem, hogy bárki is többször mondta volna, mint Te!

Ezért cseng most Neked olyan ismerően ez a szó, az Ajtód másik oldaláról, a Teremtés ÖrökLaka felől: „Gyere, gyere haza, Zsuzsa!”.

Nézem tovább a falat, ahol fekszel: Édesapád képe, a szobi révvel. Partra vont csónak, még innen felől, de Te már útra készen, bibliás készültséggel várakozol. Átkelés – a Túlsó Partra!

A Dunát, a túlsó parttal lemetszi Apád képkerete. Még itt vagyunk, de örökké készen, kint az aventínuszi teraszon, tűhegyű ciprusok és tányér-nyílt pineafenyők közt, kezünkben a falatjaiddal. Ide, erre az itteni partra hívtad, vártad a te családodat, magyart, olaszt, franciát és németet, hívőt és hitetlent, művészt és kisembert… Soha nem válogattál!

Te, Zsu’, ugye Te is észrevetted, hogy kint a teraszon, a római kobaltkék ég alatt, megállt az Idő. Ide csorgott az a Túlsó Part, a Duna, a Tiberisz vize zsoltárosan visszafelé folyt, hiszen Te idefőzted, idesütötted, idenevetted azt a másik világot. És mi ott feredtünk Benne, Veled együtt.

Színeváltozás vasárnapján, az Úr napján, reggel fél kilenckor fogyasztottad el ezen a világon az utolsó falatot. Tudtad, ahogy nyújtottam, ez a Viaticum, az útravaló. Ismerted az ízét, az Odaátról valónak. Egy korty víz hozzá, és kész. Mondhattad volna: „Parata sum”, hogy már felkészültél. A krizmát is kérted, az illatos olajat, homlokodra, két kezedre. És már nem is tudom pontosan min, de még valamin nevettünk egy jót. Utoljára. Egy jóízűt!

Aztán csendes órák jöttek, lábujjhegy-járó percek…

Déltájban – odafelé menet – odaszóltam telefonon Édesanyámnak: „Mami, a Szőnyi Zsuzsa indulófélben…”. Még el tudta mondani a dicsőséges olvasó második titkát is, amikor ellobbant Zsu’ élete lángja. Feje oldalra hajtva, hófehér haja keretezi hibátlan arcát.

Gyertyákat gyújtunk az éjjeliszekrényen, odaülünk mindnyájan az ágya köré, Ágota, Melinda, Márta és Ilona doktornő, a mostani Családja és… szólunk a fönti Családfőhöz: Miatyánk, aki a mennyekben vagy…

Nézzük Zsu’ arcát, és tudjuk: a lelke ott van, a Mennyekben.

--------------------------------------------------------------------------------------------

http://magyarkurir.hu/hirek/szonyi-zsu-szinevaltozasa-p-vertesaljai-laszlo-sj-megemlekezese

-

------------------------------------------------------------------------------------------------

Szentmise Rómában

Szőnyi Zsuzsáért

2014.03.19.

Szőnyi Zsuzsa, aki évtizedeken keresztül tagja volt a római magyar közösségnek mácius 16-án, vasárnap Budapesten elhunyt – tájékoztatta a Magyar Kurír szerkesztőségét Németh László olaszországi magyar főlelkész.

Lelki üdvéért Rómában március 26-án, szerdán 18.30-kor tartanak gyászmisét a San Girolamo della Caritá-templomban, ott, ahol a szeptemberi hó végi magyar szentmise volt. A szentbeszédet Harsányi Ottó ferences atya mondja.

Szeretettel hívnak és várnak mindenkit, aki ismerte és szerette Zsuzsa nénit. Imádkozzunk közösen érte hálás szívvel!

----------------------------------------------------------------------------------------------

http://magyarkurir.hu/hirek/szentmise-romaban-szonyi-zsuzsaert

-

----------------------------------------------------------------------------------------------

Eltemették Szőnyi Zsuzsát

2014.03.30.

Március 28-án Zebegényben családja, barátai és tisztelői utolsó útjára kísérték Szőnyi Zsuzsát.

A zebegényi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban tartott gyászmisét Beer Miklós megyéspüspök celebrálta. Szőnyi István festőművész lányát, a Vatikáni Rádió egykori magyar munkatársát a zebegényi temetőben helyezték végső nyugalomra.

---------------------------------------------------------------------------------------------

http://magyarkurir.hu/hirek/eltemettek-szonyi-zsuzsatol

----------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------------

2014.03.30.

„Morzsa kocsma” találkozó április 5-én, szombaton 20 órakor lesz a Római Magyar Akadémia klubjában, ahová a via Giulia 2. szám alatti kapun lehet bejutni, a bal oldali csengőn becsengetve ("klub" felirat) vagy a következő számot tárcsázva: 333-4241425.
Ezt az estét Szőnyi Zsuzsa emlékének szentelik, aki hosszú évtizedekig fáradozott azon, hogy a Rómában élő, vagy itt megforduló magyarok találkozhassanak egymással a híres Triznya kocsmában. A találkozó keretében, 20.45-kor levetítésre kerül Muszatics Péter Az aventinusi tündér című dokumentum filmje.

-------------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------------

SZŐNYI ZSUZSA

EMLÉKE TOVÁBB ÉL

----------------------------------------------------------------------------------------------

2015.03.17.

Zsuzsám, drága Zsu’, éppen tegnap történt, a stúdió felé menet: Hirtelen láttalak, amint mellettem jöttél, de inkább hallottam a kopogós, apró lépteidet. Ugye Te voltál, nem csak képzeltem?

Nevettünk mind a ketten, mert melletted az élet nevetős volt. Melletted az élet Élet volt. Jóízű, estére pasztát, finom vacsorát ígérő.  

Egy éve, hogy elváltoztál! Jól mondom: változtál és nem távoztál! Éppen Virágvasárnap, Urunk Színeváltozása napján!

Tudd ám, nagyon hiányzol itt nekünk! A Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségében, hiányzol a Szilágyi Erzsébet fasor ötödik emeleti lakásodból, de hiányzol a római Via Annia Faustina-béli házad negyedik emeletéről. Eppure ci stai a fianco, vagyis mégis mellettünk vagy!

Hiszen több generáción át tanítottál bennünket – élni! Te nem apróztad el, nem ezt, vagy azt, festést vagy teológiát tanítottál, hanem azt, miként vagyunk jelen, itt és most ebben az életben.

Most arra gondolok, hogy a te szép örökséged a megélt életed. Száz százalékosan éltél! Vagy majdnem száz százalékosan! Odaadtad magad mindig annak, amit a pillanat kínált. Olyan voltál - most biztosan kacagnál egyet - mint Kazantzakisz Zorbásza, aki „ölelt, ha ölelt, táncolt, ha táncolt…”, és folytatom Veled, éppúgy értékes volt az életed a konyhádban a legendás, de inkább finoman egyszerű rakott krumplid készítése közben, vagy mint amikor Máraival együtt ittátok azt a keserű ürmöst.

Soha nem voltál személyválogató! Most, onnét arról a furcsa helyről, hiszen ott is olyan sokfélék vagytok, ahová színeváltozásoddal kerültél, nézz ránk, kacagj rajtunk ha kell, és sírj velünk és értünk, hogy nem értettük meg jól a leckéidet, hogy lehet egyszerűen élni, csak bizalom kell hozzá. Ezt  a bizalmat csorgasd ránk onnan föntről, sugaras örömöd és együttérző bánatod könnyeivel. Te, Zsu’, ugye most jössz velem, a stúdióba? Csak szólj az Atyának! Nem, nem…, hát a Mennyeinek!!!

Vértesaljai László

--------------------------------------------------------------------------

http://hu.radiovaticana.va/news/2015/03/17/ny%C3%ADlt_lev%C3%A9l_sz%C5%91nyi_zsuzs%C3%A1hoz_hal%C3%A1la_egy_%C3%A9ves_%C3%A9vfordul%C3%B3j%C3%A1n/1130160

--------------------------------------------------------------------------

m