2017.05.27.

 

Krutsay Miklós dr.: Séta a Tevere szigetén cikke megjelent az Immunológiai Szemle/Immunology Quarterly • 2016. VIII. évfolyam, 1. számában.

 

A római Tevere-sziget (Isola Tiberina) már az i. e. III. sz.-ban Aesculapiusnak szentelt gyógyhely volt, és az azóta eltelt több, mint 2000 év számos emlékét megőrizte. A 270 x 67 m területü szigetre a „pesti oldalról” a Ponte Fabrición, a „budai oldalról” (a Trasteveréből) a Ponte Cestión át juthatunk. Mindkét híd még az i. e. I. sz.-ból való, és nevüket építtetőjükről (L. Fabricius, ill. G. Cestius) kapták. Még a Ponte Fabricio elôtt, balról láthatjuk a XII. sz.-ból származó, barokkosított, kis, egyhajós Szt. Gergely templomot (S. Gregorio a Ponte Quattro Capi, 1. ábra).

 

A homlokzatán lévő freskó alatti táblán héber és latin nyelven bibliai idézet olvasható:
„Kiterjesztettem kezeimet egész nap a hitetlen nép felé, amely a saját feje után, nem jó útra tért, amely szemtől szembe szüntelenül haragra ingerel” (Iz. 65:2,3).
A szöveg a hajdani római gettóra vonatkozik, amelynek a templom előtt volt az egyik kapuja. A kapukat éjjelre bezárták. A templomban még a XIX. sz.-ban is tartottak szombatonként térítő szentbeszédet a zsidók számára, amelyen kötelező volt megjelenniük, és fizetniük is kellett érte.

 

 

A Ponte Fabricio elején, a híd korlátjain Janus-fejeket ábrázoló szobordíszek állnak (2. ábra), ezekről a Négy Fej Hídjának (Ponte Quattro Capi) is nevezik. A híd túlsó végétől balra, a parton emelkedik a Caetaniak tornya (XII. sz., 3. ábra). Állítólag itt született 1294-ben VIII. Bonifác pápa. Az erődszerű épületegyüttesből később ferencrendi kolostor lett.

A toronnyal átellenben a IX. sz.-beli, mai állapotában barokk stílusú, egyhajós Kunyhós Szt. János templom (S. Giovanni Calibita, 4. ábra)

beleolvad a sziget északi oldalát elfoglaló, 1584-ben alapított irgalmasrendi kórház tömbjébe. Itt van a betegápoló rend központja is. Az olaszok ezeket a szerzeteseket Fatebenefratellinek (tegyetek jót testvérek) nevezik (5. ábra).

 

 

 

 

 

 

 

 A kórház fogászati rendelése emberemlékezet óta híres volt a városban. A legnevezetesebb fogász, a XIX. sz.-ban élt G. B. Orsenigo testvér 35 év alatt több, mint két millió fogat húzott ki, puszta kézzel. A fogakat ládákban megőrizte.

 

A sziget közepén lévő téren, a mostani kereszt helyén állt a szégyenoszlop (Colonna Infame), amelyre a húsvéti szentáldozást elmulasztók nevét kifüggesztették (utoljára 1870- ben).

 

 

 

 

 

A tér déli oldalát a Szent Bertalan templom (San Bartolomeo all’Isola, 6. ábra) zárja le. Ezt még III. Ottó (983–1002) császár építtette az ezredfordulón, Aesculapius szentélye helyén, atyai barátja, a pogány poroszok között vértanúhalált halt prágai püspök, Szt. Adalbert emlékére. (Szt. Adalbert Magyarországon is térített, ô keresztelte és bérmálta meg Szt. István királyt.) Miután a császár Beneventóból Szt. Bertalan ereklyéit is idehozatta, Szt. Adalbert neve lassan feledésbe merült. A barokk homlokzatú, 45 m hosszú, háromhajós, 3–3 oldalkápolnával bíró, 2 x 7 oszlopos bazilika valaha a vízimolnárok egyesületének temploma volt, és 1536 óta a ferencesek gondozták. Alacsony harangtornya a XII. sz.-ból való. A jobb oldalhajó falán, rács mögött őrzik azt a réztálat (7. ábra), amelyen Szt. Bertalan ereklyéit Beneventóból Rómába szállították. (A beneventóiak szerint más szent csontjait adták át a császárnak, így most két város dicsekedhet az ereklyékkel.)
A szentély mel

lett jobbról elhelyezkedő kápolna bal falában, derékmagasságban, ökölnyi ágyúgolyó látható, amely 1849 júniusának végén, a rövid életű III. Római Köztársaság csapatai és a pápa által behívott francia seregek közötti harcok során, a falat áttörve csapódott be (8. ábra). Csodának tartották, hogy ekkor a jelenlévők közül senki sem sérült meg.

A

  szentély lépcsőinek közepén egy fehér márványból faragott, X. sz.-i kútkáva áll, rajta Jézus, Szt. Bertalan, Szt. Adalbert és III. Ottó domborművű alakja (9. ábra).

 

 

A 10 m mély kút vizét valószínűleg már az ókori Rómában is használták gyógyvízként. A Szt. Bertalan ereklyéit tartalmazó antik porfir fürdőkád évszázadokig a főoltár alatt nyugodott. Újabban előbbre helyezték, és szembemiséző oltárt készítettek belőle. Az apostol Örményországban szenvedett vértanúhalált (elevenen megnyúzták). A főoltárkép ezt ábrázolja, de most nem látható, mert – az ökumenizmus jegyében – eltakarták egy apró figurákkal rikítóan telefestett, modern ikonnal.
II. János Pál 2002-ben a régi templomot a legújabb kor vértanúinak emléktemplomává tette. Ekkor az oldalkápolnákban, tárlatszerűen, számos relikviát (iratokat, leveleket) helyeztek el. A szentélytől balra lévő kápolna bal oldali falán az 1626-ból való feliratos táblán lévő rajz hajómalmot ábrázol (10. ábra).

  A templomtól balra, a volt ferences kolostor épületében (jelenleg múzeum) volt a Sacconi Rossi (Vörös Csuhások) kegyes társulatának székhelye és egykori oratóriuma (Maria SS. Addolorata). A testvérület (confraternitas) 1760-ban alakult, és 1776-ban nyert pápai jóváhagyást. Csaknem egy évszázadig ők temették el a Teverében talált, ismeretlen halottakat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

------------------------------------------------------------------------------------------