Róma mindannyiunk közös hazája – idézik gyakran hazánk és az örök város kapcsolatára utalva. Most következő sorozatunkban a magyar vonatkozású egyházi intézményeket járjuk végig helyszíni riportok segítségével, amelyek betekintést adnak a római magyar élet legfontosabb színtereibe. Második állomásunk a Pápai Magyar Intézet és a magyar állam által támogatott olaszországi misszió kapcsolatát járja körül.

Kevesen gondolnák, hogy a nyugati kereszténység központjának, Rómának is helyet adó Olaszországban misszióra van szükség, pedig – mint kiderül – a Pápai Magyar Egyházi Intézet papjai (PMI) működtetik az Olaszországi Magyar Katolikus Missziót. Vezetője Németh Norbert, aki egyben a PMI rektora és az olaszországi magyarok főlelkésze. Állandó állomáshelye a via Giulia 1. szám alatt álló, patinás Falconieri-palota, amelyet a magyar állam 1927-ben vásárolt meg, és ma két intézmény osztozik rajta: a PMI mellett a Római Magyar Akadémia, az egyik első külföldi kulturális intézetünk.

Mint Németh Norberttől megtudjuk, főlelkészként hétvégente „az Alpoktól az Etnáig járja a csizmát”, tizennégy nagyvárosban teljesítve szolgálatot – ennyiben van ugyanis jelentősebb létszámú katolikus magyar közösség, akiknek anyanyelvű hitgyakorlását segíti a misszió. Az első és legnagyobb közösségnek természetesen Róma ad otthont, centruma pedig a nemrégiben felújított, és előző cikkünkben bemutatott Szent István Ház. „Ez nem csak lokális, de spirituális hely is” – magyarázza Németh Norbert, megvallva egyúttal, hogy egyik kedvenc helyszíne is ez.

Doktoráló papok, hétvégi lelkipásztorok

A többi olasz nagyvárost persze nem egyedül látja el. A Pápai Magyar Intézetben szinte folyamatosan nyolc, már fölszentelt pap végez posztgraduális tanulmányokat, így a zömmel vasárnapra jutó lelkipásztori munka megosztható. Az ösztöndíjasok hétfőtől péntekig órákra járnak, kutatnak és vizsgáznak, hétvégente azonban örömmel vetik bele magukat a magányos szellemi munka után klasszikusabbnak tetsző papi teendőkbe vidéken – avat be az elöljáró.

Németh Norbert szerint ez azért is jó, mert az atyák így nem szakadnak el hivatásuk eredeti terepeitől, miközben a magyar közösségek is változatosságot tapasztalhatnak. Jelenleg Rómában és Milánóban van havonta szentmise, noha utóbbiban a nyári hónapok, a vakáció idejére szünetel a magyar nyelvű liturgia.

A legtöbb olasz városban – Velencében, Torinóban, Palermóban, Padovában, Parmában, Firenzében, Bolognában, Loretóban, Cataniában, Nápolyban, Sagradóban, Veronában és Bariban – félévente van egy-két alkalom.

A misszió működését döntő többségében a magyar állam finanszírozza, beleértve az úti- és szállásköltséget is, amikor vidéki közösségeket kell fölkeresni. A támogatás – évi több mint húszezer euró – pedig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alá tartozó Missziós Központon keresztül érkezik.

A hívek létszáma ma nagyjából ezerötszáz fő, ez közel negyede a konzulátuson számon tartott hatezer, Olaszországban élő magyarnak. Németh Norbert úgy tudja, a honfitársak döntő többsége munkavállalás céljából érkezett, és igen változó, hogy tartósan letelepedik-e Olaszországban, vagy csak néhány évre költözik ki. Sokaknak a megbízatása eleve határozott időre szól.

Magyar misék Rómában

A katolikus missziónak persze van egy emblematikus helyszíne is Rómában. A Szent Péter Bazilika altemplomában található a Magyarok Kápolnája, ahol minden héten kedden reggel 8 órától celebrál magyar nyelvű szentmisét Németh Norbert vagy a PMI nyolc ösztöndíjasának egyike. A rektor szerint ez fontos, és benne is van a helyi magyar köztudatban, identitáserősítésre azonban alig alkalmas a körülményes megközelítés miatt.

Utóbbi felől ottlétünk idején megbizonyosodhattunk: a bazilikába eleve reptéri előírásoknak megfelelő biztonsági kapukon kell átjutni, gyakran háromnegyed-másfél órás várakozás után, és a templomba belépve még így is van egy ellenőrzőpont – a Szent András apostol szobra alatti lejáratnál – ahol meglepetésünkre 8 óra után néhány perccel még Lőw Gergely atyát, az aznapi magyar misézőt is egy rövid ellenőrzésre föltartóztatták.

A közösségi funkciót a magyar kápolna helyett – a közelmúltban magyar állami támogatásból is megújított –, Coelius dombon található 5. századi bazilika, a Santo Stefano Rotondo tölti be.

Mint megtudjuk, Németh Norbert kezdeményezte nem sokkal korábban, hogy a római magyar katolikusok tartósan ide, az egykori pálos tulajdonú templomba tegyék át székhelyüket a belvárosból, ahol „a hely szűk volt, ottlétünk után pedig a templomot bezárták, nem volt lehetőség valódi közösségi életet élni, ezért kerestünk egy olyan helyet, ahol otthon vagyunk történelmileg is, és szeretnek is minket” – magyarázza.

A rektor szerint fontos, hogy a helyről mise után se kelljen „elszaladni”. „Nagy kísértés, hogy a szentmise végén mintha bombariadó lenne, szétszélednek az emberek” – mondja, hozzátéve: ebben gyakran épp maga a pap jár élen, akinek aznap még akár két másik helyen is kell szentmisét mondania. Itt most jók az adottságok, és még ha a liturgia prioritása evidens is, a közösségi életet jobban szolgálja a nyugodt helyszín, ahol a sokféle területen dolgozó római magyarok gyakran praktikus segítséghez is jutnak.

„Nem egyszer láttam, hogy ügyintézéshez szükséges telefonszámok cserélnek gazdát, vagy valaki bejelentkezik a magyar orvoshoz mise után, esetleg a konzulátus munkatársaitól kér segítséget” – idézi föl Németh Norbert.

Triznya-kocsma – Morzsa Kocsma

Sokan emlékezhetnek rá, hogy az 1950-es évektől Szőnyi István festőművész Rómába emigrált lánya, Szőnyi Zsuzsa és férje, Triznya Mátyás a saját otthonukban, a római via Annia Faustina 19. teraszán látták vendégül a rendszerváltozásig a külhoni magyar emigráció elitjét.

A vendégek nem csak szellemi táplálékot és magyaros ételeket kaptak a Triznya-kocsmának keresztelt összejövetelen, de a találkozás fogalommá is vált. A családi fészekben a bölcsészek, alkotók, előadóművészek, nagykövetek és államférfiak mellett a hazájuktól távol tanuló magyar ösztöndíjasok is otthonra leltek – ezt a hangulatot törekszik most pótolni, folytatva a hagyományt a Szent István Házban kialakított Morzsa Kocsma.

Németh Norbert szerint a Morzsa Kocsma nem csak a katolikusok körében népszerű: a lelki, kulturális és tudományos impulzusok általában is vonzzák a magyarokat.

„A tanult nyelv sosem lesz ugyanolyan mélységű, mint az anyanyelv, ezért is tartjuk fontosnak a közösségi identitás és a hit megélését anyanyelven” – teszi hozzá.

A Morzsa Kocsma a ház -2. emeletén található, egy színház- és közösségi tér szomszédságában, ahol nem csak „kocsmázó korú” magyaroknak szerveznek programot. Itt működik a Ringató fiatal szülőkkel és babákkal, illetve adventben koszorúkészítés és nagyböjtben húsvéti tojásfestés. Az ünnepekhez tartozó tematikus foglalkozást általában egy-egy előadás, szentmise és forraltborozás is kíséri, március 15-én például kokárdakészítésre került sor.

A felnőtt hitgyakorlók számára hittancsoport is működik: ez egy keddenként, a PMI-ben összeülő teológiai műhely, amely papi vezetéssel a katekizmus alapján veszi sorra a katolikus hit lényegi elemeit. A tíz-tizenöt fős csoportban a személyes élmények megosztására is lehetőség nyílik – ugyancsak anyanyelven.

Fejlődő közösségek

Az olaszországi magyarokat nagyon megviselte a járvány, Németh Norbert úgy látja, hogy az idősebbek a mai napig nem igazán mernek közösségbe járni. A magyar katolikusok létszáma ennek ellenére növekszik.

„Nagy eredménynek tartom, hogy sikerült idén több új közösséget is útjára indítani, például Bariban, Puglia tartomány székhelyén is” – mondja, hozzátéve: ez hetven-nyolcvan főt érint.

Szintén friss a nápolyi magyar közösség, ott az alakuló alkalomra ötven fő jött el.

Kérdésünkre, hogy mitől függ az olaszországi misszió dinamikus növekedése, a rektor meglepő választ ad: „nézni szoktuk, hová indít járatot a WizzAir Budapestről, mert ahová megy gép, ott valószínűleg jelentősebb ingázó létszám is van”.

„Ha a légitársaságnak megéri elmenni Bariba, akkor a magyar lelkipásztornak is” – összegzi.

Emellett már hagyományosan sok magyar él Nápoly környékén, és a többi diaszpóra föltérképezéséhez a nagykövetségtől és a konzulátusoktól is bőven érkezik segítség. Ősztől Veronában is lesznek magyar nyelvű szentmisék, utóbbiakkal a Trieszt – Padova – Velence térségében élő közösségeket törekszenek majd segíteni.

Németh Norbert úgy véli: az olaszországi misszió eredményességét talán nem túlzás a születő közösségekben vagy éppen az egyre több keresztelőben is mérni, a valódi siker azonban mégsem ez, hanem az lesz, „amit majd Égi Gazdánk ad a lelkipásztori munkánk után jutalmul” – teszi hozzá.

----------------------------------------------------------------------------------

https://www.magyarhirlap.hu/kultura/20220716-magyar-katolikusok-az-alpoktol-az-etnaig-vasarnapi-felrakas

-------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------