A magyar háborús kiugrási kísérletének volt egy 2019-ig szinte ismeretlen résztvevője, Dr. Magyary Gyula professzor. Az 1988-ban meghalt Dr. Magyary Gyula visszaemlékezéseinek gondozását unokahúga, Lantos Erzsébet Rómában és Budapesten élő régész-restaurátor végezte, s munkásságának köszönhetően fény derült nagybátyja Magyary – alias Francis Moly – 1944 őszén az angol–amerikai szövetséges hatalmak megbízásából végrehajtott diplomáciai-politikai missziójára.

Dr. Magyary Gyula titkos diplomáciai küldetésére Apor Gábor szentszéki magyar nagykövet közvetítésével került sor. A professzor kalandos úton jutott el a németektől körülzárt Várba, ahova a békeajánlaton kívül magával vitte a szövetségesek és a kiugrási iroda kapcsolattartásához szükséges rejtjelkulcsot is. Ezt követően átélte a főváros ostromát, majd néhány heti szovjet fogságot követően tért vissza a casertai angol-amerikai főhadiszállásra.

Szathmáry István: Hazájáért vállalta életveszélyes küldetését a professzor

2019 december

Dr. Magyary Gyula atya, római egyetemi tanár, mint a nyugati szövetségesek küldöttje utolsóként tárgyalt a nyilas hatalomátvétel előtt Horthy Miklós kormányzóval. Élete alkonyán magnóra mondott emlékeit unokahúgára és keresztlányára, Lantos Erzsébetre bízta, aki a nemrég könyvben tette közé a történelmi becsű dokumentumot. Lantos Erzsébet asszonnyal szolnoki látogatásakor Kósa Károly helytörténésszel együtt beszélgettünk a Verseghy Ferenc Könyvtár épületében.

– Erzsébet asszony! Úgy tudom, a professzor úr halálát követően sokan keresték az Ön birtokában levő hangfelvételt, közöttük Kósa Károly és én is.

– Igen, többen próbáltak a nyomára jutni. Akik ismerték a nagybátyámmal való szoros kapcsolatomat sejtették, hogy tudok róluk. Mindenkinek, aki ezzel hozzám fordult megmondtam, hogy nálam vannak, de egyelőre magamnál tartom őket.

– Én a Máltai Lovagrend birtokában gyanítottam őket, ott próbáltam nyomukra jutni.

– Nagybátyámnak valóban szoros kapcsolata volt a Renddel, halála után fogadalmas tagjainak római kriptájában helyezték örök nyugalomra. De ez téves információ volt.

– Bokor Pétertől származik, aki felkereste őt Rómában az emlékiratok ügyében, de ő sem jutott többre, mint hogy azok valóban léteznek, – fűzi hozzá az elhangzottakhoz Kósa Károly.

– Hogyan születtek a hangfelvételek és mit tartalmaznak?

– Dr. Magyary Gyula visszaemlékezéseit, különös tekintettel a szövetségesek és a kormányzó közötti közvetítési kísérletre. Amikor magnóra mondta őket úgy tervezte, hogy majd leírja, de rengeteg elfoglaltsága mellett erre nem jutott ideje. Nyugdíjba menetele után már fáradt volt hozzá, s azzal adta át őket nekem, hogy tegyek velük úgy, ahogy jónak látom. A legnagyobb bizalommal adta a kezembe, mert tudta, hogy amit ő látna jónak, azt én is jónak látom. Az volt a célja, hogy idővel könyv lehessen belőle.

– Amikor 2011-ben én is nyugdíjba mentem, akkor láttam neki a munkának. Sokan írták, hogy a halála után, egyes állítások szerint harminc évvel később akarta megjelentetni, de ez nem igaz. Egyetértettünk abban, várni kell vele. Részben azért, hogy már ne zavarja az érdekelteket, de nekem is időre volt szükségem hozzá. Utána kellett néznem, hogy kit kérjek fel a történelmi háttér megírására, s nehéz volt a helyenként nehezen érthető hangszalag pontos lejegyzése, különösen a nevek esetében.

– A kazetták megvannak még?

– Igen, de ezek orsós felvételek, mert akkor még nem léteztek kazetták. Én vettem fel őket, később másoltam át őket kazettákra, azokról dolgoztam. A szöveget 2015-ben dokumentumként átadtam az Országos Széchenyi Könyvtárnak, majd felkértem Fejérdy András történészt, hogy írjon hozzá egy történelmi hátteret. A könyv az én visszaemlékezésem és Erdő Péter bíboros úr ajánlása mellett ezzel az érdekes tanulmánnyal együtt látott napvilágot.

– Monsignore Magyary tisztában volt küldetése veszélyeivel?

– Igen. Tudta, hogy gyakorlatilag nincs esélye az életben maradásra. de úgy gondolta, hogy a hazájáért cselekszik, ha elvégzi a küldetését. Talán Magyarország kiléphet a háborúból, és így népének tesz jó szolgálatot. Ez vezette őt.

– Van olyan nézet, hogy a nyugati szövetségesek szándékosan hajszolták bele hazánkat egy kilátástalan kiugrási kísérletbe, amivel jelentős német erőket vontak el a nyugati frontról. Lehet, hogy gyakorlatilag feláldozták őt, csak sikerült túlélnie?

– Ezt akkor a professzor úr biztosan nem tudhatta. Utólag már könnyű okosnak lenni, s utólag én is másként látom a helyzetet.

– A professzor úr érzékelhetően királypárti volt, a Habsburg családhoz fűződő jó kapcsolatokkal. Beszélt-e Önnek arról, miképpen vélekedett Horthy Miklósról? Találkoztak még később is?

– Erről külön nem beszéltünk, de a visszaemlékezésében világosan szól róla. Az én benyomásom szerint pozitívan látta Horthy Miklós szerepét, azt, hogy miképpen állt a kor problémáihoz, közöttük a zsidókérdéshez. Úgy gondolom, a zsidóság érdekében is igyekezett a legjobbat megtenni, ami tőle telt. Tudtommal csak 1944-ben Budapesten beszéltek egymással, későbbi találkozásukról nincs tudomásom.

– Professzor úr mikor járt Szolnokon utoljára?

– Magyarországra 1946-ban látogatott utoljára, amikor bennünket is felkeresett budapesti otthonunkban. Akkor tudtommal nem utazott Szolnokra, így csak 1945-ben fordult meg a városban, amikor az oroszok erre hozták, de az nem tekinthető látogatásnak. Korábban, amikor csak tudta, felkereste szülővárosát, mert visszaemlékezése szerint is Szolnok nagyon fontos volt számára. Szívesen gondolt vissza az itteni emberekre is, viccesen még azt is mondta, hogy az ő részére Szolnok a világ közepe. Ennél többet nem mondhat valaki, akinek ekkor már több évtizede távol kellett élnie hazájától. 1951-ben már az állampolgárságtól is megfosztották, utána szóba sem kerülhetett, hogy Magyarországra jöjjön, de ez nem is lett volna ajánlatos.

– Érdekes módon a megyei levéltárban található egy 1946-ból való újság, amiben az áll, hogy a városba látogatott dr. Magyary Gyula – fűzi hozzá Kósa Károly az elmondottakhoz.

– Akkori budapesti látogatásáról vannak dokumentumok, illetve készült egy családi fotó is. – mutatja a régi fotót Erzsébet asszony, majd áttérünk Magyary professzor eseményekben gazdag életének egy újabb szakaszára.

– Tudomásom Szerint Magyary professzor úr szoros kapcsolatot ápolt Mindszenty József hercegprímással is.

– Nagyon ragaszkodott a bíboros úrhoz, mindketten száműzötten dolgoztak Magyarországért. A bíboros úr hívta fel a figyelmét arra, hogy mennyi hazáját kényszerűségből elhagyó magyar él lelki támogatás nélkül szerte a világban és többek között őt is megbízta a lelki és gyakorlati gondozásukkal. Nagybátyám ezt életcéljának tekintette s minden támogatás nélkül, a saját anyagi erejéből tíz, vagy tizenkét éven keresztül járta ebben a missziójában a világot.

– Most közkinccsé váltak dr. Magyary Gyula forrásértékű visszaemlékezési. Milyen volt a könyv hazai fogadtatása?

– Nagy örömömre igen jó. Budapesten például volt egy könyvbemutatója, ahol Erdő Péter bíboros úr és Borhi László történész méltatta a benne foglaltakat.

– Miután Erzsébet asszony teljesítette nagybátyja Önre bízott feladatát, mik a további tervei?

– Mivel fontosnak tartom, hogy a történelmi események tisztázása érdekében minél többen leírják az egykori eseményeket, s azok el is jussanak a közönséghez, akik így jobban megérthetik, hogy egykor mi miért történt, ennek érdekében szeretnék továbbra is ténykedni. Szerencsére azt látom, hogy ezek iránt az emlékek iránt egyre nagyobb az érdeklődés.

https://www.szoljon.hu/helyi-kozelet/2019/12/hazajaert-vallalta-eletveszelyes-kuldeteset-a-professzor

------------------------------------------------------------.

 ----------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

Névjegy

Dr. Magyary Gyula 1901-ben született Szolnokon. Édesapja iskolaigazgató, édesanyja tanár volt a városban. A középiskolát követően Egerben, Innsbruckban, Rómában. Bécsben folytatta tanulmányait. 1924-ben Innsbruckban szentelték az esztergomi főegyházmegye papjává. Bécsben és Szegeden doktorált teológiából, kánon- és általános jogból továbbá államtudományból. Bécsben, Esztergomban és Rómában szolgált, 1940-ben pápai titkos kamarássá nevezték ki. 1944-ben az USA Háborús Hírszerző Ügynöksége kérte az emlékirataiban ismertetett küldetésére. 1946-ban a Máltai Lovagrend magyar tagozatának, később római nagypriorátusának tagja lett, 1949-ben a pápai Urbania Egyetem nyilvános tanárává nevezték ki. Ő volt a posztulátora, kérelmezője IV. Károly magyar király boldoggá avatási perének. Élete során számos magas kitüntetéssel ismerték el munkásságát.1988-ban hunyt el Rómában, visszaemlékezéseinek gondozását akaratának megfelelően unokahúga, Lantos Erzsébet Rómában és Budapesten élő régész-restaurátor végezte.

Bodnár Dániel: „I was Francis Moly”

2019. július 13.

A kötet Magyary Gyulának (1901–1988), a római Urbaniana Egyetem kánonjogprofesszorának 1966–67 telén hangszalagra mondott visszaemlékezéseit tartalmazza, melyek középpontjában Magyary – alias Francis Moly – 1944 őszén az angol–amerikai szövetséges hatalmak megbízásából végrehajtott diplomáciai-politikai missziója áll.

A kötet három részre osztható. Az előszót jegyző Lantos Erzsébet régész restaurátor az unokahúg szemszögéből ír anyai nagybátyjáról, aki egyúttal a keresztapja is volt. Az érettségi után az akkor már Rómában élt Magyary Gyula meghívta, hogy ott folytassa faszobrászi tanulmányait. 1964 márciusában turistavízummal utazott Rómába, ahol beiratkozott a Központi Restaurátorképző Intézetbe. Hivatalosan egy olasz családnál volt bejelentve, de nagybátyjánál lakott. Az együtt töltött évek során sokat beszélgettek, és Lantos Erzsébet számára egyértelművé vált keresztapja missziójának érdekessége, amit meg kell örökíteni. A hétszalagnyi hangfelvétel 1966-67 telén néhány hét leforgása alatt készült el, az írott változatot az OSZK-ban helyezték el. Ez alapján jelent most meg a könyv.

Lantos Erzsébet jellemzése szerint nagybátyja közéleti kérdésekkel, problémákkal „a vallás, a jótékonyság, a hazafiság” kérdésein belül foglalkozott, minden magyart testvérének érzett, és ezt ki is mutatta, egyrészt azzal a sok segítséggel, amit számukra nyújtani tudott, másrészt a magyar közösség szentmiséin való részvételével. A római magyar közösség jól ismert, tisztelt és szeretett „Gyula bácsija” lett. Nagyon ragaszkodott szülővárosához, Szolnokhoz. Emellett jó humorú, jó kedélyű ember volt.

A kötet központi részét az anyag szerkesztője, a forráskiadást jegyzetelő Fejérdy András történész Magyary Gyula életét és munkásságát bemutató tanulmánya alkotja. Kiemeli: az értelmiségi családból – édesapja tanár, iskolai igazgató, újságíró, édesanyja tanítónő – származó Magyary egész életére jellemző volt az „Isten, király, haza” hármas elv, valamint a következményekkel nem számoló kötelességtudás. Lelkébe mélyen beleivódott annak a gyermekkorában hallott legionáriusnak a története, aki másokkal ellentétben nem menekült el, amikor Kr.u. 79-ben a Vezúvból kitörő tüzes láva maga alá temette Pompeit, mert nem kapott parancsot őrhelye elhagyására. A szülői házban magába szívott istenszeretet és tisztelet állt a papi hivatás választása és egész életén át történő rendíthetetlen megélése mögött. Az édesanyjától tanult király iránti hűség lett haláláig őrzött legitimista meggyőződésének alapja. A haza és a honfitársak iránti elkötelezettség pedig a kötelességtudattal párosulva döntőnek bizonyult veszélyes missziójának vállalásában, vagy abban, hogy a második világháborút követően fáradságot nem ismerve látogatta végig a világszerte szétszóródott magyarokat. Magyary Gyula életének jelentős mozzanata volt, amikor Serédi Jusztinián hercegprímás 1929 szeptemberében kinevezte a bécsi Pázmáneum vicerektorává. Szolgálatának idejére esett az Osztrák Köztársaság hanyatlása és a független Ausztria vége. Sok osztrák katolikushoz hasonlóan szimpatizált a keresztény ideológiai alapokon álló, marxizmus- és nácizmusellenes Dollfuss-Schuschnigg-rendszerrel, amely természetes szövetségesre lelt az osztrák legitimista mozgalomban, amely a közép-európai Habsburg-hagyomány feltámasztásával hasonló célokat kívánt elérni. Az Anschluss, Ausztria német megszállása után a totalitarizmus minden formáját és a fajelméletet elutasító Magyary, a bécsi érsekségen végzett egyházjogászi munkája nyomán Innitzer bíborossal kialakult jó kapcsolata révén vált 1938 októberében a bécsi érsekség nácik általi kifosztásának egyik koronatanújává. Ez bosszúakció volt azért, mert a bíboros egyik beszédében Hitler helyett Krisztust nevezte Führernek, amikor így fogalmazott: a jelen nehéz helyzetben „annál határozottabban kell hitünket megvallanunk, Krisztust, a mi vezérünket!” Magyary az osztrák és külföldi legitimista csoporttal is tartotta a kapcsolatot, a német rendőrség figyelte minden lépését. Évekkel később, 1944 júliusában az Apor Gábor vezette Római Szabad Magyarok Szövetsége (OSS) kérte fel Magyary Gyulát egy magyarországi küldetés végrehajtására. A német megszállás alatt bujdosni kényszerült, 1945 után többé már nem tért vissza Magyarországra.

A kötet harmadik része Magyary Gyula visszaemlékezéseit tartalmazza. Háború alatti diplomáciai missziójáról azt írja, „csak tiszta hazaszeretetből tettem az én magyar népem iránti mélységes szeretetből, melyből származom”, de a misszió a szövetségesek ügyének is használt, hiszen a háború megrövidítése mindkét oldalnak az érdekében állt. Missziójáért amerikai kitüntetést is kapott. Visszaemlékezéseiből szívesen tréfálkozó, kedélyes ember képe rajzolódik ki, ezt bizonyítják az olyan, idővel derűssé vált epizódok, mint a határpatakon való átkelés a szlovák partizán nyakában ülve, a két falu közti séta egy aknamezőn keresztül, vagy amikor az öreg néni a viselkedéséről felismerte, hogy nem civil, hanem pap. Természetesen tragikus mozzanatok is szerepelnek a kötetben, így a halálmenet látványa, amikor az oroszok, ígéretüket megszegve Ceglédtől Budapest, azaz kelet felé hajtották a nekik kiszolgáltatott embereket, és nemcsak a hadifoglyokat, hanem az asszonyokat, gyerekeket, felnőtteket is. Magyary Gyula nem azért mondta el élettörténetét, hogy magát helyezze előtérbe, hanem hogy ezzel is szolgáljon. Címere jelmondatául Szent Pál mondatát választotta: omnibus omnia frei”, „mindenkinek mindenévé lenni”, amennyire tud, amennyire képességei engedik, és ennek mindvégig igyekezett megfelelni.

A kötethez Erdő Péter bíboros prímás írt ajánlást, aki Magyar kánonjogászok az egyetemes egyház történetében című, 2006-ban megjelent munkájában részletesen is foglalkozott Magyary Gyula személyével. A főpásztor szerint „Az izgalmas és informatív kötetet nem csupán szaktörténészek forgathatják haszonnal, de mindazok is, akik szeretnék közelebbről megismerni egy egyházához és hazájához hűséges papnak a 20. század csaknem egészét árfogó, kalandos életét.”

„I was Francis Moly”
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2019

Fotó: Merényi Zita

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-i-was-francis-moly

-.-.

 ----------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

Titkos békemisszió 1944-ben – Bemutatták Magyary Gyula visszaemlékezéseinek kötetét

2019.szeptember 17.

Szeptember 16-án, hétfőn este a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) jogi karának Szent II. János Pálról elnevezett dísztermében mutatták be az „I was Francis Moly” – Magyary Gyula emlékezései egy titkos politikai-diplomáciai békemisszióra című könyvet.

A kötetet az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet gondozta. Szerkesztette, a bevezető tanulmányt írta és a forráskiadást jegyzetelte Fejérdy András. A kiadványhoz Erdő Péter bíboros, prímás írt ajánlást. A bevezető tanulmányt Magyary Gyula unokahúga és egyben keresztlánya, Lantos Erzsébet jegyzi.

A megjelenteket Kránitz Mihály, a PPKE Hittudományi Karának dékánja és Molnár Antal, az MTA BTK Történettudományi Intézetének igazgatója köszöntötte.

Kránitz professzor Magyary Gyula (1901–1988) kánonjogász élete kapcsán emlékeztetett rá, hogy a múlt felidézése nagyon fontos, különösen azok visszaemlékezései segítségével, akik személyesen élték át az egykori eseményeket. „A most bemutatott kötet középpontjában az a diplomáciai-politikai misszió áll, amit Magyary Gyula – alias Francis Moly – 1944 őszén az angol–amerikai szövetséges hatalmak megbízásából végzett” – tette hozzá a dékán.

Molnár Antal a kötet megszületésének körülményeiről felidézte, hogy 2014-ben, amikor a Római Magyar Akadémia munkatársa volt, egy könyvbemutatón találkozott először az Örök Városban élő Lantos Erzsébettel. Megemlítette neki, hogy a Pápai Magyar Intézet rektorával, Tóth Tamással (az MKPK jelenlegi titkárával) egy könyvön dolgoznak éppen. Erzsébet asszony megemlítette, hogy az ő nagybátyja és keresztapja, Magyary Gyula is igazgatója volt ennek az intézetnek; elmondta azt is, hogy keresztapjának van egy nagyon értékes hagyatéka, annak legértékesebb része hét magnószalag, amelyen egy különleges, 1944 őszén végrehajtott diplomáciai misszióját meséli el. Erzsébet asszony elképzelése az volt, hogy letétbe helyezi az általa már legépelt anyagot az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában. Azon is eltűnődtek azonban, hogyan lehetne a kordokumentumként is rendkívül értékes anyagot megismertetni a szélesebb közvéleménnyel. Ekkor vetődött fel Fejérdy András neve, aki alaposan ismeri nemcsak az adott korszakot, hanem a római egyházi világot is. Miután elolvasta a kéziratot, igent mondott a feladatra, szerkesztette a kötetet, mélyreható bevezető tanulmányt írt hozzá, és a forráskiadást is jegyzetelte. Így született meg ez a szakmailag és tartalmilag is rendkívül izgalmas kötet.

A kötethez ajánlást író Erdő Péter bíboros, prímás a könyvet bemutatva felidézte személyes emlékét: „Gyula bácsi” volt az, aki a hetvenes évek végén nyugdíjas professzorként kedves ajánlást adott neki, hogy kutathasson az Urbaniana Egyetem könyvtárában, akár olyan missziótörténeti anyagokat is, amelyek egyébként nem voltak a nyilvános gyűjtemény részei. Felejthetetlen maradt számára Magyary Gyula közvetlensége és intelligenciája.

A most megjelent kötetben Lantos Erzsébet előszavában a rokonnak mint a professzor úr legközelebbi ismerősének a szemszögéből ismerteti meg velünk Magyary Gyulát. Fejérdy András tanulmánya pedig történettudományi igényességgel megírt életrajz. A kötet központi témája Magyary Gyulának a háború végén betöltött diplomáciai-politikai küldetése – ismertette Erdő Péter.

A bíborosban felvetődött a kérdés, hogyan lett Magyary Gyulából az Esztergomi Főegyházmegye papja, hiszen Szolnokon született, ott is tanult, majd Egerbe került, ahol kisszeminarista lett.

Az Egri Főegyházmegye gimnazista papnövendékeként végezte tanulmányait, nem is akárhogyan. Már az 1919-es kommün ideje alatt megmutatkozott jelentős közéleti érdeklődése, valamint különleges bátorsága, de lehet azt is mondani, hogy kalandvágya, ahogyan például megszökött a kommunisták által őrizetbe vett csoporttól. Teológiai tanulmányait nagyrészt az innsbrucki egyetemen végezte a Canisianum növendékeként, majd filozófiai doktorátusát Rómában, teológiai doktorátusát pedig a bécsi egyetemen szerezte. Tanulmányainak befejező szakaszában a bécsi Pázmáneum növendéke volt. Mivel érdeklődésének középpontjában a jog, különösen az egyházjog állt, egyéb tanulmányai után magyar egyetemeken állam- és jogtudományi, valamint kánonjogi doktorátust is szerzett. Rendkívül fiatalon, 29 évesen lett a Pázmáneum vicerektora és prefektusa.

Mivel Bécsben nagyon korán kapcsolatba került az antifasiszta ellenállással, az Anschluss aggasztó következményeire tekintettel Serédi Jusztinián hercegprímás 1940-ben Rómába küldte, gyakorlatilag kimentette Ausztriából. Mindenki úgy tekintett rá, mint aki bár magyar állampolgár, de megbízhatóan antifasiszta személy. A II. világháború alatt ilyen embereket kerestek a német nácizmussal szembenálló erők. Magyary Gyulát is megtalálta Aradi Zsolt katolikus szellemű író és újságíró, akinek a személye kulcsfontosságú abban, hogyan lett aztán a professzor az amerikai titkosszolgálat tisztje.

Aradi Rómában barátságot kötött Magyary Gyulával, teljesen megbízott benne. Magyary részt vett aztán az amerikai ügynökök kiképzésen, akiket később bevetettek Közép-Európában. Megkapta a fedőnevét (Francis Moly), felszerelését, pontos utasítását. Ez pedig nem kevesebbről szólt, mint hogy menjen el Horthy kormányzóhoz, és adja át neki az amerikaiak üzenetét a kiugrással kapcsolatban. A küldetés azonban nagyon elhúzódott, részben az amerikaiak késlekedése miatt, másrészt amiatt, mert Magyary Gyula először Serédi Jusztinián hercegprímást kereste meg, s ennek néhány nap időveszteség lett az ára.

Végül a sikertelen kiugrási kísérlet előtti estén bevégzett misszió – kihallgatás Horthynál – már nem tudta érdemben befolyásolni a történelem menetét. Erősen kérdéses persze, hogyha korábban kerül sor a találkozásra, az változtatott volna-e bármin. Magyary Gyula, kijutva a Várból, Budapesten vészelte át az egész ostromot. Mindez részletesen le van írva a kötetben. Egy hónapos huzavona után adták át őt az oroszok az amerikaiaknak mint amerikai tisztet. Ekkor azonnal Itáliába utazhatott volna, de ő Budapestre akart menni, hogy meglátogassa az édesanyját. Megengedték neki, de a Dunán nem tudott átkelni, mert az oroszok által vert pontomhídon civileket egyáltalán nem engedtek át. Kénytelen volt ezért visszamenni Debrecenbe, innen pedig most már valóban Itáliába utazott.

Mindez benne van a könyvben, rengeteg életszerű epizóddal. Magyary Gyula háború utáni tevékenységéből pedig mindenképpen kiemelendő a menekült magyarok és a szórványmagyarság körében végzett pasztorációja. 

Borhi László történész, az Indiana University professzora Magyary Gyula missziójának történelmi hátteréről beszélt. Fantasztikusan izgalmas kötetnek nevezte a könyvet, külön kiemelve Fejérdy András tanulmányát.

Magyary Gyula pedig példaképe lehet a mai fiatalságnak. Csodálatos ember volt, rendkívül veszélyes misszióra vállalkozott, egy olyan időben, amelyben erre csak nagyon kevesen vállalkoztak – hangsúlyozta Borhi László, aki szerint azonban e rendkívüli misszió idején már maga Horthy is érezte, hogy a helyzet reménytelen, Magyarországnak nincs lehetősége arra, hogy a saját sorsát irányítsa. A náci Németország és szövetségesei ellen harcoló nagyhatalmak soha, egyetlen dokumentumban sem rögzítették, de a valóságban felosztották egymás között Európát, és annak keleti fele a szovjet érdekszférába került. Ez már 1943 novemberében eldőlt, amikor is a teheráni konferencián Churchill, Roosevelt és Sztálin igent mondott a két hónappal korábban Qubecben rendezett tanácskozáson ezzel kapcsolatban meghozott döntésekre.

A könyvbemutató végén Lantos Erzsébet megköszönte mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy ez a kötet megjelenhetett, amelyből jobban megismerhetik nagybátyját és keresztapját, Magyary Gyulát, aki önmaga részére visszautasított minden kiváltságot, mások számára azonban mindig rendelkezésre állt, akinek tudott, a legjobb tehetsége szerint segített, valódi példakép lehet a jövő nemzedéke számára.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

https://www.magyarkurir.hu/hirek/titkos-bekemisszio-1944-ben-bemutattak-magyary-gyula-visszaemlekezeseinek-kotetet

--------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------