Római lábbelik:
2016.06.22.
http://www.romanoimpero.com/2012/06/calzature-romane.html
https://www.facebook.com/romano.impero/photos/a.1142886349064997.1073741990.114684175218558/1142886379064994/?type=3&theater

Válasz

Kincsesláda az Angyalvárban:
2015.05.16.
http://www.castelsantangelo.com/qul_1.asp
http://castelsantangelo.beniculturali.it/index.php?it/139/65-sala-del-tesoro
http://www.culturaitalia.it/opencms/viewItem.jsp?language=it&id=oai%3Aculturaitalia.it%3Amuseiditalia-work_22868
http://roma-szenvedely.eu/latnivalok/angyalvar/
http://www.angolohermes.com/Luoghi/Lazio/Roma/Labirinti/labirinti_Roma.html
http://roma.andreapollett.com/S5/rione14i.htm

Angyalvár_ Sala Tesoro.jpg

Castel_Sant'Angelo_room_with_treasure_chests.jpg

Válasz

Régi újra alkotva
2012.10.14.
Egy fotós újraalkotta a 16. századból származó gyümölcs- és zöldség festményeket.
A new york- i Klaus Enrique Gerdes fotóst az olasz Giuseppe Arcimboldo festő ihlette meg. A festő művei gyümölcsökből és zöldségekből összeálló portrék.
Az egyedülálló műalkotások 1527- 1593 között készülhettek. A fényképész ugyanezeket a képeket készítette el- állította össze élő gyümölcsökből és zöldségekből, majd lefotózta az alkotásokat.

http://hir.ma/kulfold/szines-hirek/eletre-kelt-festmenyek/20275

elofestmenyek1.jpg

elofestmenyek2.jpg

elofestmenyek3.jpg

Válasz

XVI. Benedek ferulája IX. Piuszé volt
A ferula a Római Pápa saját liturgikus méltóságjelvénye, ami megkülönbözteti őt a többi püspöktől. Hagyományosan egy görögkeresztben végződő bot, amit eredetileg csak bizonyos ünnepélyes szertartásokkor használt, például püspökszentelésnél.



Amikor VI. Pál megreformálta saját udvartartását és magát a pápai szertartásokat, elhatározta, hogy a püspöki pásztorbot mintájára feleleveníti a pápai ferula használatát. Az 1960-as években több változat is készült számára, mígnem megállapodott a Lello Scorzelli készítette, jellegzetes, enyhén előregörbülő feszületben végződő mellett.
Ezt a ferulát átvette I. János Pál pápa is, mégis II. János Pál alatt vált a pápa egyik legfontosabb ismertetőjegyévé. Az ezüstötvözetből készült ferula a nagy pápa utolsó éveiben már túlságosan nehéznek bizonyult mind betegebb viselője számára, ezért elkészítették „könnyített" változatát alumíniumból. Az eredeti azóta is a vatikáni pápai sekrestye kincseit bemutató vándorkiállítás egyik fő látványosságát képezi.

XVI. Benedek az első időkben átvette az elődje által ráhagyott liturgikus kelléket. A Mons. Guido Marini nevéhez fűződő reformok („a reform reformja") során azonban a Pápa úgy döntött, hogy ezentúl inkább egy másik szentéletű elődje feruláját fogja hordani.
Az utóbbi hónapokban megfigyelhető aranyozott ferula - korpusz nélküli kereszttel - Boldog IX. Piuszé volt eredetileg, majd legtöbb utódja is használatba vette. IX. Piusz a Szent Péter Kör (Circolo San Pietro) fiataljaitól kapta ajándékba 1877. május 21-én, püspökké szentelése 50. évfordulójára. A kereszt szárai metszéspontjában található medalion egyik oldalán az adományozásra vonatkozó felirat szerepel:
„PIO IX. P.M.
ANNO L. AB EPISCOPALI
CONSECRATIONE EIUS
ROMANA COHORS
IUVENTUTI CATHOLICAE
A S. PETRO NUNCUPATA.
DIE XXI. MAII
MDCCCLXXVII".
A medalion másik oldalán pedig a püspökké szentelés jelenete látható: A trónon ülő XII. Leó a piviáléban elébe térdelő Mastai-Ferretti spoletói érsek fejére helyezi a püspöksüveget (noha nem ő szentelte püspökké). A háttérben egy klerikus a püspöki pásztorbotot tartja, a pápa mögött egy bíboros figyelhető meg széles karimájú galerójában. Az egész jelenet fölé pedig galamb formájában a Szentlélek terjeszti ki szárnyait.
http://vatikanifigyelo.freeblog.hu/page/18/

IX_Piusz_ferula-2.jpg

IX_Piusz_ferula-1.jpg

Válasz

Huszonegy év után szerezte vissza Olaszország azt az ókori szarkofágot, amelyet egy templomból loptak el. A síremlék óriási értéket képvisel.
Londonból repülővel vitte vissza Itáliába az olasz pénzügyőrség azt a III. századi római szarkofágot, amelyet 1991 szeptemberében a Lazio tartománybeli Aquino akkor felújítás alatt levő templomából tulajdonítottak el.
A márvány szarkofágot lóversenyt ábrázoló dombormű díszíti: négy ló húzta római versenykocsik (quadrigák) versenyeznek egy ovális lóversenypályán. Az ókori síremlék milliókat ér és az Olaszországból eltűnt legkeresettebb műkincsek között tartották számon - jelentette az olasz sajtó.
Az Itáliából külföldre csempészett műtárgyak után nyomozó olasz hatóságok a szarkofágot Robert Hecht műkereskedőnél találták meg. A februárban kilencvenkét évesen elhunyt Hecht családja szolgáltatta vissza a műkincset Olaszországnak.

A műkereskedő neve régóta ismert volt az olasz hatóságok számára, Hecht ugyanis több itáliai régészeti lelet elrablását rendelte meg. A hatvanas években ítélte el először az olasz bíróság, mivel Hecht azt kérte a neki dolgozó olasz sírrablóktól, hogy vágják le az itáliai etruszk sírok falfreskóit - emlékeztek vissza az olasz lapok.

A Cerveteri egyik etruszk sírjából ellopott, Kr.e. V. századi Euphronios vázát is Hecht adta el a New York-i Metropolitan Múzeumnak, amely 1972 óta a vázát sajátjaként állította ki. A műkincset Olaszország 2008-ban szerezte vissza.

http://roma.repubblica.it/cronaca/2012/07/20/foto/ritrovato_il_sarcofago_delle_quadrighe_trafugato_da_aquino_ventuno_anni_fa-39377911/2/

Sarcofago della Quadrighe1.jpg

Válasz

Hogy egy könyv az Olaszország–Kína utat oda-vissza megtegye, manapság nem nagy kihívás. Ám ha az első útjára az 1200-as években került sor, majd 1685-ben visszatért Európába, s az idén ismét eljut Kínába –, nos, ez már jelentős esemény. Főként, hogy a kutatók mindeddig titkos eljárást fedeztek fel a XIII. századi pergamen-előállítást illetően.
Bár az 1200-as évek derekán Európában már ismerték a papír előállításának fortélyait, de még mindig pergamenre, azaz állati bőrből készített lapokra kézzel írták rá a nemesebb szövegeket. Amikor 1271-ben Marco Polo visszatért keleti útjáról, és elmondta, hogy Kublaj kán meghívott az udvarába száz keresztény vallás- és tudományoktatót, az egyházi hatalmasságok a távoli magas rangú tisztviselők számára semmit sem tarthattak megtisztelőbb ajándéknak, mint a legnemesebb anyagból és leggondosabban másolt Bibliát (nyomda akkoriban még sehol sem volt, legalábbis Európában). Hogy ilyen, finom pergamenre másolt szentírások a XIII. században eljutottak Kínába, azt szintén régi forrás bizonyítja. Nancsing tartomány egyik városában 1685-ben egy akkor már négyszáz éves Bibliára leltek, amit a tulajdonosa szerint (legalábbis a családi hagyomány alapján) Velencei Márk – azaz Marco Polo – ajándékozott az őseinek.

A szóban forgó Bibliát a megtalálója a firenzei Biblioteca Medicea Laurenziana könyvtárnak adományozta – e híres könyvgyűjteményben őrzik többek közt a Mátyás király által megrendelt, de halála után be nem fejezett Corvina kódexeket is. Aztán napjainkban, bő három évszázad után a poros polcokról valakik előbányászták a könyvritkaságot – és újabb kínai utazása előtt a technika legfrissebb eszközeit bevető vizsgálatnak vetették alá. Az eredmény első olvasatra senkiből nem vált ki különösebb megrendülést: kimutatták, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem újszülött bárányok bőréből készültek a könyv lapjai, hanem szarvasmarhahólyagból. S hogy ez miért érdekes? Azért, mert eszerint csaknem nyolcszáz évvel ezelőtt képesek voltak előállítani olyan Bibliát is, mely 16,5 centi magas és 11 centi széles méretben elfért 500 oldalon. Lapjai 80 mikrométer vastagságúak: ezekből pontosan 12 és fél kell az egymilliméternyi vastagság eléréséhez. E hétszáz évesnél is régebbi pergamen-előállítási technológiának a megfejtése vélhetőleg a kínai tudósoknak is rendesen feladja majd a leckét.
http://www.szabadfold.hu/aktualis/marhaholyagra_irtak

800 éves biblia.jpg

Válasz

A Voynich kézirat online
A világ egyik legrejtélyesebb kéziratának tartalmát a mai napig nem sikerült megfejteni, de bárki megpróbálhatja.
A világhírű Voynich kézirat azóta tartja izgalomban amatőr írásfejtők, informatikusok és történészek hadait, hogy Wilfrid Michael Voynich antikvárius és könyvkereskedő, a huszadik század tízes éveiben az olaszországi Villa Mondragone-ben a jezsuitáktól megvásárolta.
A Yale Egyetem Beinecke Könyvritkaságok és Kéziratok Könyvtára – mely a ritkaságot birtokolja – oldalán bárki megtalálhatja a kódex nagy felbontású változatát.

http://mult-kor.hu/20110902_a_rohonci_kod

http://beinecke.library.yale.edu/digitallibrary/voynich.html

handler1.jpg

handler78.jpg

Válasz

Jézus titulusa
Carsten Peter Thiede és Matthew d’Ancona tudósok megpróbálták igazolni, hogy a történelmi tények és a hit nem feltétlenül mondanak ellent egymásnak, és hogy a tudomány feladata a kettő közötti kapcsolat szálait láthatóvá és kézzelfoghatóvá tenni. Munkájukat a Róma egyik külvárosában álló Santa Croce in Gerusalemme nevű templomban kezdték, amely Nagy Konstantin római császár szülőanyjának palotája helyén épült, és becses ereklyét rejt: egy 26 cm széles és 14 cm hosszú fadarabot, rajta néhány latin és görög betűvel.

Ez a fadarab állítólag Jézus titulusának (annak a táblának, amelyet a szokásoknak megfelelően a keresztre erősítettek a megfeszített feje fölé, megjelölve rajta a kivégzett ember bűnét) töredéke, és eredetiségét igyekeztek közvetett módszerrel bizonyítani. Az ereklye nagyon rossz állapotban van, ezért a Szentszék nem engedi közelebbről megvizsgálni, csupán üveglap mögül tanulmányozhatják az érdeklődők, így a két tudós sem végezhetett rajta szénizotópos kormeghatározást. De erre, mint mondják, nem is volt szükségük, mert a történelem és a legendák maguk igazolják a titulus eredetiségét.

Először is tudnunk kell, hogy Jézus idejében kevés volt a fa Jeruzsálem környékén, ezért a hatóságok a keresztrefeszítésnél alkalmazott függőleges gerendát többször is felhasználták; ezekből ugyanaz a három állt a Golgota hegyén évtizedeken át. Jézusnak is csak a keresztgerendát kellett a kivégzése helyszínére cipelnie. Miután pedig holttestét levágták a keresztről, ezt a keresztgerendát eldobták, a függőleges viszont a helyén maradt a földbe ágyazva. Alig tíz évvel később a rómaiak megszüntették a kivégzéseket a Golgota hegyén, és a feleslegessé vált függőleges gerendákat egy ciszternába dobták. Jézus családja végig gondosan számon tartotta, hogy melyik faoszlopon lelte halálát rokonuk, és a ciszternában e mellé a gerenda mellé helyezték el azt a bizonyos titulust, amelyet annak idején a holttesttel együtt megkaptak. A helybeli keresztények évekig jártak ide imádkozni; egészen addig, amíg Hadrianus császár a 2. század közepén a területen fel nem építette Aelia Capitolinát, az Aphroditének, a szerelem istennőjének szentelt templomegyüttest.

Kétszáz évvel később azonban a kereszténységgel szimpatizáló Nagy Konstantin császár anyjának, Ilonának isteni látomása volt, mely arra késztette őt, hogy Jeruzsálembe utazva felkutassa Krisztus megfeszítésének helyét. Leromboltatta hát a szerelem istennőjének szentélyét, és mélyen a kőtörmelék alatt három keresztet talált, egyikük mellett Jézus titulusával…

http://noiportal.hu/main/npnews-15462.html

titulus.jpg

Válasz

Az ereklyék általában régi tárgyak, kivétel azért van: II. János Pál pápa ereklyéi.

SZENKÚTra került egy ereklye.

Beer Miklós váci püspök közbenjárására Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek, a korábbi pápa személyi titkára adományozta az ereklyét Szentkútnak. Kálmán Peregrin kegyhelyigazgató a Ferences Sajtóközpontnak elmondta, hogy az érsek olyan szövetdarabot küldött számukra, amely II. János Pál vérével van átitatva.

II. János Pál vérereklyéje.jpg

Válasz

Köszönjük, akkor Mária mennybeviteléről van szó, de végül semmi nem utal a középen levő anyagdarabkára, hogy mi az. A fényképen nem látszik talán jól, de az egy anyagdarabka, amit cérnával erősítettek fel, s a cérna osztja négy részre.

Válasz