„Ma Karácsony az üzletek ünnepévé vált, amelyek vakító ragyogása elrejti Isten alázatának misztériumát, amely egyszerűségre szólít bennünket” – mondta a Szentatya a Szent Péter bazilikában Karácsony éjszakáján, december 24-én este 10 órakor kezdődött ünnepélyes szentmisén.

A kereszténységet megelőző kor emberei, a világ szörnyűségeivel és ellentmondásaival szemben attól féltek, hogy Isten sem teljesen jó, hanem olykor kegyetlenné és zsarnokká válhat. Ez volt Isten valóságos megjelenése, „epifániája”, a nagy világosság, amely megjelent nekünk: Isten a tiszta jóság. Ma is azok az emberek, akik nem tudják már Istent hitben elismerni, felteszik a kérdést, hogy a végső hatalom, amely megalapozza és fenntartja a világot, valóban jó-e, vagy a rossz nem ugyanolyan hatalmas és eredendő, mint a jó és a szép, amellyel fénylő pillanatokban találkozunk világegyetemünkben? „Megjelent Isten jósága...és emberszeretete”: ez egy új és vigasztaló bizonyosság, amelyet Karácsonykor kapunk ajándékba.

A karácsonyi liturgia idéz egy szakaszt Izajás próféta könyvéből, amely még konkrétabban leírja a Karácsonykor bekövetkezett epifániát:

„Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége” (Iz 9,5s).




A pápa az Úrhoz emelte imáját: segítsen bennünket, hogy tekintetünkkel áthatolhassunk korunk csillogó-villogó külsőségein és megtaláljuk mögöttük a betlehemi istállóban a Gyermeket, hogy felfedezzük az igazi örömet és az igazi világosságot. Kövessük Szent Ferenc lelki útját, amely elvezet a végsőkig letisztult külső és belső egyszerűséghez, amely képessé teszi a szívet arra, hogy lásson és találkozzon Istennel.

XVI. Benedek pápa Szent Pál apostol Títuszhoz írt leveléből vett idézettel kezdte homíliáját:
„Megjelent” – ez az egyház programmatikus szava, amellyel összefoglalja Karácsony lényegét. Az emberek előzőleg sokféle módon megteremtették maguknak Isten emberi képét. Isten maga is különféle módon szólt az emberekhez. Most azonban valami több történt: megjelent, megmutatta magát. Kilépett az elérhetetlen fényből, amelyben lakozik. Ő maga eljött közénk. Ez volt az ősegyház számára Karácsony nagy öröme: Isten megjelent. Feltesszük azonban a kérdést: hogyan jelent meg? Ki is Ő valójában? Szent Pál Títuszhoz írt levelében olvassuk: „...megjelent üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Tit 3,4).