Kiss Eszter olasz férjével és kisfiával él Firenzében, ahol idegenvezetőként dolgozik – már amikor a járványhelyzet engedi. De akkor sem unatkozik, ha a négy fal közé kényszerül: szívügye a blogja, bejegyzéseit követve a panel tizedikről is bármikor kiruccanhatunk Itáliába. Sőt, Eszter és Dante által most a legnagyobb vágyunk is teljesülhet.

Haditudósítóvá vált a járvány berobbanásakor

“Talán furcsán hangzik, de számomra nagy tanítómester volt az elmúlt egy év, rengeteg új dologgal kezdtem el foglalkozni. Nem cserélném el semmire ” – mondja Kiss Eszter kérdésünkre, miszerint hogy élte meg a járvány kitörése utáni hónapokat Firenzében.

“Amikor egy évvel ezelőtt szembesültünk azzal, hogy a turistaszezon más lesz, mint ahogy elképzeltük, természetesen én is összetörtem. Hiszen rengeteget készültem a tavalyi évre; nagyon sokat tanultam, túrákat állítottam össze, tele volt foglalásokkal már tavaszra a naptáram. Nagy pofont jelentett nekem is a helyzet, ahogy mindenki másnak, aki a turizmusban dolgozik.
Pár nap után azonban egymást követték a gondolatok, az ötletek, hogy miként lehetne napról napra túlélni, sőt, mindennek ellenére értéket teremteni. Erre leginkább a Facebook-oldalamat használtam fel, aminek eleinte az volt a célja, hogy tudassam, itt vagyok, tartsam a kapcsolatot a Firenze, Toszkána iránt érdeklődőkkel. De a kezdetekhez képest mára jelentősen átalakult. A járvány kitörése után a magyarok is kíváncsiak lettek az olaszországi helyzetre, érdekelték őket a személyes beszámolók. Kicsit amolyan „haditudósítóvá” váltam ezekben a hónapokban, leírtam napról napra, hogy mi történik, hogyan kezelik a járványt Olaszországban, milyen intézkedéseket vezettek be, miként éljük a mindennapjainkat a hosszú, majdnem hatvan napig tartó karanténban. Európában először Olaszországban ütötte fel a fejét a járvány, így az egész világ Olaszországra figyelt. Ez a tudósítás kitöltötte az időmet, számos újság, online média, rádió, televízió megkeresett, szinte naponta adtam interjút. Fontosnak tartottam a hiteles tájékoztatást, ezért nagyon sok órát töltöttem felkészüléssel: követtem a híreket, lefordítottam cikkeket, orvosi szaklapok írásait. Azért, hogy a valós helyzetről tudjak referálni, ne csak saját kútfőből beszéljek.

Aztán amikor kiszabadultunk, élő bejelentkezéseket tettem a Facebookon, megmutattam a helyeket, ahol jártunk, vagy biciklis városnézésre „invitáltam” a követőket: betettem a kerékpár kosarába a telefonomat, és körbetekertem a várost. Így otthonról nézegethették Firenze belvárosát, ugyan a köveken rázkódott a kosár, és vele együtt a mobil is, de talán éppen ezért volt élvezhető a közvetítés.
Később felolvasóesteket tartottam, különböző régi olasz novellákból, vagy az előadássorozataimhoz kapcsolódó témákból. Merthogy tavasszal, ősszel is voltak ilyen sorozatok, beszéltünk például a firenzei gasztronómiáról, szerelmi legendákról, Michelangelóról, a Medici családról. Az Instagramon beszélgetéssorozatot indítottam, minden hónapban hívok egy vendéget, szó volt már a toszkán borokról, Dantéról, vagy az olasz nyelvtanításról. Szóval egy percig sem unatkoztam. Amikor lehetett, megcéloztam a Firenzét körülvevő dombokat, gyönyörű helyeken tettem sétákat, a virágzó magnólia fák és festői olajfaligetek között. Hálás vagyok minden egyes élményért.”

Üzenj Danténak – Valóra válhat a legnagyobb kívánságunk

A Hello. Itt Firenze Facebook-oldal Eszter szívügye, rengeteg időt fordít az építésére. „Fantasztikus emberek vannak a közösségben. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Nem tagadom, nekem is voltak nehéz napjaim, nem mindig szórták a konfettit, de ebből is együtt sikerült kijönnünk.”

Nemrégiben egy érdekes felhívást is olvashattunk az oldalon. Eszter kezdeményezésével kicsit kitekinthetünk a jelenből, leküzdhetjük a távolság adta akadályokat, és eljátszhatunk a gondolattal, mi lenne, ha valóra válna a legnagyobb kívánságunk. Idézzük a posztot:

“A turisták, ha Firenzében járnak és útba ejtik Dante templomát, hagynak egy üzenetet a Beatrice sírja előtt elhelyezett kis kosárban. Van, aki átérzi Dante reménytelen szerelmét Beatrice iránt, és azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy hadd találjon rá az igaz, viszonzott szerelem. Van, aki elvesztette egy szerettét, amit Dante szintén átélt, hiszen Beatrice 24 évesen halt meg valószínűleg gyerekszülésben, így vigasztalást kér, megnyugvást. Volt olyan vendégem, aki beteg gyermekének gyógyulását kérte. Mások önmaguk megtalálását kérték, felidézve az Isteni színjáték első mondatait. “Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.” Ismerős, ugye? Ma életközepi válságnak neveznénk, de valószínűleg Dante ezt a kifejezést nem ismerte, de tudta miről szól. Sokan, sokféle élethelyzetben vagyunk, így a kéréseink, vágyaink is különbözőek. Ha már megfogalmaztuk, jó úton járunk. Ha megvan, és szeretnéd, küld el nekem privát üzenetben, vagy a poszt alatt hozzászólásban, én összegyűjtöm őket és amint újra kinyit a templom, elviszem és beteszem a kosárba a többi közé.”

Sokan írtak már? – kérdezzük Esztertől. „Igen, leginkább privát üzenetben, engem is meglepett, mennyire bevontak az életükbe. Azt vártam, hogy leginkább idősebbek jelentkeznek majd, és unokákért, gyerekekért kérik a segítséget, ilyen is volt, de nagyon sok fiatal írt, ami meglepett. Nagyon jól esett, hogy bizalmat szavaztak a kezdeményezésnek, megértették, hogy mit szerettem volna közvetíteni általa. A minap például egy fiatal hölgy írta, hogy szeretne Sienában tanulni, a covid miatt azonban lemaradt az ösztöndíjról. Válaszoltam neki, hogy lehet más úton-módon is eljutni oda, tudtam, hiszen én is egy hónapot tanultam a városban. Annyira hálás volt, azt írta, mintha már rögtön teljesült is volna a kívánsága. Néha tényleg csak elég megfogalmazni a vágyainkat, hogy előrébb léphessünk. Valószínűleg nem várom meg, amíg kinyitják a templomot, hanem a jövő héten elhelyezem az üzeneteket a templom előtti márványlap és az ódon fal közé, ahogyan az oda látogatók teszik az elmúlt egy évben, amióta a templom zárva van. Amint kinyitják, a másodpéldányokat a kosárkába is beteszem, és kíváncsian várom majd a visszajelzéseket, hogy teljesültek-e a kívánságok.”

Az olasz összetartozás jelképe

A témához kapcsolódik, hogy idén emlékezünk Dante halálának 700. évfordulójára, az emlékévre pedig Firenze és egész Olaszország nagyon készül.
“Dante az olasz nyelv atyja, az Isteni színjáték pedig az anyja, így mondják errefelé.”

“Dante az olasz összetartozás jelképe. Ezer szállal kötődik Firenzéhez, így helyben is nagyon sok a kezdeményezés, különböző kiállításokat, könyvbemutatókat szerveznek az olaszok, persze jelen pillanatban szinte mindegyiket online. Én is részt vettem egy Dante-tanfolyamon, titkos célom, hogy az év második felében Magyarországon egy előadássorozatot tarthassak a témában, több helyszínen. Reméljük, a járványhelyzet akkor már engedi, ha nem, online fogom megtartani. Nekünk, magyaroknak talán nehezebben érthető Dante jelentősége, éppen ezért érdekes feladatnak gondolom, hogy kicsit közelebb vigyem.

Jön a változás szele, nyitnak az olaszok

Beszélgetésünk idején Toszkána vörös zónában volt, azaz bezártak az iskolák és a nem létfontosságú üzletek, az éttermekből csak elvitelre lehetett rendelni. Tehát újra életbe lépett a „maradj otthon.” Esztert azonban arra kértük, képzelje el, hova indulna először, ha már szabadon utazhatna.

„Hazamennék Magyarországra. Hónapok óta dédelgetem ezt a vágyamat. A második helyen pedig Lombardia áll, ott élnek az anyósomék. Négyórányi autóútra vannak tőlünk, de őket sem láttuk tavaly nyár óta. Októbertől narancssárga-vörös színekre váltottunk, néhány nap kivételével nemhogy a tartományt, de a várost sem lehetett elhagyni. Az utóbbi napok döntései értelmében Olaszország lassan nyit, vagyis enyhít a feszes szabályokon. A tartományok nagy része április 26-ától sárga színre vált, az éttermek, bárok kinyithatják a teraszaikat. A kijárási tilalom este tíz órától hajnal ötig lesz. Szabadtéri mozik, előadótermek is számíthatnak vendégekre. Május 15-től a szabadtéri uszodák, a tengerpartok strandjai is nyithatnak, és hétvégenként is nyitva tarthatnaka bevásárló központok. Június 1-től az edzőtermeken a sor, és bizonyos feltételek megtartása mellett kinyithatnak a stadionok is. Július 1-től a kongresszusokat, kiállításokat is megrendezhetik. Újra lehet majd vidámparkba is menni.”

A fotósok álma egy tavaszi-nyári séta Settignanóban

Természetesen azt is megkérdeztük Esztertől, mit nézzünk meg feltétlenül Firenzében, Toszkánában, ha már mi is szabadabban útra kelhetünk.

„Holnap estig tudnám sorolni. De egy nagyon friss élményt emelnék ki, Settignanót. Firenze elég nagy és szép, de nemcsak a belváros, hanem a környező települések is. Ezeket most sorra meglátogattam, egyfajta gyalogtúra hálózatot fedeztem fel magamnak. Settignano dombokon épült, és ezer szállal kötődik hozzá Michelangelo. Édesanyja halála előtt, amikor a családja visszaköltözött Firenzébe, Michelangelo Settignanóba került egy szoptatós dajkához. Az emberek nagy része kőfaragással foglalkozott itt, rengeteg kőbánya volt a térségben annak idején. Úgy tartják, Michelangelo az anyatejjel szívta magába a kő, a márvány illatát, és ez meghatározta az egész életét. A kőfaragók hétköznapi élete rendkívül vonzó volt számára, a Buonarroti családnak volt is ott egy háza. Ha inspirálódni szeretett volna, vagy elege volt a nyüzsgő belvárosból, csak felszaladt Settignanóba. Megjegyzem, ezért minden elismerésem, mert most, hogy bejártam gyalog a környéket, azért nincs olyan közel… Én busszal mentem. De mindenkinek nagyon ajánlom, gyönyörű panoráma veszi körül. Maga a település is szép, egyébként nagyon egyszerű, közepén egy térrel, egy régi templommal, és van egy magánkézben lévő villa, valószínűsítik, hogy ott lehetett a Buonarroti család háza. A fotósok álma egy tavaszi-nyári séta a természetben, a nyíló virágokkal, az olajfaligetekkel, lenyűgöző.

Azért is ajánlom, mert a jövőben a biztonságos turizmusra lesz igény, ami nem azt jelenti, hogy nem nézik majd meg az Uffizi galériát, a tereket, a dómot a látogatók, de lehet, hogy több idő marad a természet felfedezésére. Keresik majd ezeket a túraútvonalakat a turisták, ahol kicsit elvonulhatnak, csend van és nyugalom.”

Első helyen mindig a vendég áll

„Természetesen Firenze vonzó annyira, és olyan sok a látnivaló, hogy nehéz elszakadni a belvárostól, ezért a másik hely, amit említenék, az a Palazzo Vecchio, a városháza múzeuma. A kedvencem. Ha valaki idelátogat és megkeres azzal, hogy iktassunk be egy múzeumot a napba, és nem kéri kifejezetten az Uffizi galériát, akkor ezt ajánlom. A megtekintését idegenvezetővel javaslom, mert minden egyes fal, tárgy, freskó és festmény mesél nekünk. Tökéletesen bemutathatóak a legnagyobbak: Michelangelo, Leonardo, a Medici család. Nagyon gazdag és izgalmas múzeum.”

Eszter akár személyesen, akár a virtuális térben kalauzolja a látogatókat, a kitűzött célt nem téveszti szem elől. Ami így hangzik: „Tedd mindig a vendéget az első helyre!” Mint mondja, az elmúlt év kihívásai ellenére, a lelkesedése egyáltalán nem lankadt.
“Szeretem átadni az élményeket, úgy tartom, ha épp a firenzei dómot, vagy a Ponte Vecchiót látom, akkor hadd láthassák mások is otthon. Mert ha most nem is tudunk utazni, de legalább virtuálisan kimozdulhatunk a tizedik emeleti panellakásból, és elmondhatjuk, de jó, kicsit „Firenzében jártunk”. Kis dolgokat adhatok most csak, de jó tudni, hogy ez másoknak is örömet szerez” – fogalmaz.

https://www.facebook.com/firenzevelem
https://www.startlap.hu/utazas/firenze-latnivalok-dante-kiss-eszter-idegenvezeto/

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------