2013.11.09.

 

A tekintélyes olasz La Repubblica is elismerően szól az október végén, Budapesten nyílt Caravaggiótól Canalettóig című kiállításról. A Valentina Tosoni által írt cikk szerint az itáliai barokk és rokokó festészet remekműveit bemutató kiállítás lehetőséget ad arra, hogy megértsük a korszak sokféle stílusát és megismerjük a meghatározó alkotókat.

 

Két évszázad itáliai művészetét ünnepli a Szépművészeti Múzeum rendkívüli kiállítása. A főművekben gazdag és tudományosan kifogástalan kiállítás, 141 gondosan válogatott és a világ legjelentősebb múzeumaiból származó festménnyel február 16-ig lehetőséget ad arra, hogy megértsük azoknak az évtizedeknek sokféle stílusát és megismerjük azt a számtalan művészt, akik akkor alkottak - idézi a La Repubblica írását a Szépművészeti Múzeum közleménye.

Caravaggio 1593-ból való "Gyümölcskosaras fiú"-ja indítja el a kiállítást, amellyel Budapest ismét a nemzetközi kultúra stratégiai központjaként mutatkozik be. "Megtisztel a meghívás és boldog vagyok, hogy itt lehetek és megtekinthetem azt a kivételes jelentőségű kiállítást, amilyenhez ez a múzeum már hozzászoktatott bennünket" - mondta Anna Coliva, a római Galleria Borghese, a kép származási helyének igazgatónője a sajtótájékoztatón tartott beszéde elején - "A magyar kollégák súlyos feladatot vállaltak magukra, mert nehéz megtartani a magas színvonalat, ám ez a kiállítás mindenki várakozását felülmúlja".

A kiállítás egyedülálló és igen magas szintű lehetőséget kínál arra, hogy kellő alapossággal lássuk, mi is történt nagyjából két évszázad olasz művészetében. A Seicentót és a Settecentót változások egész sora jellemzi, és lehetetlen vállalkozásnak tűnt sikerrel összegyűjteni mindent egyetlen kiállításon, de a végeredmény magáért beszél. Bonyolult évszázadok ezek, amelyekben végtelenül sokfelé ágazik a művészet, és a kiállításon e századok egyetlen arculata sem marad rejtve. Klasszicizmus, naturalizmus, realizmus, csendéletek, belső terekben játszódó jelenetek, allegóriák, vallásos tárgyú festmények megannyi stílus- és kompozíciós variáción mentek át, és mindezen műfajok egyikét sem kezeli a kiállítás sematikus módon. Minden főszereplő jelen van és minden variációt magas minőségű festmények illusztrálnak. Vannak köztük még névtelenektől is főművek, mint az "Alvó lány", amely noha mindmáig nem kapott biztos mesternevet - igaz, a többség Fetti keze művének tartja -"egy ismeretlen mester főművének" tekinthető. " Olyan ez a kiállítás, mint ha a harmincas években rendezték volna" - jelentette ki a továbbiakban Anna Coliva - "nem azért, mert avítt a stílusa, hanem mert azokban az években mertek belevágni olyan vállalkozásba, mint amilyen ez, minthogy akkoriban nem létezett még a kiállítások show-bussines-e, amely csak azt a főművet igyekszik megszerezni, amelyet plakáton lehet reklámozni."

A Szépművészeti Múzeum világossá tette a maga politikáját, amikor azt a becsvágyó célt tűzte ki, hogy a 15.-18. századi olasz festészetet két egymást követő kiállításon bemutatja. Az első kiállítás a "Botticellitől Tizianóig" volt 2009-2010-ben, a második pedig most ez a "Caravaggiótól Canalettóig - Két évszázad itáliai remekművei" című. Február 16-ig tart nyitva, és az olasz-magyar kulturális évad kimagasló eseménye. Soha korábban az olasz festészet e korszakának ilyen gazdag bemutatása nem került a magyar közönség elé.

A Szépművészeti Múzeum olasz barokk és rokokó gyűjteménye kb. 600 művet foglal magába, és a kollekció zömét a nagy arisztokrata családok gyűjteményei alkotják.

A Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből való harminc festményhez ( köztük olyan fontos mesterek művei, mint Annibale Carracci, Artemisia Gentileschi, Guercino, Luca Giordano, Bernardo Strozzi, Giovanni Battista Tiepolo, Canaletto és Bernardo Bellotto) jön hozzá az a több mint 100 festmény, amelyeket különféle európai és amerikai gyűjtemények, (mind köz-, mind magángyűjtemények) adtak kölcsön, köztük a londoni National Gallery, a párizsi Louvre, a madridi Prado és Thyssen Bornemisza Múzeum, a firenzei Uffizi és Pitti, a római Pinacoteca Capitolina és Galleria Borghese, a berlini Képtár, a drezdai Képtár és a bécsi Kunsthistorisches Museum. Ám a kiállítás nem lett volna teljes minden idők egyik legnagyobb hatású festője, Michelangelo Merisi da Caravaggio nélkül, akitől a Szépművészeti Múzeum egyetlen művet sem birtokol. Ez alkalomból nem kevesebb, mint kilenc festmény, köztük az 1610-es "Imádkozó Szent Ferenc", az 1609-10-ből való csodálatos"Salome", és további képek érkeztek, hogy mindenki megcsodálhassa őket. Igen hosszú a kiállításon jelenlévő többi festő névsora, a Carracciktól Guercinóig, Tiepolótól Guido Reniig, egészen Canalettóig aki a Settecento szekciót a maga klasszikus velencei látképeivel zárja.

----------------------------------------------------------------------------------------------

http://inforadio.hu/hirek/kultura/hir-596141

 

http://muzeumantikvarium.hu/item/caravaggiotol-canalettoig

----------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Dobos Zsuzsanna (szerk.) : Caravaggiótól Canalettóig

 

2013.11.09.

 

Az itáliai barokk és rokokó festészet remekművei

A Szépművészet Múzeum kiállítása 2013. október 25 - 2014. február 16.

A 17. és a 18. századi itáliai festészet uralkodó stílusáramlatait, a műfajok, technikák és témák rendkívüli gazdagságát, valamint a korszak kiemelkedő művészegyéniségeit mutatja be a Szépművészeti Múzeum Caravaggiótól Canelettóig című kiállítása. A tárlaton több mint 100 mester 140 remekművével találkozhat a nagyközönség. A legtöbb művel, szám szerint kilenccel, a korszak kiemelkedő festőgéniusza, Caravaggio szerepel a kiállításon. A válogatás alapját a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára nemzetközileg is nagyra becsült olasz barokk és rokokó gyűjteményének 34 főműve alkotja, amelyet 106, tizenegy ország hatvanhét gyűjteményéből Budapestre érkező remekmű egészít ki. A kölcsönző intézmények között szerepel többek között a washingtoni és a londoni National Gallery, a párizsi Musée du Louvre, a madridi Museo del Prado és a Museo Thyssen-Bornemisza, a firenzei Galleria degli Uffizi, a berlini Gemäldegalerie, a drezdai Gemäldegalerie Alte Meister, a bécsi Kunsthistorisches Museum és a római Galleria Borghese. A tárlat anyaga nemzetközileg is figyelemre méltó, hiszen ilyen léptékű,a korszak itáliai festészetének egészét bemutató, átfogó kiállítás évtizedek óta nem volt a világon. A múzeum néhány évvel ezelőtt azt a célt tűzte ki maga elé, hogy két, egymást követő tárlaton bemutatja a 15–18. századi itáliai festészetet, tekintettel a múzeum kiemelkedő értékű, mintegy ezer festményből álló itáliai régi mester gyűjteményére, és arra, hogy a korszakról hasonló, átfogókiállításokra még soha nem került sor Magyarországon. Az első, 2009-2010-ben megrendezett bemutató, a Botticellitől Tizianóig, 230 ezer látogatójával a Szépművészeti Múzeum történetének egyik legsikeresebb eseménye volt. Ezen tárlat folytatásának tekinthető az október végén nyíló, a 17-18. századi itáliai festészetnek szentelt reprezentatív kiállítás. Az itáliai művészet e két évszázadát a barokk, Európa ez idő tájt uralkodó korstílusa határozta meg. A 17. század, a seicento első negyedét még az előző század végén induló kora barokk jellemzi. Ekkor bontakozott ki Caravaggio és követői naturalizmusa, valamint a Carracciak nevével fémjelzett bolognai klasszicizmus. A stílus bő fél évszázadon át tartó érett korszakát az ún. dekorátor nagymesterek lendületes művészete éppúgy jellemzi, mint a barokk klasszicizmus vagy a korai romanticizmus. A seicento utolsó évtizedeitől számítható a késő barokkidőszaka, a nagy mesterek hagyományainak kissé kiüresedett, rutinos továbbvitele. A 18. században a velencei rokokó adta a korszak csillogó lezárását, miközben a settecento derekán már megjelentek a neoklasszicizmus kezdetei. A két évszázad különböző iskoláinak, stílusainak közös jellemzője a valóság utánzása, a realizmus iránti igény, a dolgok kézzelfogható jelenlétének az illúziója, amelynek megvalósításához a művészeknek ekkorra már a festészet teljes eszköztára a rendelkezésükre állt. A kiállítás időrendben, nyolc szekcióban tárgyalja a korszakot, Caravaggio radikális fordulatot hozó római színrelépésétől, a manierizmust felváltó barokk, majd a rokokó és a klasszicizmuskialakulásáig és mestereinek bemutatásáig. A tárlat Caravaggio két korai alkotásával – köztük az életmű egyik emblematikus főművével, a Gyümölcskosaras fiúval - kezdődik, majd a caravaggizmus vallásos festészetének példái - pl. Caravaggio Salome témájú képének két változata – következnek. A harmadik rész a Lodovico, Agostino és Annibale Carracci működésével összekapcsolódott klasszicizáló barokkot mutatja be. A negyedik szekció a barokk elterjedését és virágkorát tárgyalja,majd az ötödik a polgári műfajokról, a csendéletről, a tájképről, az arcképről és a zsánerportréról ad áttekintést. A következő részben a 18. század főbb stílusirányzatai kerülnek bemutatásra.Az utolsó két szekció a 18. század velencei festészetébe, valamint az ekkor népszerűvé váló veduta (városlátkép) műfajába nyújt bepillantást, ez utóbbi Canaletto négy velencei látképe segítségével. A kiállítást igényes kivitelezésű, a korszakkal foglalkozó legjobb, csaknem félszáz magyar és külföldi kurátor közreműködésével készült, magyar és angol nyelvű katalógus kíséri.

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------------

 

Túlzások nélküli barokk

2013.11.19.

 

Caravaggio állítólag embert ölt, kitiltották Rómából, az alvilág állandó főszereplője volt, de zsenialitása az itáliai barokk fejedelmévé emelte. A Szépműből most nem keserű szájízzel távoztunk.

A Szépművészeti Múzeum folytatja 2009-2010-ben elkezdett, az itáliai művészetet bemutató két felvonásos sorozatát. Míg az előző tárlat az itáliai reneszánsz kiemelkedő alkotóit és stílusait mutatta be, addig a Caravaggiotól Canalettóig a barokk, pontosabban a 17-18. század művészetét hozza el a nagyközönség számára. Az Szépművészeti nevéhez szinte hozzátapadt a „sikerkiállítások” fogalma. Nos, ezek közül talán a mostani a legösszetettebb és legtartalmasabb tárlat. Több csalódás után végre nem keserű szájízzel távozik a látogató, hiszen a korábbiakhoz képest sokkal több külföldi gyűjteményből érkezett képet állítottak ki. A különösen reprezentatív anyagot felvonultató kiállításon Caravaggio újító, iskolát teremtő művészetétől eljutunk egészen Canaletto varázslatos Velencéjéig.

A tárlat egyik fő motorja a „caravaggizmus” bemutatása. Caravaggio, azaz Michelangelo Merisi olyan realizmust teremtett, amely áthatott minden felszínességen, minden álarcon, és mindenféle idealizálást mellőzött képein. Magától a mestertől kilenc, követőitől még számos képet láthatunk kiállítva. A „caravaggizmus” képviselői (többek között Orazio Gentileschi, Bartolomeo Manfredi) sosem érték el azt a festői minőséget, mint Caravaggio, viszont átvették stílusát, témáit, amelyeket így mi is megtekinthetünk a kiállításon.

 

A sötét háttér előtt ábrázolt, erősen megvilágított, nagyszerűen megfestett alakok miszticizmusa hatja át az első néhány termet, máris beszippantva minket az itáliai barokk sejtelmes, de nem túl fényűző hétköznapi világába. Szimbolikus jelentéssel megtöltött csendéletek, hétköznapi és mitológiai jelenetek éltetik a fény-árnyék játékát. Ez, vagyis a tenebrizmus, újra divatba hozta a feketét, amely leleplezi és kiemeli a gyakran alvilági, vagy nem ritkán fülledten erotikus történeteket.

Az Európa különböző nagyvárosaiból érkezett művek között kuriózumnak számít az a két festmény, amelyet most együtt, egymás mellett láthatunk. Caravaggio két, Salome Keresztelő Szent János fejével című festménye között időben nem sok különbség van, annál inkább ábrázolás módjában és mondanivalójában. A londoni National Gallery-ből érkezett képen a hóhér idősödő, ördögszerű alakja, és Salome közömbös kifejezése mindent elárul a cselekmény borzalmas voltáról. A másik, Madridból érkezett alkotáson azonban sokkal több érzelem látható a nő arcán. A hóhér itt fiatal, izmos, és a nézőnek háttal ábrázolt alakja mintha bűnbánatról tanúskodna. Az ember e képek előtt hosszan elidőzik, vajon miért festette meg két ennyire más változatban ezt a jelenetet Caravaggio? A kiállítás kurátora sajnos erre nem ad választ, pedig érdekes lett volna kifejteni ezt a szálat, ha már a két kép együtt látható.

 

További kérdéseket vetnek fel a nézőben egyéb vallásos, főleg Krisztus meghurcoltatásának történeteit ábrázoló képei. A kiállítás nagyszerűen mutatja be azt is, hogy Caravaggio hogyan forradalmasította a vallásos festészetet. A töviskoronázás pillanatában megfestett Krisztus arckifejezése, az eddigi művészeti ábrázolásokhoz képest sokkal több emberi érzelmet, fizikai fájdalmat tükröz. A festő egyik legfontosabb újítása az volt, hogy nem a megszokott ikonográfiai elemekkel és áhítattal ábrázolta a bibliai személyeket, hanem egyszerű, hétköznapi emberekként jelenítette meg őket. Legtöbb modellje az utcáról összeszedett jött-ment vagy akár prostituált volt.

 

Caravaggio festői bravúrossága mellett a barokkra általában jellemző szemfényvesztő festészet-technikai megoldások is bemutatásra kerülnek a kiállításon. A trompe l’oeil illuzionisztikus ábrázolásmódja pedig lépten-nyomon megtéveszti a látogatót. Bármerre nézünk, mindenhol felfedezhetünk valami újdonságot, akár egy eddig nem ismert festő személyében, akár egy nagyon ismert korabeli művész, Giovanni Lorenzo Bernini önarcképében, amely a kiállítás egyik, kicsit elfelejtett szenzációja.

A tárlat úgy mutatja be a barokk művészetet, amilyen valójában lehetett: kaotikus szertelenségével a vallásos művészet keveredik az erotikusan ábrázolt mitológiai jelenetekkel, mindenhol a meztelen testek erőteljesen megvilágított hullámzása, másutt pedig a manierizmus megnyújtott alakjai emelkednek az ember fölé. A kiállítás mindezt úgy tálalja, hogy nem kerít hatalmába az a fullasztó érzés, hogy túl sok lenne ebből az amúgy is érzelmekkel, színekkel és mozdulatokkal teli stílből.

A korszak és a kiállítás végére sikerül egy kicsit lenyugodni és egy sokkal pontosabb, precízebb, érzelmektől kevésbé túlfűtött irányhoz érkezik el a néző: Canaletto velencei vedutáihoz. Ezek a városképek nagyon érzékletesen ábrázolják a mértani pontossággal megfestett épületek között zajló nyüzsgő életet, amely annyira jellemző volt Itáliára ezekben az évszázadokban.

 

-

-----------------------------------------------------------------------------------------------

http://artportal.hu/magazin/klasszikus/tulzasok-nelkuli-barokk

 

----------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

m