Róma: érdekes blogok Rómáról (fórum)

Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1248 fő
  • Képek - 4844 db
  • Videók - 1353 db
  • Blogbejegyzések - 3018 db
  • Fórumtémák - 173 db
  • Linkek - 1227 db

Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1248 fő
  • Képek - 4844 db
  • Videók - 1353 db
  • Blogbejegyzések - 3018 db
  • Fórumtémák - 173 db
  • Linkek - 1227 db

Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1248 fő
  • Képek - 4844 db
  • Videók - 1353 db
  • Blogbejegyzések - 3018 db
  • Fórumtémák - 173 db
  • Linkek - 1227 db

Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1248 fő
  • Képek - 4844 db
  • Videók - 1353 db
  • Blogbejegyzések - 3018 db
  • Fórumtémák - 173 db
  • Linkek - 1227 db

Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

érdekes blogok Rómáról

Ezt a témát Huszákné Vigh Gabriella indította 11 hónapja

a legérdekesebbek...

Hozzászólások eddig: 59

Új hozzászólás

A hozzászólás hossza legfeljebb háromezer karakter lehet

Ez egy válasz üzenetére. mégsem

Hozzászólások

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 hete

3. Ahogy a zaj erősödött, úgy vált mind erősebbé a tömjénszag, Ezek nem a kíváncsiságtól hajtva, hanem sorsukat elfogadva cövekeltek ott, ahol voltak. Egész addig, míg a gyomos szegélyben meg nem kapaszkodott egy alabástromfehér kéz, fel nem bukkant egy mézszőke fejtető, s ki nem emelkedett az üregből Passera. A társaság ekkor nem futásnak eredt, hanem térdre, hasra borult, s hangosan jajgatva nyüszítette a levegőbe minden elkövetett bűnét, esedezett irgalomért, megbocsájtásért. Az asszony - nem a szakadt, az utca porától-piszkától mocskos rongyban, hanem hófehér gyolcslepelben - kiszállt a lyukból, szelíd mosollyal hordozta körbe tekintetét a földön csúszó-mászó, vergődő csoporton, aztán maga után intette őket, majd elindult a folyó felé, s a legközelebbi hídon átkelt a gyéren lakott túlpartra. Akkor épp igen alacsony volt a vízállás, végiggyalogolt a bűzös iszapos parton, lábnyomot nem hagyva maga után, a többiek, élükön a férjével, pedig fájdalmukban, szégyenükben, boldogságukban zokogva követték. Lassan maguk mögött hagyták a várost, míg el nem értek egy elhagyatott istállóig, ahol az asszony megállt, keresztet vetetett a falakra, megszentelve az épületet, s megalapítva kegyes közösségét. A közösség ugyan már régesrég nem létezik, de az egykor emelt kicsi templom mind a mai napig áll.
A pápa, Szent Zakariás és mind a hívők ujjongva ünnepelték a csodát, a pokol legyőzését. Ekkor kezdték templomokkal körbevenni, körbebástyázni a semmi terét, hogy a kárhozott lelkeknek akár az utolsó pillanatban is lehetőségük legyen a megváltásra. Akármerről közelítünk ma is, templom mellett haladunk el, sőt, közvetlen az épület mellett egykor szegényház és kórház működött (itt halt meg golyótól találva a mi Petőfinkkel szinte egykorú Goffredo Mammeli is, az olasz himnusz költője 1849-ben, majdnem akkor, mikor a magyar vátesz), mert a legnyomorultabbakat kísérti legerősebben a gonosz, enyhet, megkönnyebülést, gyógyulást ígérve.
Hogy hányan választják ma a templomot, s hányan ereszkednek alá a teremgarázs-tornácra, én meg nem számoltam, mindenesetre áll lent autó bőven, nagy a zsúfoltság, az biztos.

http://mirabilia.blog.hu/2017/12/01/legendarium_urbis

139253_fb06ed2c384f_s

a1.jpg

139254_f0e501845e79_s

a2.jpg

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 hete

2. Az biztos, hogy a keresztények ismerték és félték e hely titkát. Dehogy titkát, hisz sohasem csinált a gonosz abból titkot, hogy jelen van a világban, s hogy a jónak feszül minden pillanatban. A keresztények adtak nevet, s ezzel formát a helynek, ez egészen bizonyos: már az első pápák elátkozták, s óvva intették a híveket attól, hogy akárcsak a közelébe is merészkedjenek. San Ponziano a VI. században például egyenesen kiátkozással fenyegette meg azokat, akik kísértik ott az Urat - azaz, ő maga taszította a mélybe azt, aki arra járt. Számos római legendárium véli ismerni alakját, ahogy áll a pusztuló romok között, alig pár lépésre a mindig virággal borított, mindig illatos réttől, ami akár az Édenkert is lehetne, kezében rettenetes botja, s ha nyájából oda téved valaki, hajtsa bár a kísértés, a vágy tüze, vagy csak a bárgyúság, az óvatlanság, a husánggal nagyot sújt rá, majd a következő csapással a romok között tátongó üregbe taszítja.

Santa Passera legendája két évszázaddal későbbről viszont épp egy csodálatos megmenekülés története. A szent életű, rendíthetetlen hitű asszonyt kicsapongásairól híres férje sehogy sem tudta a bűn útjára csábítani, még erőszakkal sem tudta magával rántani a fertelmes ingoványba, melyben ő dagonyázott éjjel és nappal. Egy éjjel, mikor a makulátlan matróna immár sokadjára határozottan ellenállt erőszakos közeledésének, unszolásának, annyira feldühödött, hogy szégyenben marad hasonszőrű, nemtelen, szemérmet, mértéket nem ismerő cimborái és a társaságukkal tartó feslett nőszemélyek előtt, hogy a hajánál fogva ráncigálta az üreghez szerencsétlen nejét - a gyalázatos kompánia legnagyobb derültéségére, akik nemhogy tartóztatták, megállították volna, inkább biztatták, hergelték a dúvadat. Aki egyre csak azt bömbölte, hogy most majd kiderül, mennyire erős az asszony hite, vajon most megmenti-e az ő Ura a nagy szükségben, vajon most hagyja-e, hogy az ördög keze közé kerüljön. Azzal egyet lódított a markában tartott, városszerte híres mézszőke hajfonaton, s a szerencsétlen nő már zuhant is a sötét mélységbe. A kompánia az üszkös-kormos faldarabokva telepedve, boroskorsókat körbe-körbe adva, szégyentelen ölelkezésekbe merülve várta, vajon mi történik. Egyszer az egyik még kénkövestfüstöt is látott előgomolyogni a föld alól.

Már kezdett világosodni, mikor hirtelen nem bűz, de fenséges töményillat töltötte meg a levegőt. Senki nem értette, honnan jöhet, hisz ez a vidék épp a rodhadó szemétről volt híres (a virágos rét ahhoz túl messsze volt, hogy elnyomja az állandó bűzt). Aztán kődarabok, földrögök pergése hallatszott az üregből - valami mozgott odabent. A csapat halálra vártan, kővé dermedve tapadt az omladozó falakhoz; azt hitték, most ütött az órájuk, eljött értük is az alvilág ura - vagy valamely ocsmány szolgálója.
http://mirabilia.blog.hu/2017/12/01/legendarium_urbis

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 hete

Puskás István: Legendarium Urbis 1.
2018.01.11.
Róma a katolikus hívők számára a mennyország felé vezető számos út között ragyogó fényességgel tündököl, csillog-ragyog, akár az ünnepi kivilágítás szőttese karácsony előtt a bevásárlóutcák fölött. Kupolák, tornyok tucatjai törnek az égbe, nyújtóznak a kegyért, a megváltásért, a meghallgatásért, alattuk, körülöttük évezredek óta tömegek emelik arcukat, tenyerüket az ég felé. De ahogy felfelé, ugyanúgy a mélybe is visz út a macskakővel, kopott-törött aszfalttal, kiégett fűvel takart felszínről. A pokol tornácát általában, sivár, kopasz helynek gondoljuk, netán vörös függönnyel körített, cikkcakkban futó csíkkal burkolt padlójú, faltalan szobának. Rómában a pokol egy földalatti garázsban nyílik.
Ez persze a mai állapot, alig pár évtizedes, modern dizájn. A belvárosi bérpalota, amely alatt megbújik, pontosabban, amely alá bújtatták, igazi huszadik századi épület, csak a legszükségesebb vonalak, a dekorum mániákus kerülése, a homlokzaton égetett tégla borítás, alóla itt-ott kivillan a betonváz. Talán az egyetlen kétszáz évesesnél fiatalabb épület az egész környéken, kíméletlen, de biztos kezű beavatkozás, a hübrisztől dagadt modern ember lesújtó ökle. És pont ezért arctalan, jellegtelen, úgy húzódik félre az alatta járó tekintet elől, hogy amint a hátunk mögé kerül, már el is felejtettük. Lélek nélküli, lélekvesztő hasáb, halott kő. Hogy ki építette, ki lakja, én inkább tudni sem akarom, legyen az ő bajuk, vagy átkuk, kimért bűntetésük, leróvandó, csorgó nyálú szolgálatuk. Míg minden a ház körül évszadok óta burjánzik, folyamatosan alakul, tekereg-csavarog a térben és az időben,akár egy élő organizmus, ez a tömb, akár a fekete lyuk, elnyel mindent, ami él és mozog. De itt mindig is, évezredek óta ilyen épület áll, a mostani épp csak hogy aktualizált, újrafogalmazott burka egy öröktől fogva létező, már a város alaptása óta itt tanyázó jelenlétnek, a semmi ürességének, amit az éppen aktuális matéria-tér hivatott eltakarni, formával keríteni.
Hogy a pogány rómaiak tudták-e, mi lebeg a folyó és a virágokkal borított rét, a kiskertek (na és Pompeius fenséges színháza) között, ott, ahol a folyóról felhordott árukat elnyelő raktárak sorjáztak, ki tudja. Akkoriban bizonyára egy jellegtelen tározóépület állott itt, melyben mindig megposhadt, megpenészesedett, megrohadt, elkorhadt, szétmállott, elrozsdásodott az áru; üres gyomra folyamatosan éhes kárhozott lelkekre.

http://mirabilia.blog.hu/2017/12/01/legendarium_urbis

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 hete

3 Még a kronológia is csak nehezen volt rekonstruálható. Ezeket az információkat a kor egyik kiváló elméjének, Róma egyik első felvilágosult tudósának, Enrico Sangiulianónak köszönhetjük, aki bizonyára szintén tagja volt a titkos társaságnak, hisz eljutott a vaskos kötetekhez, hogy az új kor új szellemét követve ne csak a gyűjtéssel, a megőrzéssel s az iratok elmélyült tanulmányozásával, a szavak fejtegetésével, értelmezésével próbáljon értelmet taláni, hanem - mint memoárjából tudjuk - hatalmas lelkesedéssel vágott a rendszerezés, a katalogizálás munkájába. Helyszínek, kronológiák, a gyűjtők személye, a haldoklók társadalmi státusa, pontos származása, az esetleges nyelvi torzulások, félrehallások-írások, a kimondás és a feljegyzés pontos szituációja, kontextusa, az esemény ideje és annak lejegyzése között eltelt idő, a memória esetleg torzulásai (s azok kiküszöbölése) - ezernyi apróságra figyelve próbált rendszert találni a szavakban, a kijelentések belső szerkezetében; kereste a tipológiát, a rendszert, a struktúrát - ezeken kapaszkodva, akár a trapézról trapézra lendülő akrobata, próbált eljutni az Igazság kupolája alá - de saját bevallása szerint is végül a fűrészporos porondon találta magát sajgó tagokkal, törött csontokkal, saját maga előtt is megalázva.
Ami aztán csak arra sarkallta, hogy feltápászkodjon, s folytassa onnan, ahol abbahagyta - de nem csak a tudományos feldolgozást, hanem a gyűjtést is. Az archivum építése volt mégiscsak a szent feladat. Amit aztán persze azóta is mindig van, aki folytasson, sőt ma már a világhálón is jelen van egyrészt a teljes digitalizált anyag az ultimaverba.org oldalon, ahol van lehetőség (a megfelelően hiteles dokumentáció beküldésével) be is kapcsolódni a munkába, hogy immár ne csak a városra, hanem az egész Világfalura kiterjedt gyűjtés folyjon. Sőt, a közösségi oldalakon is jelen van már a csoport, ahol lehetőség van a legkülönbözőb elméletek, elképzelések megosztására, megvitatására is. (Még annak is egész szakirodalma van mára, hogy miért a .org domainnel került regisztrálásra az oldal, hisz egyesek számára egész egyértelmű a halál, a halál utáni létezés és a szexualitás, a testből kilépés és a gyönyör összekapcsolása, ami persze bőven közhelyes elképzelés, mondhatni budoár filozófia, de remekül jelzi, hová is jutott a történet Sparától a F...kig).
http://mirabilia.blog.hu/2017/12/23/legendarium_urbis_962

139251_72ea756344b4_s

estrema-unzione.jpg

139252_6f180be748f9_s

ex000015.jpg

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 hete

2. Puskás István: Legendarium Urbis 4.
2018.01.11.
Vannak egyháztörténészek (Lindberg, Polke, Dozzi és mások), akik szerint Michele atya Hispániából menekült Rómába, mégpedig a zsidók kiűzetése miatt, s tulajdonképpen átkeresztelkedett, vagy még inkább ferences csuhába rejtőzött tudós kabbalista volt, aki nem csak az irháját, de gondolatait és hitét is az üldözők központjában, Rómában rejtette el, sőt, oda plántálta, ott ápolta, nevelte, növesztette tovább. Az biztos, hogy 1519-ben a pápa valamiért megorrolt rá, és elvette tőle a templomot, sőt a városból is kitiltotta, s eztán nyoma veszett. Dozzi szerint kor jó szokása szerint eltehették láb alól, nem hiányzott egy okos eretnek az Egyház Szívében épp akkor, amikor a karok messze északon épp egyre erőteljesebben kezdtek hadonászni, s Önnön testükre támadtak. Polke viszont azt feltételezi, hogy menekülés közben érte baleset, például a tengerbe fulladt. Isneki ellenben azon a váleményen van, hogy átjuthatott a tengeren Észak-Afrikába, valamely szabad városba, egy kalózköztársaságba, netán egészen a Szent Földig, de azt sem tartja kizártnak, hogy tulajdonképp nem más ő, mint az Isztambulban ekkortájt felbukkant, s még a szultáni udvarban is számos hívet szerző dervis, Mikail, aki új szektát alapított azzal, hogy nem a test mozgására, a test beszédére, hanem az élő szóra alapozta a révület transzcendentális élményét, a materiális korlátok közül kijutást - hogy aztán egy hajnalban az öböl kavicsos partján találják meg nyelv nélküli fejét.
Bármi is lett Spara sorsa, tanításai nem merültek feledésbe, talán azért, mert a templom alatt elfalazott titkos archivum bántatlanul átvészelte a mester és az első tantványok szerencsétlen sorsát, akik közül többen minden bizonnyal a városban bujkáltak s folytatták a gyűjtést egész addig, amíg valahogyan vissza nem jutottak egykori központjukba, mondjuk, mint az ott újonnan berendezkedő konfraternitás tagjai, hogy aztán a napi munka végeztével lelopózzanak a pincébe, s feljegyezzék mindazt, amit napközben az ispotályban hallottak. Az elkövetkező évtizedekben, ellenreformáció ide, lángoló máglyák és kínhalálok oda, mindig akadt valaki, aki folytatta munkát, olyanyira, hogy a Fény Századára egy könyvtárnyi dokumentum gyűlt össze, igaz jobbára rendszerezetlenül.
http://mirabilia.blog.hu/2017/12/23/legendarium_urbis_962

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 hete

Puskás István: Legendarium Urbis 4.
2018.01.11.
Rómában se szeri, se száma azoknak a templomoknak, amelyeknek hivatalos neve ugyan van, de az utca népe mégse tudja igazán, milyen élet zajlik benne, mert kapui jobbára csukva vannak, esetleg ablakain szűrődik ki némi fény, nem csoda hát, ha rendre mendemondák, szóbeszédek, legendák születnek azokról, akik a zárt ajtók mögött élnek s imádják az Urat. Ezek a közösségek (szerzetesrendek, konfraternitások és má kegyes társaságok) aztán vagy maguk adnak olykor máshol bizarrnak tűnő, sőt elképzelhetetlen neveket szent helyeiknek, másszor meg épp a város ragaszt rájuk jelzőket, hogy a megnevezéssel tegye őket kevéssé talányossá, gyanússá, félelmetessé.
Van temploma például a Jó Halálnak, a Kegyes Hazugságnak, a Magasba Emelt Zászlónak, a Felhők Fölött Járásnak, és van az Utolsó Szónak is. Utóbbi nem a bírósági gyakorlathoz kötődik, nem az elítélt bűnösök lelkének ápolására szövetkezettek kultikus helye, hanem egy különös archivumnak otthont adó kis épület az Urbs antik falai között; a sikátorok sűrű szövetében valahol megbúvó aprócska csomó. Úgy hírlik, obszerváns ferencesek alapították magát a templomot, melyet az evangelista Szent Jánosnak, az Ige legmélyebb ismerőjének, legnagyobb tudójának szenteltek. A ferencesek mindig is különös szerzetek voltak, a renden belül mindig is sarjadtak, olykor kifejezetten burjánztak az Egyház dogmáinak, tanításainak, törvényeinek és szellemének határait hol óvatosan, hogy agresszivabban feszegető csoportok. Az egyik ilyen társaság telepedett meg a Szent János templomban, s adta magának az Ultima Verba, az Utolsó Szó nevet. A kis közösség magát vasalt, masszív fából összerótt zöld kapu és közönyösen, bután szürke homlokzat mögé rejtette, sehol egy szobor, sehol egy csillanás-villanás, semmi, ami magára vonhatná a járókelő tekintetét.

A csoport tagjai legfontosabb küldetésüknek azt tartották, hogy feljegyezzék-összegyűjtsék a haldoklók utolsó szavait. Az alapító, egy bizonyos Michele Spara (1472 - ?) azt tanította, hogy Isten megismeréséhez, kifürkészéséhez, az Egy Igaz Tudáshoz a lét és a nemlét határán állók szavai vezetnek, hisz úk még az ember által alkotott-értett nyelvet beszélik, de tekintetük már a Másvilágot pásztázza, ők már átlátnak azon a kapun, amin a földi létbe, a gyötrelmes és tökéletlen (mert véges) világba vetett ember át nem láthat. A haldoklók beszéde tudósítás Odaátról, illetve már Onnan szól vissza a hátramaradókhoz. Spara mélyen hitte Isten szó-lényegűségét, szó-ságát. Áhitatának tárgya, hitének forrása a Szó volt, mert mélységesen komolyan vette, s életének, sőt létezésének fundamenumává tette az Evangélista szvait, miszerint kezdetben vala az Ige. Ha kezdetben az Ige volt, akkor az anyagi világon túl mindig is a Szó létezik, ha tehát valaki Onnan beszél az itteniekhez, akkor az ő szvai a lehető legközelebb vannak isten nyelvéhez, azaz magához Istenhez.
http://mirabilia.blog.hu/2017/12/23/legendarium_urbis_962

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 hete

2. Néhány gitár a római Hard Rock Cafe faláról
2018.01.08.
Ez a fura jószág szintén olyan, mintha Les Paulnak indult volna, aztán félúton meggondolta magát: egy Fernandes Ravelle. A Velvet Revolveres Dave Kushner használta, a felirat szerint itt.
Ez pedig egy igazi fotógitár, már úgy értve, hogy a valóságban valószínűleg elég könnyen le lehet törni valamelyik hegyes végét, véletlenül odaverve valahova, szóval látványosabb annál, mint amennyire praktikus :) Amint az a táblán is olvasható, a Heartos Nancy Wilson használta.
És a bejegyzés végén egy klasszikus: egy Fender Telecaster Bruce Springsteen aláírásával. Azért írom így, mert fogalmam sincs, hogyan lehetne megállapítani, tényleg használta-e konkrétan ezt a gitárt - az viszont biztos, hogy leggyakrabban ilyennel látható...

Ha valaki kiakadt azon, hogy az Örök Városból ilyen képeket rakok fel, azt gyorsan megnyugtatom, hogy készült kb. ezer nem gitárt ábrázoló fotó is római vakációnk során, de most épp gitármutogatós kedvemben voltam :)

http://hamster.blog.hu/2017/11/07/nehany_gitar_a_romai_hard_rock_cafe_falarol

139190_4d56aef2ce18_s

img_7399.JPG

139191_1083581aed7a_s

img_7400.JPG

139192_13b42010a54a_s

img_7402.JPG

Válasz

Huszákné Vigh Gabriella üzente 1 hete

Néhány gitár a római Hard Rock Cafe faláról
2018.01.08.
Tulajdonképpen véletlenül akadtunk bele a római Hard Rock Caféba, vacsorázóhely keresése közben, és ha már ott voltunk, benéztünk. Részben barbecue csirkeszárnyat enni, részben pedig rock relikviákat látni:
Mivel az SG-k valahogy mindig a gitáros bejegyzéseim végére szorulnak, most egy ilyennel kezdem: munkában elkopott példánynak tűnik, Angus Young aláírásával. Mindig az jár az eszemben, hogy vajon az adott személyhez köthető márkájú hangszereket csak aláíratják, vagy az illető tényleg nekik ajándékozza egy-egy munkaeszközét, de ez speciel üveg mögött volt, és elég használtnak tűnt ahhoz, hogy elhiggyem, tényleg játszott rajta az öreg.
Ezt a típust ki kellett gugliznom, mert se az eredeti tulaját, se a basszusgitár műfaját nem ismerem eléggé: Modulus Funk Unlimited, kalapácslakk fényezéssel (biztos nem így hívják:), az RHCP-s Flea-től. Ez se véletlenül lehet üveg mögött.
No, ez a gitár a felirat szerint Joe Walshé volt, és ránézésre Gibson Les Paul Double-Cut lehetne - amilyet tényleg használt is - de a fej alapján mégis valami más. Sajnos a logó semmit se mond nekem, a feliratot meg nem tudom elolvasni a képen...
http://hamster.blog.hu/2017/11/07/nehany_gitar_a_romai_hard_rock_cafe_falarol

139187_23be8cf51e96_s

img_7385.JPG

139188_9f6eaf71a5db_s

img_7394.JPG

139189_8e80ed173713_s

img_7386.JPG

Válasz

Ugrás a(z) oldalra

Ez történt a közösségben:

Huszákné Vigh Gabriella írta 7 órája a(z) január fórumtémában:

https://video.repubblica. it/edizione/roma/il-discorso-del...

Huszákné Vigh Gabriella írta 7 órája a(z) január fórumtémában:

http://www.ansa. ...

Huszákné Vigh Gabriella írta 8 órája a(z) január fórumtémában:

2. A kitüntetett pillanat többször is szóba került és 1947/48 ...

Huszákné Vigh Gabriella írta 8 órája a(z) január fórumtémában:

Hogyan lett Rómából Szigliget? 2018.01.19. Nemes Nagy ...

Huszákné Vigh Gabriella írta 8 órája a(z) január fórumtémában:

Roma, i Reali di Spagna a Santa Maria Maggiore per la ...

Huszákné Vigh Gabriella írta 10 órája a(z) magyarok Rómában fórumtémában:

Magyar remekművekből nyílik kiállítás Rómában 2018.01.19...

Huszákné Vigh Gabriella írta 2 napja a(z) Via Appia és parkok fórumtémában:

Már 5 éve zárva van Rómában a giardino Giuseppe De Meo di ...

Huszákné Vigh Gabriella írta 2 napja a(z) gyűjtő fórumtémában:

http://rome.carpediem. cd/events/5498383-apertura-...

Huszákné Vigh Gabriella írta 2 napja a(z) magyarok Rómában fórumtémában:

Mostra d'arte contemporanea - Grafiche e ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu