Három pap állt a régi konstantini bazilikát idéző oltárnál, míg a hívek részére rendszeresített és a járványhelyzet miatt „szellősen” elhelyezett székek megteltek. A Rómában és a Lazio tartományban ismét terjedő vírus miatt szájmaszkokkal vonultunk az altemplomba, ahová két afrikai nővér is velünk jött, pedig a templomőrök óva intettek, hogy maximum húsz fő léphet most a kápolnába. Nekem aztán nem volt szívem a – mint kiderült – ghánai nővéreket másfelé terelni.

Pontosan tudták, hogy a mi magyar nyelvünk teljességgel érthetetlen számukra, de azt legalább annyira tudták, hogy ők velünk együtt pontosan olyan római katolikusok, mint bárki, aki ennek a közel másfél milliárd lelket számláló nagy lelki közösségnek a tagja. A zsemlyeszínű modern ruhát hordó ghánai nővérek - Isten akaratából – élő jeleivé lettek annak, ami a katolicitás, vagyis ami a katolikus kereszténység egyetemes jellege. Ez messze nem egy globális fogalom, hanem nagy száma ellenére katolikus hívek „személyes” közössége.

Ennek tudatosítására a szentmise előtt bemutatkoztunk egymásnak, mint testvérek a hitben. Minthogy mi a legteljesebb mértékben otthon voltunk a Magyarok Nagyasszonya kápolnájában, ezért afrikai vendégeink mutatkoztak be, aztán a többiek. Paptársam, Várhelyi Tamás atya a szombathelyi egyházmegye Szentpéterfa községének plébánosa a hittanosaival zarándokolt Rómába.

Mi sem természetesebb, hogy Szentpéterfa népe Szent Péter sírjához zarándokol! Aztán a közösség tagjai között ott volt Szabó László, a Tihany melletti Balatonudvari-Fövenyes polgármestere a családjával együtt, aki ötvenéves születésnapi zarándoklat formájában érkezett házanépével. Meglepetésként arra is fény derült, a budai városmajori Jézus Szíve plébánia egyik családja is velünk volt, ahol 1990-92 között káplánként szolgáltam.

A szülők mellett két kislányuk, akik eredetileg a most szeptemberi budapesti eucharisztikus kongresszus elsőáldozói lettek volna, de szent vágyakkal eltelve nem várják ki a jövő évi nagy eseményt, hanem már idén találkoznak Jézussal az Eucharisztiában.

Házigazdaként jelen volt Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora, aki pár hete Németh László atya után a római magyarok lelkésze.

Miséző papként egyetlen gondolatot emeltem ki a szentpáli olvasmányból: A Népek Apostola ezt kérte tőlünk is: „Ne veszítsétek el rögtön józanságtokat és ne ijesszen meg benneteket semmiféle lelki kinyilatkoztatás-jellegű újdonság… Ne engedjétek, hogy bárki félrevezessen titeket! Legyetek tehát állhatatosak, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok!” (vö 2Tessz 2,1-3a.14-17) Az apostol a zavaros újdonság meglepetésével szemben az állhatatosságot és a hagyományokhoz való ragaszkodást ajánlja. Mint amilyen egy római zarándoklat Szent Péter sírjához. Majdnem kétezer éves hagyomány és „még”, vagy inkább „főként” járvány idején hatásos. A Szűzanya egybegyűjti az ő családját és ügyel is rájuk.

---------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/vaticannews.hu/posts/3577169008961360?__tn__=K-R
https://www.facebook.com/vaticannews.hu/photos/pcb.3577169008961360/3577162765628651/?type=3&theater

---------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------------